Hogyan lehet egy sikerfilmet csinálni? Végy egy bosszúra éhes embert, öld meg a családját, és a családfő álljon bosszút. Ugye ismerős a recept? Nem csoda, hisz számtalan formában találkozhattunk már az ehhez hasonló történetű művekben. A Max Payne is ezen a szálon próbált szerencsét, nagy sikerrel.
A játékban egy New York-i nyomozót, Max Payne-t alakítjuk. „Ez a nap is ugyan úgy ment, mint a többi. Elmentem dolgozni, hazajöttem, az udvaron gyerekek játszottak. Egy autó állt a házam előtt. Tudtam, hogy valami nincs rendben. Mikor beléptem a házba, minden fel volt dúlva. Továbbhaladtam. A telefon csöngött. Felvettem, és egy fura női hang szólt bele: - Ez a Payne rezidencia? Nem tudtam, ki lehet. Csak azt tudtam hajtogatni, hogy hívja a rendőrséget, mert valaki betört a lakásomba. Letette a kagylót. Tovább haladva az emeleten a feleségem sikoltozását hallottam, ahogy az életéért könyörög, majd valaki leadott 3 lövést. Hirtelen egy fura alak nyitott rám, egyenesen a kislányom szobájából. Nem értettem mit mond, furán hörgött, ordítozott velem. Felszólítottam, hogy dobja el a fegyvert, majd ordítozva rám támadt. Nem tehettem mást, le kellett lőnöm. Tovább haladva szomorúan észleltem, hogy lányomat megölték. Gyorsan tovább siettem a következő szobába, ahol 2 alakot találtam. Gyorsan végeztem velük. De már késő volt. Mindkitten halottak voltak.” Innentől veszi kezdetét maga a játék. Maxnek mivel már nincs vesztenivalója, így beépül az Olasz maffiába, majd hajtóvadászatba kezd, hogy a legtörvényesebb úton csapjon le ellenségeire, és hogy megtalálja, ki is a felelős családja haláláért.
A bosszúban az igen nagy fegyverarzenálunk fog segíteni. Kezdetben csak a kis piti bűnözőktől elvett Berettával, és Desert Eagle-vel lövöldözhetünk. Később megkaparinthatjuk a Shotgunt, illetve ennek reszelt csövű társát. Hasonló kategóriába tartozik még a Jackhammer, mely szintén sörétet lő ki annyi különbséggel, hogy sokkal gyorsabb, mint társai, és több töltény is fér tárjába. Rohamfegyverek terén az M4 karabély áll rendelkezésünkre (a játékban Colt Commando néven találjuk meg), illetve az Uzi, egy és kétkezes formában. Kellemesen társunk lesz még az M79 gránátvető fegyver, melyet nagy tömeg ellen alkalmazva hatásos eredményt érhetünk el. Némely helyzetekben hasznát vehetjük még a távcsöves puskának is, viszont közelharcban nem igen fogjuk használni. Közelharci fegyverekből 2 darabot találunk. Egy csövet, illetve egy Baseball ütőt. Nekik sok hasznát nem vesszük, leginkább ládák széttörésére fogjuk használni. És végül pedig az utolsó kategóriába soroljuk a gránátot és a Molotov Koktélt.
És akkor jöjjön a játék legfontosabb eleme, a Bullet Time, vagyis az időlassítás. Segítségével lelassíthatjuk az időt, így megkönnyíthetjük dolgunkat a tűzpárbajok során. Használhatjuk futás közben, illetve vetődés közben (minden irányban). Fedezékek mögül tökéletesen lehet alkalmazni. Az időlassítás ikonját a bal alsó sarokban egy kis homokóra jelzi. Az újratöltést az ellenfelek legyilkolásával tudjuk megtenni. Igen ötletes és hasznos megoldás, hogy ha tárunk már csak félig van, és az időlassítást használva előrevetődünk és tüzelünk, fegyverünk automatikusan újratöltődik, így teli tárral tüzelhetünk a gazfickókra.
A játékmenet
A játék 3 fő fejezetből áll, azon belül minden egyes pálya egy Part. A fejezeteket egy rémálom választja el egymástól, melyben Max próbálja megmenteni családját, bár ez sohasem sikerül neki. Ezek a rémálmok a Valkyr nevű drog hatására jönnek elő, mely a történet szerint a leg elterjettebb drog New York városában. Igen nagy szerepe van a történetben, azt nem árulom el, hogy mi, mindenki jöjjön rá maga. Max kétszer is kap belőle, nem is kis adagot. Életerőnket a pályákon felszedett fájdalomcsillapítók bevételével tudjuk helyreállítani, melyet mindig a játékos ad meg, mikor és hány adagot is ad be Max-nek. Egyszerre 8 doboznyi lehet nálunk. Lőszert az ellenfelektől tudunk felvenni, illetve a széttört ládákban, és a polcokon is találhatunk néha. A legjelentősebb változás a PlayStationos és a PC-s változat között, az a mentési rendszer. Míg számítógépen az F5 megnyomásával akármikor menthettünk, addig a PS2 verzióban ez nem így van. Ezt a készítők úgy oldották meg, hogy a pályák kisebb darabokra vannak vagdosva, így egy fejezet több partból áll. Elég jól van megoldva, bár nagyon idegesítő, hogy ha meghalunk, mindig meg kell várni, míg az adott pályát betölti a gép. A játék másik nagy motívuma az, hogy a történetet képregény stílusúan meséli el. Szinte alig látunk olyan jelenetet, ahol a játék filmszerűen mutatja be az eseményeket. Mindig egy több szakaszból álló rajzolt képregény meséli el nekünk az eseményeket, persze zenével és szinkronnal megfűszerezve. Nagyon hangulatos eleme a játéknak. A képregény megrajzolása teljesen élethűre sikerült, az elmosódások is nagyon stílusosak.
Grafikailag a játék megfelel. Nem mondhatni, hogy gyönyörű, de nem is csúnya. A szinkronhangok nagyon el lettek találva. Minden karakterhez illik a hangja. Max karaktere, hangja, illetve az fura vigyor. Valami eszméletlenül összepasszol. Hatalmas hangulatot ad a játéknak. A zene pedig valami fenomenális. Mintha csak elmesélné nekünk az egész játékot. Benne van a bú, a szomorúság… Ezt nem lehet leírni emberek. Ezt hallani kell. Ami viszont kissé rontja a játékélményt, az a scriptelt ellenfelek. Sajnos akárhányszor végigvisszük a játékot, mindig ugyanonnan, ugyan olyan mozdulatból jönnek elő az NPC-k. Pár végigjátszás után már csukott szemmel is képesek leszünk végigvinni a játékot. Némi izgalmat nyújthatnak még a különböző nehézségi fokok. Dead on Arrival szinten a játék 7-re korlátozza a játékos mentési lehetőségét, a New York Minute-on pedig egy kiadott idő alatt kell teljesíteni az adott pályát. Ha végigvittük a játékot, akkor egy bónusz pályát kapunk, ahol 20 ügynök megölése után egy olyan terembe juthatunk el, ahol fotókat találhatunk a készítőkről, a Remedy által fényképezett képeket New Yorkról és vázlatokat. Érdekes dolog még a játékban, hogy amikor egy főellenfelet legyőzünk, vagy egy nagyobb ránk törő csoport utolsó tagjával végzünk, akkor a kamera lassítva körbeforog rajta. Ez is nagyon ötletes eleme a játéknak. Illetve hasonló jelenséget vehetünk észre a távcsöves fegyver használata közben. Ha pontos találatot viszünk be, egy kamera követi végig a golyó útját, ahogyan az ellenfél testébe belefúródik. Szerintem ezek mind nagyon látványosak, sokat dobnak a játék hangulatán.
Sajnos azért van pár negatívuma is a játéknak. Néha az ellenfelek olyan hülyék, hogy az már fáj. Egy ajtón nem tudnak bemenni, csak úgy, ha előtte 2x körbefutják a küszöböt. Elsőnek még azt mondtam: Jó. Lehet egy bug. Másodjára is elnéztem. De mikor már hatodjára ismétlődik meg, akkor eléggé idegesítő tud lenni ez a jelenség. Illetve nem értem még azt a jelenséget, hogy ha ugrás közben eltrafálom a robbanó lézernyalábot, miért nem halok meg? Nem, hogy nem halok meg, ráadásul még nem is sebződöm. Sajnos ezzel a jelenséggel is elég sokat találkoztam.
Emberek. Ez egy klasszikus játék. Igazi gyöngyszeme a videó játékok történelmének. Lebilincselő története, és játékmenete rögtön odaszegezi az embert a monitor elé, és nem hagyja szabadulni egyetlen pillanatra sem. Aki szereti a pörgős akciót, vagy aki szereti a Mátrixot, már csak a Bullet Time effektus kedvéért is, próbálja ki a játékot. Én ezen nőttem fel, és még néha most is becsábít a gép elé, egy végigjátszás erejéig.
9.8/10
Utolsó kommentek