Sziasztok. A blog első szülinapja alkalmából a mai cikkem egy kicsit másabb lesz, mint a többi. Ma egy nagyon híres konzolról fogok egy cikket írni, nevezetesen a PlayStation 2-ről. Én már 2 éve vagyok büszke tulajdonosa a szerkezetnek, és mit mondjak: Nem bántam meg, hogy beruháztam rá. Nehéz munka árán tudtam csak megvenni, és a gyümölcs mondhatni édes. Az általam készített képeken lehet kicsit csodálkozni fogtok, de nekem akkor a Starter Pack volt a legjobb választás, a színéről én nem tehetek. De igazából nem is zavar. Nos jöjjön egy kis ismertető a konzolról, és egy kis történelem. A következő bekezdés forrása legfőbbképpen a Wikipédiáról származik.
A PlayStation 2 a Sony második játékkonzola, a PlayStation utódja és a PlayStation 3 elődje. Fejlesztését 1999 márciusában jelentették be, majd egy évvel később Japánban dobták piacra. A Sony 2000-ben dobta piacra az új PlayStationt (PS), megelőzve ezzel a konkurens Nintendo Gamecube-ot, és több mint 1 évvel a Microsoft Xbox-szal való konzolpiacra lépése előtt. A Sonynak jelentős kezdeti előnyt jelentett az, hogy számos first-party fejlesztővel rendelkezik (ezek az anyacég tulajdonában lévő játékfejlesztő csapatok), s így biztosítva volt a játékkínálat, ráadásul ez egyfajta garancia volt a jó minőségre, például a sikeres Gran Turismot is ilyen cég fejlesztette. A nagyon hamar népszerűvé vált PS2 igen sok fejlesztőt állított a Sony mögé (annak ellenére, hogy kezdetben sok panasz érkezett a fejlesztőktől a gép nehéz programozhatóságára), mivel a hatalmas felvevőpiac miatt még egy gyengébb játék is rendre jó eladásokat produkált, így mára olyan mennyiségű third-party PS2 játék van a piacon, amely gyakorlatilag megközelíthetetlen mindkét konkurens konzol számára. A másik nagy előnye a Microsoft konzoljával szemben, hogy sokkal több exkluzív nagy nevet tud felmutatni, melyek soha nem jelennek meg semmilyen más platformra, szemben az Xboxal, melyre nagyon sok multiplatform játék érkezik.
Hardver:
A 300MHz-es központi processzor az Emotion Engine (EE) névre hallgat, a Sony a Toshibával közösen fejlesztette ki, s egy MIPS R5900-as magra épül. Maga a chip egyfajta kombinációja a CPU-nak és egy DSP processzornak, melynek a fő felhasználási köre 3D-s világok szimulálása. Az EE legtöbb része egyébként teljes mértékben 128 bites, ezzel a világ első ilyen, tömegtermékekbe szánt processzorává vált. A rendkívül összetett processzor ezeken kívül tartalmaz egy FPU-t, valamint két vektor-egységet, a VU0-t és a VU1-t. A CPU-nak van egy saját cache memóriája van (16k) de külön cache-el rendelkezik a két vektor-egység is, a 0-s kétszer 8k-val, az 1-es pedig kétszer 16k-val. Nincsen benne nagyobb másodszintű gyorsítótár, szemben például a PC-s processzorokban, emiatt hosszabb ideig nem tud több adatot tárolni, viszont gyorsan fel tudja dolgozni, továbbküldeni és a helyére mást cachelni. Az EE lapkájára ezen felül integrálva van egy képfeldolgozó egység is, mely tulajdonképpen egy MPEG-2 dekóder néhány más képességgel felvértezve. Összességében nézve a PlayStation 2 központi processzora erős, összesített teljesítményben körülbelül kétszer erősebb, mint az Xbox központjában dohogó Pentium III 733MHz, és néhány alkalmazásban, mintegy 15x gyorsabb egy 400-as Celeron processzornál. A maximális teljesítmény eléréséhez azonban megfelelő programozásra is szükség van, ugyanis nehéz az EE programozni, így egyrészt az egyes játékoknak jóval hosszabb fejlesztési időkre volt szükségük, mint ahogy azt előre tervezték, másrészt a fejlesztők egyszerűen nem használják ki a processzor teljes teljesítményét, mivel így időben meg tudják jelentetni a játékukat. A legjobb eredményt a Sony belső fejlesztőcsapatai és programozó érik el, nem véletlen hogy a Gran Turismo 4-nek olyan grafikája van, mely napjainkban is jó szintet képvisel. Érdekesség, hogy az EE nem csak a programkódot és szimulációkat végez, hanem ez végzi a poligonok transzformálást és megvilágítását is (tehát a T&L feladatokat). Ezeket a feladatokat a programozók szinte bármelyik részegységre rábízhatják, nyugodtan variálhatnak az FPU és a vektor egység között. Sajnos a 3D-s hang előállítását is a központi processzora bízták a Sony tervezői, ez annyiból nem szerencsés, hogy ha egy játék készítői Dolby Digitalban szeretnék megszólaltatni portékájukat, akkor annak számolását valamelyik vektor egységre kell rábízni, s ez így más "fontosabb" dolgoktól veszi el a számítási kapacitást. Ezért állt elő az a jelenség, hogy a PlayStation 2 játékai általában (néhány kivételtől eltekintve) "csak" Pro Logic II-es hangzással szólnak. Az EE egy 3,2 GB/s-es buszon kapcsolódik a kétcsatornás, 32 MB-os RAMBUS központi memóriához A konzol másik legfontosabb processzora a GPU, mely a Graphics Synthesizer névre hallgat. A 150MHz-es GPU szintén öszettett hardver, 4 MB beágyazott memóriát tartalmaz, 47 GB/s sebességgel tud elérni egy 2560 bites buszt. Hogy a sávszélesség ne maradjon kiaknázatlan a GS 16 pixel pipeline-al renderel, kisebb hiányosság azonban, hogy ezek közül csak minden második képes textúra. A 4 MB-ból a renderelés 2 MB-ot használ fel, a többit a texturák használják, ami nem túl előnyös, mivel a chip nem támogat textúratömörítési eljárásokat. Ettől még a központi memóriát használhatnák, ám ez sem valósítható meg maradéktalanul, mivel az EE-vel egy igen keskeny, mindössze 1,2 GB/s – es busz köti össze. Ez azt eredményezi, hogy menet közben nem lehet túl sok textúrát használni, s ez meglátszik néhány PS2-es játékon. Az IO processzora egy 33MHz-es MIPS R3000A, ami az első PlayStation konzol esetében központi processzorként szolgált, ezáltal a PS2 képes futtatni az előző PS játékait is.
Verziók:
A Sony folyamatosan hajtott végre kisebb nagyobb módosításokat a konzolon. Természetesen ezek a változtatások a játékok teljesítményére semmilyen befolyással nincsenek, pusztán néhány funckionalitásbeli, kényelmi illetve gyártástechnológiai dologról van szó. A Sony ezeket a verziókat "V"-el jelöli, V0-tól egészen V16-ig (itt tartunk ma). A V0-t kizárólag Japánban forgalmazta a cég, még nem rendelkezett beépített DVD-VIDEO lejátszó szoftverrel, és volt rajta egy PCMCIA foglalat. Ezután a V3-tól a V6-ig kisebb-nagyobb belső hardveres változások mentek végbe: először a több nyáklapból álló belső szerkezetet a Sony egyesítette egy lapra, mindeközben folyamatosan csendesíteni is igyekeztek a gépet, így a hűtésben is történtek változások. A V9-es modellnél végül a cég kivette a szinte senki által nem használt FireWire portot a gépből, és beletették az Infraportot, mely a DVD távirányító jeleit veszi. 2004. szeptemberében érkezett meg a 3. nagy hardver átalakítás, ez volt a V12-es (vagy modellszámozás szerint: SCPH-70000), vagyis a vékonyított, kicsinyített PS2, mely igen rövid idő alatt közönségsiker lett. Eltűnt a gépből a 3,5”-ös HDD beépítő hely, és bekerült az ethernet port. A merevlemez eltűnése a Final Fantasy XI játékosokon kívül szinte senkit nem érintett különösebben negatív módon, viszont jelentős sikere volt az új kisebb és halkabb konzolnak. Azóta ebből is készült egy újabb verzió, mely hardveres változást tartalmaz: ez a V13, melyben már egy lapkában egyesítették az EE–t és a GS-t, míg a V12-ben ezek még külön lapkán helyezkednek el.
Ennyit a tudományos részéről. Most jöjjenek a saját tapasztalataim. Nekem is Slim változat jutott a gépből. Igazából azért is döntöttem e mellett, mivel a nagynak nem jutott volna hely, és amúgy em használtam volna HDD-t. A Starter Pack egészen különbözik a többi kiadástól. A konzol minden egyes tartozékaival együtt rózsaszín köntösbe bújt. Az egyik kisebb változás a fekete színű testvéréhez képest, hogy a lemez befogadó műanyag felülete nem göröngyös, hanem ugyan olyan sima, mint a gép többi része. Bár ez nem szembetűnő jelenség szerintem, és nem is egy zavaró tényező. A gép és tartozékai minőségi műanyagból készültek. Értem ez alatt, hogy ha netalántán véletlenül leejtjük a kontrollert, akkor az nem fog megrepedni, bár az erőssége a tapintásán is érződik. A csomagban helyet kapott a konzolon kívül egy 8 mb-os memóriakártya, adapter, AV kábel, és egy plusz kontroller. Igazából engem az utóbbi motivált e csomag megvételére, hiszen haverokkal felejthetetlen coop-ba nyomulni egyes játékokkal, meg igazából egy plusz kontroller sosem árt meg. És hogy miért is éri meg beszerezni egy PlayStation 2 konzolgépet? Elég ha csak olyan exklúzív neveket sorolok, mint pl: Devil May Cry (1 és 2), Gran Turismo, ami egy nagyszerű verseny szimulátor játék, a méltán híres Metal Gear Solid sorozat, a GTA sorozat minden tagja ezen a konzolon tette tiszteletét elsőre ( a 4. rész természetesen nem, ezt csak a félreértések miatt is jegyzem meg), Jak and Daxter is egy szintén sikeres név a konzolon, de a Tekken is egy olyan nagyszerű játék, amely csak PlayStationon teszi tiszteletét (ma már Xbox 360-ra is megjelent a legújabb része). Ha már verekedős játékok, a Mortal Kombat miatt is szerintem sokan beruháztak a gépre, bár igaz, hogy az Xbox-ra is megjelent, és nem ezek a játékok voltak a sorozat leghíresebb darabjai. Sokak kedvence az ICO és a Shadow of the Colossus is csak PS2-n jelent meg, na de valamit direkt kihagytam így az utójára. A méltán híres, legsikeresebb játék, a God of War is PlayStation exklúzív játék, ami a valaha készült legjobb játék lett a konzolon. Ha valami miatt, már csak emiatt is megéri megvenni a konzolt! Ezt én mondom, és erre mérget vehettek. Ha nem hiszitek el, csak csekkoljatok le pár híres teszter oldalt, mint a Gamespot, vagy az IGN, aki a világ legjobb PS2 játékának választotta a trilógia első részét.
Nos, azt hiszem, a ma már 10 éves konzol szép időt élt. Igaz, ma már nem jelennek meg rajta játékok, kivéve a borzalmasan unalmas FIFA és NFS sorozatot, bár újabban már az sem fejleszt PS2-re (BlackBox eva…) Rengeteg slágertermék jelent meg a konzolon a fentebb felsoroltakon kívül persze, és én mondhatom, a Sonyban nem csalódtunk. Ma már csak egy kis nosztalgiázás kedvéért vesszük elő, de aki még most akar rá beruházni, az nyugodtan tegye meg, hiszen ma már baráti áron kapható a konzol. Én szeretem, és nem fogok megválni tőle, míg működik. Remélem tetszett ez a kis kitérőm. Ígérem, nem ez volt az utolsó.
Utolsó kommentek