Te hogyan képzeled el a poklot? Netán úgy, ahogy Dante mutatta be az Isteni Színjáték című művében? Vajon tényleg 9 fő részre van osztva a pokol? Vagy nem? A Devil May Cry egész másképpen tálalja fel nekünk ezt az érzést.
Főhősünk, Dante, egy félig ember-félig démon élőlény, ki az egykori legendás sötét lovag, Sparda fia. Sparda egykor 2000 évvel ezelőtt legyőzte az alvilág urát, aki most visszatért, és persze Dante-n a sor, hogy megküzdjön vele. Így kezdjük el nagy utazásunkat.
A Devil May Cry egy pörgős, nagyon véres és brutális akciójáték. Itt sohasem lankadhat egy pillanatra sem az ember figyelme, mert folyamatosan vagy beleütközik egy rakás pokoli teremtménybe, vagy pedig a kivezető utat keresi, hogy továbbjuthasson. A legelső dolog, ami szembetűnik, az a kameranézet. Sem FPS, sem TPS. A nézet mindig karakterközpontú. Ezt úgy kell értelmezni, hogy minden szobában, helyiségben úgy mozoghatunk a karakterrel, hogy garantáltan ő lesz a középpontban. Kalandjaink során számos tárgyat kell begyűjtenünk, illetve piros, sárga és zöld gömböket. Hogy mire jók ezek? A piros gömbökből minden megölt ellenfél után egy bizonyos darabot szedhetünk fel belőlük. Hogy éppen mennyit birtoklunk belőlük, azt a bal felső sarokban elhelyezett számláló mutatja meg nekünk. Segítségükkel fejleszthetjük fegyvereink tudását, illetve különleges képességeket vásárolhatunk magunknak. Ezekre általában csak egy adott küldetés után van lehetőségünk, de vannak olyan szobrok bizonyos pályákon, ahol szintén megtehetjük ugyanezt. A zöld gömbökkel csak ritkábban találkozhatunk, de ehhez is ugyanúgy, mint piros társához, ellenfelek megölése útján jutunk hozzá. Segítségükkel életerőnket növelhetjük. A sárga gömbökkel pedig feltámadhatunk a halálból. Magyarul ez annyit tesz, ha meghaltunk, folytathatjuk onnan a játékot, ahol elpatkoltunk, de cserébe egyet veszítünk a sárga gömbjeikből. A célzás miatt pedig nem kell aggódnunk, mivel a játék Auto célzása tökéletesen megfelel. Automatikusan beméri a legközelebbi ellenfelet, így nekünk csak az akciógombot kell nyomogatnunk (már hogy ha ki nem fogytunk a szuszból). Nagyon izgalmasak még a Boss harcok is. Időközönként hatalmas teremtményekkel kell megküzdenünk. Nem mondanám, hogy megnehezítik a dolgunkat, egy jó taktikával simán haza lehet őket vágni. De azért nem árt odafigyelni. Ami nekem nem tetszett, az az, hogy akármikor visszatérünk egy régebbi helyszínre, az ellenfelek mindig visszakeletkeznek. Bár semmi beleszólásom sincs, mert igazából ez adja a játék pörgős hangulatát.
A felszerelésről:
Alapesetben lehet nálunk egy közelharci fegyver, illetve egy puska. Közelharci fegyverként vihetünk magunkkal egy kardot, vagy akár egy tüzes „boxkesztyűt”, másodlagos fegyverként pedig valamilyen lőfegyver lehet nálunk. Eleinte csak 2 kézifegyverünkre támaszkodhatunk, majd később kapunk olyan finomságokat, mint a sörétes fegyver, gránátvető, stb… Mi ebben a jó? Az, hogy újratöltésük nagyon gyorsan végbemegy, illetve nem kell a lőszerutánpótlás miatt is aggódnunk. Nos, ilyenkor gondolkozik az ember el, hogy akkor fú, én végiglövöldözöm a játékot, nem öl meg senki, menő leszek. Sajnos ezek a fegyverek nem olyan hatásosak. Sok hasznukat nem fogjuk venni. Maximum csak az ellenfél hátrébbszorítására lesz hasznos, így egy kis időt nyerve a támadáshoz. Ha a felszerelésnél tartok, akkor itt szeretném megemlíteni a harcmodort. Kézifegyvereinkkel különleges támadásokat vihetünk végbe. Ezek mindenféle extrém dolgok lehetnek, melyeket billentyű, mármint gombok kombinációival tudunk elővarázsolni. Talán elsőnek bonyolultan hangzik, viszont nem árt próbálgatni e kombókat, hiszen a játék értékeli a kombók használatát, ezáltal több piros gömböt gyűjthetünk be, melyet a misszió végén az értékelés után kapunk meg.
Még pár dolog, amit külön akartam leírni. A játék indításakor ami nagyon meglepett, hogy az átvezető videóknál mint ha max FPS-en futott volna a játék. Engem nagyon meglepett, hiszen nem minden játéknál fordul ez elő, főleg, hogy egy agyonhasznált lemezről fut a játék. A szinkronnal sincs semmi baj. Csak azt sajnálom, hogy az átvezető videóknál csak azoknak a Bossoknak a dumáját feliratozták, akik pofázásából egy k*rva mukkot nem érteni. Pedig Dante kemény szövege néha nagyon odavág :D Nem ártott volna venni a fáradságot, és azt is feliratozni. Grafikával nagyobb gond nincs. Úgy néz ki, mint ahogy annak 2001-ben ki kell néznie. És ha leleményesek vagyunk játék közben, akkor pár bónusz küldetésre és rábukkanhatunk.
Összegezve:
A Devil May Cry nem az a játék, amely több tíz órányi játékidőt fog nekünk nyújtani, de aki szereti az ilyen stílusú játékokat, az mindenféleképpen próbálja ki. Pörgős játékmenet, állandó akció, nagydumájú főhős, és minden egyes percre odaszegezi az embert a TV képernyője elé. Fantasztikus játék!
9.4/10
Utolsó kommentek