Hol volt, hol nem volt, történt úgy körülbelül 10-11 évvel ezelőtt, hogy Romániában élt egy Dr. Otto Wolfgang Ort-Meyer nevezetű, német származású tudós, aki klónozással foglalkozott. Létre is hozta a tökéletes bérgyilkost, akit saját céljai elérése alkotott meg. Egyszerűen csak 47-esnek nevezte el. Aztán az évek elteltével, ahogy a klón sorra végzett a munkáltatói által kitűzött célpontokkal kezdett rájönni, hogy a háttérben csak egy személy állhat. A nyomok a professzorhoz vezettek, aki próbálta visszacsalogatni a klónt, de az nem hitte egy szavát sem, és Silverballer pisztolyával örök nyugalomra küldte a doktort. 6 évvel az első rész megjelenése után pedig itt a várva várt visszatérés, amit ha éppenséggel nem is a Contracts személyében üdvözölhettünk, hanem a megváltást sokkal inkább a Blood Money hozta el nekünk.
A történetet két személy közti beszélgetésen ismerhetjük meg. Alexander Leland Cayne egy hamis indokkal hívja meg házába a híres újságírót, Rick Henderson-t, akit természetesen érdekel a sztori, ezért meglátogatja az úriembert. A helyszínen viszont kiderül, hogy ennél kényesebb ügyről van szó. Leland állítja, hogy a legendaként ismert 47-es valóban létezik és nekik sikerült elkapniuk. Természetesen a riporter ebben erősen kételkedik, ezért néhány akta átolvasása után (itt jönnek ugyebár az általunk végrehajtandó missziók) egyre inkább kezdi úgy érezni, hogy talán igaz lehet a sztori. Mindezalatt megtudjuk, hogy miközben a 47-es éli szokásos életét, egy másik bérgyilkos szervezet tűnt fel a ,,piacon”, akik elkezdtek megszabadulni az ICA ügynökség munkatársaitól. A 47-es ezért Amerikába utazik, hogy utána járjon a dolognak.
Habár a történetben nem is történt hatalmas újítás, a játékmenetben mindenképp. Feladatunk továbbra is a célszemélyek kiiktatása lesz és ezek mellett információk megszerzése. Amit mindig is szerettük a Hitman játékokban, hogy a célszemélyeket többféleképpen likvidálhattuk és ez elősegítette az újrajátszás lehetőségét. Ez a negyedik részben sincs másképp. Több mód is van rá, hogy halkan és észrevétlenül végezzünk áldozatainkkal, de akik nem bírnak a vérükkel, akár neki is ronthatnak az egész siserehadnak. Bár ez nem valószínű, hogy pozitív következményekkel fog járni a következőkben. Miért is? Mert bekerült a játékba az úgynevezett hírhedtségi rendszer. A játék számon tartja, hányszor buktunk le, vagy mennyire voltunk gyanúsak az elmúlt misszióink folyamán és minél több nyomot hagyunk magunk után, annál nagyobb az esélye annak, hogy a következő pályán fel fognak minket ismerni. Ha kevésbé vagyunk ismertek, akkor vagy nem ismernek fel, vagy elkezdenek gyanúsan mutogatni ránk. Ha viszont nem vagyunk elég óvatosak és szépen lemészárolunk mindenkit, aki veszélyeztetheti a feladatunk végrehajtását, akkor legközelebb kérdezés nélkül elkezdenek lőni ránk. Emellett a halk gyilkosságokért, a bónuszfeladatok elvégzéséért és az esetleges magunk után hagyott bizonyítékok eltüntetésért, mint például videó felvételek ellopása, plusz pénzt is kapunk, aminek fontos szerepe van.
A fegyverrepertoár sokszínűségéről már az előző részek is ismertek voltak, nincs ez másképp a blood money-val sem. Az eddig debütált fegyverek közül minddel lesz lehetőségünk találkozni, azonban most már fejleszthetjük is a drágaságainkat a pénzünkből. Fegyvereinkre vehetünk hangtompítót, nagyobb tárat, erősebb és pontosabb lövedéket, lézerirányzékot, pisztolyok esetében egy plusz fegyvert, stb… Ez mid szép és jó, csak mint mindegyik résznél, most is felmerül bennem a kérdés, hogy mi a francért van M4-es, MP5.ös a játékban, ha azt úgysem fogjuk használni? Mivel a nagyobb fegyvereket nem tudjuk elrejteni, maximum ha kijátsszuk a biztonsági szolgálatot és elrejtjük valahova, majd később felvesszük. Értelmét nem igazán látom, mivel az összes küldetést simán végig lehet vinni egy hangtompítós pisztollyal, de az ügyesebbek egy zongorahúrral is boldogulnak, vagy akár a puszta öklükkel is. Na igen. Egy újabb újdonság, a pusztakezes harc. A nekünk nem igazán tetsző arcokat ellökhetjük, (ha gonoszak vagyunk le is lökhetjük őket a lépcsőről :P) kitörhetjük a nyakukat és ha a helyzet úgy kívánja, ki is csavarhatjuk a kezükből a lőfegyvert, ami természetesen azonnali lebukással jár, ha egy forgalmasabb helyen tesszük meg. Ezek nekem nagyon tetszettek, mert így még elegánsabban el tudjuk végezni a feladatainkat, amit a rendszer jobban jutalmaz. A hullákat pedig most már nem csak a parkoló végében álló furgon mögé húzhatjuk be, hanem elrejthetjük nagyobb ládákban és kukákban is, ahol a lebukás esélye egyenlő a nullával. Ezek mellett még olyan kis extrákat is megtehetünk, mint hogy belebújhatunk a szekrénybe, felmászhatunk a lift tetejére és a zongorahúrral megfojthatjuk, majd felráncigálhatjuk áldozatunkat, az embereket túszul ejthetjük, kisebb pultokon, ablakokon átmászhatunk, csatornákon fel és lemászhatunk, stb…
A grafika sokat változott a Contracts óta. A karakterek és a tárgyak kidolgozottsága szebb lett, a tűzeffekt is nagyon szép, bár a rongybabaeffekhez nem kotorásztak hozzá. Az emberek még mindig szépet szaltóznak egy Desert Eagle-lel való leadott fejlövés után, de sajnos a tereptárgyakkal nem tudunk ilyesmi interakcióba lépni. A mesterséges intelligencia is sokat fejlődött. Igaz most éppen visszafele. Ami itt most pozitív pont számomra. Igen, jól olvastátok, pozitív. Az eddig megszokott három nehézségi fokozat mellett most bekerült egy negyedik, nagyon könnyű is, aminek 3 fő pozitív tulajdonsága van. Az első a korlátlan számú mentés, amit én mondjuk a nehezebb nehézségi fokozatokba is beraktam volna, meg úgy kb már az első résztől kezdve extraként szolgáltattam volna, de mindegy. A második a hírhedségi rendszer eltörlése. Szerintem ez felesleges volt, indokomat pedig a harmadik pont támasztja alá, a butított mesterséges intelligencia. Na ez az, aminek már úgy közepes szinten kellene működnie. Komolyan mondom. Kis nosztalgia: Mi volt az első Hitman fő negatívuma? Nem volt mentési lehetőség? Nos, az is, de nem erre gondoltam. Hanem, hogy ha a sarki sikátorban az éppen hugyozó őrt lelőttem egy hangtompítós pisztollyal, akkor a két saroknyival arrébb lévő étterem hátsó konyhájában recskázó, a walkmant full hangerővel hallgató őr máris meghallotta és rögtön szaladt hozzám, hogy mit csináltam. Na és persze az, hogy ha felvettünk egy álruhát, az őrök egyből gyanakvó szemmel néztek ránk, pedig még nem is jártunk azelőtt a célterületen. Egyszerűen kiszámíthatatlan volt az AI, sohasem tudhattuk, hogy mikor vagyunk jók, vagy éppenséggel mikor basztuk el az egészet. Ezek voltak azok az okok, ami miatt most férfiasan bevallom, egyetlen egy Hitman részt nem tudtam végigvinni és mindig csalást használtam. A Blood Money viszont ezalól kivétel. Ha odafigyel az ember a részletekre, akkor gyerekjáték lesz az egész küldetés. És ez nekem nagyon tetszett, hogy nem rohantak nekem máris, mihelyst megláttak. Természetesen azért nem sík hülyék, odafigyelnek ránk ha már kicsit túllőttünk a célon, de az egész az elfogadható kereteken belül van. Nehezebb fokozaton viszont nem mertem kipróbálni, de ott valószínű megint előjönnek azok az ostobaságok, amelyek epizódonként felidegesítettek. Őszintén bevallom, nem erre számítottam. Hatalmasat csalódtam, természetesen pozitívan. A szinkronhangokkal sincs gond. A 47-es és Diana hangja a régi maradt, a többi karakter hangja is konkrét. Viszont a zenét semmi nem überli. Jesper Kyd, a Magyar Rádió Kórusa és a Budapesti Szimfonikus zenekar ismét felejthetetlent alkotott. Zenéi külön lemezként is megállhatnák a helyüket. Negatívumokat nem tudnék felsorolni. Mivel nehezebb fokozaton nem próbáltam ki és valószínüleg nem is fogom, nem akarok vaktában olyan kijelentésekkel dobálózni, mint hogy csal a játék. Talán annyi hibája volt, hogy a megjelenésekor felettébb szerette zabálni az erőforrásokat, ami ma már nem jelent túlzottan nagy problémát. Azért természetesen van egy kis apróság, amibe éppenséggel bele tudnék kötni, az pedig a mozgás animáció, ami sajnos nem folytonos, sőt, felettébb darabos. A játékélményen rontani nem fog, de talán 2006-ban az ember nem éppen ezt várná el. (És én személy szerint örültem volna, ha a hullaráncigálást egy icipicit meggyorsítják a készítők, például be lehetett volna építeni egy kétkezes vonszolást). Szerintem külön dicséretet érdemelnek a fejlesztők, hogy 2006-ban, amikor már elérkeztek hozzánk az újgenerációs konzolok, a játék az előző generációs gépekre is elkészült. Míg más fejlesztőktől megszokhattuk, hogy ezek csak egy kissé butított verzsönök, melyek csak nyomokban hasonlítanak a nagytestvéres változatban, addig a Blood Money PS2-es és Xbox-os változata kiköpött mása a PC/Xbox 360/PS3-as verziónak. A játékmenet, a pályatervezés, a felépítés, minden ugyan olyan. Természetesen ha valaki ezen verziók egyike mellett döntött, az ne várjon túlzott grafikai orgazmust, de szerintem nem a látvány a fontos, hanem az, hogy ugyan azt kapjuk akkor is, ha az ,,ókonzolos” átiratot vesszük meg.
A Hitman: Blood Money meglepett. Nem számítottam volna rá, hogy ennyi mindent beleraknak, de még arra sem, hogy a fokozottan könnyű nehézségi módon akár könnyen végigjátszható az egész játék. Aki eddig pont a fentebb említett ok miatt utálta meg a szériát, az ha szeretne egy esélyt adni a sorozatnak, akkor ezzel a résszel kezdje. Túl sokat nem fog veszíteni. Nálam abszolút bejött a játék.
9.8/10
Utolsó kommentek