Ezidáig a Gearbox csapatának nem nagyon volt olyan alkotása, amibe igazán sok munkát kellett volna fektetniük. Csináltak kiegészítőket a Half-Life-hoz, egy gyenge minőségű Nightfire PC átiratot ja és természetesen ők felelnek a Brothers in Arms sorozatért is, aminek a legutóbbi darabja szintén nem volt valami hatalmas durranás. A Borderlandsel viszont nagyot akartak robbantani a srácok, így kezdődött el egy vérbeli RPG munkálatai, amiből később inkább csak az RPG maradt meg, de az is csak mértékben. És hogy ez jót tett-e a játéknak? Azt sajnos sohasem tudjuk meg, de az is biztos, hogy nem lőttek vele mellé.
A történet a távoli jövőben egy Pandora nevű bolygón játszódik, ahol ősi eredetű technológiát véltek felfedezni. El is indulnak a kutatások és mindenki meg szeretné találni ezeket a ,,kincseket” annak reményében, hogy meggazdagodik. A hét éven át tartó tél elmúltával viszont mindenki úgy dönt, hogy jobb lelépni, mielőtt a bolygó élővilága magához tér, mert senki sem szeretné kutyakajaként végezni. Mi egy kicsit megkésve érkezünk meg, hogy szerencsét próbáljunk.
A bevezető videóban látható 4 karakter közül szabadon választhatunk, melyikkőjükkel is szeretnénk belevágni a kalandokba. A Hunterek leginkább a távolsági fegyvereket kezelik jobban, szóval egyértelmű, hogy aki szereti a mesterlövész fegyverekkel osztani a fejeseket, azoknak ez a legjobb választás. A Sirének gyorsak és képesek nesztelenül közlekedni, így tökéletesen be lehet velük férkőzni az ellenség háta mögé. Kedvelt eszközük a sokkoló fegyverek. A Soldier a rohamfegyverek és a sörétesek tökéletes embere, míg az utolsó választható osztályú karakter a Berzerker, akinek leginkább a robbanó fegyverek fekszenek.
Az, hogy melyik karaktert válasszuk, nagyban befolyásolja a jövőben a fejlődésünket is. Minden megölt ellenfél után és sikeresen végrehajtott küldetés után tapasztalati pontokat kapunk, és ezek alapján tudunk szintet lépni is. (Most már minden patchel és DLC-vel együtt 61-es szintig lehet fejlődni) A szintlépésért kapott pontokat egy szerteágazó menüpontban költhetjük el. Karaktertől függően gyúrhatunk a különleges képességünkre, kifejleszthetünk életregeneráló képességet, javíthatjuk pajzsunk ellenállását, növelhetjük fegyvereink sebzését és még sorolhatnám, mi mindent fejleszthetünk. Pandora hatalmas bejárható területtel rendelkezik, ahol több városba is belebotlunk kalandjaink során. Természetesen ezt gyalog végigjárni egy egész élet lenne, a távolságok leküzdésére a helyenként felállított kocsi teleportáló egység lesz segítségünkre. Ezekről a helyekről bármikor kérhetünk bármilyen típusú és színű járművet, ami gépfegyverrel és rakétavetővel is fel van szerelve, ami megkönnyíti a dolgunkat az útonállókkal szemben.
Térjünk rá a Borderlands legnagyobb erősségére, a fegyverekre. Bemutatni nem is lehetne minden, mert olyan, hogy már megint egy ugyan olyan fegyverbe botlottam bele, szó szerint nincs. Rengeteg fegyverrel találkozhatunk a játék során, melynek képességeit a program véletlenszerűen generálja, így iszonyat sok variációval fogunk találkozni. Természetesen az alapkategóriákon belül: pisztoly, revolver, shotgun, rakétavető, távcsöves fegyver, nagyobb kaliberű assault rifle. Fegyverváltásnál nagyon fontos megnéznünk akár kétszer is, hogy biztosan érdemes-e megszabadulnunk jelenlegi fegyverünktől? Mert lehet, hogy a kiszemelt fegyver erősebb, de az erő mit sem ér, ha a tűzgyorsasága és tárkapacitása lassabb és kisebb, mint a jelenlegi golyószórónké. Fegyvert felvehetünk ellenfeleiktől, találhatunk nagyobb fegyveres ládákban, amelyeket szétszórva a világban bármikor felkutathatunk, de vásárolhatunk automatákból is. Itt vehetünk, eladhatunk fegyvereket, bővíthetjük a tárat, lőszert vásárolhatunk a mordályokba, gránátokat vehetünk, elsősegély csomagokat pakolhatunk fel, stb…
Amiért én imádom, hogy a Borderlands mégsem lett egy vérbeli RPG (mint ahogyan azt valójában tervezték), hogy nincs benne az általam csak Fallout/Elder Scrolls szindrómának nevezett komolyságok. Azaz nincs megkötve, mennyi cuccot viszel magadnál, nem lassulsz be a súlytól. Na jó, mondjuk ez nem volt teljes mértékben igaz, mert elsőnek a hátitáska kapacitása igen kicsi, de később bővíthetjük azt akár 36 férőhelyesre is, így ha egyszerre több cucc tetszik meg, vagy csak sok minden eladnivalót kívánt meg a szánk, felvehetünk jó sokat belőlük. Ezeken felül lehet nálunk 4 állandóan használt fegyver, egy pajzs, gránátmód és osztálymód. Ez utóbbi kettőről még nem is szóltam egy szót sem. Ugyebár lehet nálunk összesen 3 (később akár 6) gránát. Ezek hatását a gránátmódokkal turbózhatjuk. Mit is jelent ez? Csak annyit, hogy robbanáskor a módtól függően fejthet az ki korrozív, robbanó vagy égető mellékhatást is, több sebzést gyakorolva ezzel áldozatainkra. Az osztálymódok pedig mindig valami pluszt biztosítanak számunkra, de arra vigyázzunk, hogy csakis a saját karakterosztályunkhoz tartozó eszközt vehetjük fel. Ez adhat például sebzésnövelést, plusz csapat regenerációt (aminek igazából csak coop-ban van értelme), gyorsabb pajzsújratöltődést és sok-sok mindent. Természetesen fegyvereink nem használódnak, így használatukat csak a golyók mennyisége szabja meg.
Ellenfeleink viszont nem annyira változatosak, de szerintem kellően eltérő mennyiségű rosszarcúval találkozhatunk. Az egyszerű banditáktól kezdve a különböző kutyaszerű lényekig, repülő madárféleségekkel. Ezek persze nem restek használni a járműveket és a golyószórókat sem, ami meg fogja keseríteni az életünket. Később, főleg a játék vége felé pedig felpáncélozott, badass katonákkal kell megküzdenünk, akik igazi golyófalók. Itt azért már érdemes eldönteni, mivel is fejezzük be a játékot, mert egy tűzharc ezekkel a csávókkal akár az életünkbe is kerülhet. Vagy nem. Ha már a földön vagyunk, még kapuk egy második esélyt, hogy feltámadjunk. A dolgunk csak annyi, hogy megöljünk egy ellenfelet, és újra talpon vagyunk. Persze ha van mellettünk egy jó partner, akár ő is feléleszthet.
Ami még igazán különleges a játékban az maga a grafika, ami első látásra kissé furcsa lehet. Pedig nem ismeretlen ez a megjelenítési mód. Elsőként a XIII-ban találkozhattunk vele, de a Prince of Persia is ezzel a technológiával felvértezve látott napvilágot. Talán nehéz a szenek megszokni, amit lát, de nagyon pofás a látványvilág. Effektek terén is minden rendben van, egy rossz szavunk nem lehet rá. Talán egyedül egy dolog van, ami kilóg a sorból, a víz, ami nem eme Cel-Shaded technológiával van megrajzolva, hanem ugyan úgy néz ki, mint bármely Unreal Engine 3 által hajtott játékban. A szinkronhangokkal és a zenékkel minden rendben van. A zene megadja a játék kissé poszt apokaliptikus érzését. A szinkronhangok meg egyszerűen zseniálisak. Bár némelyik karakter rohadt laposan adja át emberi mivoltát, de a Claptrapeket nagyon jókat fogunk derülni, főleg a poénos viselkedésükön. Amit még nem említettem meg, az a játék legfontosabb része, a cooperatív mód. Összesen 4 játékos játszhatja végig a sztori mód összes küldetését. Bárki bármikor bekapcsolódhat a játékba. Legyen az küldetés közben, vagy egy arénaharc kellős közepén. Az egyetlen hátránya ennek az osztoszkodás. Jobb ismerőssel játszani, mert ha más a stílusotok, könnyen dűlőre fogtok jutni. Ha viszont random kapcsolódsz valakihez, akkor jön az aki kapja marja módszer. És nem csak emiatt dühöngök a multiplayer mód kapcsán, hanem a hibák miatt is. Nálam rengetegszer fordult elő olyan, hogy nem tudtam leadni egy küldetést, a claptrap nem nyitott fel egy utat, nem játszotta be az átvezető videókat a játék és hasonló kis apró szinkronizálási hibák ami miatt iszonyatosan fel tudtam idegesíteni magamat. Arról nem is beszélve, hogy folyamatosan dobált le a hosztoló játékos szerveréről. Magában a játékmenetben nagyobb hibákat nem vettem észre. A mesterséges intelligencia meg kell hagyni, kicsit gagyi. Az biztos, hogy nagyon bátrak, mert a puskacsövem elé lelkiismeret-furdalás nélkül kiszaladnak. Sajnos a járművek irányítása is pocsékra sikeredett. Ami miatt én mindig is csak a hátsóülésen foglaltam helyet, az a vezetés volt. A kocsikat kizárólag az egérrel lehet kontrolálni, amit ha nem tanulsz meg kezelni, rá leszel kényszerítve a gyaloglásra. Ez szerintem baromira kényelmetlen, nem tudom, miért nem lehetett billentyűzetre átportolni az irányíthatóságot.
Szó mi szó, a Borderlands egy magával ragadó játék. Ha vérbeli RPG-re vágy, akkor ez nem a te játékod, de ha csak szereted a SandBox játékokat egy kis lövöldözéssel megspékelve, akkor imádni fogod a játékot. Érdemes beruházni a DLC csomagokra is, melyek még több eszközt, küldetést és játékidőt biztosítanak. Az év játéka kiadás viszonylag baráti áron elérhető már.
9.0/10
Utolsó kommentek