A THQ a Juke’s fejlesztőcéggel karöltve már régóta, évről évre örvendeztetik meg a pankráció szerelmeseit az aktuális év legújabb játékával. Ez persze nem maradhatott el a 2010-es évben sem. A Smackdown vs RAW sorozat 2011-es tagja az aktuális szupersztárokkal kibővülve ismét itt van, hogy megörvendeztesse a pankráció rajongóit és a nem rajongóit is.
Igazából megvallva tartozom egy beismeréssel, mielőtt nekilátnék a játék boncolgatásának. A 2006-os részen kívül egyik újabb epizóddal sem játszottam, így nem igazán vagyok vele tisztába, mi teljesen újdonság a játékban és mi nem az. De édes mindegy, hogy milyen évszám áll a cím mellett, a lényeg továbbra sem változott: változatos bunyók megspékelve tucatnyi látványos mozdulattal és izgalmas történéssel.
A játékmódokon belül 2 kiemelkedő darab van, amivel lekötheti magát a kedves játékos. A sztorival rendelkező módot a Road to Wrestlemania menüponton belül találhatjuk. Itt végigjátszhatunk egy rövid, egyszerű történettel rendelkező játékmódot a következő 4 pankrátorral: Christian, Chris Jericho, Rey Mysterio, John Cena, de akár lenyomhatjuk az eddig veretlen Undertakert is Kofi Kingston, Dolph Ziggler, R-Truth, John Morrison vagy egy magunk által kreált szupersztár bőrébe bújva. Ez a játékmód nagyon ötletesen meg lett oldva, mert 2 bunyó között mászkálhatunk a színfalak mögött, beszélgethetünk más harcosokkal, miközben a történet az öltözőben, vagy akár a ring közepén folyamatosan bontakozik kifele. A bunyók után tapasztalat pontokat kapunk, amit a dokinál költhetünk el, aszerint, hogy több ütést bírjunk ki, fürgébbek legyünk, ütéseink több sérülést okozzanak, stb… A WWE Univerzum pedig egyszerű meccsekből áll. Adott egy 1 éves naptár, melyben Májustól kezdve egészen a jövő évi Wrestlemaniáig lejátszhatjuk az összes heti RAW, Smackdown és Szupersztárok éjszakája mérkőzést. Az ellenfeleket a gép választja ki véletlenszerűen, ahogyan a mérkőzés típusát is, de hogy éppenséggel kivel leszünk, az csak rajtunk áll. Ez nagyon jó dolog, mert így nekünk is van egy kis beleszólásunk, hogy a következő PPV-n ki legyen a jelenlegi bajnok kötelező kihívója, és ha mi úgy akarjuk, új bajnokot/bajnokokat is avathatunk. Minden döntés a mi kezünkben van. Megjegyzem azért, hogy kezdésnél még nem elérhető az összes harcos, a többi karaktert csak akkor tudjuk feloldani, ha eme játékmódon belül sikerül őket legyőznünk egy-egy sikeres meccs után.
Természetesen játszhatunk gyorsmeccseket is. A választék nagyon sokszínű. Van sima 1 vs 1 meccs, Tag Team annak mindenféle variációjával együtt, TLC, asztalmeccs, Hell In a Cell, No Holds Barred és még sorolhatnám. Ha már előzőleg a WWE Universe játékmódban teljesítettünk egy vasárnapi PPV-t, akkor az a stadion itt is elérhetővé válik. Ezenkívül, hasonlóan a régebbi epizódokhoz kreálhatunk magunknak saját szupersztárt is. A választék irtózatosan sok, órákat el lehet szöszmötölni, mire minden beállítást végigböngészünk. A hajstílustól kezdve a nyakvastagságig, ruha stílusig mindent be lehet állítani kiskedvencünkön. Megadhatjuk, milyen zenére vonuljon be, milyen bevonulása legyen, lépésről lépésre hogy reagáljon a közönséggel szemben, de ha elég türelmesek vagyunk, egy saját befejező mozdulatsort is összeeszkábálhatunk az előre rögzített mozdulatokból. Egyszóval milliónyi különböző karaktert létre lehet hozni, minden csakis a saját kreativitásunkon múlik. Az egyetlen baki a PlayStation 2-es verzióban, hogy meglehetősen lassan tölti be a kívánt elemeket, így kissé sokáig tarthat, mire megtaláljuk a nekünk megfelelő objektumot. (Ha lemezről olvas a játék, gondolom winchesterről gyorsabban képes beolvasni. Ezt sajnos nem tudom megmondani)
És akkor jöjjön egy kis mocskolódás a sok szép dolog után. A grafikus motor gondolom az évek során nem lett lecserélve, ez amúgy meg is látszik a játékon. Maguk a pankrátorok kifejezetten szépen le lettek modellezve, bár kicsit túlságosan is emlékeztetnek egy műanyag figurára, mint valódi emberre. A nézőkről sajnos már nem mondható el ugyanez. Kifejezetten ocsmányak, a textúrájuk kockás és elmosódott. Gondolom ez a hardver miatt lett így megoldva, de hát ami csúnya, az akkor is csúnya marad, nincs kifogás. Nem basztatnám különösebbképp a hangokat sem, ha időnként nem felejtené el azokat lejátszani a játék. Értem ezalatt: a nézők egy bizonyos idő alatt nem szurkolnak, a kommentárok egy idő után hajlandóak bekussolni, bár ha egyáltalán hajlandóak megerőlteti magukat, akkor sem valami bőszavúak. Hmmm a 2006-os epizódban mintha ez még nem szerepelt volna a negatívumok között… De olykor a győztes bevonuló zenéjét is elfelejti lejátszani az arra szakosodott kollega. Dióhéjban ennyi. Amúgy a szinkronnal nincs gond, pláne már ezért sem, mert minden figura az eredeti, valós hangján szólal meg. A mozgás animáció még az, amin picit csiszolhattak volna a kedves programozó urak és hölgyek, mert két mozdulat között hajlamos a karakter kicsit megállni és gondolkozni, hogy na akkor most mi is jön? Viszont maga az animáció az rendkívül szépen van megoldva. Ehhez már csak a kényelmes irányítás ad némi pluszt. Nem tudom, mikor tértek át erre a kiosztásra, de nagyon kényelmes így irányítani a pankrátorokat. Maga a futás egy külön gombot kapott, egyszerű pacsizni is, és a különleges mozdulatokat a jobb oldali analóg különböző irányba történő mozgatásával lehet kivitelezni. A különleges befejező mozdulatokat akkor aktiválhatjuk, ha a karakterünk alatt elhelyezkedő csík eléri a piros szintet. Ilyenkor a háromszög megnyomásával már gyönyörködhetünk is a csodás technikás mozdulatokban. (Hogy ez milyen gagyin lett megoldva a SVR2006-ban…) És ez a sok pozitívum az, ami miatt a nehézség drasztikusan eltörpül. Easy fokozaton nem is érdemes neki kezdeni a játéknak, mert 2 pofon után az ellenfél fel is adja a mérkőzést. Normák fokozaton sem fognak különösebbképp megizzasztani, ha nem hagyjuk, hogy átvegyék fölöttünk az irányítást. A többi szintet nem próbáltam, gondolom ott egy icipicit már izzasztóbbak lennének a küzdelmek. A sorozat történelmében mindig is volt egy olyan banális hiba, amit a 2008-as részben kijavítottak, de az utána következő 3 folytatásból valamiért ismét kimaradt. Ez az erőviszonyok kiegyenlítése. Magyarul: Rey Mysterio-val (Magasság: 160 cm, Súly: 75 Kg) simán képesek vagyunk felemelni a Big Show-t (Magasság: 216 cm, Súly: 220 Kg) és egy könnyed mozdulattal nekivágni a padlónak. Ez nem olyan drasztikus, de mikor ugyan ezt megcsinálja 2 nehézsúlyú birkózó, az azért elég viccesen néz ki. Nem tudom miért, a játékok menüjét csak akkor szoktam megemlegetni, hogy ha vagy kiemelkedően jó technológiával van megcsinálva, vagy hihetetlen szar. Itt egyiket sem mondanám, de olyan egyszerű és jól néz ki ez a kockás menüpontok, hogy nekem nagyon bejött. Sajnos a játékban található zenelista nemigen haladja meg a 10-nél többet (mármint ami a menüben szól), de ezt kárpótolja, hogy többségében a legdallamosabbak hallhatóak. (Miz, Chris Jericho, Ted Dibiase, Drew Mcintyre bevonuló zenéje)
Régóta éreztem már olyat, hogy egy játék annyira vonz visszafelé a konzol vagy a számítógép felé, mint a Smackdown vs RAW 2011. Egyszerűen nagyszerű. A kezelése pofon egyszerű és rendkívül izgalmas és jó az egész játék. Ezt nem lehet szavakba önteni. Aki pankráció rajongó, annak azt ajánlom: szarja le a korábbi részeket, kezdjen rögtön ezzel, mert nem veszít semmit sem! Maximum nem játszik olyan pankrátorokkal, akik 5-6 évvel ezelőtt dolgoztak a szervezetnél. Hibái ellenére ez egy nagyszerű játék, még akkor is, ha már meglátszanak rajta az előző konzolgeneráció gyengeségei.
9.0/10
Utolsó kommentek