Tudod mi a félelem? Félni, rettegni valamitől? Ha nem, a F.E.A.R. most megtanít rá. De vajon tényleg ennyire nyomasztó hangulata lenne a játéknak? Háát nem hinném. Vizsgáljuk meg hát magát a játékot, és kiderül, miért is.
2002-ben az Amerikai Hadsereg egy titkos egységet alakított. Feladatuk a nemzetbiztonságot fenyegető paranormális veszélyek elhárítása. Az egység neve: First Encounter Assault Recon. Mi újoncként kerülünk be az F.E.A.R. osztagba. Rodney Betters parancsnok meg van győződve arról, hogy remek szolgálatot tudnánk teljesíteni a csapatban, látván, hogy a tréningen milyen bámulatos teljesítményt mutattunk fel, így amikor előtérbe kerül Paxton Fettel ügy, rá is állít minket egyből. Innentől kezdve az egész játékon át Fettel elfogása és likvidálása lesz a célunk, persze eközben felbukkan Alma, a titokzatos kislány is, és szépen lassacskán kiderül, misem azok vagyunk, akinek hisznek.
A történet szépen lassan, fokozatosan bontakozik ki előttünk. Fettel utalgat is Almára és miránk, néha látomások törnek ránk és az egész eredet projektről pedig többet tudhatunk meg, ha visszahallgatjuk az üzenetrögzítőket és megtaláljuk a pályákon elhelyezett laptopokat. Persze közben meg is kell küzdenünk az életünkre törő, tetemes mennyiségben érkező Replika csapatokkal, melyeket maga Fettel irányít. Likvidálásuk érdekében három fegyver lehet nálunk, kategóriáktól mentesen. A választék sajnos nem igazán széleskörű, de így is lesznek helyzetek, amikor döntenünk kell, előreláthatólag melyik fegyvernek is fogjuk nagyobb hasznát venni. Kezdetben csak a pisztolyunkra hagyatkozhatunk, majd az első 100 darab replika megölése után már kétfajta gépfegyvert és shotgunt is a kezünkbe vehetünk, de használhatunk később rakétavetőt, távcsöves félautomata gépfegyvert, szögkilövőt és egyéb nyalánkságokat. Ezeken felül lehet nálunk 3 féle robbanóeszköz is. Egy sima gránát, mozgásérzékelő akna és egy speciális, távirányítású gránát, melyet mi magunk akkor robbanthatunk fel, amikor az csak jólesik. Erre később szükségünk is lesz, ha nagyobb létszámban jön az ellenség, mert ha ügyesen taktikázunk vele, akkor nagy előnyt kovácsolhatunk magunknak. A fegyvereken kívül még 10 elsősegély csomag is lehet nálunk, melyet akkor használunk el, amikor mi akarunk.
Térjünk át a játék legfőbb elemére, az időlassításra. Mivel kitűnő reflexekkel rendelkezünk, egy gomb benyomásával lelassíthatjuk magunk körül az időt. Erre bizony nagy szükségünk is lesz, ha az ellenség nagy létszámban tör ránk, mivel elég gyorsan mozognak és persze taktikáznak is a mocskok. Életerőnket és reflexünket a pályákon szétszórt vénásan adagolható szerekkel növelhetjük. Bár nagy szükségünk nem lesz rá, mindenféleképpen előny, ha kicsit pluszon vagyunk az ellenféllel szemben. Bár eleinte még csak a klónhadsereg és az ATC-s biztonsági őrök ellen küzdünk, de később, mikor már páncélozott replikákkal, robotokkal és replika orgyilkosokkal találkozunk, már elengedhetetlen lesz az időlassítás alkalmazása.
Vizsgáljuk meg közelebbről a játék mechanikus részét, mert itt bőven van mit mesélni. A Monolith új üdvöskéjét a Lithtech motor egyik módosított verziójára építette. Mi is jellemzi a játékot? A grafika nagyon szép. Az elemek részletessége, a karaktereke kidolgozottsága, a fegyverek és robbanások után keletkező füst és por nagyon szépen lett megcsinálva. Az árnyékok kezelése és a szobák sötétítése nagyon ügyesen lett alkalmazva, a paraszinten sokat tol. A karakter animációi nagyon szépek. Itt már nincs az ún. létra lift jelenség. A karakter egész teste le van modellezve (értsd: ha magad alá nézel, látod a karakter lábát). Ez legfőbbképp a létramászásnál és az úszásnál látszik jól, mert az egész mozdulatsor meg van animálva. Ez nekem személy szerint nagyon tetszett. Bár a víz kicsit elég érdekesen lett megcsinálva. Nekem úgy tűnt, mint ha egy kocsonyás valamire hasonlítana, mert elég furán mozog, olyan, mint ha reszketne az egész víz, amikor lépek egyet. Ami dícséretes nagyon, az a fizika. Nem is csoda, mivel a motorba bele van építve a Havok 2.0-ás változata, szóval egy 5 tagú replika osztag likvidálás után a helyszín (például egy irodaszoba) pont úgy néz ki, ahogy az valószínüleg kinézne egy ilyen helyzet után. Az ablakok betörnek, a képek lerepülnek a falról, az üzenetrögzítő a szoba másik sarkában van, a kósza lövedékek mély nyomokat hagynak a vakolatban, véres hullák fekszenek mindenhol. Bár sajnos nem minden tárgyra vonatkoznak a fizika törvényei, az összkép még így is bámulatos. Sajnos a karakterek rongybabaeffektjéről már nem mondható el ugyanez. A halott karakterek az esetek többségében rángatóznak a földön, a szögkilövővel felaggatott hullákat a fal (vagy padló) félig elnyeli, bizarrul rángatóznak, és egy szép fejlövés sorozat után a delikvens nyaka elég érdekesen képes megnyúlni, ami eléggé bizalomgerjesztő. Ha netán robbanószerekkel, vagy egy erős fegyverrel próbálkoznánk be, érdekes látványban lesz részünk. Az ellenfelek testrészei leválnak testükről, darabjaikat a pályán szétszóródva itt-ott találhatjuk meg. Egy közelről bevitt, jól irányzott shotgun lövés leszakíthatja ,,barátaink” fejét, a robbanások leszakítják végtagjaikat, a pechesebbek pedig szimplán kettészakadhatnak. A fegyverek visszarúgása remekül visszaadja a realitás érzését. Értem ezalatt, hogy időlassítás nélkül biztosan nem fogunk tudni egy tökéletes sorozatot beleadni egyetlen ellenfélbe sem. Egy részről azért, mert az ellenfelek gyorsan mozognak, más részről pedig a fegyverek olyan mértékben visszarúgnak, hogy azt elég egy bizonyos ponton megtartani. Ezért is kell alkalmaznunk a slowmo-t. Persze ezt mind pozitív élményként írom le, nincs is ezzel semmi gond.
De van valami, ami mellett nem szabad elsuhanni. Ez a mesterséges intelligencia. Ilyen tudású ellenfeleket ezelőtt nem igen láthattunk egyik játékban sem én azt hiszem (bár lehet én tudom rosszul) Az ellenfelek folyamatosan kommunikálnak egymással, fedezékeket keresnek, vagy ha éppen nincs, hát akkor egy asztal felborításával csinálnak. Ügyesen taktikáznak. Például míg én 2 katonával lövöldözök, addig a harmadik szépen bekerül a hátam mögé és már csak azt veszem észre, hogy hátulról püföl. Ez hatalmas nagy előnye a F.EA.R.-nek a többi játékkal szemben. Ha netán egy páncélozott replika is feltűnne az őrjárat között, akkor a többiek ő mögötte próbálnak likvidálni engem, míg a nehézpáncélos ellenfél próbálja megvédeni haverjait és folyamatosan nyomul előrefele. Ha már minden kötél szakad, akkor fedezék mögül próbálnak tüzelni, néha vakon célozva csak a fegyverüket dugják ki a tárgy mögül. Az egymagában maradt replika nem fog egyszemélyes hadseregként ránk támadni, hanem végső kétségbe esettségében megpróbál elfutni, de fél szemmel azért még lead utánunk egy sorozatot. Sajnos ugyan ez már nem mondható el a robotokról, akik csak szimplán kiállnak és vadnyugati stílusban, szemből-szembe nyomatják a rakétákat. Néha megpróbálnak felénk jönni, de a vége úgy is az, hogy mi győzünk. (vagy nem). A szinkronhangok egyébként nagyon jól sikerültek, de a nyomasztó, félelmet keltő hangulatért nagymértékben a zene is felelős.
A F.E.A.R. egy remek akciójáték, horror elemekkel megtöltve, bár korán sem olyan ijesztő a játék, mint az első benyomásra gondolnánk. Néha próbálja feszíteni a hangulatot hangeffektekkel, a lámpák gerjesztésével és bár vannak jelenetek, amikor Alma hirtelen felbukkanása a frászt hozza ránk, még sem lehet túl komolyan venni az egészet. A termek egyhangúsága monotonná teszi a játékot, efelől csak a folyamatos akció tereli el a figyelmünket. És bár ez nem nevezhető nagy bűnnek, de mivel egy speciális osztagról van szó, talán elvárnánk, hogy ne egyedül barangoljunk végig a pályán, hanem csapatosan. Ezektől eltekintve egy remek játékkal van dolgunk, mindenféleképpen megéri a pénzét, és ráadásul ma már fillérekért lehet kapni.
8.9/10
Utolsó kommentek