A Splinter Cell legutóbbi része, a Conviction elég hányatott sorsú. A játéknak eredetileg már 2008-ban meg kellett volna jelennie, de mivel az Ubisoft nehézségekkel küszködött (ekkor akarták felvásárolni) és a 2007-es E3-on demózott játék nem éppen olyan volt, mint ahogy azt elképzelték, ezért a fejlesztést újrakezdték az alapoktól. Szerencsére a fejlesztőbrigádnak sikerült kimásznia a csőd széléről, így semmi sem akadályozhatta meg, hogy elkészüljön Sam Fisher legújabb kalandjai. Négy évvel a Double Agent megjelenése után a Conviction végre napvilágott látott.
A sztori a Double Agent rosszabbik vonalát folytatja tovább. Sam lánya gyilkosát keresi, őt meg régi munkaadói, a Third Echelon (Ugyebár Lambert megölése miatt). A 3 éve tartó macska egér játék most úgy látszik, a végéhez kezd közeledni. Grim felveszi Sammel a kapcsolatot és tudatja vele, hogy mégsem olyan valószínű, hogy a lánya halott. A történet folyamán a segítségünkre lesz Sam egyik régi barátja, Vic is és kiderül, hogy az egész ügyhöz Tom Reednek is, aki a Third Echelon jelenlegi igazgatója. A történetmesélés nagyon ötletesen lett kivitelezve. Az időben ugrálva, egyes missziók végrehajtása közben tudunk meg olyan információkat, amellyel végül is kikerekedik a történet.
A Conviction hatalmasat változott. Ez a Sam Fisher már nem az a Sam Fisher, akit régen megismertünk. Hősünk egy amolyan Jason Bourne és John McClane egybegyúrva. Dühtől fűtött, aki csak arra vár, hogy elkapva lánya gyilkosát a szart is kiverhesse belőle. Szóval a lopakodás amolyan 75%-ban eltűnt a játékból, helyette az akciódús jelenetekre hajaz a játék. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem kell a sötétben bujkálnunk, csak kisebb szerepet kap a játék során. A változások sora nagy, így hát lesz mit mesélnem. Sam külsőleg nem sokat változott. Szerencsére az idétlen, hosszú haját a fejlesztők levágták, a borostája kissé nagyobb lett és a védjegyeként szolgáló éjjellátó sajnos ebben az epizódban nem kap helyet. (igen is meg nem is, de erre később térnék rá). A harcrendszer teljesen átalakult a korábbi részekhez képest. Mivel itt már kevesebb szerepet játszik a lopakodás és a sunyizás, ezért Sam mozgása teljes mértékben megváltozott. Nincs lehetőségünk nesztelenül lopakodni, helyette a párkányokon és csöveken való mászkálás most sokkal gyorsabban történik, mint anno. Az ellenfelek kirángatása az ablakból megmaradt, de most már egy könnyed mozdulattal akármikor rávethetjük magunkat az ellenfélre egy magasabb pontról, halálos csapást mérve ezzel szerencsétlenre. Újdonság a közelharc megjelenése is. Ha sikerül az ellenfél közelése érnünk, akkor egy ügyes mozdulatsorral leteríthetjük a földre, ami két okból kifolyólag is előnyös. Az egyik, hogy halk, a másik a játék úgynevezett mark and execute (kijelöl és végrehajt) harcrendszere. Ez abból áll, hogy az előbb leírt közelharci gyilkolásokkal tudunk pontokat gyűjteni ehhez a mozdulatsorhoz, majd a kijelölt ellenfeleket az Y lenyomásával Sam rögtön el is intézi. Hogy hány ellenfelet likvidálhatunk, az attól függ, hogy korábban hányat öltünk meg közelharcban, de összesen (ha jól tudom) egyszerre csak 4 ember megölésére alkalmazhatjuk ezt az opciót. Nehéz helyzetekben jól jön, márpedig a játék vége felé elég sok lesz nehéz helyzetekből, így mindenféleképpen megéri lopakodni. A kedvencem mégis az új köntösben visszatérő vallatás volt. A kihallgatni kívánt személyeket nem tudjuk lelőni, hanem a közelükbe férkőzve el kell kapni őket, és jöhet is a móka. A köpni nem akaró csúnya bácsikat több féleképpen bírhatjuk szóra. Eleinte még csak pár jobbhorgost és fejelést kapnak, ha még mindig makacskodnak, akkor bezúzhatjuk a fejükkel a plazmatévét, kilógathatjuk az ablakon, felnyalathatjuk vele a bárpultot, de ha elpattan az a bizonyos húr, akkor Sam alkalmazza a jól bevált diótörő módszert, vagy ha kell, pár golyót is beléjük repít. A szadistáknak biztos tetszeni fog.
Érdemes megemlíteni a fegyverarzenált is. Míg az előző részekben 2 fegyverrel ki is merült az egész, itt most jócskán lesz miből válogatni. Akció közben egy pisztoly és egy másodlagos fegyver lehet nálunk, de a pálya egyes pontjain lehetőségünk van lecserélni arzenálunkat vagy feltölteni a tárat. Ha már a tárnál tartok, akkor meg kell azt említsem, hogy a pisztolynál a manapság oly divatos végtelen lőszer koncepciót alkalmazták, amivel nincs is baj, hiszen sokszor lesz életmentő és legyünk őszinték, kell is ez. Összesen 6 pisztoly, 2 géppisztoly, 4 gépfegyver és 4 gépkarabély és egy shotgun áll a rendelkezésünkre. Ezeken kívül természetesen vihetünk magunkkal villanó, EMP vagy repeszgránátot, sticky kamerát, távirányítós bombát. Lesz miből válogatni és fontos, hogy a játék során teljesített kihívásokért kapott pontokból fejleszthetjük fegyvereinket. (Nagyobb tár, lézercélzó, távcső, hangtompító, stb…) A játék közepe fele kapunk egy mini kamerát is, amivel bekukucskálhatunk az ajtók alá. Ez hasonlóan működik, mint ami már az előző játékokban volt, és nagy öröm számomra, hogy míg a Double Agentben sokat kellett várni a kép megjelenítésére, addig itt pillanatok alatt láthatjuk, mi folyik az ajtó túlsó oldalán. A játék feketebáránya, az éjjellátó csak az utolsó pályákon lesz elérhető. Sajnos ez sem olyan már, mint a régi, így a kép bizonyos időközönként berezzen, viszont nagy előnye, hogy a falon túl lévő ellenségeket is láthatjuk vele. Az ebből feltételezett kérdés pedig lehetne az is, hogy ha nincs éjjellátónk, hogy a francba tudjuk, hogy az ellenfelek nem látnak minket? Az Ubisoft ez nagyon frappánsan oldotta meg. Ha épp láthatatlanok vagyunk, akkor az egész kép átmegy fekete-fehérbe, ha fényen vagyunk vagy észrevettek minket, minden ismét színes lesz. Egy szintén hasznos dolog jön elő abban az esetben, ha éppen észrevettek minket. Ekkor egy szellemképünk jelenik meg azon a ponton, ahol utoljára láttak minket, és nagy valószínűséggel ott fognak minket keresni, így könnyen tőrbe csalhatóak az ellenfelek. A HUD teljes eltüntetése mondhatni sikerült a fejlesztőknek, mivel csak a fegyverünk állapota jelenik meg a képernyőn semmi más. Az életerőnk most már itt is folyamatosan visszatöltődik, az aktuális feladatokat pedig a játék a tereptárgyakra írva tudatosítja velünk. Nagyon jó ötlet volt ez a fejlesztőktől, és látványos is.
Szinte hihetetlen, de a játékot még mindig az erősen módosított 2.5-ös Unreal Engine mozgatja. Azt már tudjuk, hogy a 2006-os Double Agent alatt is gyönyörű volt, a Conviction sem szégyenkedhet, bár azért az idő vasfogának a jelei már megmutatkoznak rajta. Természetesen nincs bajom vele, mert a karakterek és a tereptárgyak is szépen néznek ki. A szinkronhangok is jók lettek. Grim és Fisher hangja maradta régi, (sőt egy rövid ideig még Lambertet is halljuk beszélni) de a többiek is jó munkát végeztek. A mesterséges intelligencia kissé hiányos, mert sokszor hajlandóak belesétálni a csapdánkba, bár a csapatmunka jelei azért már kezdenek megmutatkozni, ami dicsérendő. Ezen kívül főbb hibákkal nem futottam össze, összesen két apróság van, kissé szúrta a szememet. Egyik a felirat pontatlan időzítése volt. Nagyon sokszor előfordult, hogy a felirat hamarabb ugrott a következő mondatra, vagy eltűnt teljesen, mint ahogy azt a karakter elmondta. Ez ugyan nem egy egetrengető hiba, de azok számára akik jobban megértik az angol szöveget olvasás után, mint ha csak hallgatnák, azok bizony eléggé ki fognak akadni ezen. A másik az ajtók berúgása/betörése. Jó, én megértem, hogy egy akciófilmben/játékban nagyon vagányul néz ki, ha a főhős úgy ront be a szobába, hogy darabokra hullik az ajtó, nade azért maradjunk már kicsit reálisak kérem. Szóval én ezutóbbit nem tartom jó ötletnek, bár tény, hogy jól néz ki, főleg akkor, ha a másik oldalon áll is valaki. A zenék is jók lettek szerintem. Kicsit akció feelingesre sikeredtek, csak azt sajnálom, hogy nincs olyan fülbemászó dallamuk, ami az előző részek egyik fő erőssége volt. Térjünk rá a menüben egyből szemetszúró Deniable Ops menüpontra. Itt található a játék többjátékos üzemmódjai. A legfontosabb a 4 pályából álló COOP mód, ahol az Orosz Kestrel és az Amerikai Archer ügynököket irányítva játszhatunk. A COOP is az egyjátékos mód elemeire épül, a különbség csak annyi, hogy bizonyos feladatok megoldásához elengedhetetlen a csapatmunka. Ez nem újdonság, mert már az előző részekben is voltak ilyen feladatok, így ehhez hűen megmaradt a csapattárs meggyógyítása funkció is. Bár akadnak kellemetlen helyzetek, amikor közelharc során az ellenfélnek sikerül kivédenie az ütéseket és könnyen mi lehetünk a túszok, ezekből a szituációkból is ki lehet keveredni, ha mégsem sikerülne, akkor a társunknak kell a segítségünkre sietnie, mielőtt a túszejtő gondol egyet és végez velünk. Emlékeztek még a Rainbow Six Terrorist Hunt módjára? Ez visszaköszön itt is, csak Hunter néven emlegetik. A feladatunk a rosszfiúk likvidálása az adott helyről, viszont érdemes óvatosnak lenni, mert ha riadóztatnak, akkor az alapesetben 10 főről induló létszám újabb 10 ellenrajongótáborral bővül. Természetesen ezt is lehetőségünk van barátunkkal játszani. A Face Off módban ugyan ez a lényeg, csak itt az győz, aki a megadott időn belül több ellenfelet likvidál, ügyelve arra, hogy a riválisa nehogy őt is levadássza. A Last Stand módban az EMP tölteteket kell megvédenünk a folyamatosan, hordában közeledő ellenfelek ellen.
Mit is mondhatnék. A Conviction nem olyan már, mint a régi Splinter Cell részek, viszont azzal, hogy mert újat mutatni, véleményem szerint csak jobb lett. Az agyatlan lövöldözés hosszútávon bizony unalmas lehet, viszont aki megveszi, az nem jár rosszul vele. Aki eddig nem volt Splinter Cell rajongó, vagy csak nem jöttek be neki az előző részek, de szereti az akciójátékokat, én azoknak is szívből merem ajánlani ezt a játékot.
9.4/10
Utolsó kommentek