Egy új konzol megjelenésénél nem csak az a fontos tényező, hogy miket tud a masina és mennyibe kerül, hanem ezek mellett várunk egy érvet is, hogy milyen exkluzív játékokért éri meg beruházni a gépre? A Microsoftnak nem sok ütőkártyája volt, hiszen a híres Halo mellett nem igazán volt még olyan cím, ami ehhez hasonló sikereket ért volna el. De ezután jött az Epic és legújabb gyermekük, a Gears of War, ami már megjelenése előtt milliók érdeklődését keltette fel, főként nagyszerű grafikájával.
A történet főhőse egy Marcus Fenix nevű katona körül forog, őt fogjuk irányítani. Marcust 4 évvel ezelőtt parancsmegtagadás miatt szabadságvesztésre ítélték, és most a Locust nevű faj ismét rárontott a Földre és lakosságára. Ekkor a COG egy kisebb alakulatokat küld, hogy vegyék fel a harcot az idegenek ellen. Ahogy Dom kiszabadít a cellánkból mi kapjuk a feladatot, hogy a Delta osztagot irányítva térképezzük fel és semmisítsük meg az ellenséget egy különleges fegyver segítségével.
A Gears of War egy igen átgondolt akciójáték. Ezelőtt nem sok hasonlóval találkozhattunk. Főleg az Epic berkein belül. Persze a játékmenet a haladj előre és irts ki minden ellenséget receptre épül, mégsem egy rambo szimulátor. Egy nagyszerűen felépített menedékrendszer használatával kell előre haladnunk, ami nem kis taktikázásra ad lehetőséget. Így aki a megyek előre és leölök mindenkit útvonalat választja, nos, annak hamar bele fog törni a bicskája a játékba. De mit is takar ez a fedezékrendszer? Szinte minden tereptárgyhoz, falhoz tökéletesen odasimulhatunk, elkerülve ezzel az ellenség golyózáporának fájdalmait. Két fedezék között könnyedén mozoghatunk, beugorhatunk tereptárgyak mögé és egy könnyed mozdulattal át is ugorhatunk rajtuk. Ez nagyon jól működik és mindezek mellett még roppant egyszerű is. Mint minden új játékban, a medikit rendszert itt is kihagyták a fejlesztők, helyébe lépett a Call of Dutyban is népszerűvé vált regenerálás. Viszont a társainkat nekünk kell felsegítenünk, ha lesérülnek.
A csatamezőn elejtett fegyverek száma viszont elég karcsú. Egyszerre négy fegyvert cipelhetünk magunknál. Az egyik egy pisztoly, amit sajnos nem tudunk lecserélni, magunknál hordhatunk két darab nehézfegyvert és négy darab gránátot. A fegyverek között megtalálhatóak a sémafegyverek, mit például a mesterlövész puska, rakétavető, lézerfegyver, shotgun, a locustok karabélya és a mi séma fegyverünk, egy láncfűrésszel felszerelt gépfegyvert. Ez utóbbi egy igen kedvelt eszköze lehet a játékosoknak, hiszen a közelünkbe férkőző locustokat egy gombnyomással kettéfűrészelhetjük, melynek hangulatát a vér monitorra való fröcskölése dobja fel. Lőszert felszedhetünk az ellenfelektől is, de külön e célra elhelyezett lőszeres dobozokból is nyerhetünk utánpótlást. Célkeresztet pedig alapból csak akkor kapunk, ha becélzunk. Enélkül csak vaktában lövöldözünk. Az újratöltés is érdekesen lett megoldva. Egy csík jelzi a tár állapotát, amelyen belül 2 kiemelt rész található. Ha sikerül akkor megnyomnunk az újratöltés gombot, amikor a mutató ezen a részen belül van, akkor gyorsabban tudunk betárazni és plusz sebzésnövelést is kapunk. Ellenkező esetben a fegyver beragad, amivel hosszú másodperceket veszíthetünk. Ez kicsit sem előnyös, főleg ha egy hordányi ellenfél tart felénk. Az ellenfelek listája viszont már kissé nagyobb és változatosabb. A locustokon kívül belebotolhatunk még változatos felépítésű és erősségű ellenfelekbe is. Például: Boomer, amely egy nagydarab élőlény, beléjük több golyót is kell eresztenünk, mire meghalnak. Vagy a Wretch és annak a mutálódott példánya a Lambent Wretch egy négykézláb szaladgáló dög, ami bár nem használ lőfegyvert, de rendkívül gyors. És utóbbi ráadásul fel is robban, miután kioltottuk az életét. De vannak itt még repülő Reaverek és olyan bossok is, amelyeket nem ölhetünk meg csupán lőszerrel. Ilyen például a Berserker, melynek testét páncél védi, de előnyünkre válhat, hogy vak és csak a szagokat érzi. Ezeket az ellenfeleket csak a Hammer of Dawn nevű fegyverrel likvidálhatunk.
A játék már a megjelenése előtt is a grafikus motorjáról volt híres. Az első képek látván mindenki szája tátva maradt, mondván ez csak photoshop. Pedig nem, ez maga a valóság, a virtuális valóság, melyet Unreal Engine 3-nak neveznek. Egyszerűen szemkápráztató látványt nyújt. A tárgyak, emberek kidolgozottsága szép, az effektek is a helyükön vannak, egyszerűen egy rossz szavunk sem lehet rá. Bár lehet csak nekem volt olyan érzésem játék közben, mint ha minden műanyagból lenne, de ez maradjon csak az én szubjektív véleményem. Az egyetlen gondom csupán annyi volt, hogy a játék néha valamiért alacsony textúrákat töltött be és csak ezután váltott át magas felbontásra. A másik problémám pedig a rongybaba effektel volt. Valamiért talán túl jóra is sikerült, mert a karakter mindig hajlandó belebotlani a hullákba és maguk előtt tolni azokat. A hangok nagyon jók és a zene valami elképesztően király. A hangulatot tökéletesen fokozza, de valami okán a fegyverropogás hajlandó másodpercek erejéig elnémulni. No ez viszont zavaró. Amit a játék ellen fel tudnék még hozni, hogy hiába van egy jól működő fedezékrendszerünk, ez néha nem éppen úgy működik, ahogy éles helyzetben elvárnánk. Nálam ez sokszor halálhoz is vezetett. De ami a legnagyobb problémát okozta nálam, és ez megint szubjektív vélemény, hogy a Gears of War egy idő után rendkívül unalmas tud lenni. Noha vannak olyan jelenetek, ahol olyan dolgokkal spékelik meg a játékot, hogy nem mozoghatunk a sötétbe, vagy autókáznunk kell, valamiért ezek mellett is unalomba fulladtam. Amilyen gyengén indított, a közepe olyan mókás és adrenalindús volt, a végére pedig olyan deja vu érzésem volt, mint ha órák óta ugyan azt csinálnám és látnám. Pedig az akció egy percre sem áll le és még a töltési idő is olyan kevés, hogy egy átvezető videó után még várnunk sem kell, máris jön a következő pálya. Na ez viszont marhára tetszett. A játék a kampány mód mellett fel van szerelve többjátékos módokkal és kooperatív kampánnyal is. Ahol ugyebár egy barátunkkal karöltve élhetjük át a Delta osztag misszióit.
Nem rossz játék a Gears of War. Sőt. Nagyon jó. Az kétségtelen, hogy az Epic nem nyúlt vele mellé. Izgalmas akciók, nagyszerű grafika, de sajnos ezek az ütőlapok nálam kevesek voltak, mert az unalomnak sajnos kézbe osztott pókere volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem éri meg a belefektetett 7-8 óra. Igen is megéri. Főleg, ha valaki még nem játszott ehhez hasonló ficsőrökkel megáldott akciójátékkal.
9.0/10
Utolsó kommentek