A 2003-as Call of Duty nagy siker volt a játékosok körében, ez nem kétség. Amíg az első részt fejlesztő Infinity Ward már javában a második részen dolgozott, addig az Activision gondolt egyet, és adott egy kis munkát a Gray Matter stúdiónak. Így született meg nem sokkal egy évvel az alapjáték után a kiegészítő lemez, amely az United Offensive névre hallgat.
Nem könnyű egy kiegészítőről írni. A legtöbb dolog az alapjátékban is elhelyezett sémára épül, csak néhány dolog változik meg benne: a szereplők, az eszközök és a történet. A munkámat még az is megnehezíti, hogy ismét egy olyan játékról kell írnom, melynek történései a legtöbb Call of Duty játéknak az idővonalába esik: A 2. világháború. Már ekkor kezdett erősödni mindenkiben az érzés, hogy talán kissé kezd lerágott csonttá válni ez a téma. De hát ez van. Szóval a játék a háború második felét dolgozza fel. A Britek oldalán Szicíliában végzünk némi piszkos melót, az Amerikaiaknál az Ardennekben folyó háborúba csöppenünk bele, az Oroszoknál Kruszk ostromát kell visszaszorítanunk és kiűzni a Németeket a környező városokból, a COD-nál már jól megszokott mindig más bőrében érezzük magunkat feltálalásban. Az Amerikai szálon Scott Riley tizedest, az Angoloknál James Doyle őrmestert, az Oroszoknál Yuri Petrenko közlegény sorsát vehetjük a kezünkbe.
Az alapjátékon belül megtalálható fegyverek nagy része itt is fellelhető, viszont pár új típus is a kezünk ügyébe kerül. Telepített fegyverekkel már az első részben is találkozhatunk, itt azonban ezeknek a mobil változatával ismerkedhetünk meg közelebbről. Ilyen például az Amerikai Browning .30 M1919A6, a Német Machinegewehr 34. Az Angolok és az Oroszok kaptak egy-egy új pisztolyt, illetve az Angoloknál immáron megjelent az Stan Mk IIs hangtompított változata is. Kisebb újításként megjelent a sprint lehetősége, amivel egy kisebb ideig gyorsabban tudunk szaladni. A játékmenetben csak annyi újdonság történt, hogy a kocsikázós, motorozós részekből itt többet fogunk megtalálni, ezek mellett lehetőségünk lesz újra tankcsatázni, hajócsatázni és egy repülőgép fedélzetéről légi csatában is összemérhetjük az erőnket a nácikkal szemben.
A grafika túlzottan sokat nem változott. Magyarán szólva semmit. Jól néz ki, de 2004-ben ez már kissé kevés. Persze igaz, hogy kiegészítő révén mit is várjon az ember, de az IdTech 3-hoz képest még mindig Pazar látványt nyújt. A szinkronhangokkal még mindig meg vagyok elégedve, a zene viszont semmit nem változott. A kiegészítő alatt az alapjáték zenéi mennek, nagyobb érdeklődést még most sem tudott felmutatni a számomra. Szóval nekem olyan semmis az audio része a játéknak. A mesterséges intelligencia sajnos még most sincs a toppon. Az oké, hogy néhol rettentően buták, de könyörgöm, legalább az utamba ne állnának be, hogy azokban a pillanatokban, amikor már a halálos lövést várom, legyen esélyem elbújni. Emiatt számos helyen kihúzta nálam a gyufát a játék. Nagyobb újítás csak a többjátékos üzemmódot érintette. Két új játékmód került a játékba: Base Assault módban az a csapat nyer, aki hamarabb elpusztítja az ellenség összes bázisát, míg Domination módban a nyertesnek egyidejűleg kell birtokolnia az összes zászlót, ami a pályán el van helyezve. Az új pályák mérete jelentősen megnőtt a járműhasználat miatt, de a régi térképeken is használhatunk immáron járműveket. Újításnak számít még a perkrendszer bevezetése. Minél több ellenfelet ölünk, vagy avatkozunk be sikeresen egy feladatba, annál több pontot kapunk, amivel fejlődhetünk. Ennek következtében több lőszert, gránátot vihetünk magunkkal, legmagasabb rangon akár légi támogatást is kérhetünk.
A Gray Matter Interactive bebizonyította, hogy egy jó játékhoz is tudnak hangulatos kiegészítőt csinálni. Aki megveszi a programot, az biztos, hogy nem a nyúlfarknyi 5-6 órás egyjátékos kampányért teszi azt, hanem a bővített többjátékos módért, mely legalább annyi élményt tud biztosítani, amennyit az alapjáték adott a játékosoknak. Bár jó játék az united Offensive és méltó a nagy elődhöz, olyan mértékben ez sem fog megmaradni, mint a nagytestvér.
9.0/10
Utolsó kommentek