A Codemasters az új irányvonalat vett Colin McRae: Dirt után egy újabb versenyjátékkal örvendeztetett meg minket. Mielőtt belekezdtek volna a Dirt második részének fejlesztésébe, napvilágot látott tőlük egy teljesen más témájú versenyjáték, Race Driver GRID néven. Kicsit söpörjük félre a rallys élményeket és koncentráljunk a zárt pályás futamokra.
Nos, a GRID egy meglehetősen változatos játék. Legalább is ami a karrier módját illeti. Elsőként versenyajánlatokat kapunk, amiből a nekünk legjobban tetszőt kiválasztva kereshetünk pénzt saját istállónk felállításához. És az igazi karrier ezzel indul be igazán. Miután megalapítottuk a csapatunkat, már semmi sem állhat az utunkba. Nincsen parancsolgató főnök és egyéb zavaró tényező. Itt mi vagyunk a döntéshozók, csakis saját magunknak versenyzünk. A három földrész, USA, Európa és Japán külön „kis karriernek” tekinthető. Minden földrészen az a cél, hogy az adott versenyeket teljesítve a lehető legjobbak legyünk, ezáltal nyílnak meg számunkra a későbbi versenyszámok. Minden kontinens más-más stílussal rendelkezik. Míg Japánban a zárt pályás futamok, hegyi szakaszokon történő kocsikázás és a Drift párbajok a leginkább előforduló versenyek, addig Európában részt vehetünk túraautó bajnokságokon, Formula 1000-es versenyeken, az USA-ban pedig legfőbbképp izomautókkal mutathatjuk meg, ki is az ász a pályán. Átfedések természetesen vannak, példaképp GT1, GT2 és prototípus kategóriájú versenyeket mindegyik helyen futhatunk. Az aktuális szezon végéhez érve benevezhetünk egy 24 órás Le Mans versenyre, ami persze nem kötelező, de egy ilyen futam megnyerése nagyon szép összeget hozhat a konyhára.
Saját csapatunkat úgy menedzselhetjük, ahogy nekünk tetszik. Elsőként persze egy nevet kell adnunk neki, majd autónknak készthetünk saját matricázást, ami megkülönböztet minket a többiektől. A versenyek teljesítésével különböző szponzorajánlatokat is kapunk, amelyeket úgy fogadhatunk el, ha feltüntetjük a logójukat a kocsinkon. Minden szponzornak más a kikötése és ehhez mérten fizet. Megszabhatják, hanyadik helyen végezhetünk minimum, sérülés nélkül fejezzük be a versenyt vagy csak szimplán teljesítsük a futamot. Garázsunk bővítésével csapattársakat is toborozhatunk, akik velünk együtt indulnak a versenyeken. Nagyon érdemes átgondolni, hogy milyen nemzetiségű és tudású emberkéért perkálunk ki milliókat, mivel meghatározó tényező lehet a kocsi, amit vezet vagy az is, hogy milyen beállítottságú a kiszemelt személy. Például egy japán dritbajnoktól ne várjuk el, hogy zsinórba kétszer is megnyeri helyettünk az európai túraautó bajnokságot egy BMW-vel.
A lényegi részét ezzel le is tudtuk, foglalkozzunk kicsit tüzetesebben a játékkal. A GRID alatt a saját fejlesztésű EGO (vagy hívhatjuk Neon-nak is, bár ma már inkább EGO-nak nevezik, ezek után én is így fogom) motor duruzsol. A játék elképesztően gyönyörű. Az autók kidolgozottsága szemkápráztató, a pályák is úgy néznek ki, ahogy elvárnánk. A füst is rendkívül élethű, jóformán nem lehet átlátni rajta, és még a videókártyát sem izzasztja meg. Amit a Dirt és Dragon Rising tesztnél is elfelejtettem említeni az itt is jelen van. Betöltéskor a játék megmutatja a statisztikánkat, hogy hány kilométert tettünk meg eddig, mennyi pénzt költöttünk összesen, a visszatekerések számát és egy csomó olyan érdekes adatot közöl a játékosokkal, amely nagyon hasznos szerintem. És nem utolsó sorban nekem ez az ötlet nagyon tetszik mindegyik újabb Codemasters játék esetében. Arcade játékhoz képest rendkívül részletes törésmodellt kaptak a négykerekűek. A lökhárító nem marad a kocsin egy ütközés után, ami kell, az szépen le is hullik a kocsiról. Sőt, ha elbambáskodunk egy kanyart, ripityára is törhetjük a gyönyörűségünket. Szerencsére aggodalomra semmi ok, hiszen limitált számú idővisszatekerő lehetőséggel rendelkezünk, amely lehetővé teszi, hogy a versenyt egy olyan pillanathoz tekerjük vissza, ahol még megfékezhetjük a balesetet, így nem kell újból kezdeni az egész versenyt. (Ezt már a Forza Motorsport 3-ban is imádtam, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a GRID jó egy évvel korábban jelent meg, mint az előbb említett Forza Motorsport 3!!!) Nem véletlenül tértem ki erre a fontos játékelemre, mert nagyon-nagyon nagy szükségünk lesz rá. Legalább is azoknak, akik nem profi versenyzők és csak hébe-hóba, szórakozás céljából ülnek le versenyjátékokat játszani. Mindenek előtt le kell szögeznem, amit már említettem: Ez egy arcade játék. Ehhez mérve az irányítás is eléggé furcsa. Mit is mondjak? Kissé nehézkesebb, mint a Dirt esetében volt. De szokható. Bár ez inkább egy-egy adott járműre igaz. Amíg a Nissan Skyline R-34-et jól lehet kezelni, ellentétben ezzel a Toyota Corolla irányítása bődületesen rossz. És ez nagyon sok kocsinál így van. Meg lehet velük tanulni autókázni, mert minden kocsi+kanyar kombinációra van egy nagyon jó kanyarodási taktika.
De ez csak a kihívás kisebbik része, mert mellette ott a rendkívül agresszív mesterséges intelligencia. Az első pár versenyen még eléggé tűrhető a játék nehézsége, a második megnyitható versenyszériában már azért kezd kifelé körvonalazódni, hogy itt nincs ám szarozás. Az ellenfél bármi áron képes megkaparintani a győzelmet, legyen az tiszta út, vagy mocskos trükkök tömege. És sajnos ez az agresszivitás egyre jobban kezdi jellemezni az ellenfelek, minél feljebb haladunk azon a bizonyos ranglétrán. Én könnyű fokozaton vittem a játékot, de még így sem bírtam velük és őszintén bevallom: Ez volt a fő tényező, amiért én nem voltam hajlandó végigjátszani a játékot. Igazságtalannak tartom, hogy rögtön az első kanyarban a mocskosa egyből belém rohan de méghozzá úgy, hogy abban a szent másodpercben a gumifalat csókolgatom. Itt kissé elszaladt a ló a Codemasters alatt. Igaz a verseny előtt a menedzserünk figyelmeztet is, hogy Pityukával a 8. helyen ügyeljél, mert nem szeret veszíteni és bármi áron belebasz a gumifalba, hát űtet az meg nem érdekli. Na szóval értitek. Ha már itt tartunk, folyamatos kommunikációban állunk a csapattársunkkal is, aki tájékoztat bizonyos időközönként a pozíciójáról, vagy ha épp mögöttünk van. A menedzserünk verseny közben folyamatosan szórja az infókat, hogy például hanyadik helyen vagyunk, ha baleset történt akkor éppen ki pördült meg, vagy ha véletlenül a miénk lenne a nap legjobb ideje. Nekem ez már annyira hiányzott a versenyjátékokból, hogy én ennek nagyon örültem. Ezzel szerzett nálam egy jó pontot a Codies. Zene terén nagy változás sajnos még mindig nem történt. Nincsenek licenszelt zenék, a versenyek alatt is csak akkor szól zene, ha éppen egy nagy, mindent eldöntő döntőben versenyzünk. Emiatt szomorú voltam, de ezen kívül a felcsendülő dallamok nagyon fülbemászóak. A játékidőre sem lehet a panasz, jóval több, mint 10 órát vesz igénybe a futamok legyűrése.
Hogy is fogalmazzak. Alapvetően a Race Driver: GRID-el nincs baj. Ezt úgy mondom, mint ha csak szimplán, mindenféle belemerülés nélkül kellene beszéljek a játékról. Az MI erőszakossága sajnos lerombolja az egyszerű játékosok versenyszellemét, és akiben nincs elég kitartás ahhoz, hogy ezzel szembe nézzen, mint én, nagy eséllyel hamar túlad a játékon és én ezt teljes mértékben meg is értem. Ettől eltekintve egy remek versenyjátékot kapunk a pénzünkért, aki érez magában elég tehetséget és szereti a kihívásokat, mindenféleképpen tegyen vele egy próbát. De vásárlás előtt nagyon erősen ajánlatott kipróbálni legalább a demó verziót!!! Nálam most csak:
8/10
Utolsó kommentek