Az Oldalról

Üdv. Ezen az oldalon játékokról írok teszteket. Próbálok a legjobb formában írni, tesztjeim leginkább tájékoztató jellegűek.
Jelenlegi szerkesztőink:

szogyenyi (Admin, Főszerkesztő)

Ajánlott felbontás: 1024x768
Ajánlott böngésző: Mozilla Firefox

Oldalajánló

Rövid hírek az oldallal kapcsolatban

Új lap - 1

2012.07.21 - Az Eddigi Tesztjeim menüsor frissítésre került
2011.11.26
- Az Eddigi Tesztjeim menüsort frissítettem.
2011.08.13
- Az Eddigi Tesztjeim menüsort frissítettem.

Utolsó kommentek

  • szogyenyi: @4lena: Ha már pont egy autóverseny típusú játékhoz kapcsolódó teszthez írtál, akkor én figyelmedb... (2012.10.22. 16:05) Need for Speed: Shift (Xbox 360)
  • 4lena: Az igen aktív kölyöknek keresek valami jó Xbox játékot (www.supergamer.hu/xbox-360-xbox-360-jateko... (2012.10.22. 15:03) Need for Speed: Shift (Xbox 360)
  • MrMultiFrodo: Elküldtem neked a teendőket! :) (2012.08.01. 13:24) Bulletstorm
  • szogyenyi: @MrMultiFrodo: Lényegtelen, én sem értem nagyon ezt a rendszert :D Mindenesetre érdekelne a dolog,... (2012.08.01. 09:03) Bulletstorm
  • MrMultiFrodo: Lehet, hogy én vagyok a hülye , de azt hol lehet negnézni? :D (2012.07.31. 21:34) Bulletstorm
  • szogyenyi: @MrMultiFrodo: Ment egy privát üzenet. (2012.07.30. 12:31) Bulletstorm
  • MrMultiFrodo: Én segíthetek ha akarod :) (2012.07.29. 20:25) Bulletstorm
  • szogyenyi: @MrMultiFrodo: Gondoltam már rá, bele is fogtam anno, csak nem nagyon tudtam haladni vele, így fel... (2012.07.16. 08:55) Bulletstorm
  • MrMultiFrodo: Remek cikk, remek játék (lehet)!De valamire szeretném felhívni a figyelmed!Ez a blog kinézete.Szer... (2012.07.15. 23:02) Bulletstorm
  • szogyenyi: Én sajnos nem értek hozzá, de ez talán segítségedre lesz: ps2.ign.com/articles/368/368038p1.html ... (2012.06.18. 00:22) PS2 Online by: YagaMilan
  • sssen: Ps2 Slim konzolom van (2012.06.15. 12:27) PS2 Online by: YagaMilan
  • sssen: Tiszteletem! Le tudná pontosan írni,hogy hogyan lehet betlitani a konzolt ,hogy online tudjak játs... (2012.06.15. 12:26) PS2 Online by: YagaMilan
  • szogyenyi: @pal601: Fentebb található linket érdemes megnézni. De hogy ne kelljen keresgélned: www.classic-p... (2012.06.12. 20:13) International Rally Championship
  • pal601: rengeteg helyen "megtaláltam" már de a letöltés még sehol nem jött össze... Tud valaki egy használ... (2012.06.11. 14:01) International Rally Championship
  • Chornya Cholmi: Én is most tolom,tegnap raktam fel. :) A demojával játszottam kb 1000 éve,de akkor még nem volt ne... (2012.05.22. 17:59) XIII
  • Utolsó 20

F.E.A.R. 2: Project Origin

2012.09.28. 15:30 :: szogyenyi

cover.jpg

A 2005-ben megjelent F.E.A.R. (hosszabb nevén: First Encounter Assault Recon) nagy sikert aratott. Egy remek horror játékot kaptunk kézhez, ami zseniálisan ötvözte az akciót és a mára szinte kihagyhatatlan motívummá vált időlassítás effektet. A történet folytatása képpen később megjelent két darab gyengébb minőségű kiegészítő is a játékhoz, (Extraction Point, Perseus Mandate) amelyeket már nem a Monolith fejlesztett, hanem egy másik stúdió, a TimeGate Studios. Eközben a háttérben folyt a csata a jogok visszaszerzése érdekében, melynek eredményeképp 2009-ben végre megjelenhetett a teljes értékű folytatás, Project Origin alcímmel.

pic1.jpg

A készítők egytől-egyig a kukába vágták az előző két kiegészítő csomag történéseit és ott folytatták a sztorit, ahol eredetileg az első rész véget ért. Pontosabban fogalmazva majdnem ott. A különbség ezúttal csak annyi, hogy most nem az első részből megismert Point Man-t fogjuk irányítani, hanem Michael Becket Delta Force újonc szemszögéből élhetjük át az első rész végén bekövetkezett robbanást és az azelőtti fél órát. Feladatunk egyszerű. El kell fognunk Genevieve Aristide-et, aki az Armacham elnöke. Aristide szeretné egy új alannyal helyettesíteni a Replika erőinek irányítóját, Paxto Fettel-t, viszont a képbe ismét bekerül Alma is.

pic2.jpg

Mi újat tud még nyújtani számunkra a F.E.A.R., amit esetleg az első részben nem tapasztalhattunk meg? Őszintén szólva, szinte semmit. Minden fontos motívum megmaradt, ami a nevet emlékezetessé tette anno. Az időlassítás, a rémiszgetések, az ellenfelek, a fegyverek, no meg ugye Alma, aki immáron felnőtt nőként hozza a játékosokra a szívbajt, vagy legalábbis próbálkozik vele. No de csapjunk is hát bele a lecsóba. Legfőbb ellenfeleink itt is a XXX katonák és a replika klónok lesznek, rajtuk kívül ismét meggyűlik majd a bajunk néhány robottal, balul sikerült replika kísérleti alanyokkal, természetfeletti erőkkel, hallucinációkkal és a villámgyorsan mozgó, láthatatlan replika bérgyilkosokkal. A fegyverrepertoár is maradt a régi. Legtöbbet a kér darab automata gépfegyvert fogjuk használni, amelyet ugyebár az ellenséges erők is előszeretettel koptatnak, de ezeken kívül használhatunk még pisztolyt, mesterlövész puskát, automata és félautomata sörétest, mesterlövészt, rakétavetőt, lézernyaláb kibocsátó fegyvert és az abszolút kedvencet, a szögkilövőt. Gránátok terén elég széles a felhozatal. Egyszerre akár több fajta robbanószert is birtokolhatunk, melynek széles skálája az egyszerű gránáttól kezdve egészen a mozgásérzékelő, robbanó és füstgránátokig terjed. Az elsősegély csomagok használatáról szintén magunknak kell majd gondoskodnunk, de most már csak egyszerre 3 darabot hordhatunk magunknál, ami valamivel kissé reálisabb szám, mint az elődben alkalmazható 10 darab. Ezt viszont kiegyensúlyozták a készítők a viszonylag gyakori golyóálló mellények számával, amiből elég sokat találhatunk a pályákon, jóformán minden mentésponton belefuthatunk egybe. De ha még ez sem lenne elég, akkor felvehetjük az instant életerő visszaállító injekciókat is. Egyszóval nagyon el leszünk látva elsősegély felszereléssel, nem kell félnünk efelől.

pic3.jpg

A játék grafikájáért a továbbfejlesztett Lithtech motorra épül, ami nagyon szépen muzsikál a játék alatt. A karakterek, a modellek, az effektek nagyon szépek, a fény-árnyék hatások rendkívül élethűek, a fizika is rendben van, az időlassítás által bekövetkezendő elmosódás pedig rendkívül hangulatos. Ez így, 2009-ben szerintem mindenféleképpen megállja a helyét. A hangokkal gond nincs. A szinkron tűrhető, az ellenfelek hangja is elég jó, habár a várt színvonalat nem üti meg, de ezt én nem is a hanghatásokra szeretném kenni, hanem másra, amit mindjárt bővebben is kifejtek. A zenék között néhány régi klasszikus is felcsendül, amitől az ember testén a szőr feláll, annyira jók, de természetesen új dallamok is felcsendülnek, amelyek inkább kissé pörgősebbek, az akció dús részek hangulatát kívánják feldobni. A játékmenettel igazából szólva nagy bajom nincs. A sok lövöldözés nem fullad monotonitásba, amit néhol olyan részekkel kívánnak feldobni, ahol mi magunk pattanhatunk be egy power armor volánja mögé, hatalmas pusztítást hagyva vele hátra magunk mögött, vagy egy rögzített géppuskaállásból kell fedező tüzet biztosítanunk bajtársainknak. A helyszínek között megtalálhatóak olyan ikonikus helyszínek, mint az irodaház, porig rombolt város romos épületei, iskola, stb… Ezek nagyon jó hangulatot adnak a játékhoz és kissé át is éreztetik az emberrel a helyzet dramatikusságát, na meg persze őszintén szólva, ezek a legtipikusabb helyek egy jó kis horror produktumhoz, legyen az akár film, vagy játék. De sajnos ez mind kevés, mert a F.E.A.R 2 közel sem képes átnyújtani azt a borzongást, azt a félelemérzetet, amit az első részben tudott nyújtani. A már-már elklisésedett hirtelen megijesztős, tárgyakat leverős helyzetek nem tudják megrémiszteni a játékost, az iskolaszekrények egyidejű kicsapódásáról egy sötét folyosó közepette sétálva már nem is beszélve. Ezek mind-mind olyan sémák, amelyeket a játékos jó előre ki tud következtetni, másodrészről már maga alma sem olyan félelmetes, mint kislánykorában volt. Sőt, én úgy gondolom, valamilyen szinten még próbál is közeledni a karakterhez, kapcsolatot teremteni vele, pozitív értelemben. Mint ha nem is akarna neki ártani. Másodrészről pedig még az is ellenérv lehet etéren, hogy a fejlesztők az ijesztgetős részeket a trailerekben már jó előre lelőtték, így körülbelül nulla meglepetést hagytak a játékosoknak. (Már akik végig követték a híreket, videókat a játékról). De hogy említsek valami pozitívat is, a mesterséges intelligencia mellett nem lehet elmenni szó nélkül. A már eddig megismert fedezékrendszert, csapatmunkát, menekülést rendkívül jól ötvözik az ellenfelek. HA kell, új fedezékeket is létrehoznak egy kólaautomata felborításával, bár erre már mi magunk is képesek vagyunk. A gránátokat nagyon okosan képesek kikerülni, így egy nagyobb csapattal való ütközet rendkívül izgalmas tűzpárbajt képes eredményezni, főleg, ha nehezebb szinten játszunk a játékkal.

pic4.jpg

Reborn: A manapság már nem oly divatos, az egyjátékos kampányt kiegészítő letölthető tartalom is érkezett a játékhoz a későbbiekben, amely a Reborn (Újjászületés) nevet viseli. Ez a nyúlfarknyi kis csomag igazi fordulatot ad a játéknak, mert most először a játékos egy replika klón, név szerint Foxtrott 813 bőrén keresztül tapasztalhatja meg a csetepatét. Elsőnek nagyon jónak tűnhet új szemszögből megismerni a játékot és a replika hadsereggel vállvetve küzdeni a ATC kommandósok ellen, de a bratyizás hamar káoszba torkollik, amikor is egy látomás révén az összes közelben állomásozó bajtársunkat hidegvérrel lemészároljuk. Persze nem önként. Eme cselekedetünkben közre játszik Paxton Fettel is, aki képes elhitetni a játékossal, hogy ő nem egy egyszerű klón, hanem más, mint a többiek, így mondhatni bábként használ fel minket célja elérése érdekében, amelyet nem szeretnék előre lelőni, de szerintem elég könnyen kikövetkeztethető. A DLC semmi játékbeli újítást nem tartalmaz. Nincsenek új fegyverek, se új ellenfelek, csak néhány új helyszín (építkezés, romos irodaházak) illetve egy teljes mértékben újraszabott HUD. A kaland végigjátszása nem sokkal több, mint egy órát vesz csak igénybe, így egy meglehetősen nyúlfarknyi csomaggal van dolgunk.

pic5.jpg

Magával a F.E.A.R 2: Project Origin-nel, mint akciójáték, semmi bajom nincs. A mesterséges intelligencia még mindig remekül teljesít, a grafika szép, a slow motionnel megfűszerezett lövöldözés még mindig nagyon szórakoztató, de az a nyomasztó érzés, a félelem, ami az első részben dominált, itt valahogy kimaradt. És ez az, ami nekem nagyon fáj. Szóval a F.E.A.R. 2-re önmagában adom a következő pontszámot, a Reborn kiegészítőtől eltekintve, mert egy alig másfél órás valamire pontot nem lehet adni.

 

8.2/10

Szólj hozzá!

WWE Smackdown vs RAW 2010 (PS2)

2012.09.21. 15:30 :: szogyenyi

cover.jpg

Bevallom így az elején: azt hiszem ezt az írást most elbasztam. Lehet logikusabb lett volna előbb erről a játékról írni ismertetőt, majd csak utána a 2011-es kiadásról, de ez már így alakult. No de nem is ez a lényeg. Egy rétegjáték újabb (bár inkább régebbi) felvonásáról fogok most írni, a Smackdown vs. RAW 2010-es kiadásáról. Felvezetőként mást nem is tudnék nagyon így hirtelen írni, inkább neki is látok a boncolásnak.

pic1.jpg

A Juke’s már nagyon régóta, évről-évre folyamatosan gyártja a pankrációs játékait, amelyek hellyel közel mindig elég hangulatosra sikeredtek. Ez alól a SVR 2010 sem kivétel, mert egy remekül sikerült játék lett ez is. Vágjunk bele a tartalmi részbe. A sztori mód itt is helyet kapott Road to Wrestlemania néven. Ezen a játékmódon belül 7 szupersztár sorsát követhetjük végig a WrestleMania előtti 3 hónapban, amely ugyebár magában foglalja a Royal Rumble mérkőzést és mindeközben sok, nyakatekert szituáció által kiírt meccset is. Az irányításunk alá vehetjük a Hall of Famer Edge-t, a Heartbrake Kid Shawn Michales-t, Randy Orton-t, Co-op módban a kihagyhatatlan John Cena-t és Triple H sorsát egyengethetjük, dívafronton pedig Mickie James kap főszerepet. Mindezek mellett lehetőséget adhatunk a saját magunk által létrehozott pankrátornak is, hogy címmeccset szerezzen a 25. WrestleManián. Egyenként olyan bő 2-3 órát ölel fel egy sztori végigjátszása, így lesz időnk bőven játszani, a jutalom pedig nem marad el. Ha teljesítjük a meccsek alatt elérhető opcionális célt, akkor bónusz tartalmakat oldhatunk fel, például pólókat, bevonulókat (D-Generation X, Hardy Boyz, stb…)

pic2.jpg

Hiába nyomtuk végig a sztori módot már minden karakterrel, ennyivel azért korántsem végeztünk a játékkal. Karrier módban egy általunk kiválasztott pankrátort juttathatunk fel a csúcsra, megszerezve vele minden nevesebb övet. Kezdetként esélyt kapunk az Interkontinentális öv megszerzésére, később pedig fokozatosan kapunk lehetőséget a nagyobb volumenű címek megszerzésére is, mint például az United States öv, ECW cím, pehelysúlyú bajnoki cím, Tag Team címek és a 2 legnagyobb bajnoki titulusért, a Nehézsúlyú Világbajnoki illetve a WWE bajnoki címért szállhatunk ringbe. A sikerhez vezető út pedig nem könnyű, mert az elsőszámú kihívói jogért keményen meg kell küzdenünk. Minden övért 5 ellenféllel kell megküzdenünk, amely meccsek után csillagokat kapunk a nyújtott teljesítményünk függvényében. (Értsd: minél több befejező mozdulatot osztol ki az ellenfelednek, annál nagyobb az esélye, hogy 5 csillagot kapsz a mérkőzés után). Ha megszereztük a kitűzött csillagmennyiséget, akkor harcba szállhatunk az első számú kihívói jogért, majd végül megküzdhetünk az aktuális bajnokkal az övért. Pozitívumként megemlítendő, hogy a már korábban szereplő meccstípusokat később bármikor újra alkalmazhatjuk, ha például a WWE címet egy Hell in a Cell meccstípus keretein belül akarjuk megkaparintani, akkor megtehetjük, attól függetlenül, hogy az alapból egy szimpla szabályokkal felállított bajnoki mérkőzés lenne. Ja és igen, ha már szabályok. Ezeket is mi magunk állíthatjuk be, kedvünk szerint. Egyszóval teljesen szabad kezet kapunk mindenben, még Tag Team társat is választhatunk magunknak, ha arra a címre utazunk. A másik oldalról viszont érdemes figyelni arra is, hogy a nagyobb cím nagyobb felelősséggel jár. Minél nagyobb címért szállunk harcba, annál nehezebb lesz leverni ellenfeleinket. A kezdeti 2-3 perces meccsek később 5-10 percesre is nyúlhatnak. Egyszóval itt még nagyobb a kihívás, mint a Road to Wrestlemania módban.

pic3.jpg

A már eddig is megtalálható karakterkészítő itt is helyet kapott, kicsit több újdonsággal a tavalyihoz képest. A mozdulatokat, a bevonulást, a kisfilmünket mind-mind magunk szerkeszthetjük meg, sztárunk külsejéről és ruházatáról már nem is beszélve. Akinek ez mégsem lenne elég, az saját sztorit is készíthet. Ez az opció nagyon mélyre nyúló és rendkívül hasznos azoknak, akik rászánják az idejüket arra, hogy összeüssenek egy jó kis hétfő esti RAW adást, ECW vagy Smackdown estét. Kialakíthatunk párbeszédeket, interjúkat, backstage bunyókat, majd ezekhez a konfliktusokhoz meccseket is írhatunk ki. Ez mind tényleg nagyon jól hangzik, de mint már említettem, rengeteg időt emészt fel. Ha mindehhez nincs kedvünk, akkor nyomhatunk szimpla meccseket is, a már jól ismert meccstípusokban: 1v1, 2v2, handicap, tag-team, hel in a cell, royal rumble, battle royal, fatal 4 way és az újdonságnak számító Championship Scramble módot is kipróbálhatjuk, melyben az a győztes, aki az idő lejárta előtt utoljára ki tudja számolni az egyik ellenfelét. Pankrátorok terén pedig nagy meglepetésekre nem kell számítanunk. A 2009-es öltözőgárda legtöbbjét itt is fellelhetjük: Mr. Kennedy, Rey Mysterio, Carlito, Jeff Hardy, Matt Hardy, Batista, Undertaker, Kane, Big Show, a kioldható karakterek között pedig fellelhető The Rock is.

pic4.jpg

Grafika terén nem hogy a nagykonzolos verzió nem fejlődik szinte semmit sem évről évre, ez igaz a PS2 kiadásra is. A közönség rohadtul ocsmányan van lemodellezve (ezt sérelmeztem ugye a 2011-nél is). A kommentátorok és a pankrátorok viszonylag jól néznek ki, bár itt sem igazán hasonlítanak a valódi önmagukra. A mozgás kissé darabos, néha eléggé furán kiviteleznek néhány mozdulatot, de ezzel olyan nagy gond nincs. A kommentátorok még mindig nem elég bőbeszédűek, a folyamatos áú, áúcs ordítozásokon kívül nem sok értelmes mondanivalót fűznek hozzá az eseményekhez, ami egy ilyen sportjáték esetében elég nagy negatívum én szerintem. Ami nagyon tetszett, hogy a menükben elég sok pankrátor zenéje felcsendül, ami már bővebb kínálat, mint az egy évvel idősebb játék esetében. Ezzel ellentétben a szinkront nem nagyon vitték túlzásba. Nem jön át az a hangulat, aminek át kellene jönnie egy-egy szituáció esetében. Mint ha nem is lenne a karakterekben motiváció.

pic5.jpg

Aki azt kérdezi: melyikbe éri meg jobban belefektetni: a 2010-be vagy a 2011-be? Annak az felelném, hogy teljesen mindegy, mert nagyjából mind a kettő játék ugyan annyit nyújt. Így nem is adnék se többet, se kevesebb pontot rá, mint a Smackdown vs Raw 2011-re.

 

9.0/10

Szólj hozzá!

Call of Duty: World at War

2012.09.14. 15:30 :: szogyenyi

cover.jpg

A Treyarch nevét a Call of Duty széria harmadik epizódjával ismerhettük meg igazán. Ugyebár a harmadik sorszámú Call of Duty játék sokak szerint nem úgy sikerült, mint ahogy azt elvárták volna (szerintem a PS2-es verzió kifejezetten kellemesre sikeredett) de se a srácok, sem az Activison nem adta fel a reményt így rájuk bízta a szám szerinti (innentől kezdve nélküli) ötödik rész elkészítését, amely a World at War alcímet viseli. Kell-e félnünk ettől a játétól a Call of Duty 3-ra alapozva, vagy tényleg egy jó befektetés volt-e ez az Activisionnek? Kétség kívül azt kell mondanom, hogy NEM. Mármint nem rossz játék és IGEN, biztosan jó befektetés volt az Activisionnek ez a lépés. Na de elég az üres fecsegésből, térjünk a tárgyra.

pic1.jpg

A modern hadszíntérre elkalauzoló negyedik rész utána World at War ismét a második világháború frontvonalaira repíti vissza a kikapcsolódni vágyó játékosokat. A sztori ezennel csak két szálon fut. Első részben az amerikai hadseregben szolgáló Miller közlegény szemszögéből élhetjük át a Csendes-Óceáni hadszíntér kegyetlenségeit. Az Orosz fronton pedig Dimitri Petrenko közlegény szolgálatait teljesítjük, ahol a Német hadsereg gyors lerohanásában és Berlin elfoglalásában játszhatunk kulcsfontosságú szerepet.

pic2.jpg

Ahhoz, hogy ez a rész ne tűnjön egy újabb mezei második világháborús lövöldözős FPS-nek, a srácoknak apait-anyait bele kellett adniuk a munkájukba, melynek meg is lett a gyümölcse. Habár a játék sok helyen hasonlít a Modern Warfare-hez és pár dolgot át is emeltek belőle, mégis rengeteg újdonsággal sikerült telepakolniuk a játékot. Említettem ugyebár, hogy a Csendes-Óceánon fogunk küzdeni az amerikai kampányban. Ehhez mérve a táj már jóval másabb, mint például egy város. Hatalmas bozót, lövészárkok, japánokkal teli bunkerek találhatóak mindenütt, megspékelve ezt egy kis japán harcmodorral. Az élmény fantasztikus, legalább is első benyomásra. Minden nemzet más, így új fegyverek is jócskán akadnak a játékban. A megszokott Thompson, BAR, M1-Garand, Kar98, PPSh-41, blahblahblah típusok itt is helyet kaptak, de a japó oldalról is összeguberálhatunk mindenféle Típusú fegyvert, például Type 100, 99 (de hogy ezeket miért így hívják…). Újdonságként talán még a lefűrészelt csövű és normál sörétes puskákat kell megemlítenem na meg a lángszórót, ami kulcsfontosságú szerepet játszik a játékban és ezzel együtt értelmet nyert a feleslegesnek tűnő felvezetésem is a színtér bemutatásáról. Ugyanis ezzel a remek szerkezettel nem csak, hogy kifüstölhetjük a húzott szeműeket a rókalyukakból, de még a bozótost is rájuk gyújthatjuk, ha egy kis banzai-hoz lenne kedve a nagyérdeműnek. A jól megírt scriptelt jelenetek itt is jelentős részét képezik mind a történetnek, mind a játéknak, ezekkel túlzott mértékben gondom nincs is.

pic3.jpg

Az egyjátékos kampány az ügyesebb játékosok számára 4-5 óránál hosszabb élvezetet biztosan nem fog nyújtani, mert a játék nulla kihívást nyújt még normál fokozaton is. Ha végeztünk ezzel a résszel, attól függően nem muszáj rögtön megrohamozni a világhálót, mert a készítők belecsempésztek a játékba egy nagyon jóra sikerült kis túlélő játékmódot, ami egyszerűen a Náci Zombik nevet viseli. A történet nagyon egyszerű. Vagy te, vagy vagytok ti, egy épület meg a zombik. A cél az, hogy lehetőleg minél több hullámot élj(etek) túl. A zombik leölésért és az ablakok újradeszkázásáért pontokkal jutalmaz a rendszer, amiből új fegyvereket, lőszereket lehet vásárolni és eltorlaszolt szobákba nyerhetünk belépést. A zombikból olykor egy kis játékmenetet segítő power-upok pottyannak ki, amely újratöltheti a lőszerkészletünket, megsemmisítheti a pályán tartózkodó összes élőhalottat, fél perces instant kill-t ad, és még van pár ilyen apróság, ezeket fedezzétek fel ti. Nem véletlenül használtam helyenként a többes szám jelzőt, mivel a kampányt és a Zombi módot is végigjátszhatjuk a barátainkkal vállvetve, ami egy nagyon nagy pozitívuma a játéknak. Emellett ugye még ott van a többjátékos mód, amiben a szintlépés mellett ismét rendkívül érdekes Strike segítő cuccok és Perk-ek foglalnak helyet, amikről én jó szokásomhoz híven nem szeretnék szót említeni.

pic4.jpg

Annál inkább a mechanikai részekről. A World at War a megszokott sémára, az IWEngine 3. verziószáma alapjaira építkezett, ezt a srácok egy picit feltuningolták, hogy még jobban nézzen ki a játék. A látvány engem meggyőzött. A textúrák, effektek (főleg az esőé), tükröződések, láng, mind-mind szépen néznek ki, amely egy remek összhatást tár a játékosok szeme elé. Ez még 2008-ban énszerintem kifejezetten szépen nézett ki, és ahhoz a viszonylathoz képest még ma is szép. Bár azt említettem, hogy a gazt fel lehet gyújtani, sajnos a lángok nem terjednek olyan mértékben, mint a Far Cry 2-ben és ennek apropóján a növényzetben is csak csekély maradandó károsodást okoz a magas hőfok. A sebzési rendszer ezzel ellentétben kicsit durvult. Egy jól irányzott lövéstől könnyedén megszabadíthatjuk fele barátainkat bármely testrészüktől. Legyen az egy alkar, vagy mindkét lábuk, netán egy maréknyi agyvelő. Nagyon durva látványt nyújt, mindemellett rendkívül hangulatfokozó, amely talán a háború sötét voltát hivatott megerősíteni.  Mivel a japán harcmodor ugyebár eltér az Európaitól és az amerikaitól, ezért a mesterséges intelligencia újraprogramozásra kényszerült. A japánok képesek szorult helyzetekbe hozni minket. Elbújnak a fűben, lerohannak minket, taktikáznak ott, ahol csak tudnak és úgy, ahogyan azt a környezet lehetővé teszi számukra. Sajnos a tűzharcok során sem a japók, se a nácik nem lettek okosabbak egy fikarcnyival sem. Egy kis szaladgálással, ide-oda ugrálással könnyedén be lehet olvadni az ellenség közé és belülről felaprítani a férgesét, HA nem az egy golyótól meghalok fokozaton játsszuk a játékot. Ezzel még mindig nem tudnak szerencsétlenek mit kezdeni, olykor tétlenül állva várják, hogy golyót röpítsünk a fejükbe, vagy szíven szúrjuk őket. A szinkronhangok számomra elfogadhatóak voltak, de hogy a nácik még mindig ugyan úgy kommunikálnak, kétségbeesetten üvöltöznek egymással, mint az első két részben is, azért kérem! Ezen igazán túlléphettek volna. Már csak az újdonság kedvéért is.

pic5.jpg

Őszinte leszek: Sok szarral játszottam már. Kibaszottul unom már a második világháborús környezetet, amiben főleg a sok szenny, konzolokra kiadott pénzhajhász Call of Duty is szerepet játszott. (Big Red One, Finest Hour, mindkettőről íródott már vélemény az oldalon) Viszont a World at War képes volt egy olyan oldaláról megközelíteni a témát, ami kissé újra felcsigázza az embert, de a kampány mód így is maximum csak két végigjátszást tud kifacsarni magából. Szórakozásra meg ott a Náci Zombik mód és a többjátékos részleg. Egy szó mint száz: Én remekül szórakoztam a játékkal és mindenkinek  a figyelmébe szeretném ajánlani!

 

9.4/10

Szólj hozzá!

Grand Theft Auto IV: Episodes From Liberty City

2012.09.07. 15:30 :: szogyenyi

cover.jpg

Amíg tűkön ülve vártuk (és jelen pillanatban is várjuk) a következő Grand Theft Auto játékot, addig a Rockstar Games nem tétlenkedett és sebtiben össze is barkácsolt két kiegészítő csomagot a Grand Theft Auto 4-hez. Ezek külön-külön konzolokra már hamarabb megjelentek, a számítógépes átiratot pedig később egy csomagban dobták ki Episodes from Liberty City néven. Stílusilag két nagyon különböző kiegészítőről beszélünk, amelyek maximális mértékben hozzák azt a hangulatot, amelyet elvárunk egy ilyen kaliberű játéktól.

pic1.jpg

Az első csomag a The Lost and Damned címet viseli, amelyben a The Lost nevű motoros banda tagjaként kell igazgatnunk a keményvonalú banda ügyeit. Johnny Klebitzt, aki a banda alelnöke, a játék kezdetekor pedig nem kisebb feladatot lát el, mint az ideiglenes irányító szerepét. Johnny-nak most igazán fájhat a feje, mivel a régi góré, Billy a rehabilitációs kezelések végéhez érve szeretne újra visszatérni a bandához, ami John-nak nem nyeri el a tetszését túlzottan, mivel nem szeretne háttérbe szorulni és a „pénzügyi” helyzeteket is kordában tudja tartani. Egy belső vívódás szemtanújaként élhetjük meg a Lost banda történetét, ahol semmi sem szent, csak a pénz és a hatalom irányít mindent.

pic2.jpg

Johnny nem egy olyan karakter, akivel a játékos könnyen tudna azonosulni. Mogorva természetű, kemény vágású fickó, akit csakis a saját érdekei hajtják előre és ahhoz, hogy céljait elérje, semmi sem állíthatja meg. Lesz itt árulás, gyilkosság, lopás. Minden, amiről elhíresült a sorozat. Pozitívumként megemlítendő, hogy a történet néhol összefonódik az alapjáték sztori vonalával így néhány ismerős küldetést most más szemszögből is átélhetünk.  S habár a város egy épületnyit sem változott, néhány újdonsággal azért akad módunk megismerkedni. Fegyverek terén megemlítendő a klasszikus rosszfiú fegyver, a lefűrészelt csövű shotgun, vagy az assault shotgun, csőbomba, gránátvető. A motorok szerelmesei itt igazán kiélhetik magukat és talán ebben az egy pontban azonosulni is lehet a főhőssel. Habár új négykerekűek nem kerültek a játékba, motortípusokból viszont akad egy pár vadiúj darab. Fontos megemlíteni, hogy mivel a történet egy banda tagjairól szól, így már a játék legelején dugig lesz a névjegyzékünk a haverok számaival, így bármikor részesülhetünk egy kis ellátásban, ha a helyzet úgy hozza. Házhoz szállítják nekünk az új motort, (ha netán az aktuálisat sikerülne szétbarmolnunk) kérhetünk fegyvereket és bármikor hívhatunk erősítést, ha egy tűzharcban szorul a hurok. Ez egyébként egy nagyon fontos részét képezi a játéknak, hiszen minél többet hívjuk a barátainkat segíteni, annál jobban fejlődik a harci képességük. Az sem baj, ha egy-két társunk meghal egy tűzharc során, mivel ez esetben a banda automatikusan bővül új tagokkal. Ha mégsem sikerülne a küldetés, nem kell izgulni, a legutóbbi ellenőrzőponttól lehetőségünk lesz folytatni azt, így megspórolhatunk magunknak egy újabb autókázást. (Vagy taxizást). A város rengeteg új lehetőséget kínál. Leszállíthatunk kocsikat a megbízóinknak, szkanderozhatunk, pókerezhetünk, bandaháborúzhatunk a rivális bandákkal. Ez utóbbiból 25-öt kell teljesítenünk.

pic3.jpg

A következő kiegészítő már ennél kicsit hangulatosabb és más megközelítésből mutatja be nekünk Liberty City életét. A DLC a The Ballad of Gay Tony névre hallgat. Emlékeztek még a GTA4 híres bankrablós jelenetére? Volt ott egy faszi, aki magabiztosan rántotta elő a fegyverét, hogy majd ő megment mindenkit, de tudjuk, hogy nem így lett. Ő mellette feküdt egy fekete fickó, Luis Lopez. Ő lesz a mi emberünk. Luis nem valami piti, színes bőrű bűnöző, aki a védtelen nagymamik retiküljének ellopásával próbál megélhetést szerezni napról napra. Nem-Nem. Luis az a srác, aki minden este az éjszakai klubok pezsgő életét élvezheti, bár mindezt nem hóbortból, csak a munkája révén. Egy Tony Prince nevezetű ember mellett teljesítünk testőri szolgálatot, ezzel árhuzamosan az üzleti életében is segítő kezet nyújtunk neki, mint partner. Tony nem csak a klubok vezetésével keresi kenyerét, ezek mellett nagy befolyása van az alvilági arcoknál is, ami miatt hamar patthelyzetbe kényszerül. Itt kapcsolódunk be mi a képbe, mint harmadik fél, aki próbálja a dolgokat egyenesbe rakni.

pic4.jpg

Ha bő tartalmakról beszélünk, talán ez az a kiegészítő, amely eleget tehet elvárásainknak. A fegyverrepertoárba újdonságként említhető a P90, a robbanó töltetekkel felszerelt shotgun és a távirányítóval felszerelt tapadó bomba. Mindezeket beszerezhetjük a fegyvercsempész ismerősünktől. Ha mindez nem lenne elég, akkor még mindig rendelkezésünkre áll az APC, ami habár nem olyan erős, mint a korábbi részekben a tank, a rendőrök ellen hatásos szerkezetnek bizonyul. Ha már a járműveknél tartunk, akkor érdemes említést tenni arról, hogy néhány új darab négykerekű is helyet kapott a csomagban, de az igazi hangsúly a helikoptereken van. A sztori teljesítése közben is nem egyszer adódik majd lehetőségünk ezek vezetésére, így jobb hozzászokni az irányíthatóságukoz. És ha már úgy is a levegőben vagyunk, gyakorolhatjuk a bázisugrást is, mert erre is lehetőségünk lesz. Ha meguntuk a randalírozást, akkor leugorhatunk főnökünk valamelyik diszkójába kicsit táncikálni és inni, de ha mégsem untuk meg a vergődést, akkor benézhetünk a harcosok klubjába is, ahol nem csak fogadni lehet, de akár mi magunk is ringbe szállhatunk.

pic5.jpg

A grafika így több mint egy évvel a megjelenés után sem mondható csúnyának. Nagyon szépek a fények, a textúrák, az effektek. Minden a helyén van és a gépigény is még mindig kissé magas. A Lost and Damned kiegészítőben helyet kapott egy úgynevezett grain filter, ami a hangulat sötétségét kívánja kissé fokozni, még komorabbá téve így a játékot. Szerencsére ez kikapcsolható, így akinek netán ez bántja a szemét, annak sem kell lemondania az élvezetekről. (Nem mellesleg elég sok FPS-t elnyel ez a bizbasz). Olyan apróságok is frissültek a játékban, mint például a mini játékok, vagy a televízió csatornák is új műsorokkal várnak minket, a stand up műsorokról már nem is beszélve. A rádióállomások zenei kínálata felfrissült és új állomásokat is köszönthetünk, például a Vice City FM-et. Ezt szerintem tovább nem is kell ragoznom, a klasszikus ’80-as évek zenei válogatását hallhatjuk ezen az adón. Ezen kívül egy adag Rock és disco zenével frissült a kínálat, amire ismét csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy zseniális! Mindenki megtalálja majd a kedvére való kínálatot. A két csomag főküldetései körülbelül 15 órát emésztenek fel, de ez a szám akár plusz tíz órával is megnövelhető, ami valljuk be, nem kevés. A szinkronhangok ismét tökéletesek, ragoznom ezt nem is kell, de nem is lehet. Hibákkal nem találkoztam a játékban, azt leszámítva, hogy a rádió mindig elhalkult, amikor épp egy párbeszéd folyt. Tudom, hogy ezt egyébként a menüben be lehet állítani, de ezen opció aktiválása ellenére is ugyan úgy elnémult a rádió, ami engem nagyon zavart, főként amikor egy nagyon jó szám ment azon a bizonyos adón. Ejnye! Jajj és említettem, hogy a TBOGT DLC-ben elég sokat kell helikoptert vezetni. Nos jobb, ha mindenki felkészül egy kis helikopterkurzusra, mert az irányítása egérrel bődületesen szar. Billentyűzettel még el-el megyeget a dolog, ha az ember kitanulja, de a landolás még így is eléggé körülményes, ami egy küldetés közepette igazán meg tudja növelni a vérnyomást.

pic6.jpg

Mit mondjak? Minden GTA rajongónak kötelező jelleggel be kell szereznie ezt a remek csomagot, mert, izé. Mert csak. Ezt nem csak kérdezni nem szabad, de már talán mondani sem. Mindkét DLC kihagyhatatlan és szenzációs élményt nyújt. Engem teljes mértékben meggyőzött és ezzel szerintem minden rajongó így van/lesz.

 

9.6/10

Szólj hozzá!