A Shiny Entertainment 1997-es alkotása, az MDK egy páratlan alkotás volt. Egyedi humorával és játékmenetével rögtön belopta magát minden játékos szívébe. Az idő telt és múlt, a folytatás csak 2000-ben érkezett meg, de sajnos nem egészen olyan formában, ahogy azt legalábbis én vártam volna. Bár a Shiny által kreált karakterek és eszközök megmaradtak, a munkálatokat a BioWare vette át. Nézzük hát, mi is lett a nagy előd sorsa.
Akár kezdhetném úgy is a bemutatót, hogy a történet rögtön ott kezdődik, ahol az első rész abbamaradt. Bár hőseinknek, Kurt, Max és Hawkins doktornak sikerült visszaszorítaniuk az idegenek földelpusztító tervét, az ünneplés nem tarthat sokáig. A radar újabb betolakodókat jelez, Kurt legnagyobb ’’örömére”. Így a szuperhős trió ismét munkához lát, hogy visszaszorítsa az idegenek támadásait.
Míg az első részben csak Kurt felett vehettük át az irányítást, a második részben ez gyökeresen megváltozik. A 10 pálya alatt minden egyes küldetésen más karaktert kell irányítanunk a trióból. Ugyebár az egyik ilyen emberünk Kurt, akinek feladata nem lett igazán túl bonyolult még itt sem. A csavart ruha ismét nagy segítséget nyújt számunkra. A kifogyhatatlan lőszer funkcióval felszerelt géppuska és az ejtőernyő itt is megmarad, ezen felül nem is fogunk kapni semmi újabb eszközt. A kiegészítők között szintén megtalálható a mesterlövész mód és a hozzárendelt hő követős rakéta és gránátvető. A dilicsali és a golyószóró mellett a gránát is ismét feltűnik, a medikites rendszerről pedig a jó öreg alma és húsfalat gondoskodik, mint a régi szép időkben. Max ereje a 4 kezében rejlik. Ugyan nem tud 600 méter magasságokba ugrani, viszont képes egyszerre 4 fegyverrel osztani az áldást az idegenek felé. Fegyvertípusok között találkozhatunk pisztollyal (1 mindig kéznél van, kifogyhatatlan lőszerrel), Uzi-val, golyószóróval, sörétes puskával, rakétavetővel és lézerpisztollyal. Helyenként alkalmunk lesz használni a JetPackot is. Úgy érzem, ezt inkább a játékos szívatására találták ki, mintsem szórakoztató, segítő elemnek. Az egyik fajtája a szerkezetnek utántöltős formában használható, az üzemanyag pótló tartály pedig mindig olyan lehetetlen helyekre van eltéve, hogy szinte ki kell centizni az üzemanyagot ahhoz, hogy tovább tudjunk jutni. Az önmagától újratöltődő változat már emberbarátabb, viszont ezeknél a részeknél is okosan kell használnunk a sütnivalónkat, ha jól szeretnénk kikeveredni a dolgokból. Hawkins doktort az idegenek inkább fura fejtörőkkel lepik meg. A pályán elszórt hétköznapi dolgokból sec-perc alatt fegyvert kreálhatunk magunknak, amivel egy lépéssel előrébb járhatunk a rosszarcúak előtt. Ilyen kombó lehet például a kézszárító+vízvezeték, vagy a kenyérpirító+fél kiló kenyér egy kis plutónium kombóval. Oh igen. A plutónium hatására a kedves doktor úr korlátozott ideig egy behemót állattá változik át, melynek hatására képesek leszünk nagyokat ugrani és kemény pofonokat leosztani az ellenfeleknek. A karakterek folytonos cserélésével a játék nem fut bele abba a hibába, hogy a játékos hamar beleun, mert az akció és a logikai részek folyamatosan váltakoznak.
A második részt már egy külön grafikus motor hajtja, ami az Omen névre hallgat. Az előző részhez képest, nem kis meglepetésre itt minden 3D-ben jelenik meg. A grafikára nem lehet sajnos mondani, hogy csúcs szép. Bár a pályák némileg letisztultak, a karakterek egy cseppnyit kockásak és a robbanás effektek sem a legjobbak, összhangban nézve panaszra okunk nem lehet. Cserébe kicsi a gépigénye és viszonylag kevés helyet foglal. A szinkronhangok elég jók lettek. Néhol kissé túljátszva, bár ez épp elég ahhoz, hogy megadja a játék humorfaktorát. A zene elég kellemesre sikeredett, melyért Jesper Kyd felel. A futurisztikus hangulatot tökéletesen átadja, viszont én szerintem nem sikerült olyan melódiákat komponálni, mint az első részé volt. Az valahogy nekem sokkal jobban megragadt, mint ennek a résznek a zenéi. Hála az égnek bugokkal nagyon ritkán találkoztam, helyette a játék olyan hülyeségeket vonultat fel, hogy az már helyenként kissé fájt. Egyik ilyen például azok a részek, ahol a továbbjutás érdekében gyorsan mozgó, kicsi, kék golyókat kell kilőnünk. Ezt csakis mesterlövés módban tehetjük meg, de ezeket eltalálni egy külön művészet. Én megértem azokat, akik azt mondják, hogy a mai játékok túl puhányak, nincs bennük kihívás, mint ebben a célba találósdiban,d e én személy szerint ezt már egy icikepicikét túlzásnak tartottam. A dolgunkat ugye megkönnyíti, hogy itt már van gyorsmentés/betöltés funkció, szóval ha az ember picit logikázik, akkor könnyebb dolga lesz. Minden pálya végén egy boss-harc fogad és külön üröm az örömben, hogy a befejezést mind a 3 karakterrel megcsinálhatjuk.
MDK 2. Őszintén: Lehet benne érezni, hogy a Shiny-nak annyi köze van ehhez a játékhoz, amit 1997-ben lefektettek. Nem igazán hozta nekem vissza azt a hangulatot, amit az első rész nyújtott. Ettől eltekintve az MDK 2 hű maradt elődeihez és egy nagyon jó kis játékot kaptunk, amely nem csak szórakoztat, de a szürkeállományunkat is megmozgatja. Folytatás sajnos 12 év elteltével sem jött, de tavaly megjelent a 2. rész grafikailag felújított változata, így aki finnyás a grafikára, azzal nyugodtan tehet egy próbát. MDK2, én így szeretlek:
7.5/10
Utolsó kommentek