Hajdanán, amikor a 2. világháború témáját feldolgozó játékok voltak a felkapottak, létezett egy 2015 Inc. nevű cég, akik létrehoztak egy hatalmas legendát a videó játékok történelmébe,. Ez volt a Medal of Honor: Allied Assault. A megjelenés után néhány srác úgy döntött, hogy alapít egy saját stúdiót és ott próbál szerencsét. Így jött létre az Infinity Ward, kiket az Activision egyből szárnyai alá vett. A cél nem volt más, mint meglovagolni a Medal of Honor sikerét és túlszárnyalni azt. Ennek tudatában jött létre a Call of Duty, napjaink egyik legmeghatározóbb frencsájzának első része.
A Call of Duty, hasonlóan a Medal of Honorhoz 2. világháborús eseményekre épít. A kampány során három különböző nemzetiségű katona bőrébe bújhatunk bele. Az amerikaiaknál Joey Martin közlegényt, az Angoloknál Jack Evans őrmestert, míg az Orosz kampányban Alexei Ivanovich Voronin tizedest irányíthatjuk. Nyomon követhetjük a Normandia partraszállást, a Reichstag visszafoglalását és nagyszerű tankcsatákban is részt vehetünk.
A játékmenet szinte teljesen ugyan az, mint az egy évvel idősebb konkurensé. Ahogy haladunk előre, feladatokat kell megoldanunk. Ezek magukban foglalnak néhány építmény megtisztítását, légvédelmi ágyúk megsemmisítését, hadifoglyok kiszabadítását, vagy az ellenség visszaszorítását. Mindezt olyan köntösben tárja elénk a játék, hogy nehéz ráunni és úgy érezzük, még többet akarunk belőle. A kampány egy nagyon nagy erőssége a játéknak, amin mai szemmel már nem csodálkozunk annyira. Ezen kívül sok elemet áthoztak a másik játékból. A medikit rendszer és a gyorsmentés funkció itt is helyet kapott. (ami ugye azért fura, mert ezeket a 2. résztől kezdődően kivették) A játék közben nem csak gyalogosan irthatjuk a csúnya, gonosz nácikat, hanem beülhetünk egy tank pilótafülkéjébe és használhatunk tankelhárító, illetve légvédelmi ágyúkat is, ami itt még nagy újdonság. Még egy lépéselőny a Call of Dutynak, hogy a fegyverekkel immáron célozni is lehet. Rendkívül hatásos opció, mivel így sokkal pontosabbak a találataink, nem mellesleg emiatt lehet egy kis szimuláció érzetünk is. Ha vállból célzunk, akkor bizony hátrányból indulunk, mivel a célkereszt nem tartja masszívan magát, hanem kitágul, így nagyobb a golyók szórási mértéke is. A fegyverarzenálba a klasszikus fegyverek kaptak helyet: Thompson, Sten, MP 40, Kar98, Luger pisztoly, és a többi séma fegyver, amit azt hiszem nem kell részleteznem. A kidolgozottságuk rendkívül aprólékos, valamivel szebben néznek ki, mint a tavalyi riválisban.
A játék ugyan azt a grafikus motort használja, amit a Medal of Honor. Nem meglepő, hiszen az IdTech 3 nagyon szépen muzsikál és nagyszerű látványt biztosít. Az effektek és a textúrák kidolgozottsága is szép, negatív visszhang semmiképp sem érheti. A szinkronhangok is nagyon találok. Passzolnak a karakterekhez. A zene az nálam nem ragadt meg annyira, mint anno az Allied Assault esetében. Itt legyen annyi elég, hogy a „dicső amerika” szinfónia felcsendül párszor, semmi extra. A mesterséges intelligencia viszont itt sincs a toppon. Emlékszem, a Medal of Honor cikknél ki voltam akadva az MI-re. Itt azért valamivel jobb a helyzet. Az egyetlen nagy baj csak annyi, hogy a gépi ellenfeleknek taktikaérzékük nuku, a bajtársaink pedig mindig láb alatt vannak, főleg tüzelés közben. Azért az dicséretes, hogy a ravasz nácik kihajolnak a fedezék mögül és úgy próbálnak borsot törni az orrunk alá, de ha elkezdünk előttük bakkecske módjára jobbra-balra ugrándozni, azzal már nem tudnak mit kezdeni. Szóval ennyivel le is lehet írni az ellenségek intelligenciahányadosát.
COD vs MOHAA. Nehéz dönteni. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Az előbbi technikai megoldásai jobbak és a kampányra sem panaszkodhatunk, az utóbbi viszont jóval emlékezetesebb volt, habár hemzsegett a hibáktól. Ahogy akkoriban a Medal of Honrot ajánlottam, úgy ajánlom most a Call fo Duty-t is. Ha lenne még olyan emberfia, aki nem játszott volna vele, azonnal pótolja!
9.6/10
Utolsó kommentek