A Codemasters 2009-ben szerette volna visszahozni az Operation Flashpoint nevet, mint az Arma 2 hivatalos ellenfele. A Dragon Rising az én véleményem szerint nem volt elég meggyőző ahhoz, hogy a két név közül bármikor is azt válasszam. (Habár Arma-t még nem teszteltem eddig). Valami ilyesmit érezhettek valószínűleg a Codemastersnél is, ezért 2 év elteltével be is futott a legújabb Operation Flashpoint játék, Red River néven. Érdekesen hangzik. Vajon mennyiben különbözik az elődtől?
A történet 2013-ban van elhelyezve. Tádzsikisztánban járunk ahol épp polgárháború folyik. Az Afganisztánból érkező lázadók szeretnék létrehozni itt a saját birodalmukat, ami természetesen az Amerikai hadseregnek nem tetszik, ezért közbeavatkoznak, ami meg a Kínai Népfelszabadító Hadseregnek nem tetszik, így harmadik félként ők is becsatlakoznak a háborúba. Lassan már azt sem tudjuk, ki kivel van.
Node térjünk a tárgyra. Lényegében mit változott a Red River? Játékélmény szempontjából sokat is, meg nem is. Egy négy fős osztag embereként tevékenykedünk a Tádzsikisztán kopár vidékein, miközben a nem éppen a jó modoráról híres őrmester ossza nekünk az eszet. Ezzel megpróbáltak egy kis életet lehelni a játékba, ami mindenképp jól jött a Red Rivernek, főleg egy unalmas Dragon Rising után. Csapattársaink folyamatosan kommunikálnak, a többi csapat rádióbeszélgetéseit is hallhatjuk, egyszóval tényleg olyan érzése van az embernek, mint ha mindent tudna, körülvenné a játékost a háborús tér. Eközben persze jó katonához híven írtjuk az ellenfeleket, megvédünk pozíciókat és meghátrálunk, ha a helyzet úgy kívánja. Ez utóbbi szintén egy kis színfoltot ad a háborús játékok terén, ahol a hírhedt amerikai hadsereg végre nem csak a foga fehérjét virítja ki nekünk a legyőzhetetlenségével.
A lényeges pontra akarok térni. Sikerült a Red River-nek kijavítania az előd csúfos hibáit? Örömmel jelentem: Teljes mértékben. A Red River még csak véletlenül sem hasonlítható elődjéhez, csak akkor, ha nagyon az alapoknál szeretnénk maradni. A háború szimulációs érzete az itt is megmarad, kicsit megkurtítva természetesen. Mit értek ez alatt? Noha egy pontosan kivitelezett fejlövéstől még mindig elég hamar feldobhatjuk a pacskert, Normal fokozaton a játék nehézsége már elég tűrheti, így egy cseppnyi óvatossággal és körültekintéssel könnyedén vehetjük a kihívásokat. Ja és azt említettem, hogy az ellenőrzőpont rendszer végre valahára működik? A játékból kilépve később ugyan azon a ponton folytathatjuk a bevetést, ahol épp mentett a játék, nem erőlteti ránk egyszerre az előző pályát. Tudom, hogy ez 2011-ben már nem újdonság, de ez esetben én annak tartom. Aki a Dragon Risingel játszott, az át tudja élni az érzést. És végre valahára mi magunk válogathatjuk meg a felszerelésünket. Nincs többé holttestmotozás, turkálás az ellátmányos dobozban és sírás-rívás, hogy a kedvenc fegyverünk lőszerhiányban szenved. Itt máshogy működnek a dolgok. A bevetés előtt mi magunk válogathatjuk meg, milyen fegyvereket szeretnénk használni az adott misszió során, illetve ezek kiegészítői között is válogathatunk. A pályákon elég sűrven vannak elhelyezve lőszerdobozok, de ha ez nem lenne elég, természetesen felszedhetjük az ellenfél fegyvereit is. Profilunk szinteket is léphet a játék folyamán, amelyhez pontokat az ellenségek eltalálásáért kapunk. De hogy hol jelzi a szintünk állapotát, azt nem sikerült megtalálnom. Lehet hogy nincs is ilyen a játékban? Na mindegy, a lényeg az, hogy szinttől függően válnak elérhetővé a jobb fegyverek és kiegészítők és minden sikeresen befejezett küldetés után skill pontokat kapunk, amiket különféle adottságokra oszthatunk el, mint a futás időtartama, célzás pontosság, stb…
A játék alatt nem meglepő módon az Ego engine fut. Nem részletezném a dolgot, mert amit a Dragon Rising-nál már kifejtettem, az egytől egyig mind igaz itt is. Kopott, sivár táj, ami persze nem meglepő a helyszínt tekintve, de kissé túl élettelen. A textúrák még mindig csúnyák és az egész összkép úgy hat, mint ha valami ócska IWEngine futna alatta. (Yeahh, már megint a Call of Duty) Egyszóval nem szép, de nem szemrohasztó, elviselhető a látvány. A zene viszont szó szerint odab*sz. A humvee-ben való furikázás közben igazi kemény rock muzsikák szólnak, amelyek tényleg nagyon jók, persze azoknak, akik szeretik ezt a műfajt. Olyan igazi amerika feelinget ad a játékhoz. A szinkronhangok nem rosszak, elég tűrhetőek. Viszont az őrmester idióta szabályai és állandó káromkodása eleinte még mókásnak tűnik, de nagyon hamar a játékos idegeire megy körülbelül a második küldetés után. Legszívesebben én magam lőttem volna fejbe, annyira egyhangúvá válik a játék végére. És ezt kell hallgatni minden egyes utazás közbe, a cél felé tartva, a támaszpont felé tartva, legyünk akár humvee-ban vagy repülőn. Ezek az utazások is nagyon sok időt lopnak el a játékidőből és nagyon unalmasok is. A mesterséges intelligencia itt sincs a toppon sajnos. Az ellenfelek még tűrhetően viselkednek, a csapattársak viszont olyan sík hülyék, hogy én őket is simán kinyírtam volna, ha megengedné a játék. Nem elég, hogy állandóan befutnak a puskám csöve elé, hangoztatván: „Vigyázz, elszaladok előtted!”, amikor már rég átért a megjelölt pontra és én természetesen pont akkor húzom meg a ravaszt, amikor előttem jár szerencsétlen. Az meg már csak hab a tortán, hogy ha lelőnek, nagyon ritkán kapunk tőlük orvosi ellátást, inkább tüzelik az ellenfelet, mint hogy a szerencsétlen, haldokló játékoson segítsenek. Bezzeg a számítógép által irányított társaink rögtön ellátásban részesülnek, még ha az a felcser életébe is kerül. A Red River szintén tartalmaz kooperatív módot, amely 4 főt enged egyszerre játszani és a kampány 10 küldetését vihetjük végig barátainkkal vállvetve. Nagyobb újítást ez a játékmód most sem tartogat, úgy gondolom nem is feltétlenül szükséges.
A Red River mérföldekkel jobb, mint a Dragon Rising. A gyerekbetegségeket már kezdi kifele nőni a brand (ha nevezhetjük annak) és kissé arcade irányvonalat képvisel a játék, ami ugyanakkor nem megy a minőség rovására. Ha Operation Flashpoint játékkal szemezgettek, mindenféleképp a Red River-t válasszátok. Higgyétek el, semmit nem veszítettek azon, ha az előző rész „véletlenül” kimarad.
8.3/10
Utolsó kommentek