A PlayStation rendszeren sok olyan játék van, amely az elmúlt generációkban hatalmas névvé nőtte ki magát. Egyik közülük a God of War széria is, melynek második része képes volt a maximumot kihozni a gépből. Így tehát a fejlesztők igen magasra tették maguknak a lécet, amelyet a harmadik, a trilógiát befejező epizódnak meg kellene ugrania. Nem árulok el vele nagy titkot, ha már rögtön az elején kijelentem, hogy a God of War 3 méltó folytatása az eddigi részeknek. Még több düh, még több vér, még több erőszak. Röviden így lehetne jellemezni a játékot.
Ha még emlékszünk a második rész záró képsoraira, akkor a nyitás eléggé Deja Vu érzést kelthet bennünk. Ha nem, akkor a játék egy pár perces filmecskében feleleveníti előttünk az eddigi történéseket. Kratos, Gaia hátán a többi Titánnal egyetemben az Olimpusz csúcsára tart, hogy megküzdjenek az Istenekkel. Kratos pedig dühös, nagyon-nagyon dühös és bosszúra szomjas, melynek súlyát már a játék első perceiben érezni fogjuk a Poszeidón ellen vívott gigantikus harcunk során. Az előző részekhez hasonlóan Kratos itt is elveszti erejének eddigi nagyságát és fegyvertára nagy részét, így most Hades birodalmától kiindulva, számos Istent legyilkolva vezet el utunk az Olimpusz csúcsáig, Zeuszhoz, hogy megvívjuk vele a nagy csatát.
Fegyverarzenálunk kicsit átrendeződik az előbbi részhez képest. Itt szintén 4 fegyver közül lesz lehetőségünk válogatni, melyeket a sztori előrehaladtával kaparinthatunk meg. A Blades of Athena pengéket ezúttal sem kell hanyagolnunk, csak helyette a Blades of Exile névre keresztelt húsaprító lesz a kedvenc játékszerünk. A Claws of Hades és a Nemesis Whip nem sokban különbözik az alapfegyvertől a támadásain és a kinézetén kívül, viszont a Nemean Cestus már egy eléggé baráti jószág, mellyel hatalmas csapásokat mérhetünk ellenfeleinkre illetve a kemény felületekre, melyeket csak ezekkel a kesztyűkkel lehet szétzúzni. Mindegyikhez külön-külön egy képesség dukál, amely valamilyen formában hasonlít az előző részekben látott varázslatokhoz. Ha pedig azt hinnénk, hogy ennyiben ki is merült az eszköztárunk, akkor bizony nagyot tévedünk. Segítségünkre lesz még Apollo nyila, amivel nem csak a távoli ellenfeleket rendezhetjük el könnyedén, de a száraz gallyak által benőtt folyosók is könnyen járhatóvá tehetőek, ha felgyújtjuk őket. Héliosz napisten feje lámpásként alkalmazható. Megvakíthatjuk vele az ellenfeleinket és felfedezhetünk vele titkos ládákat/járatokat. Hermész cipője lehetővé teszi számunkra a szélsebes futást, amivel könnyedén közlekedhetünk a falfelületeken is, igaz csak azokon, amelyek előre meg vannak jelölve számunkra. Küzdelmeink során az életerőt és a varázslatpontokat szintén az ellenfelekből és a ládákból nyerhetjük ki, az eszközeink fejlesztésére pedig a piros gömbök szolgálnak. Különleges képességeink legteteje pedig a Titánok haragja névre keresztelt mód, amikor az olümposz pengéjével hasíthatjuk ketté az ellenfeleket, jóval nagyobb sebzést okozva így szerencsétleneknek.
Habár a játék elsősorban még mindig a hack n’ slash receptre épül, a logikai feladványok itt sincsenek elhanyagolva. Sok esetben kell majd megdolgoztatnunk a szürkeállományunkat a továbbhaladás érdekében, de akadnak olyan részek is, ahol az idő szorít majd, vagy az ügyességünkre és a reflexeinkre kell hivatkoznunk. Az olyan hasznos képességek, mint hogy a létrán és a kötélen való gyorsabb közlekedés még most is használhatóak, ezt toldották meg annyival, hogy a vékony peremeken is képesek vagyunk egy kicsike lökettel gyorsabban mozogni. Az előző részekben megszerzett eszközök, az aranygyapjú és Icarus szárnyai már az első másodperctől kezdve használhatóak és lesz is alkalmunk rá bőven, hogy kihasználjuk a segítségüket. Az ellenfelekről nagyvonalakban érdemes csak beszélni. Az eddigi részekben is megtalálható teremtmények nagy része itt is felbukkan majd, mint például az élőhalott katonák, a küklopszok, vérebek, hárpiák, medúzák, stb… Néhány új is akad köztük viszont, amelyek ellen kissé más taktikát kell majd bevetnünk, vagy csak egy bizonyos fegyvertípust használhatunk a védelmük megtörése érdekében. Az igazán nagy hangsúly viszont a bossharcokra van kiélezve, amiből adagol is a játék elég rendesen. Hol egy istenbe, hogy egy titánba beleakadva kell Ügyesen alkalmaznunk a gombnyomogatós Quick Time Event formációt. Ez utóbbi annyiban újult meg, hogy a megnyomandó gombok a képernyő szélein úgy vannak elhelyezve, mint ahogy azt a konzol irányítóján is megtalálhatjuk, így téve könnyebbé a tájékozódást.
A God of War 3 nem csak brutalitásban és a vér mennyiségében szárnyalta túl elődeit, de grafikában is. Elképesztő, milyen szépre sikeredett a játék. A fények, a karakterek modellje, a víz tükröződése, a mozgás animáció annyira remekül lett megcsinálva, hogy számomra 2010 legszebb játéka lett a God of War 3. (És szerintem még a mai napig is csak egy-két játék képes felvenni vele a versenyt ilyen szinten). Az átvezető animációk mind valós időben futnak, mindez pedig fix 60 FPS-en fut, a legtöbb esetben. A szinkronhangok maradtak a régi színészek, kivéve azoknál a karaktereknél hallhatunk eddig ismeretlen hangot, amelyek eddig még nem szerepeltek a játékban. És mit kell mondjak: teljes átéléssel játsszák a szerepüket, lenyűgöző! A zene is zseniális. Néhány régi dallam helyenként azért még itt is felcsendül, de az új muzsikák is mind-mind megállják a helyüket. Mesterséges intelligenciáról különösképpen nem is kell beszélnek, mert az ide nem nagyon való. Habár olyan nagy bakikat, hogy nem támadnak ránk, vagy elkerülnek, nem csinálnak, úgyhogy ezzel nincs is gond. Néha viszont hajlamos a játék arra, hogy befagyjon, de az is lehet, hogy csak az én készülékemben van valami hiba. A játék egyébként 10 óra masszív akciót kínál, szóval kaja-pia túlélőcsomagot készítsünk be magunk mellé, mielőtt elkezdenénk játszani a játékkal.
A God of War trilógia befejező része nem sikerült se jobban, se rosszabbul, mint az előző részei. Egyszerűen csak hozza azt az elvárt teljesítményt, amit ettől a játéktól elvárunk, mielőtt leülünk a konzol elé játszani. S hogy a következőkben mi lesz a játék sorsa, azt még bővebben nem tudjuk. Mindenesetre addig érdemes még jó párszor végigfutni ezen az epikus kalandon, és beruházni az első két rész HD minőségre feljavított változatára. Ritka, hogy ilyen pontszámot adok egy játékra, és nem akarok túlozni, de ez szívemből szól.
10/10
Utolsó kommentek