Az Activison-nek sok olyan címe van, amelyek elég jól teljesítenek az eladási listákon, ezért futószalag szerűen csorognak az új részek évről évre. Ilyen a sokak által ismert Call of Duty név is, de ha egy kicsit szétnézünk a rétegjátékok között, ott lapulnak a Cabela's névvel jelzett vadászjátékok is, amelyekre még ha nincs is olyan nagy kereslet, azért évről évre jönnek ki újabb epizódjai a sorozat(ok)nak. Nem véletlen a többes szám jelző, hiszem pár éve már fut a mostani alany sorozata is, a Dangerous Hunt. Eddig nem igazán keltette fel a figyelmem, (habár vadászós játékokból is összesen, ha három darabot tudnék felsorolni, amelyek megfordultak a kezeim között) de a Dangerous Hunt 2013 játékmenet videói felcsigázták a hangulatom. Lehet, hogy alaptalanul? Derítsünk fényt a titokra!
A történet (mert ma már sztori nélkül még egy zacskó szart sem adhatunk el) egy apa és két fia kalandjait eleveníti fel. A tetőpont már az első misszió alatt megtörténik, amikor az idős vadász egy vérszomjas medve támadása miatt életét veszti. (Az esetet többször végignézve sem értettem a helyzetet, igazából szólva minél többször tekertem vissza a videót, annál inkább komikusabb volt... (de tényleg.) A körülbelül 3-4 órás játékidő további részeiben Afrikában fogunk vadászgatni testvérünkkel karöltve, miközben időnként egy emlék, vagy álom képében újraélhetjük múltbéli kalandjainkat, amikor még megboldogult atyánk is az élők soraiba tartozott.
Miben is különbözik a Dangerous Hunts egy sima vadászós játéktól? Elsősorban, ami gondolom már feltűnt, a történetvezérelt játékmód. A másik igen nagydolog az, hogy míg a többi ilyen jellegű játék egy vadász szimulátorként működik, itt kapunk egy arcade lövöldözést. Csak tálibok helyett mindenféle vadállat akarja átharapni a torkunkat. Szóval a jól bevált receptet kapjuk. Haladunk előre egy iszonyúan lineáris pályán, közben lelőjük a felbukkanó fenevadakat. Jön egy cutscene és ismét kezdődik minden előről. Ha az egész ennyiből állna, a 3. pálya után felálltam volna a klaviatúra elől és inkább valami hasznosabbal töltöttem volna el a maradék időt, de szerencsére a készítők is belátták, hogy ennyi azért nem lesz elég, valami még hiányzik a receptből. Így megspékelték a játékot mindenféle tutisággal, amit csak el tudunk képzelni. Többször ütközünk bele olyan jelenetekbe, amikor egy autó platójáról kell lepuffantanunk az utánunk rohanó vadakat, vagy egy rossz mozdulat után lecsúszunk egy meredek lejtőről. Ezek tényleg nagyon hangulatossá teszik a játékot, csak annyi a baj ezzel, hogy amikor ötödjére bukkan fel ez, kezd elég unalmassá, monotonná válni.
A harcrendszer hogy is fejezzem ki magam... Sokszor tényleg úgy éreztem magam, mint ha egy játékterem automatája előtt álltam volna és idióta módjára rángattam volna a célkeresztet mindefele. Az az egyik nagy bajom, hogy túl sok az egyszerre ránk támadó ellenfelek száma. Miután már legalább 150 farkast küldtem a túlvilágra, rohadtul elegem van abból, hogy a következő sarkon ismét kiugrik elém még húsz darab. És mindezt úgy, hogy már jó előre sejteni lehet. Javára szóljon a játéknak, hogy néhány esetben, amikor falkákban/csoportosan támadnak a fenevadak, a játék tudatja velünk, hogy: Hé, bambafejű. Látod ott ni azt a célpontot? Na ő a falkavezér. Ha sikerül elsőként kiiktatnunk a célpontot, a többi állat megfélemlül és eliszkol, így nem csak némi stressztől kímélhetjük meg magunkat, de több lőszerünk is marad. Bár nem, mint ha lőszerhiányban szenvednénk, mert a pályák minden négyzetmétere tele van pakolászva lőszercsomagokkal és elsősegély dobozokkal. Körülbelül minden huszadik lépéskor belefuthatunk egybe.
És ha már a harcrendszernél tartottam. A játék még be is segít nekünk a célpontok tökéletes leterítésében, amolyan One shot one kill módjára. Ha sikerül a lélegzet visszatartás közben rátartani a célkeresztet az áldozatra, röntgenkép módjára megjelenik annak belső szervei: konkrétabban a tüdők és a szív. Így egy jól irányzott lövéssel leteríthetjük áldozatunkat. Viszont ez elég időigényes dolog, akció közben ezt lehetetlenség kivitelezni. De várjunk csak... Mint ha ezzel már valahol találkoztam volna! Csak nem... (Khmmm, The Hunter) Na jól van, tudjuk, hogy jótól lopni nem bűn, ezzel nem fikázni akartam. De ha ilyen jól eltalálták a harcrendszert, akkor mégis miért beszélek arról, hogy elkerüljük az idegeskedést? Igen ám. Hiába a jó kis fegyverarzenálunk: Desert Eagle, Dupla csövű sörétes, shotgun, íjpuska, mesterlövész puska... Ha sokszor lócitromot sem érnek. A pisztollyal próbálkozni sem érdemes, csak ha nagyon szorít a helyzet. (Mert végtelen lőszer van benne) Sokszor annyira unreális a játék, hogy a 3 méter távolságban elhelyezkedő párducba nem hogy 1, de még 3 jól irányzott shotgun lövedék sem képes túlzottan nagy kárt okozni. Rendben, értem én, hogy ott van az erős csontozat, bőr, stb... Na de ilyet már... egy orrszarvúnál még meg is érteném... Ha már orrszarvú. Időnként belefutunk egy nagyobb bossharcba is, ahol egy nagyobb termetű egyeddel kell megküzdenünk, többek között medvével, vízilóval, oroszlánnal, ami kész vicc. Az csak egy dolog, hogy az egész mindössze 2 dologból áll: Lőni és elvetődni, ha túl közel került hozzánk az állat. De ez kész vicc, hogy egy ekkora állatba is minimum 2 tár kell a mesterlövész fegyverből, mire kifekszik. (Mindezt úgy, hogy az összes lövést fejbe viszem be) A kihívás ezekben egyenlő a nullával, csakis azért kapott helyet a játékban, hogy ne legyen unalmasabb az így sem adrenalindús játék.
Kalandozásunk során gyűjthetünk agancsokat, amelyekkel újabb pályákat nyithatunk meg a Maneater játékmódban (Vagy a Shooting Galleries-ben, nem tudom már pontosan. Elnézést kérek ezért.) Alkalmazhatunk egy Hunter's Eye nevezetű képességet is, ami megmutatja számunkra merre is kell haladni. Ez viszont tökéletes időpocsékolás volt a fejlesztők részéről. Ha valaki még azt sem tudja, honnan jött és merre kellene tartania egy eleve lineáris pályán, az szerintem inkább mással töltse az idejét. Annyiban viszont hasznos, hogy segít megtalálni az agancsokat. A kitérés az ellenfelek elől is nagyon hasznos, mint már említettem, de a nagyobb hordákban érkező ellenfelek ellen bevetni semmi értelme sincs. Viszont a V betű lenyomásával a játék automatikusan ráfókuszál a hozzánk legközelebb tartózkodó ellenfélre, ezt sokszor a képernyő felső sarkában jelzi is. Ilyenkor egy lassítás közepette lehetőségünk van agyon, vagy szíven lőni áldozatunkat.
A játék a sztorimódon kívül tartalmaz egy túlélő módot is, ahol a hullámban érkező ellenfeleket kell visszavernünk. Ezt ketten is játszhatjuk, de sajnos LAN/Internet opció nincs, követeli a kontrollert. A Shooting Galleries játékmód értelmét esküszöm nem értem, hiába próbáltam rájönni. Lehet valami pontgyűjtős arcade lövölde akarna ez lenni, engem sokszor visszadobott a pálya elejére egy bizonyos állat lelövése után. Nem értem miért, nem is akartam megtudni, csak a játéktól szerettem volna már minél hamarabb megszabadulni. Ami nagyon fáj: A billentyűkiosztás beállításának teljes megvonása, illetve az autocélzás. Az oké, hogy mesterlövész módban tök jó, hogy a játék ráhúzza a fegyvert a célpont szívére, de ha én tüdőn akarom lőni? Sőt! Nem is segít, inkább erőlteti/kényszeríti a játékost. Ugyan ez a helyzet a sima becélzással is. Hiába van ott az opció kikapcsolásának lehetősége, semmit sem javít a helyzeten. És amíg ez konzolon tök kényelmes segítség, PC-n rohadtul idegesítő (legalábbis számomra az volt)
Próbáltam utánakeresni, hogy mégis milyen grafikus motor dolgozik a játék alatt, nem jutottam eredményre. Az előzetes képet, videók alapján tuti rávágtam volna az IW engine-t (Call of Duty széria alatt is dobogó motor), de ez még ahhoz képest is ocsmány. Na jó, kicsit talán túlzok. A táj nagyon szép. Sőt! Gyönyörű! Megmerném kockáztatni azt is, hogy a táj kidolgozással többet dolgoztak, mint magával a játékmechanikával. Ha közelebbről vizsgálódunk, akkor sajnos elég lehangoló a látvány. Inkább ne tegyük. A Karakter modellek csúnyácskák, a fegyverek még talán a szódával elmegy kategóriába tartoznak, az animációk darabosak, stb... Viszont gyengébb gépeken is tök jól elfut. a szinkron elég gyér lett énszerintem. A sémamondatok túl sokszor ismétlődnek, monoton a hanglejtés, az átvezető videók pedig annyira halkak, hogy majdnem maximális hangerőre kellett csavarnom a hangfalam. Persze ezután rögtön szívrohamot kaptam, mikor betett a játékba és egyből rámszóltak rádión... Teljes hangerőn... Köszi. Vannak még számomra zavaró tényezők, konkrét példaként megemlítendő az a tény, hogy a tetemek rögtön felszívódnak elhalálozás után. 2012-ben ezt már igazán meglehetett volna oldani. Mivel mást nem tudok elmondani a játékról így összegezném, mi is a bajom vele: A grafika engem nem zavar és ezt a leírt kritikák ellenében mondom. Szerintem sokan egyetértenek ezzel, de összegségében elég tűrhetően fest a játék. A játékmenet viszont nagyon monoton, vontatott, egysíkú, unalmas. Lelövünk körülbelül 5 állatkertnek megfelelő vadállományt, de az egész annyira ellaposodik a játék közepére, hogy játék közben már csak arra tudunk gondolni: Vajon mikor hal már meg az a szerencsétlen fajankó, akit az önfejűsége miatt mindig nekünk kell kihúzni a szarból? Legyen már vége, had szabaduljak. És ezen nem segítenek se a boss harcok, se a kocsiból lövöldözős, menekülős jelenetek.
Egy újabb játék, aminek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Védelmemre szóljon a tény, hogy ezelőtt nem játszottam a sorozat előző darabjaival, így egy kissé gagyi, de élvezetes játékra számítottam, az egyszer végigvihető kategóriából. Bár szerintem sokan a felénél fel fognak állni mellőle. Még lehet ezzel is sokat mondtam. Kiknek ajánlanám? Nem is tudom. Abban az esetben jól jöhet, ha nagyon nincs hova eltenni a pénzünket. 7000 forint szerintem kicsit sok érte, talán 1500, 2000 Forintot megérne egy Activision's Classics kiadásban.
4.7/10
Utolsó kommentek