Jó pár évet kellett várnunk ahhoz, hogy az IO Interactive végre új Hitman játékkal hozakodjon elő. Az előzetes videók és információk alapján sokan tartottak attól, hogy az Absolution talán a Splinter Cell: Conviction sorsára jut és egy agyatlan, elkurvult lövöldét kapunk, de szerencsére ez nem így lett. Bár azt kétség kívül ki lehet jelenteni, hogy a Hitman sem teljesen olyan már, mint régen volt.
A Hitman játékokat sosem a történetük miatt kedveltük igazán. Jó, hazudnék, ha azt állítanám, hogy az eddigi részeknek egyáltalán nem volt történetük, de ezek inkább csak keretként szolgáltak a megbízások között. Az Absolution terén viszont fordult a kocka és ezúttal egy sokkal kifinomultabb történetet vázolnak fel előttünk. Rögtön egy tutorial pálya keretén belül azt a megbízást kapjuk,hogy tegyük el láb alól az ügynökség egykori munkatársát, volt munkaadónkat, Diana Burnwood-ot, akit árulás miatt akarja holtan tudni az ügynökség. Miután elvégeztük a feladatunkat, Diana még egy utolsó szívességet kér a 47-estől, hogy vigyázzon a lányára, akik valamilyen oknál fogva mindenki el akar rabolni. Így a sztori folyamán derék kopasz barátunk azon ügyködik, hogy megvédje a lányt, majd visszaszerezze, mivel nem csak az alvilág emberei akarják maguknak a lányt, de az ügynökség is hajkurássza szerencsétlent, mellette pedig a 47-es ügynököt is szeretnék eltenni láb alól. Miközben sorra intézzük el a ránk vadászó bérgyilkosokat és igyekszünk a főgenya, Blake Dexter életére törni lassan kitisztul előttünk a kép, miért akarja mindenki magáénak tudni szerencsétlen lányt.
Szerencsére az Absolution nagyvonalakban igazi Hitman játék maradt, azért bekerült némi változtatás, újítás a repertoárba, ami miatt sokaknak keserű szájíze lesz, de ugyanennyi ember örülni is fog ezeknek. Szóval a játékmenet ugyan az, mint eddig. Adott egy (vagy több célpont) akiket ki kell iktatnunk, lehetőleg úgy, hogy ne keltsünk gyanút, mert a konfliktusok sosem végződnek happy end-el. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert a rend éber őrei mindenhol felütik a fejüket, és már az első pillanattól kezdve a mi fejünkre vadásznak, szóval a lehető legprofibb módon kell beszivárognunk és felderítenünk a terepet. Szerencsére ez nem olyan nehéz dolog, elvégre bárki gúnyáját magunkra ölthetjük, így egy darabig elkerülhetjük a feltűnést. Legalábbis kis mértékben. A Blood Money sokszínűsége itt is alkalmazható. Mit értek ez alatt? Szerencsétlen áldozatainkat nem muszáj zongorahúrral megfojtanunk, vagy fejbe lőnünk, halálukat balesetnek is álcázhatjuk, ha jókor vagyunk jó időben. Ehhez persze nem árt felderíteni a terepet, kifigyelni áldozataink szokásait, a járőrözési útvonalakat, mindezt úgy, hogy eközben ne fogjanak gyanút a közelben portyázó őrök, járókelők.
Ebben nagy segítségünkre lesz az úgynevezett Instinct funkció. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint az Assassin’s Creed-ben az érzékelést. A célpontjainkat a program piros színnel megjelöli, sok esetben előre láthatjuk egyes karakterek útvonalait és ez nagyon sok esetben megkönnyíti a dolgunkat egy profi terv kiötlése érdekében. Ez a hasznos kis funkció segít csökkenteni a lebukás esélyét is olyan mértékben, hogy ha nagyon gyanakodnak már ránk az emberek és bekapcsoljuk ezt a módot, akkor különböző trükkökkel elterelhetjük magunkról a figyelmet. Például vakarózás, baseball sapka simléderének lehúzása, rendőrrádió használata, stb… Ezek egyébként az éppen általunk viselt ruhától függnek. Ha nagyon el szeretnénk tűnni az ellenfeleink látómezőjéből, akkor könnyen alkalmazhatjuk a környezeti elemeket fedezékként és osonhatunk el az őrök szeme előtt, vagy háta mögött. Persze akciózásra is lehetőségünk nyílik, mint azt a trailerben már láthattuk. A legtöbb tárgyat azonnal gyilkos fegyverré változtathatjuk. Például különböző szobrokat, számítógép zsinórt, vécépumpát vagy egy tetemes méretű bibliát is. Aki viszont a precizitást részesíti előnyben, az a fedezék mögül egy egyszerű mozdulattal kitörheti áldozatai nyakát és a hullákat elrejtheti a közeli kukákban, hűtőládákban, szekrényekben, vagy ami éppen kapóra jön az adott helyiségben. Ugyan nekirohanva ellenfeleinknek belekezdhetünk agyatlan lövöldözésbe is, élőpajzsként használva valamelyik szerencsétlent, ezek a partizán akciók nagyon hamar az álcánk leleplezésébe is kerülhetnek, ha pont szerencsénk van és nem csinál ki minket az érkező erősítés. Ezt a vonalat hivatott segíteni a Splinter Cell Conviction-ban is megismert kijelöl és kivégez funkció is, amit itt sem használhatunk korlátlanul természetesen, de néha elég jól jön, ha nincs más választásunk. Bár ez erősen a játékmenet rovására is mehet.
A grafikai orgazmust a Glacier második generációs változata okozza, ami nagyon szépen fest. Mind a karaktermodellek és a pályaelemek szépen néznek ki. A fények elragadóak (főleg egy sztriptízbárban lehet elmélyülni az effektekben, khhmmm vagy a csinos hölgyekben) a környezeti effektek, mint az eső is rettenetesen meg tudják dobni a játék hangulatát, szóval én úgy gondolom, hogy a Hitman: Absolution-nak nincs szégyenkeznivalója a látvány terén. Még az animációk is rendben vannak. (Szerintem a hullavonszolás most lett eltalálva csak igazán) A mentésrendszer is átalakult kissé. A pályákon, ha elég szemfülesek vagyunk, aktiválhatunk ellenőrzőpontokat, de minden egyes szakasz elején automatikusan ment a program. Mondjuk nekem ez a megoldás is tetszett, de lehet, hogy vannak olyanok, akik a kézi mentést jobban díjazták volna, mint a Blood Money esetében. (Én inkább a gyorsmentés/gyorstöltést díjaznám, de nagyon, ami már legalább 7-8 éve kiment a divatból sajnos…) A játék 4 féle nehézségi szintet kínál fel, amelyek között mindenki megtalálja majd a neki tetszőt. Alacsony fokozaton még az AI sem szivat annyira (azért még ezen a fokozaton is akadnak néha kihívások szerencsére) és az Instinct-képességünket is korlátlanul használhatjuk. Magasabb fokozaton ezek a lehetőségek már korlátozva vannak és az AI is agresszívabb. Szerencsére a 47-es megszokott hangja ismét felcsendül (az előzetes rosszhírek ellenére, miszerint lecserélnék David Bateson-t. Hála a jó égnek még időben észhez tértek… Ugye kedves Ubisoft, SC Blacklist??!!) De a suttyó rosszfiúk hangja is igazán eltalált, emellett ha nagyon szemfülesek vagyunk, még két régi ismerősbe is belefuthatunk. A zenéért ezúttal nem Jesper Kyd felelt, amit én személy szerint nagyon sajnálok, így a játék dallamai sem ragadtak meg igazán a fejemben, habár van köztük egy-két igazán jól eltalált darab. De ez a tény nálam mínusz pontot ér. Lehet vitatkozni.
Amire külön ki kell térjek, az a mesterséges intelligencia. Na hol is kezdjem. Ami tetszett már a Blood Money-nél is, hogy szerencsére nem mentalistákból áll az egész brigád, akik képesek méterekről átlátni a falon és a pálya másik sarkáról azonnal leleplezni, de némi túlzás azért itt is van. Az oké, hogy álruhában az intuíció módot alkalmazva szinte lehetetlen a lebukás, de azért az nagyon erős túlzás, hogy ha például rendőrgúnyába bújok, akkor a pálya túloldalán portyázó rendőr is gyanakvóan néz ránk. Egy Hard nehézségi fokon még ez elmenne, mint nehezítés, de ha logikusan gondolkozom, ez azért nem reális. Még ha néha egy-kettő, netán három NPC rám bámul és megjegyzi (amit sokszor hallani főleg már a játék közepétől), hogy: „Hmmm, mint ha már láttam volna ezelőtt ezt a fickót…” , akkor azt mondom, oké. De ezt utáltam már a legelső részben is, hogy mindenki azonnal gyanakodva tekint ránk. Okés, hogy mindenki ránk vadászik és sokan ismerik a képünket, de ez azért kissé erős túlzás már. Emellett viszont sokszor fura dolgokra is képesek az ellenségek. Nem veszik észre, ha a közelükben rosszalkodunk, szó szerint megzavarodnak, ah elvétünk egy gyilkossági kísérletet és próbálnának semlegesíteni, meg hasonló furcsaságok. Érdemes kísérletezgetni ezekkel. Azt nem említettem viszont, hogy a játék pontozza tevékenységeinket. Egy jól kivitelezett gyilkosság sok plusz pontba kerül, de ha nem rejtjük el a hullákat, sok áldozatot lepünk meg golyóval, vagy túl feltűnőek vagyunk, nagyon sok ajándék mínuszponttal fog kedveskedni a játék. Többjátékos mód hiányában pedig csak egy online ranglistát kapunk, amin ezekkel a pontokkal versenghetünk egymás ellen. Kaptunk viszont egy Contracts módot is, ahol az eddig lejátszott pályáknak eshetünk neki ismét úgy, hogy mi adjuk meg a célpontokat és a felszerelésünket, majd ezeket a beállításokat elmentve később bármikor újrapróbálkozhatunk. Ez felesleges volt szerintem, bár mókának nem utolsó és nagyon komoly kihívások elé állíthatjuk így például a haverjainkat, akik azt hiszik magukról, hogy mesteri szinten űzik a játékot.
Eleinte kicsit én is féltem az új Hitman-től, de szerencsére bebizonyították nekünk a Dán srácok, hogy a Hitman az azért Hitman marad, még ha kicsit új irányba is kacsintanak. Megérte-e 6 évet várni rá? Természetesen igen, és minden egyes centet megér, amit elkérnek érte (Bár a DLC csomagokat durva lehúzásnak érzem, de ezt már mindenki maga dönti el, megveszi-e vagy sem) Egy profi, minden tekintetben kihívást nyújtó Hitman játékot kapunk, akit inkább azoknak ajánlanék, akik már otthonosan mozognak a 47-es világában. Az újoncoknak talán túl nagy falat lehet első rágásra, de idővel le lehet nyelni.
9.8/10
Utolsó kommentek