Az Oldalról

Üdv. Ezen az oldalon játékokról írok teszteket. Próbálok a legjobb formában írni, tesztjeim leginkább tájékoztató jellegűek.
Jelenlegi szerkesztőink:

szogyenyi (Admin, Főszerkesztő)

Ajánlott felbontás: 1024x768
Ajánlott böngésző: Mozilla Firefox

Oldalajánló

Rövid hírek az oldallal kapcsolatban

Új lap - 1

2012.07.21 - Az Eddigi Tesztjeim menüsor frissítésre került
2011.11.26
- Az Eddigi Tesztjeim menüsort frissítettem.
2011.08.13
- Az Eddigi Tesztjeim menüsort frissítettem.

Utolsó kommentek

  • szogyenyi: @4lena: Ha már pont egy autóverseny típusú játékhoz kapcsolódó teszthez írtál, akkor én figyelmedb... (2012.10.22. 16:05) Need for Speed: Shift (Xbox 360)
  • 4lena: Az igen aktív kölyöknek keresek valami jó Xbox játékot (www.supergamer.hu/xbox-360-xbox-360-jateko... (2012.10.22. 15:03) Need for Speed: Shift (Xbox 360)
  • MrMultiFrodo: Elküldtem neked a teendőket! :) (2012.08.01. 13:24) Bulletstorm
  • szogyenyi: @MrMultiFrodo: Lényegtelen, én sem értem nagyon ezt a rendszert :D Mindenesetre érdekelne a dolog,... (2012.08.01. 09:03) Bulletstorm
  • MrMultiFrodo: Lehet, hogy én vagyok a hülye , de azt hol lehet negnézni? :D (2012.07.31. 21:34) Bulletstorm
  • szogyenyi: @MrMultiFrodo: Ment egy privát üzenet. (2012.07.30. 12:31) Bulletstorm
  • MrMultiFrodo: Én segíthetek ha akarod :) (2012.07.29. 20:25) Bulletstorm
  • szogyenyi: @MrMultiFrodo: Gondoltam már rá, bele is fogtam anno, csak nem nagyon tudtam haladni vele, így fel... (2012.07.16. 08:55) Bulletstorm
  • MrMultiFrodo: Remek cikk, remek játék (lehet)!De valamire szeretném felhívni a figyelmed!Ez a blog kinézete.Szer... (2012.07.15. 23:02) Bulletstorm
  • szogyenyi: Én sajnos nem értek hozzá, de ez talán segítségedre lesz: ps2.ign.com/articles/368/368038p1.html ... (2012.06.18. 00:22) PS2 Online by: YagaMilan
  • sssen: Ps2 Slim konzolom van (2012.06.15. 12:27) PS2 Online by: YagaMilan
  • sssen: Tiszteletem! Le tudná pontosan írni,hogy hogyan lehet betlitani a konzolt ,hogy online tudjak játs... (2012.06.15. 12:26) PS2 Online by: YagaMilan
  • szogyenyi: @pal601: Fentebb található linket érdemes megnézni. De hogy ne kelljen keresgélned: www.classic-p... (2012.06.12. 20:13) International Rally Championship
  • pal601: rengeteg helyen "megtaláltam" már de a letöltés még sehol nem jött össze... Tud valaki egy használ... (2012.06.11. 14:01) International Rally Championship
  • Chornya Cholmi: Én is most tolom,tegnap raktam fel. :) A demojával játszottam kb 1000 éve,de akkor még nem volt ne... (2012.05.22. 17:59) XIII
  • Utolsó 20

DiRT Showdown

2013.06.07. 15:30 :: szogyenyi

cover.jpg

Lassan tényleg beleszokunk az évi rutinba. Az év első felét a viszonylag új címek, régóta várt folytatások töltik ki, majd jön a szeptembertől kezdve az utolsó pár hónap, amikor az olyan jól bejáratott címek, mint az új Call of Duty, az új Need for Speed, az új FIFA meg még az Isten se tudja, hány csillió-billió sportjáték folytatása jön ki. Most már egy ideje a Codemasters is beállt a sorba, a májusi uborkaszezon kezdetét kihasítva magának abból a bizonyos tortából. Hol egy új DiRT epizódot kapunk, hogy egy Formula 1 játékot (jó, azok inkább szeptemberben jelennek meg, ez igaz) vagy éppen egy olyan „újdonságot”, mint az idén érkező Race Driver: GRID folytatását.

pic1.jpg

De valami itt nem stimmel. Mint ha porszem került volna abba a bizonyos gépezetbe. Mármint, a DiRT széria eddig a kiváló rally szimulátor (júúúú ezt lehet nem így kellett volna mondanom, no de sebaj) űrt hivatott betölteni, a Showdown viszont valami más. Valami új. Kissé elrugaszkodott az eddig megszokott recepttől. Mint ha a húslevesből kifelejtették volna húst. Gondolom emlékeztek rá, hogy a DiRT második része habár megmaradt a rally színvonal mellett, mégis sokkal inkább egy fesztivál hangulata volt az egésznek. A Showdownról személy szerint ugyan ezt tudnám mondani, annyi különbséggel, hogy nem csak úgy tűnik, mint ha egy autós cirkusz lenne az egész, hanem konkrétan az is.

pic2.jpg

S miért is mondom ezt? Nos, mert az egész játék inkább a látványos manőverekre, mutatványokra és versenyszámokra épít. Vegyük is át szépen sorban ezeket a tényezőket. A versenytípusok skálája viszonylag elég széles ahhoz, hogy lekösse az embert az egyjátékos mód. Ha rövidre akarnám fogni, három fő kategóriába sorolnám ezeket a versenyeket. Első a verseny. Ebből van egy Race-Off, ami a sima körverseny, a Domination és az Eleminator, melyekkel már a második részben is találkozhattunk ráadásul a szabályaik sem módosultak semmit. Ettől egy kicsit már bonyolultabb az 8-Ball nevű verseny, amely szintén semmi másról nem szól, mint elsőként beérni a célba, viszont a pályatervezésnek köszönhetően adódik néhány elég veszélyes szakasz, ahol könnyedén karambolozhatnak a versenyzők. Második a roncsderby. Ennek is több fajtája van. A legtöbbet a Rampage-el fogunk találkozni, amely a sima roncsderbyt testesíti meg. Az ütközések típusától és azok erejétől függően kapunk pontszámokat, egyértelműen az a versenyző győz, akinek az idő lejártakor a legtöbb pontja van. A Knock Out sem tér el sokban az előző módtól, a főbb változtatás itt csak annyi, hogy egy pódiumról kell letaszítanunk az ellenfeleinket, minden más szabály érvényes itt is, ami a Rampage-re vonatkozik. Egy kicsit más a Hard Target mód, mivel itt minket akarnak majd szétzúzni az ellenfeleink, a mi feladatunk pedig a túlélés, lehetőleg minél tovább, de minimum az első helyezet időeredményének megdöntéséig. Visszatér a Head 2 Head és a gymkhana is, előbbi csak annyit változott, hogy nem szimpla versenyt kell futnunk, hanem trükkökét végrehajtanunk az adott szakaszon, lehetőleg gyorsabban, mint az ellenfelünk.

pic3.jpg

A Showdown Túra nevezetű bajnokság 4 fő részre van felosztva, a Profi szinttől kezdve egészen a Bajnokig. S ehhez képest nem nevezhető túl nagy kihívásnak a játék. Persze a megfelelő tapasztalatokat el kell sajátítani mindegyik versenymódhoz, de pár kör után egészen otthonosan fogunk mozogni a játékban. S habár a Showdown nem kínál annyi játékidőt, mint bármelyik DiRT ezelőtt, ennek ellenére nem is fullad unalomba egy pillanat erejéig sem. S kicsit talán a Codemasteres arcok is elgondolkodhattak ezen szerintem, mivel a karrier mód kipörgetése maximum 7-8 órát vesz igénybe. Szerintem ez egy bölcs húzás volt a fejlesztőktől, mert egy ötödik bajnokság beiktatása már fenyegethetett volna azzal a veszéllyel, hogy már megint ugyan azt kell csinálnunk, mint az előbb, csak még több pénzért. Az autókínálat is felfrissült egy cseppet, mert a licenszelt járműveken kívül tucatnyi fiktív autóba is bele fogunk futni. Némelyikük kifejezetten szép lett, remekül illeszkedik az olyan járművek közzé, mint a Ford Mustang GT, Ford Fiesta, Ford Escort MK 2, Mitsubishi Lancer Evo X vagy a Subaru Impreza WRX STI GR. Megmaradt a Flashback funkció is, amelyet most már nem minden versenymódban alkalmazhatunk, illetve kaptunk egy Crashback opciót is, amellyel újranézhetjük a legutóbbi brutális karambolunkat. A legjobb jeleneteket pedig változatlanul feltölthetjük YouTube-ra. Ami a játékmenetet illeti, bekerült a nitró is, amely folyamatosan újratöltődik, főleg akkor, ha kárt okozunk valamelyik ellenfelünkben. Versenyeken annyira nem hasznos, de amikor egymást kell ronccsá törni, igen nagy löketet adhat.

pic4.jpg

A grafikus motor még mindig az EGO, még mindig szép, és tovább nem is igazán ecsetelném, mert már egy kezemen tényleg nem tudnám megszámolni, hányszor fejtettem ki a motor előnyeit. Azt viszont ki kell emelnem, hogy a törésmodell remek, és az irányítást végre! - VÉGRE! – olyan szuperül sikerült belőni, hogy már az első versenytől kezdve egy álom az egész. Nem is túl árkádos, nem is túl szimulátoros, nagyon jól passzol a játék megújult stílusához. (Na, 3 rész után csak sikerült ebbe beletanulni, úgy látszik nem hiába jártattam a pofámat eddig) A mesterséges intelligencia viszont csak szódavízzel megy el. Versenynél jól teljesítenek, még könnyű nehézségi szinten is képesek megszorongatni, ha elbaltázunk egy kanyart, a roncsderbyken jól teljesítenek, kemények, agresszívak, az igazi káosz viszont a 8-Ball futamokon kezdődik. Elég csak egyszer átterelni őket a rossz irányba, onnan a büdös életbe nem találnak ki többet, ezzel akár kemény taktikákat is fel lehet építeni, ha netalán rosszul állna a szénánk a második menetben. Ledöbbentem rajta sajnos, hogy ilyen előfordulhat egy Codemasters játékban, de hát nincsen rózsa tövis nélkül, ugyebár. A zene fantasztikus, a lista nagy része inkább rockos beütésű, amelyet egy ilyen típusú játék szerintem meg is követel. Nekem nagyon elnyerte az ízlésemet a válogatás. És végre, - VÉGRE! – már verseny közben is szól a zene. Na, már két imámat hallgatták megy egyetlen „folytatáson” belül. Mi van ezekkel, lebetegedtek, vagy csak új fickót állítottak a vezető fejlesztői pozícióra? Viszont a rendkívül, marhára idegesítő kommentátor fickótól még mindig nem sikerült megszabadulni. Jó, persze, fogja a kezem az első fél órába, de ne dumáljon már végig az arcomba, mert nagyon idegölő bír lenni. Lehet ez most nem annyira jön át így íráson keresztül, de higgyétek el, több helyen is láttam, hogy ezt felhozták negatívumként. És igazuk is van. Persze, mondhatnánk: Hát ott van a hangbeállítások, némítsd le. A nagy faszt, ott sem lehet 50%-nál lentebb venni egy opciót sem, ami baromi idegesítő, mert a motorhang és az effektek még így is hangosabbak, mint a zene koccon.

pic5.jpg

A probléma, ami igazából nem is olyan nagy probléma, hogy a Sowdown egyáltalán nem DiRT. Ha más nevet adtak volna a játéknak, ebből simán lehetett volna alkotni egy sikeres sorozatot, de ennek körülbelül annyi köze van a korábbi részekhez, mint nekem a matematikai Nobel-díjra. Ettől eltekintve ez a játék egy üdítő színfolt, amelynek minden percét két pofára zabáltam, annyira jó. Kiknek ajánlanám? Akik imádják szarrá törni az ellenfeleket, szeretnek jókat versenyezni, no meg egy kis Underground féle farolgatásra, trükközésre vágynak.

 

9.5/10

Szólj hozzá!

Serious Sam 3: BFE

2013.05.31. 15:30 :: szogyenyi

cover.jpg

2011 a nagy visszatérők éve volt. Már ha olyan címekre gondolunk, mint a Duke Nukem Forever, a Serious Sam 3, vagy a Postal 3 (tényleg, utóbbival vajon miért nem foglalkoztak eddig egyáltalán?) Mint tudjuk, Duke haverunk sajnos csúnyán elhasalt a betonon, így minden reményünk Serious Sam újabb eljövetelében volt. A hosszan húzódó megjelenést két remake előzte meg, nevezetesen a First és a Second Encounter felújított változata, amely nem csak egy amolyan feljavított, a a régi textúrák HD-ra való felhúzását jelentette, (mint ahogyan azt a konzolok esetében oly divatossá vált az utóbbi időkben) hanem egy az egyben egy új motorra való átültetést. (Vagyis nem teljesen új motorra, hanem a meglévő feltuningolt változatába) Végül 2011 novemberében Samu visszatért körünkbe, hogy újra szétcsapjon az idegenek között.

pic1.jpg

Mint ahogy azt a cím is sejteti, a First Encounter cselekményei előtt járunk, vagyis egy előzményt tisztelhetünk a harmadik rész személyében. Ugye a First Encounter során csak annyit tudhattunk a történetről, hogy az emberiség elkeseredettségében visszaküldte az időben a legkiválóbb harcosát, hogy megmentse a bolygót az idegenek inváziójától. A harmadik rész ezt kívánja felvezetni, vagyis hogyan érdemelte ki Sam ezt a megtisztelő feladatot, illetve hogyan is bírja működésre a Time Lock nevű szerkezetet.

pic2.jpg

A Serious Sam-et mindig is azért szerettük, mert eltért a hagyományos FPS-ektől és inkább a bugyuta, értelmetlen hentelés vonalán mozgott. A recept jó volt régen is, és most is beválik. Pontosan azért, mivel a műfaj ehhez hasonló címei mára már vagy feledésbe merültek, vagy csak nem mernek ilyen játékot fejleszteni. A Croteam pedig jött, hadat üzent a mai „divat FPS-eknek” és győzött. Legalábbis az én szememben. S hogy ezt mennyire is komolyan gondolták a csehek, azt a játékot megelőző teaser videókból és a szlogenből is kiderül, miszerint a fedezék csak a punciknak való, utalva erre korunk legnagyobb címeire. S a Serious Sam tényleg nem változott semmit sem. Adott egy hatalmas terület, annyi szörnnyel, hogy öt Dunát el lehetne rekeszteni velük, no meg egy bazi nagy fegyverarzenál, amit ma már Duke Nukem nem bír sajnos elcipelni.

pic3.jpg

Habár az alaprecept nem változott sokat az elődökhöz viszonyítva, némi újítást azért csak sikerült belecsempészniük a srácoknak a játékba. A fegyverarzenál hasonlóan széles kínálatot nyújt, mint régen, viszont egy részüket lecserélték, a meglévőket pedig felújították. Személy szerint nagyra értékeltem, hogy a kés helyett pörölyt és baltát használhatunk, a régi részek vérszegény revolver helyét átvette egy bivalyerős Desert Eagle, illetve hogy az olyan klasszikuson, mint a Minigun, vagy az ágyú visszaköszönnek. Persze, nélkülük Sam nem érne semmit, hiszen ezek a fegyverek már a védjegyévé váltak, mint furcsa humorérzéke. Átalakult kicsit a shotgun is, amely erősebb, mint előde, cserébe a tárat manuálisan kell újratöltenünk. Hasonló helyzetben van a gépfegyver is, amelyet én a modern shooterek cikizésének vélek, (tekintettel arra, hogy a pisztoly mellett ez az egyetlen fegyver, amivel zoomolni lehet és hasonlít a katonai egységek felszereléséhez) viszont rendkívül jól használható fegyver. Mindezek mellett akár a puszta öklünket és lábunkat is használhatjuk fegyverként. Külön tetszett, hogy a kisebb ellenfelek külön-külön kivégzési módszert kaptak, egyes ellenfeleknél akár több ilyen mozdulatsort is kivitelezhetünk. Például az emberszabásúakat felrúghatjuk, kitéphetjük a szívüket (amelyet nekihajítva más ellenfeleknek sebezhetjük őket), vagy egyszerűen kitörhetjük a nyakukat. Hasonlóan a csontvázat koponyáját letéphetjük, vagy az egyszeműek szemét kiszedhetjük. Elég undorító látvány, viszont vicces is.

pic4.png

Az ellenfeleket tekintve a helyzet hasonló. Néhányat átemeltek a korábbi epizódokból vagy teljes egészében, vagy kicsit átalakítva, de szép számban akadnak majd új példányok is, akik megkeserítik az életünket. S populációjuk száma mit sem változott. Mondhatnám, hogy minden ellenféltípusnak megvannak a maga fegyverei, amivel a legjobban lehet irtani őket, de ez részben nem igaz, hiszen a legnagyobb dögöket akár egy pisztollyal is könnyedén ki lehet csinálni, csak rohadt sokáig tart. S az a durva az egészben, hogy azok az ellenfelek, akik még eleinte bossként tűnnek fel, a későbbiekben hétköznapi ellenfelek lesznek és többedmagukkal rontanak az életünkre, miközben az apróbbak körülöttünk bóklásznak folyamatosan. A helyszínek annyira nem változatosak, de mégis minden pálya képes kicsit újat nyújtani a maga nemében. Mivel Kairóban járunk, a homok, az ősi szobrok és a piramisok elég gyakori turisztikai látványosságok lesznek. A folyamatos hentelést a fejlesztők próbálták kicsit megtörni logikai elemekkel, illetve olyan szakaszokkal, ahol csak az adott kulcs használatával haladhatunk tovább. Ez utóbbi tök jó, csak olyan sokszor lövik el ezt a poént, hogy a játék vége felé haladva kezd nagyon fárasztóvá válni.

pic5.jpg

A játék alatt a továbbfejlesztett Serious Engine 3.5 dolgozik. Ez azért meg is látszik rendesen a játékon, mivel a First és Second Encounter HD kiadásaitól a BFE fényévekkel jobban néz ki. Még ha a látványvilág nem is nyújtja a legszebb összképet. Összegségében a játék szerintem jól néz ki. A karaktermodellek részletesen, a rongybaba effektek szépek, főleg, amikor egy Kamikaze darabokra robban és a testrészei szerte szét repülnek a pályán. A motor még mindig akadás mentesen kezeli a hatalmas területeket, és kicsit sem akad meg attól, hogy egyszerre akár 100 karaktert kelljen megjelenítenie és kezelnie. Az összképen csak a vér és a robbanás effektek rontanak, amelyek azért elég ocsmányul néznek ki. Rátérve a zenére, okunk nem lehet panaszra. Vannak elég jó, pörgős számok, de én még mindig hiányolom azt a sorozatból, hogy nincs olyan egyedi dallama a játéknak, amelyet meghallva feláll a szőr a hátunkon és elismerően csettintünk, hogy itt bizony most tényleg valami orbitális fog következni. (Leszámítva a trailerben is hallható muzsikát) A szinkron nem első osztályú, de Sam hangja még mindig remekül illeszkedik az eljátszott karakterhez és a poénjai is nagyon jók, még ha van köztük pár olyan, ami elég gyenge. A játék fő erőssége még mindig a többjátékos mód, köztük a kooperatív mód. Ezeken kívül van versus mód is, illetve egy csomó más mód is, amelyeket sajnos nem tudtam kipróbálni csatlakozási problémák miatt. A Jewel of the Nile kiegészítővel együtt a játék közel 10 óra kikapcsolódást nyújt, ami nem rossz. Az egyetlen baj vele, hogy hosszútávon nem szabad vele játszani, mivel úgy hamar rá lehet unni az egészre a monotonitása miatt. (Plusz poén, ezt nem számolom fel sem pozitívumnak, sem negatívumnak a játék számára, de a fejlesztők nagyon okosan kiküszöbölték a kalózkodás problémáját. Azok, akik nem hajlandóak megvásárolni a játékot, érdekes „hibákkal” nézhetnek szembe a játék során. Például egy halhatatlan, elképesztő sebességgel mozgó vörös skorpióval, vagy hogy a karakter a pályák bizonyos pontjain egyszer csak bepörög és ezáltal a játék játszhatatlanná válik. Tudtommal utóbbira még mindig nincs fix megoldás a tört játékkal rendelkezők részéről. Nagyon ügyes húzás volt, kedves Croteam)

pic6.jpg

Ha már Duke Nukem nem, akkor reménységem utolsó csillaga, Stone ”Serious” Sam megmentett minket a biztos pusztulástól. Túl egyszerű? Túl egyhangú? Nincs értelme? Ugyan már! Az ilyen játékok igen is kellenek a mai moslék felhozatal köré, amely más irányt képvisel és nem parázik attól, hogy fityiszt mutasson a tömegjátékoknak. (Jó példa erre a borzalmasan sikeredett Warfighter, melynek fikázásáért SS3-at lehetett nyerni). No cover. All man.

 

9.5/10

Szólj hozzá!

Zeno Clash

2013.05.24. 15:30 :: szogyenyi

cover.jpg

A mostani játékok között alig lehet találni egy-egy kiemelkedő, újat mutató alkotást. Persze az Indie játékok között azért lehet nem egy gyöngyszemet lelni, ha jobban átnézi őket az ember. Egy hasonló játékot fogtam ki most én is magamnak, amellyel már régóta szemezgetek, de még csak most jutottam el odáig, hogy végig is vigyem. Ez pedig a Zeno Clash.

pic1.jpg

A történet nem sokat mondó, sőt nem is olyan érdekfeszítő, de azért érdemes megemlíteni, ha már valami cselekményt követ a játék. Adott a főhős, ki a Gath nevet viseli. Életében minden remekül megy egészen addig a pillanatig, amíg szembe nem fordul saját felmenőjével és meg nem öli Father-Mother-t (Igen, ilyen hülye neve van, magyar fordításban nevezzük csak Apu-Anyunak) Arra még nem kapunk választ, hogy mindezt miért tette, de ezzel Gathnek sikerült magára haragítania az egész falut illetve testvéreit is, így nem maradt más lehetőség, mint a menekülés egy segítőkész lány, Deadra kíséretében.

pic2.jpg

Nem valami érdekfeszítő a történet, de amennyire érthetetlen az elején, a végén azért magyarázatot kapunk a cselekedetünkre. Gondolatok képében fogunk ugrálni a múltban és a jelenben, miközben folyamatosan szembe kell néznünk a ránk törő ellenfelekkel. A Zeno Clash világa elég hogy is mondjam: furcsa, eszeveszett, különös. Ez nem csak a környezet egyedi és különös megjelenésében bontakozik ki, hanem a karakterek megrajzolásában is. Kissé furcsán hat, hogy amíg Gathnek és néhány testvérének emberi alakja van, addig találkozunk majd olyan testvérekkel is, akik úgy néznek ki, mint egy disznó, elefánt, patkány vagy éppen egy csirke. Nagyon furcsa és zavaros, no de ettől lesz egyedi a játék világa, ami szerintem nem is gond.

pic3.jpg

És most érkeztünk el a játék fő lényegi eleméhez. Az oké, hogy harcolni fogunk, de nem világmegváltó fegyverekkel, hanem csakis a puszta harci tudásunkra hagyatkozva kell megvédenünk magunkat. Még a játék elején, álom formájában kapunk egy kis kiképzést, amelyben megtanuljuk az alapokat. Hogyan vihetünk be kicsi, de gyors találatokat, lassú és erősebb ütést, megtanuljuk a védekezés számtalan formáját, illetve később ha ügyesek vagyunk, az ellenfelek által megindított támadást védekezés formájában megtörhetjük és ellentámadássá alakíthatjuk. Ezen harci képességek elsajátítására viszont nagy szükségünk lesz, mert már a játék elején több ellenféllel kell egyszerre szembenéznünk, akik elég könnyen elpaskolnak, ha ügyetlenek vagyunk. Természetesen alkalmazhatunk közelharci fegyvereket is, mint egy nagyobb fakard, vagy kőkalapács, amellyel a nagytermetű ellenfeleinket kényszeríthetjük térdre. Mindemellett néha használhatunk fegyvereket is, például duplapisztolyt, karabélyt, gránátvetőt, íjpuskát és gránátot is. Ezen kellékek legnagyobb előnye, hogy végtelen lőszer van hozzájuk, viszont újratöltésük rendkívül lassú, nem hatékonyak, plusz egyből el is ejtjük, mihelyst egy nagyobb maflást bekaptunk, így legtöbb esetben bunyóznunk kell. Vannak persze jelenetek, ahol használnunk kell a fegyvert és ha okosan alkalmazzuk, könnyen a földre küldhetjük vele ellenfeleinket.

pic4.jpg

A megjelenésért a Source engine felel, ami itt is remekül végzi a dolgát. Igazából a képi világgal nekem nincs gondom, elég egyedi, furcsa és ötletes, a történetet tekintve szemet hunyhatunk felette. Nekem igazából a játékmenettel volt bajom. A harc körülbelül az első 2-3 pályáig még izgalmas, aztán unalomba fullad. Végig ugyan azokat a mozdulatsorokat kell ismételgetnünk, a pályák lineárisak, és egy kis célba lövés, egy kis videó után megint boxolnunk kell. Persze a mozdulatok jól lettek kivitelezve, csak a lehetőségek tárháza szegényes. A zene elég egyedi és elborult, nekem igazán tetszettek, jó kis fülbemászó csengésük van. A szinkronhangok viszonylag elmennek. A főhős hangja jó választás volt, a csirkék és a disznók röfögése, kotkodálása kifejezetten vicces, de az orrhangból beszélő és eltorzított hangú mutánsokat hosszútávon idegesítő hallgatni. Főleg úgy, hogy a párbeszédeknek semmi értelmük sincs, csak úgy, mint a sztorinak, hiába próbálkozik megmagyarázni a végén az adott incidenst. A sztori kipörgetése után kapunk egy Challenge Tower nevű módot, ahol különböző ellenfelek elkalapálása után mindig egy szinttel feljebb jutunk a toronyba. Többjátékos mód nincs, pedig minimum egy 1v1 harcot felölelő játékmódot szívesen kipróbáltam volna. Bár abból is csak eszeveszett rohangálás lett volna a végén, talán jobb is így, hogy kihagyták.

pic5.jpg

A Zeno Clash baja csak annyi, hogy idióta világba helyezték bele ezt a jól megálmodott harcrendszert. Hosszútávon unalmas a játék, a történet egyáltalán nem motiválja a játékost, de a bunyó azért kárpótol mindenért. Egy könnyed, 3 órás kikapcsolódást nyújt a játék, egyszeri végigjátszásra tudom ajánlani azoknak, akik szeretnének belekóstolni valami újba.

 

7/10

Szólj hozzá!

Aliens: Colonial Marines

2013.05.17. 15:30 :: szogyenyi

cover.jpg

Sok hánytatott sorsú játék fordult már meg a videójáték piacon. Többségük végül meg sem jelenik, de vannak olyanok, amelyek hosszú évek szenvedése után jelennek meg csak végül, de addigra a végtermék már nem olyan formában tündököl, mint azt elvárnánk. Az ilyen játékok közé tartozik az Aliens: Colonial Marines amiről be kell valljam, tavaly óta még csak nem is hallottam. Pedig nem ma született ez a cím sem. Eredetileg még 2001-ben kellett volna megjelennie a játéknak, amely az Electronic Arts, a Fox Interactive és a Check Six Games gondozásában készült, viszont a projektet lelőtték és a játék nem is jelenhetett meg. A fordulópont 2006-ban következett be, amikor a SEGA bejelentette, hogy megvásárolta az Alien franchise jogait az „elektronikus művészektől” így most már a jövőbeli Alien játékok az ők égisze alatt készülnek. A jó hír következtében le is pacsiztak a Gerbox-al egy Alien játék erejéig, amelyet 2008 novemberében jelentettek be hivatalosan, ami ugyebár a rég elfeledett Aliens: Colonial Marines volt. Aztán teltek és teltek az évek, a játék nem hogy nem akart megjelenni, de még csak híreket sem kaptunk róla igazán. Húzták-vonták az egészet, majd végül 2013 februárjában megjelent a játék. Kellett ez nekünk?

pic1.jpg

A történet valahol a második és a harmadik mozifilm között játszódik. Egy kisebb csapat tengerészgyalogost küldenek a USS Sulaco hajóhoz, ahol főszereplőnk, Christopher Winter és csapata azt a feladatot kapja, hogy járjanak utána a hajón történő furcsa jelenségeknek és keressék meg az eltűnt katonákat. Azonban hamarosan szembekerülnek az idegen lények sokaságával és szerencsétlenségükre a hajón ragadnak.

pic2.jpg

Mit kapunk tehát az Aliens: Colonial Marines-től? Nos, a történet egy úgynevezett hivatalos folytatását mindenképp, amelyet az Alien filmek rajongói biztosan nagyra értékelnek. Bejárunk néhány ismerős helyszínt, miközben megpróbáljuk legyűrni az idegenek hordáját és az ellenséges katonákat. És nagyjából ennyiben össze is foglalható a játék. Minden, amit nyújt nekünk, már láttuk, ismerős, leginkább klisésnek nevezhetném. Adott egy cső FPS, ahol minél több ellenfelet kell lelőnünk, miközben tapasztalati pontokat gyűjtünk, előre kitűzött kihívásokat teljesítünk még több tapasztalati pontért, majd szintet lépünk, amiért fejlesztési pontokat kapunk, amelyekből fejleszthetjük a fegyvereinket. Vagyis ez hülyeség, mert pontosabban kiegészítőket vehetünk rájuk. A fegyverarzenál viszont elég szép. A standard gépfegyver, shotgun és pisztoly párosítás között válogathatunk, persze mindegyiknek több fajtája is megfordulhat a kezünkben. Ezekhez vásárolhatunk különféle kiegészítőket, mint például: visszarúgás csillapító, lézer irányzék, tárkapacitás növelő, hangtompító, vagy különféle festések. Ez mind szép és jó, viszont ez a rendszer is hülyén van megoldva. Konkrét példa, hogy hangtompítót és bővített tárat egyszerre nem szerelhetünk fel egyazon fegyverre. Miért? Mert egy csoportban vannak. Teljesen logikátlannak tartom, főleg azért, mert a kettő köszönő viszonyban sincs egymással, simán felférne a fegyverre. Még azt inkább elviselném, ha egy fegyverre például csak 3 vagy 4 kiegészítőt lehetne vásárolni. Egyszerre három fegyver lehet nálunk az előbb említett típusokból, de a már feloldott vagy megtalált legendás fegyvereket is használhatjuk később egy kis menüből kiválasztva, ami annyira el van dugva, hogy konkrétan az utolsó előtti pályáig rá sem jöttem, hogy ilyen opció egyáltalán létezik. Miért nem lehetett ezt feltüntetni inkább az Arzenál menüben? Ezeken kívül néha használhatunk rakétavetőt és lángszórót is, ami tök jó móka, csak haszontalan és rendkívül gyenge is. (Illetve ha más fegyvert akarunk ideiglenesen használni mellette, ezt eldobja a karakter)

pic3.jpg

A játék az Unreal Engine 3-as verzióját használja, ami nagyon rondán néz ki. Itt most nem a motorral van bajom, mert ugye az olyan látványorgiákra is képes, mint amit például az Arkham City esetében is láthattuk. Nos, kérem szépen ennyit jelent az, hogy kinek a kezében is van a technológia. Sokszor elmondtam, hogy nem vagyok grafikabuzi, de ez a látványvilág körülbelül egy 2006-2007-es szintnek felel meg. A textúrák kidolgozatlanok, a karaktermodellek ocsmányak, az animációk még-még a tűrhető határán vannak, de valahogy az egész rondának tűnik a mai felhozatal mellett. És itt jön ugye a botrány forrása, miszerint a demo videókban egy sokkal de sokkal szebb játékot láthattunk. Körülbelül az átvezető videók vannak olyan szinten, mint a demo játékmenet. A technikai megoldások röhejesek. A gép által vezérelt csapattársainkba könnyűszerrel belesétálhatunk, és ha lemaradnak az orrunk elé teleportálnak át. Szó szerint tátott szájjal néztem, hogy ez mégis mi a jó büdös franc akart lenni?! Ilyet nem is tudom, mikor láttam utoljára. A mesterséges intelligencia már csak hab a tortán. Mit is ígértek nekünk? Hogy taktikáznunk kell az Alienek ellen, mert okosak és ravaszak lesznek. Vagy valami ilyesmi. Ennek ellenére a teljes ellentettjét kapjuk meg. A társaink céltalanul szaladgálnak bele a falba és össze-vissza a pályán, a scriptek beragadnak, az ellenfelek segg hülyék és nem hogy taktikáznak, konkrétan odasétálnak a puskacső elé, mint ha csak vacsorára kérnék a golyót. Borzalmas, amit itt láttam. Még a királynő is olyan idióta, hogy egy konténerbe bújva akár kavicsokkal dobálva is megölhetnénk, mert nem fog tudni elkapni, már ha észrevesz egyáltalán. Ezt a katasztrofális helyzetet már csak a szinkron mentheti meg, ami még el is megy, mert a film szereplői kölcsönzik a karakterek hangjait. Hurrá. Ezzel ellentétben a karakterek üresek, számomra a sztori pedig annyira jellemtelen, hogy konkrétan alig követtem az eseményeket, hiába dolgoztak rajta olyan nagynevű emberek, mint James Cameron, Ridley Scott, Bradley Thompson és David Weddle. A 11 pálya összesen 5 óra játékidőt nyújt, kivéve, ha valaki ismét nekiugrik a sztorinak profilja fejlesztése érdekében, de ezt inkább kooperatív módba lehet igazán élvezni. Ezek ellenében viszont van valami a játékban, ami mégis képes a képernyő előtt tartani a játékost. A felsorolt hibái ellenére a játék leköt, bár 1-2 végigjátszásnál többet nem ér az egész, főleg nem 11-12 ezer forintot.

pic4.jpg

Hallhattunk pletykákat, hogy az egyjátékos kampányt igazából felbérelt stúdiók készítették, mint például az azóta bezárt Timegate Studios vagy a Nerve Software, amíg a Gearbox inkább a Borderlands sorozaton ült. Persze a Sega is ludas volt szerintem ebben az egészben, csak fosnak bevallani, annyi rajongót sikerült felbőszíteniük az elmúlt 2 hónapban. Jöttek ki ugyan javítások, amelyektől a játék valóban szebben néz ki és még a mesterséges intelligencia is okosabban viselkedik, de szerintem teljesen felesleges utólag mentegetőzni. Ha a Gerabox ennyire leszarta az egészet, ésszerűbb lett volna tisztázott körülmények között átadni a címet más stúdiónak, vagy el sem készíteni a játékot. Persze arról mi nem tudhatunk, pontosan mi is folyt a színfalak mögött, csak a végeredménnyel vagyunk tisztában. Ennek fejében egy tisztességes 6.8 pontot adok a játéknak, mert legalább nem untam magam halálra játék közben.

 

6.8/10

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása