Az Oldalról

Üdv. Ezen az oldalon játékokról írok teszteket. Próbálok a legjobb formában írni, tesztjeim leginkább tájékoztató jellegűek.
Jelenlegi szerkesztőink:

szogyenyi (Admin, Főszerkesztő)

Ajánlott felbontás: 1024x768
Ajánlott böngésző: Mozilla Firefox

Oldalajánló

Rövid hírek az oldallal kapcsolatban

Új lap - 1

2012.07.21 - Az Eddigi Tesztjeim menüsor frissítésre került
2011.11.26
- Az Eddigi Tesztjeim menüsort frissítettem.
2011.08.13
- Az Eddigi Tesztjeim menüsort frissítettem.

Utolsó kommentek

  • szogyenyi: @4lena: Ha már pont egy autóverseny típusú játékhoz kapcsolódó teszthez írtál, akkor én figyelmedb... (2012.10.22. 16:05) Need for Speed: Shift (Xbox 360)
  • 4lena: Az igen aktív kölyöknek keresek valami jó Xbox játékot (www.supergamer.hu/xbox-360-xbox-360-jateko... (2012.10.22. 15:03) Need for Speed: Shift (Xbox 360)
  • MrMultiFrodo: Elküldtem neked a teendőket! :) (2012.08.01. 13:24) Bulletstorm
  • szogyenyi: @MrMultiFrodo: Lényegtelen, én sem értem nagyon ezt a rendszert :D Mindenesetre érdekelne a dolog,... (2012.08.01. 09:03) Bulletstorm
  • MrMultiFrodo: Lehet, hogy én vagyok a hülye , de azt hol lehet negnézni? :D (2012.07.31. 21:34) Bulletstorm
  • szogyenyi: @MrMultiFrodo: Ment egy privát üzenet. (2012.07.30. 12:31) Bulletstorm
  • MrMultiFrodo: Én segíthetek ha akarod :) (2012.07.29. 20:25) Bulletstorm
  • szogyenyi: @MrMultiFrodo: Gondoltam már rá, bele is fogtam anno, csak nem nagyon tudtam haladni vele, így fel... (2012.07.16. 08:55) Bulletstorm
  • MrMultiFrodo: Remek cikk, remek játék (lehet)!De valamire szeretném felhívni a figyelmed!Ez a blog kinézete.Szer... (2012.07.15. 23:02) Bulletstorm
  • szogyenyi: Én sajnos nem értek hozzá, de ez talán segítségedre lesz: ps2.ign.com/articles/368/368038p1.html ... (2012.06.18. 00:22) PS2 Online by: YagaMilan
  • sssen: Ps2 Slim konzolom van (2012.06.15. 12:27) PS2 Online by: YagaMilan
  • sssen: Tiszteletem! Le tudná pontosan írni,hogy hogyan lehet betlitani a konzolt ,hogy online tudjak játs... (2012.06.15. 12:26) PS2 Online by: YagaMilan
  • szogyenyi: @pal601: Fentebb található linket érdemes megnézni. De hogy ne kelljen keresgélned: www.classic-p... (2012.06.12. 20:13) International Rally Championship
  • pal601: rengeteg helyen "megtaláltam" már de a letöltés még sehol nem jött össze... Tud valaki egy használ... (2012.06.11. 14:01) International Rally Championship
  • Chornya Cholmi: Én is most tolom,tegnap raktam fel. :) A demojával játszottam kb 1000 éve,de akkor még nem volt ne... (2012.05.22. 17:59) XIII
  • Utolsó 20

The Elder Scrolls IV: Oblivion

2012.11.30. 15:30 :: szogyenyi

cover.jpg

A nagysikerű The Elder Scrolls sorozat a Morrowind és annak kiegészítői után sem pihent, a fejlesztők gőzerővel dolgoztak a folytatáson, amely 2006-ban látott napvilágot, Oblivion néven. S ha bár a mérce magasan volt, senki sem kételkedett benne egy pillanatig sem, hogy a Bethesda ne lenne képes azt a színvonalat nyújtani, amit már az előző részekkel is sikerült elérnie. Kétségnek itt nincs helye, az Oblivion jött, látott és tarolt.

pic1.jpg

Történetünk főhősét ismét egy névtelen, ismeretlen börtöntöltelék alakítja, akinek az élete egy pillanat alatt hatalmas fordulatot vesz. Csodák csodájára pont a mi cellánkban van a titkos alagút bejárata, amin át a birodalom királya, Uriel Septim menekülésre kényszerül. Mivel a király potenciált lát bennünk (legalábbis álmaiban ezt látta) így megadódik a lehetőség számunkra, hogy vele tartsunk kalandos menekülése során, ami sajnos nem tart sokáig, mivel a császárt orvul meggyilkolják. Ránk hárul hát a feladat, hogy megkeressük a trónörököst, segítséget nyújtsunk neki és mindeközben megakadályozzuk az Oblivion síkból érkező veszedelmes ellenfelek pusztító hadjáratát, melyek visszaverésére egyszerű halandó nem képes.

pic2.jpg

De legyen ennyi elég a szócséplésből, vágjunk is bele egyből a közepébe. A főküldetés szál feladatai ezekre a történésekre fognak alapulni. Legtöbbször a császárt kell segítenünk, varázstárgyakat kell beszereznünk és több esetben is megfordulunk majd az oblivion síkban, hogy bezárjunk egy-két kaput. Ez a sztori vonal nagyjából 13-15 órát emészt fel, de ennyivel nem tudjuk le a játékot. A java még csak ezután jön. Számos mellékküldetést vehetünk fel emberektől, illetve minden városban meglátogathatjuk a Harcosok, Mágusok, Bérgyilkosok és Tolvajok céhét, melyekhez csatlakozva további feladatok várnak ránk, illetve ha sok időt fordítunk ezen céhek ügyes-bajos dolgainak megoldására, előbb-utóbb mi foglaljuk el a céh vezető szerepét. Külön öröm az is, hogy a karakterek emlékeznek ránk még akkor is, miután megtettünk nekik egy-két szívességet, és cselekedeteinkhez méltán fognak majd viszonyulni hozzánk.

pic3.jpg

A bejárható terület hatalmas, így annak felfedezése további érdekes órákat nyújt a játékosok számára, amit most már nem kell szigorúan gyalog bejárnunk, bérelhetünk lovat is. Külön öröm volt számomra a gyorsutazás bevezetése, ami lehetővé teszi számunkra, hogy a már felfedezett helyekre egy gombnyomással képesek legyünk elutazni. Utunk során most már nem csak büdös kis koboldokkal, útonállókkal, vagy segítséget kérő emberekkel futhatunk majd össze, de a vadonban vadászhatunk őzekre, farkasokra is. A pálya tele van eldugott barlangokkal, kriptákkal, romokkal, melyeket érdemes felfedezni némi antik relikvia felkutatásának reményében, hiszen az értékes cuccok nem nőnek csak úgy a fán. A fegyverek, varázsitalok, tekercsek, ruhák repertoárja nagyjából megegyezik azzal, amit már a Morrowindben is láthattunk. Az értékesnek tűnő tárgyainkat különböző kereskedőknél, fegyverárusoknál értékesíthetjük, javíthatjuk. Egyes városokban lehetőségünk lesz saját ingatlan vásárlására is, melyekhez utólag különböző bútorokat is vásárolhatunk, hogy a házunk még szebben nézzen ki. (Illetve az összeszedett cuccainkat sem árt valami biztonságos helyen tárolni) A zárfeltörés amolyan minijátékká alakult át. A játék felkínálja nekünk, hogy mi magunk próbáljuk meg kinyitni a zárat, de egy gomb megnyomásával automatikusan is próbálkozhatunk, ami nagyjából egyenlő a tolvajkulcs pazarlásával.

pic4.jpg

Miért is? Mert minden képességfüggő. Minél többet foglalkozunk egy dologgal, annál képzettebbek leszünk. A fenti példa esetében úgy működnek a dolgok, hogy minél több zárat törünk fel, annál nagyobb lesz a tolvajlási képességünk. De ugyan ez igaz a különböző páncéltípusok, fegyverek használatára is, vagy akár atlétikai képességünkre, stb... Ha nagyon nem tudjuk hová tenni spórolt pénzünket, jó pénzért ki is képezhetjük magunkat ezekre a dolgokra. A szintlépés minden tizedik képességpont megszerzése után történik, ahol további három pontot oszthatunk el a képességeink között. Minél magasabb a karakterünk szintje, ahhoz igazítva botlunk bele izmosabb ellenfelekbe is, így képes a játék fenntartani a játékosok érdeklődését.

pic5.jpg

A Gambyro motort sikerült olyan szinten továbbfejleszteni, hogy még így 6 év távlatából sem nevezhető nagyon csúnyának. Akkoriban igazán megizzasztotta a hardvereket, és nem is ok nélkül. A legfontosabb változtatás az, hogy a motor végre képes kezelni az egész terepet, nem szakítja meg töltésekkel a külvilági kalandozásainkat. Viszont a házakba történő belépéskor még így is indokolatlanul sokat tölt. A Havok fizikai motor remekül teljesít. A rongybabaeffekt kiváló, a nyílvesszők is szép ívesen repülnek és még sorolhatnám. A harcrendszer is nagyon jó. A nagyobb találatokat garantáltan meg fogjuk érezni, de ugyanígy mi is képesek vagyunk nagy erejű csapásokat mérni ellenfeleinkre. A textúrák és a karaktermodellek is rendben vannak. Minden gyönyörűen néz ki, remekül passzol az összkép. Mint már említettem, a látványnak sajnos ára van, így a teljes pompához nem árt beszerezni egy izmosabb videó kártyát és némi memóriaigénye is van a játéknak, főleg ha maximális látótávolságban szeretnénk szemlélni a világot. A hangok rendben vannak, a zenére panaszkodni nem tudnék. Nyugtató, lágy dallam szól felfedezés közben, akciókor átvált kicsit pörgősebbre, amit a helyzet megkövetel. Egyedüli okunk a panaszra csak a szinkronhangok esetében lehet. Az NPC-k most már beszélnek hozzánk, viszont ugyan az a pár férfi és női hang ismétlődik folyamatosan, ami néhány párbeszéd után nagyon monoton tud lenni. De ez legyen a legnagyobb gondunk. A mesterséges intelligencia képes kissé bugyuta dolgokat művelni sajnos. Ha követnünk kell egy karaktert, de megelőzzük, akkor sztrájkba kezd és a egyhelyben áll, amíg vissza nem megyünk hozzá. Ugyan így nem érdemes előttük ki/belépni az ajtókon, mert akkor sem követnek, nagyobb csatákban pedig kész káoszt művelnek, egymás hegyén-hátán áttaposva próbálják likvidálni az ellenségeiket. Pontosan emiatt hívnám fel mindenki figyelmét, hogy hébe-hóba nem árt készíteni egy biztonsági mentést a gyorsmentés mellé, mert érhetnek meglepetések, amikor nagyon jól fog jönni.

pic6.jpg

Láthattátok, nem soroltam fel túlzottan sok negatívumot az Oblivion rovására. Kiemelkedő darabja a szériának, melyet minden szerepjáték fanatikusnak kivétel nélkül ajánlanék. Számomra viszont nem nyújtotta azt az élményt, amit a Morrowind adott, így én egy picikét csalódott vagyok, de ettől eltekintve egy remek játékkal volt dolgom. Így én szubjektívan 9-es értékelést adok neki, de ennél magasabb pontszámot is simán kiérdemel a játék.

 

9/10

Szólj hozzá!

Cabela's Dangerous Hunts 2013

2012.11.23. 15:30 :: szogyenyi

cover.jpg

Az Activison-nek sok olyan címe van, amelyek elég jól teljesítenek az eladási listákon, ezért futószalag szerűen csorognak az új részek évről évre. Ilyen a sokak által ismert Call of Duty név is, de ha egy kicsit szétnézünk a rétegjátékok között, ott lapulnak a Cabela's névvel jelzett vadászjátékok is, amelyekre még ha nincs is olyan nagy kereslet, azért évről évre jönnek ki újabb epizódjai a sorozat(ok)nak. Nem véletlen a többes szám jelző, hiszem pár éve már fut a mostani alany sorozata is, a Dangerous Hunt. Eddig nem igazán keltette fel a figyelmem, (habár vadászós játékokból is összesen, ha három darabot tudnék felsorolni, amelyek megfordultak a kezeim között) de a Dangerous Hunt 2013 játékmenet videói felcsigázták a hangulatom. Lehet, hogy alaptalanul? Derítsünk fényt a titokra!

pic1.jpg

A történet (mert ma már sztori nélkül még egy zacskó szart sem adhatunk el) egy apa és két fia kalandjait eleveníti fel. A tetőpont már az első misszió alatt megtörténik, amikor az idős vadász egy vérszomjas medve támadása miatt életét veszti. (Az esetet többször végignézve sem értettem a helyzetet, igazából szólva minél többször tekertem vissza a videót, annál inkább komikusabb volt... (de tényleg.) A körülbelül 3-4 órás játékidő további részeiben Afrikában fogunk vadászgatni testvérünkkel karöltve, miközben időnként egy emlék, vagy álom képében újraélhetjük múltbéli kalandjainkat, amikor még megboldogult atyánk is az élők soraiba tartozott.

pic2.png

Miben is különbözik a Dangerous Hunts egy sima vadászós játéktól? Elsősorban, ami gondolom már feltűnt, a történetvezérelt játékmód. A másik igen nagydolog az, hogy míg a  többi ilyen jellegű játék egy vadász szimulátorként működik, itt kapunk egy arcade lövöldözést. Csak tálibok helyett mindenféle vadállat akarja átharapni a torkunkat. Szóval a jól bevált receptet kapjuk. Haladunk előre egy iszonyúan lineáris pályán, közben lelőjük a felbukkanó fenevadakat. Jön egy cutscene és ismét kezdődik minden előről. Ha az egész ennyiből állna, a 3. pálya után felálltam volna a klaviatúra elől és inkább valami hasznosabbal töltöttem volna el a maradék időt, de szerencsére a készítők is belátták, hogy ennyi azért nem lesz elég, valami még hiányzik a receptből. Így megspékelték a játékot mindenféle tutisággal, amit csak el tudunk képzelni. Többször ütközünk bele olyan jelenetekbe, amikor egy autó platójáról kell lepuffantanunk az utánunk rohanó vadakat, vagy egy rossz mozdulat után lecsúszunk egy meredek lejtőről. Ezek tényleg nagyon hangulatossá teszik a játékot, csak annyi a baj ezzel, hogy amikor ötödjére bukkan fel ez, kezd elég unalmassá, monotonná válni.

pic3.jpg

A harcrendszer hogy is fejezzem ki magam... Sokszor tényleg úgy éreztem magam, mint ha egy játékterem automatája előtt álltam volna és idióta módjára rángattam volna a célkeresztet mindefele. Az az egyik nagy bajom, hogy túl sok az egyszerre ránk támadó ellenfelek száma. Miután már legalább 150 farkast küldtem a túlvilágra, rohadtul elegem van abból, hogy a következő sarkon ismét kiugrik elém még húsz darab. És mindezt úgy, hogy már jó előre sejteni lehet. Javára szóljon a játéknak, hogy néhány esetben, amikor falkákban/csoportosan támadnak a fenevadak, a játék tudatja velünk, hogy: Hé, bambafejű. Látod ott ni azt a célpontot? Na ő a falkavezér. Ha sikerül elsőként kiiktatnunk a célpontot, a többi állat megfélemlül és eliszkol, így nem csak némi stressztől kímélhetjük meg magunkat, de több lőszerünk is marad. Bár nem, mint ha lőszerhiányban szenvednénk, mert a pályák minden négyzetmétere tele van pakolászva lőszercsomagokkal és elsősegély dobozokkal. Körülbelül minden huszadik lépéskor belefuthatunk egybe.

pic4.jpg

És ha már a harcrendszernél tartottam. A játék még be is segít nekünk a célpontok tökéletes leterítésében, amolyan One shot one kill módjára. Ha sikerül a lélegzet visszatartás közben rátartani a célkeresztet az áldozatra, röntgenkép módjára megjelenik annak belső szervei: konkrétabban a tüdők és a szív. Így egy jól irányzott lövéssel leteríthetjük áldozatunkat. Viszont ez elég időigényes dolog, akció közben ezt lehetetlenség kivitelezni. De várjunk csak... Mint ha ezzel már valahol találkoztam volna! Csak nem... (Khmmm, The Hunter) Na jól van, tudjuk, hogy jótól lopni nem bűn, ezzel nem fikázni akartam. De ha ilyen jól eltalálták a harcrendszert, akkor mégis miért beszélek arról, hogy elkerüljük az idegeskedést? Igen ám. Hiába a jó kis fegyverarzenálunk: Desert Eagle, Dupla csövű sörétes, shotgun, íjpuska, mesterlövész puska... Ha sokszor lócitromot sem érnek. A pisztollyal próbálkozni sem érdemes, csak ha nagyon szorít a helyzet. (Mert végtelen lőszer van benne) Sokszor annyira unreális a játék, hogy a 3 méter távolságban elhelyezkedő párducba nem hogy 1, de még 3 jól irányzott shotgun lövedék sem képes túlzottan nagy kárt okozni. Rendben, értem én, hogy ott van az erős csontozat, bőr, stb... Na de ilyet már... egy orrszarvúnál még meg is érteném... Ha már orrszarvú. Időnként belefutunk egy nagyobb bossharcba is, ahol egy nagyobb termetű egyeddel kell megküzdenünk, többek között medvével, vízilóval, oroszlánnal, ami kész vicc. Az csak egy dolog, hogy az egész mindössze 2 dologból áll: Lőni és elvetődni, ha túl közel került hozzánk az állat. De ez kész vicc, hogy egy ekkora állatba is minimum 2 tár kell a mesterlövész fegyverből, mire kifekszik. (Mindezt úgy, hogy az összes lövést fejbe viszem be) A kihívás ezekben egyenlő a nullával, csakis azért kapott helyet a játékban, hogy ne legyen unalmasabb az így sem adrenalindús játék.

pic5.jpg

Kalandozásunk során gyűjthetünk agancsokat, amelyekkel újabb pályákat nyithatunk meg a Maneater játékmódban (Vagy a Shooting Galleries-ben, nem tudom már pontosan. Elnézést kérek ezért.) Alkalmazhatunk egy Hunter's Eye nevezetű képességet is, ami megmutatja számunkra merre is kell haladni. Ez viszont tökéletes időpocsékolás volt a fejlesztők részéről. Ha valaki még azt sem tudja, honnan jött és merre kellene tartania egy eleve lineáris pályán, az szerintem inkább mással töltse az idejét. Annyiban viszont hasznos, hogy segít megtalálni az agancsokat. A kitérés az ellenfelek elől is nagyon hasznos, mint már említettem, de a nagyobb hordákban érkező ellenfelek ellen bevetni semmi értelme sincs. Viszont a V betű lenyomásával a játék automatikusan ráfókuszál a hozzánk legközelebb tartózkodó ellenfélre, ezt sokszor a képernyő felső sarkában jelzi is. Ilyenkor egy lassítás közepette lehetőségünk van agyon, vagy szíven lőni áldozatunkat.

pic6.jpg

A játék a sztorimódon kívül tartalmaz egy túlélő módot is, ahol a hullámban érkező ellenfeleket kell visszavernünk. Ezt ketten is játszhatjuk, de sajnos LAN/Internet opció nincs, követeli a kontrollert. A Shooting Galleries játékmód értelmét esküszöm nem értem, hiába próbáltam rájönni. Lehet valami pontgyűjtős arcade lövölde akarna ez lenni, engem sokszor visszadobott a pálya elejére egy bizonyos állat lelövése után. Nem értem miért, nem is akartam megtudni, csak a játéktól szerettem volna már minél hamarabb megszabadulni. Ami nagyon fáj: A billentyűkiosztás beállításának teljes megvonása, illetve az autocélzás. Az oké, hogy mesterlövész módban tök jó, hogy a játék ráhúzza a fegyvert a célpont szívére, de ha én tüdőn akarom lőni? Sőt! Nem is segít, inkább erőlteti/kényszeríti a játékost. Ugyan ez a helyzet a sima becélzással is. Hiába van ott az opció kikapcsolásának lehetősége, semmit sem javít a helyzeten. És amíg ez konzolon tök kényelmes segítség, PC-n rohadtul idegesítő (legalábbis számomra az volt)

pic7.png

Próbáltam utánakeresni, hogy mégis milyen grafikus motor dolgozik a játék alatt, nem jutottam eredményre. Az előzetes képet, videók alapján tuti rávágtam volna az IW engine-t (Call of Duty széria alatt is dobogó motor), de ez még ahhoz képest is ocsmány. Na jó, kicsit talán túlzok. A táj nagyon szép. Sőt! Gyönyörű! Megmerném kockáztatni azt is, hogy a táj kidolgozással többet dolgoztak, mint magával a játékmechanikával. Ha közelebbről vizsgálódunk, akkor sajnos elég lehangoló a látvány. Inkább ne tegyük. A Karakter modellek csúnyácskák, a fegyverek még talán a szódával elmegy kategóriába tartoznak, az animációk darabosak, stb... Viszont gyengébb gépeken is tök jól elfut. a szinkron elég gyér lett énszerintem. A sémamondatok túl sokszor ismétlődnek, monoton a hanglejtés, az átvezető videók pedig annyira halkak, hogy majdnem maximális hangerőre kellett csavarnom a hangfalam. Persze ezután rögtön szívrohamot kaptam, mikor betett a játékba és egyből rámszóltak rádión... Teljes hangerőn... Köszi. Vannak még számomra zavaró tényezők, konkrét példaként megemlítendő az a tény, hogy a tetemek rögtön felszívódnak elhalálozás után. 2012-ben ezt már igazán meglehetett volna oldani. Mivel mást nem tudok elmondani a játékról így összegezném, mi is a bajom vele: A grafika engem nem zavar és ezt a leírt kritikák ellenében mondom. Szerintem sokan egyetértenek ezzel, de összegségében elég tűrhetően fest a játék. A játékmenet viszont nagyon monoton, vontatott, egysíkú, unalmas. Lelövünk körülbelül 5 állatkertnek megfelelő vadállományt, de az egész annyira ellaposodik a játék közepére, hogy játék közben már csak arra tudunk gondolni: Vajon mikor hal már meg az a szerencsétlen fajankó, akit az önfejűsége miatt mindig nekünk kell kihúzni a szarból? Legyen már vége, had szabaduljak. És ezen nem segítenek se a boss harcok, se a kocsiból lövöldözős, menekülős jelenetek.

pic8.jpg

Egy újabb játék, aminek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Védelmemre szóljon a tény, hogy ezelőtt nem játszottam a sorozat előző darabjaival, így egy kissé gagyi, de élvezetes játékra számítottam, az egyszer végigvihető kategóriából. Bár szerintem sokan a felénél fel fognak állni mellőle. Még lehet ezzel is sokat mondtam. Kiknek ajánlanám? Nem is tudom. Abban az esetben jól jöhet, ha nagyon nincs hova eltenni a pénzünket. 7000 forint szerintem kicsit sok érte, talán 1500, 2000 Forintot megérne egy Activision's Classics kiadásban.

 

4.7/10

Szólj hozzá!

Max Payne 3

2012.11.16. 15:30 :: szogyenyi

cover.jpg

2001-ben a Remedy bankot robbantott a Max Payne nevű akciójátékával. A játékot gyönyörű grafika és a mára sok játék által felhasznált időlassítás effektus jellemezte, amellyel rendkívül könnyedén tehettük el láb alól a rosszfiúkat. 2003-ben megérkezett a második rész, amely tovább emelte a színvonalat, minden téren. Aztán a Remedy-ss rácok úgy döntöttek, hogy elhatárolódnak a címtől és más irányba indulnak el (Alan Wake), így a harmadik rész elkészítése a Rockstar Games vállát nyomta, akik idén májusban el is hozták Max Payne vandonat új kalandjait.

pic1.jpg

Néhány évvel a második rész után járunk. Max, az ex-zsaru olyan szinten lecsúszott már azon a bizonyos lejtőn, hogy mindennapjait a bárpultok mögött tölti el, és a lakására felérve sem választ más szórakozási lehetőséget, mint a piásüvegek egymás után való kiürítését, majd azok kiokádását egyenesen a mosdókagylóba. Egy ”kisebb” kocsmai balhé alkalmával futunk össze Raul Passos-al, egykori iskolatársa, aki meggyőz minket, hogy hagyjuk a hátunk mögött ezt a mocskot és utazzunk el vele Dél-Amerikába, São Pauloba, ahol a Branco család testőreként szerezhetnénk jól fizető állást. (Nem mellesleg még a pia is ingyen jár) A bonyodalmak akkor kezdődnek el, amikor a helyi banda, a Comando Sombra emberei megpróbálják elrabolni a családfő feleségét, ami első alkalommal még nem sikerül nekik, másodjára viszont már igen.

pic2.jpg

Az előzetes képek és beharangozók után sokan jogosan tették fel a kérdést, hogy vajon jó irányba halad a Max Payne 3? A kissé pocakos, kopasz főhőssel sokan nem tudtak azonosulni, mondván hiányzik az igazi Noire hangulat, amely oly naggyá tette az első részt. Kezdeti félelmeink be is igazolódtak, illetve nem is. A Rockstar nagyon jól megoldotta ezen dolgok keresztezését, méghozzá úgy, hogy sohasem úgy haladunk előre a sztoriban, hogy a történések egymást követik, hanem néha visszaugrunk a múltba egy-egy emlék felidézésének erejéig, majd pedig ismét a jelenben találjuk magunkat. Így a favellák között történő lövöldözések közben néha visszaugrunk a jó öreg New York szűk, koszos és sötét sikátoraiba, vagy a panelházak tetejére. Ami viszont egy vérbeli Max Payne rajongót szíven döfésként érhet, az a képregény jellegű átvezetők teljes elhanyagolása. Helyette nagyon szép átvezető mozikat kapunk. Annyit, hogy nem bírunk vele majd betelni. De komolyan annyit, hogy a játékos már beleun a játékba.

pic3.png

Ejtsünk néhány szót a játékmenetről. Az old school játékmenet azért megmaradt, mert hát ki nem szeretne hátravetődés közben 3 rosszfiúnak bevinni egy-egy fejlövész a Desert Eagle-el? Szóval mindent megkapunk, amire vágyunk. Még egy kicsit többet is. A Bullet time remekül alkalmazható itt is, sőt, sokszor rá is leszünk kényszerülve a használatára. Na ezt viszont nem arra értem, hogy a játék belekényszerít egy olyan jelenetbe, hogy az íróasztalról leugorva lőjük le a kocsiból épp kiszálló 4 ellenfelet, hanem csak szimplán a játékmenetben. Az ellenfelek nem szaroznak, odajönnek, ha kell, többedmagukkal és kegyetlenül odapörkölnek, még a legkönnyebb fokozaton is. Így nem árt jól feljárni minden zeg-zugot a fájdalomcsillapítók után. Újdonságként említendő a fedezékrendszer használata, ami nagyon jól működik. Kihajolhatunk mögülük (és ekkor lesz igazán hasznukra a zoom mód, ami eddig szintén nem volt), de ha túl sokáig tartózkodunk egy vékony fapult mögött az sem mindig előnyös, mert könnyen kibonthatják a hátunk mögül egy részét, ami már ép elég ahhoz, hogy sebződjünk. Ha már a szart is kilőtték belőlünk, de még van nálunk tartalékba egy fájdalom csillapító, akkor kapunk egy utolsó esélyt arra, hogy a velünk végezni akaró delikvenst még megjutalmazzuk utoljára egy szép adag lőszerrel, miközben Max a másik kezével bedobja azt a pár szem pirulát. Ez nagyon hasznos és ötletes funkció szerintem, ami főleg akkor hasznos, ha nincs időnk bevenni a pirulákat még az utolsó lövés előtt, ami miatt ismét ugorhatnánk vissza az előző ellenőrzőpontra. Mert hogy a gyorsmentés/gyorsbetöltés funkció az itt sem létezik.

pic4.png

Fegyverarzenálunk itt sem nevezhető csekélynek. Pisztolyok tömkelege áll rendelkezésünkre, a klasszikus uzi, shotgun, fűrészelt csövű shotgun, gépfegyver, mesterlövész puska itt is a rendelkezésünkre áll, ezek felhasználása viszont némiképp változott. Legjobb esetben is Max egyszerre csak 3 fegyvert képes magával vinni. Ebből lehet egy darab kétkezes fegyver, illetve 2 darab egykezes. Lehetőségünk van az egykezeseket külön-külön használni, ilyenkor Max a bal kezében fogja a kétkezes fegyvert és nem a hátára teszi fel, ahol a láthatatlan ragasztó beton biztosan megtartja. Még olyan részletekre is ügyeltek a fejlesztők, hogy újratöltésnél a nagy fegyvert muszáj betennie a hóna alá, hogy hozzáférjen a teli tárhoz. A fegyverek vegyítésénél viszont már problémák léphetnek fel, ha esetleg a pisztolyt és az uzi-t egyszerre szeretnénk használni, mert akkor kénytelenek vagyunk megválni a kétkezes fegyvertől. Ellenkező esetben viszont nincs gond, mert a 2db nyakba akasztható pisztolytáskában ezek bőven elférnek.

pic5.png

Vegyük gorcsó alá a vizuális élményt, mert bizony ott is kap hideget, meleget a játék. A program alatt a GTA 4-et is hajtó RAGE motor dübörög. A PC-sek jogosan lehettek beszarva a számítógépes változat megjelenése előtt, de kijelenthetjük, hogy a Rockstar-os srácok tanultak a hibáikból és a Max Payne 3 hibamentesen képes futni még a gyengébb gépeken is. A grafikára panaszunk nem lehet. A karakterek szépen, az effektek ütősek (szó szerint) és még olyan apróságokra is odaügyeltek, mint hogy Max pólója átizzad egy keményebb akció után. A fizika egyenesen tökéletes. Öröm nézni, ahogy az ellenfelek hátraesnek vagy legurulnak a lépcsőn egy jól bevitt találat után, amelyet nyomon követhetünk a killcam-ból is, ami eddig is része volt az előző részeknek (amikor a kamera ráközelít az utolsó fickóra és még akkor is lehetőségünk van teletömni szerencsétlent ólommal). Nem mellesleg még az sem mindegy, hogyan vetődünk és hová. A lépcsőről való leugrás, vagy a fejünk falnak való ütődése rendesen megviseli Max-et, így nem árt ezzel is vigyáznunk, óvatosan kezeljük az ugrabugrálást. Az egyik idegesítő gondom a játékkal (és az olvasottak alapján ezzel nem vagyok egyedül) az a folyamatos vibrálás. Minden átvezető videóban legalább tíz másodpercenként vibrál egyet a játék, amely még az első órában lehet, hogy dob a hangulaton, de a játék közepe felé már nagyon idegesítő tud lenni. Ha csak néha vibrálna egyet, illetve a nagyobb robbanásoknál és a pirulabevételeknél, akkor tényleg igazán hangulatfokozó lehetne. De így kicsit sem írható fel a játék pozitívumaként. A másik pedig a fentebb említett átvezető videók. Nem csak az a baj, hogy egy az egyben felváltotta a képregényszerű történetmesélést, hanem az is, hogy a játéknak konkrétan legalább a 70%-át ezek a videók töltik ki. (Így már megértem, miért nyom több, mint 25 gigát a telepítő). Lépünk egyet, átvezető. Lövünk tízet, átvezető. Ezmiez? A szinkronhangok viszont zseniálisak. James McCaffrey zseniális hangjátéka természetesen nem hiányozhat, de a többi karakter hangja is remek lett, legalábbis amelyikőjüket sikerül megértenünk. Mert ugyebár a játék Brazíliában játszódik, ahol az angol nem igazán nevezhető anyanyelvnek, így rá leszünk kényszerítve a Spanyol/Portugál alap típusú nyelvtudásra, vagy szótárra. És ezen még a feliratok sem segítenek, mert még ezeket sem fordították le nekünk angolra, így konkréten a párbeszédek felét sem fogjuk érteni. De legalább nagyot dob a nem tudom, hol vagyok és mi történik körülöttem élethelyzeten. A mesterséges intelligenciával semmi probléma sincs. Kellően agresszív, mint amilyennek elvárnánk és még a fedezékrendszert is próbálják a maguk javára kihasználni, több-kevesebb sikerrel. A megszokott nehézségi szintek mellé kapunk egy Arcade pontvadász játékmódot, Old School módot és visszatér a New York Minute is. A játék történelmében pedig először lesz lehetőségünk belevetni magunkat a többjátékos módba is.

pic6.jpg

Mit gondolok a Max Payne 3-ról? Nem rossz játék. De tényleg nem. Hű maradt a széria előző részeihez, de emellett meglátszik rajta, hogy a Rockstar saját gyermekeként tekintve rá bele mert nyúlni és változtatni rajta, ami nekem nem mindig jött be. Ettől eltekintve mindenkinek ajánlom, főleg a sorozat rajongóinak is, de akinek még újat mond ez a név, annak erősen ajánlanám, hogy ne ezzel az epizóddal kezdje meg a sorozattal való barátkozását.

 

9.0/10

Szólj hozzá!

Dishonored

2012.11.09. 15:30 :: szogyenyi

cover.jpg

Az Arkane Studios legutóbb 2006-ban robbant be a köztudatba, a Dark Messiah nevű játékával. Egy nagyszerű akciójátékot kaptunk, melyet a PC Gamer az Oblivion és a Half-Life 2 szerelemgyermekeként nevezte el. Nagyszerű kardcsatákat vívhattunk benne, arról nem is szólva, hogy a source motor által nyújtott fizikai képességeket nagyon jól kitudta használni a játék. Ezután sokáig nem lehetett hallani a stúdió felől (Bár volt egy The Cross nevezetű próbálkozásuk, ami végül a kukában landolt) de 2012-ben visszatértek, méghozzá egy nagyszerű, steampunk világba helyezett lopakodós játékkal, a Dishonored-el.

pic1.jpg

Főszereplőnk, Corvo egy remek képességekkel megáldott gyilkos, szakmájában talán a legjobb, emellett pedig a császárnő személyi testőre. A játék kezdetekor hősünk éppen hazatér, majd Kaldwin-nal szeretne négyszemközt megbeszélni néhány dolgot, mikor hirtelen feltűnik néhány titokzatos orvgyilkos, a császárnőt meggyilkolják és ezután szélsebesen eliszkolnak, de azért magukkal viszik az ifjú trónörököst, Emily-t is. Persze, hogy az egészet a mi nyakunkba varrják, így azonnal el kell menekülnünk a helyszínről. Hamar kiderül, hogy az egész eset jó előre meg volt tervezve, de szerencsére egy maroknyi kívülálló segítségével sikerül megszökni a börtönből, még mielőtt a fejünket vehetnénk az el nem követett bűnért és megindulhat a kegyetlen leszámolás.

pic2.jpg

Küldetéseink során többféleképpen is eljárhatunk. Hogy miként hajtjuk végre a feladatainkat, csak rajtunk áll. Őrült módjára, emberről-emberre lekaszabolhatjuk a város teljes népességét is, de így nem leszünk jó hatással Dunwall lakóira sem és magára a környezetre sem. A patkányok egyre jobban elterjednek, az eget sötét felhők lepik el. Ellenkező esetben, ha a sunyizást, lapulást részesítjük előnyben, a betegségek háttérbe szorulnak és a napot is egyre gyakrabban láthatjuk majd az égbolton. Mindezek mellett cselekedeteink meghatározzák a játék végkifejletét is, amelyből összesen kettőt érhetünk el. (Jó vagy rossz, ugyebár)

pic3.png

Ejtsünk pár szót a felszerelésünkről, képességeinkről. Fegyverarzenálunk nem mondható túlságosan bőnek, de épp elég ahhoz, hogy a játékos választani tudjon közülük bizonyos esetekben. Legjobb barátunk az összecsukható pengénk lesz, amellyel könnyen ledöfhetjük gyanútlan áldozatainkat vagy vívhatunk vérre menő kardcsatákat. Elengedhetetlen kellék a pisztoly, amely habár hangos, hatótávolsága kicsi és még a szórása is nagy, közelharcban nagyon jó segítség lehet, főleg, ha csapatostul rontanak ránk az őrök. A lopakodás mestereinek nagyobb segítséget nyújthat a számszeríj, amelyhez többfajta íjvessző is jár. Az alap nyílvesszőn kívül vásárolhatunk/szerezhetünk hozzá altatólövedéket is, amely nem öli meg, csupán elkábítja a kiszemelt delikvenst. Szorult helyzetekben a gránát is jól jöhet, személy szerint én ezt annyira használtam, mert egyrészt nagyon hangos és körénk csődíti az egész bagázst, másrészt nem igazán erős, főleg fejlesztések nélkül. Na igen. A fejlesztések. Kalandjaink során a láb alól eltett ellenfeleink zsebét kiüríthetjük és rengeteg olyan értéktárgyat tehetünk el, amelyek nem kevés kézpénzt érnek. Ezt később a helyi fegyverkovácsnál költhetjük el különféle fejlesztésekre: gyorsabb újratöltés, nagyobb lőszerkapacitás, optikai nagyítás, stb…

pic4.jpg

Corvo nem csak a fegyverek nagymestere, de a siker érdekében többféle mágiát is képes bevetni. Meg tudjuk állítani az időt, megszállhatjuk az ellenfelek és átvehetjük a testük felett az irányítást, duplán ugorhatunk, átláthatunk a falakon, megidézhetünk gyilkos patkányhordákat, teleportálhatunk a közeli platformokra, egy kisebb lökéshullámmal akár eltaszíthatjuk magunktól ellenfeleinket is. Persze mindez nem lesz egyből elérhető. Ezekért a képességekért meg kell ”küzdenünk”. A pályákon különféle értéktárgyak vannak elrejtve, melyek elköltésével tehetünk szert újabb mágiákra, vagy fejleszthetjük a meglévőket. Ezek megtalálásában egy szív lesz a segítségünkre, amely megmutatja a térképen, körülbelül merre is kell mennünk és hogy milyen távolságra van tőlünk a kiszemelt tárgy. Lehetőségünk lesz még gyűjtögetni úgynevezett csont talizmánokat is, melyekből egyszerre 6 darab lehet nálunk és mind-mind javít valamely képességünkön. (Kis idővel regenerálódhatunk, visszatöltődhet az életerőnk, stb…) Hogy éppen mely lehetőségekkel akarunk élni, az csak rajtunk múlik. A módosításra hála a jó égnek bármikor lehetőség van, akár misszió közben is.

pic5.jpg

A taktikázás nagyon fontos a bevetéseink során. Ha sunyizva haladunk, akkor ellenfeleink nem mindig vesznek észre. Érdemes kihasználni a terep nyújtotta lehetőségeket is. Bebújni a függönyök mögé, íróasztalok alá, kioltani a gyertyák fényét. Nem ajánlatos futkározni sem, mert az ellenfelek erre hamar felfigyelhetnek, ergo növekszik a lebukás esélye. A hullákat lehetőségünk van szállítani is, így mindig gondoskodjuk azok elrejtéséről. (Bár később már maguktól is elhamvadnak, ha elérjük a fejlesztést) Ha mégis kardcsatába bonyolódnánk, gondosan ügyeljünk a hárításra. Habár a folyamatos védekezéssel a bekapott találatok esélye szinte egyenlő a nullával, de ha pont a lesújtás pillanatában állunk védelmi pozícióba, lehetőségünk van kibillenteni az ellenfelet az egyensúlyából. Mindig keressünk alternatív útvonalakat. Sokszor jobb, ha a háztetőkön, csöveken, szellőzőkön ugrálva haladunk előre, mint ha egy kis sikátorban kukáról-kukára haladva bujkálunk. Ha nagyon precízek vagyunk, megfigyelhetjük az őrök járőrözési útvonalát is, a magasból leugorva pedig a megfelelő pillanatban egy mozdulattal kivégezhetjük áldozatainkat.

pic6.jpg

A megjelenítésért az Unreal engine harmadik generációs változata felel. A megjelenítés kissé furának tűnhet. Az egész játék úgy néz ki, mint ha kissé rajzolt lenne, meg nem is. Az az egy biztos, hogy hangulatilag nagyon illeszkedik a játékhoz, bár én nem nevezném annyira szépnek. Természetesen az elvárásoknak megfelelően viselkedik a motor. A fizika, animációk, minden úgy működik, ahogy annak lennie kell. A szinkronhangokkal én viszont nem nagyon vagyok megelégedve. Úgy látom, ez csak nálam szúrt fület (ha-ha) de szerintem nagyon élettelenek a karakterek hangjai. De ez csak személyes vélemény. A mesterséges intelligencia viszont képes fura dolgokat művelni. Összegségében elég intelligensnek tűnhet, mert a legkisebb neszre is felfigyelnek általában, de akad olyan pillanat is, amikor azt sem veszik észre, ha a mellettük álló társát épp nyakon döföm. Az igazi káosz akkor tör ki, ha tömegesen próbálnak eltenni minket láb alól. Nos, olyankor tudnak elég fura dolgokat művelni, egymás testi épségére nem ügyelve. A játék szavatossága pedig figyelemre méltó. Ha minden részletre odafigyelünk, akár 20 óra játékidőt is kínál a Dishonored, ami mai viszonylatban nem mondható negatívumnak. Külön örömöt okozhat az is, hogy hazánkban magyar felirattal jelent meg a játék, így még jobban belemerülhetünk a történetbe.

pic7.jpg

Előérzeteink és a szaksajtó állításai bebizonyosodtak, nem kellett tartanunk a Dishonord bukásától. Könnyen meglehet, hogy az idei év legjobb játékáról beszélünk, de ne felejtsük el, hogy még nincs vége az évnek, és még mindig hátravan néhány nagyszerű játék. Az Arkane Studios az én szememben csak még nagyobb elismerésre tett szert. Kétség kívül a Dishonored büszkén foglal helyet a legjobb lopakodós játékok listájában. Akik szeretik a Thief sorozatot, azoknak mindenféleképpen megér egy próbát, de szerintem bárki más nyugodt szívvel tegyen vele egy próbát, mert egy nagyszerű alkotásról van itt most szó.

 

9.7/10

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása