GameCenter - A játékok központja

Az Irrational Games által hegesztett SWAT 4 jóra sikeredett és hozta is azt az elvárt szintet, amelyet a korábbi epizódok fel tudtak mutatni. Ugyan voltak hibái a játéknak, főleg a mesterséges intelligencia terén, de ennek ellenére a játék szerethető volt és sokan rá is cuppantak. Nem meglepő tehát, hogy egy évvel rá megjelent hozzá egy kiegészítő, The Stetchkov Syndicate, amely ha nem is nyújtott forradalmi újítást a játékmenet terén, néhány pályával és pár hasznos elemmel kibővítette a játékot.

A SWAT 4-nek ugye nem volt összefüggő története, csak bedobott a játék a pályára, elmesélte röviden, mi a helyzet, aztán puff, csináld meg ahogy tudod. Itt sem lesz ez másképp, legalábbis az első pár pályán. Diszkót, mezőgazdasági irodát, illegális játéktermet kell megtisztítanunk a rosszfiúktól, majd csak az utolsó néhány pálya erejéig fogjuk üldözni a Stetchkov szindikátus tagjait. Szóval nem kell itt Oscar díjas történetre számítani, de a SWAT játékokat sohasem a történetük miatt szerettük.

A játékmenet semmit nem változott. Célunk még mindig a rosszfiúk elkapása, lehetőleg a legkevesebb vérontás mellett. Minden elemet átvettek a fejlesztők, amelyet az előző részben már láttunk, szóval túl nagy meglepetés nem fog érni bennünket. Ezért is beszéljünk inkább az újdonságokról. Felszerelés terén 7 új fegyver üti markunkat, többek között  a CAR hangtompítós-távcsöves automata fegyver, a 40 milliméteres gránátvető, melynek segítségével sokkal hatékonyabban küldhetjük be a gránátokat egy szoba túlsó végébe, de szerintem a leghasznosabb fegyver a Cobra sokkoló pisztoly, amely immáron 2 fejet is képes kilőni újratöltés nélkül. Kiegészítő felszerelésként magunkhoz vehetünk egy lőszeres táskát, amelyben további lőszereket tárolhatunk az elsődleges fegyverünkhöz. Ez nagyon okos húzás volt, egy ilyet az alapjátékban is szívesen láttam volna. A sisak és a gázmaszk mellé kapunk egy éjjellátó készüléket is, és most már lehetőségünk van golyóálló mellény viselése nélkül is belevágni a missziókba, a hatékonyabb mozgás érdekében. Visszatért a 3. részből ismerős fényrúd is, melynek segítségével megjelölhetünk területeket.

A grafikus motor szinte semmit sem változott, legalábbis én nem vettem rajta észre jelentős változást. Az Unreal Engine 2 szép, jól dolgozik, nincs is miért kötöszködnöm vele. A mesterséges intelligencia habár sokszor bugyuta volt az alapjátékban, némi változást eszközöltek rajta a fejlesztők. Leginkább a gyanúsítottak viselkedésén látszik meg ez. A magukat megadó rosszfiúk ha elég bátorságot gyűjtöttek, egy idő után képesek felkapnia  földről a fegyverüket és újra harcba szállni velünk, így érdemes rögvest elkobozni tőlük az összes elejtett fegyvert. Nagy gondot jelentettek a magukat megadni nem kívánkozó civilek régebben. Ha nem volt nálunk sokkoló, akkor kénytelenek voltunk beáldozni egy gránátot csak azért, hogy meg tudjuk kötözni szerencsétleneket. Ezt kiküszöbölték, most már a puszta öklünkkel is jobb belátásra bírhatjuk az ellenállókat. Sajnos ezzel szemben társaink még mindig ugyan olyan idióták maradtak. A parancsokat sokszor nem hajlandóak végrehajtani, engedély nélkül futkároznak a fegyveresek után, ami könnyen a halálukat eredményezheti. Persze azért most már lehetőségünk van nyugalomra inteni őket egy parancs kiadása előtt, így végre valahára megoldhatóvá vált, hogy a kék és vörös csapat egyszerre hatoljon be egy szobába. Bár én ezt nem is használtam. Sőt, még a társaimat sem sokszor. Pályák terén viszont nem vagyunk elkényeztetve. Összesen 7 új küldetést kapunk, amelyet ha tényleg normálisan akarunk megoldani, legjobb esetben is csak 5 órát tudunk kisajtolni belőle. Ezen kívül a többjátékos kooperatív módot 10 játékosra bővítették ki és kaptunk egy új, Smash & Grab névre keresztelt játékmódot. Ja és végre a játék hivatalosan is támogatja a hangcsevegést. Végre!

Nem igazán voltam elszállva a The Stetchkov Syndicatetől, de amit vártam, azt végülis megkaptam. Egy hamisítatlan taktikai lövöldét, amely hű az alapjátékhoz, sok okos újítást bevezetett, de hangulatilag valahogy nem képes számomra felérni a nagytestvéréhez.

9.0/10

Ugyan egyszer már volt szó egy remekül sikeredett Half-Life 2 modifikációról, a Black Mesa-ról, de mivel annyi jó, bemutatásra várakozó rajongói kreálmány található a neten így úgy döntöttem, néhányról én is leírom a véleményemet, mert tényleg kiemelkedő alkotások. Így esett a választás ma a Return to Castle Wolfenstein Cooperatív módjára.

A mai játékok terén már elég gyakorinak nevezhető az a jelenség, hogy az egyjátékos és többjátékos módok mellett egy teljesen különálló történettel, vagy a kampányt feldolgozó kooperatív móddal bővítik a játékokat. Nem szeretnék példákkal dobálózni, mert akkor a jelenlegi konzolgeneráció szinte összes címét felsorolhatnám. Régen ugyebár ez nem volt elképzelhető, max a 2D-s platformerek és az autóversenyes játékok terén találkozhattunk ilyen megoldásokkal, ott is inkább az osztott képernyős funkciójával. Gondolom nem csak én voltam így ezzel akkoriban, a Return to Castle Wolfenstein nyüstölése közben, hogy de jó lenne egy haverral végigverekedni magunkat a német katonák és élőhalottak seregein. Nos, úgy látszik ezzel nem csak én voltam így, de egy lelkes moddercsapat is, akik tavaly októberben ki is dobták modifikációjuk legelső béta állapotban lévő verzióját.

Igaz, még jelenleg, a teszt írásának pillanatában is béta fázisban leledzik a mod, (0.9.4 verzió) de már így is szinte tökéletesnek mondható. Szóval, adott az egyjátékos kampány pályái, amelyből a készítők kivágtak mindenféle átvezető mozit és animációt, kisebb módosításokat végeztek ezeknek a pályáknak a felépítésein, majd uccu neki, ráeresztették a játékosokat. És hiába változott meg egy-két pálya működési elve, az élmény még mindig a régi. Főleg olyan problémákkal kellett szembenézniük a srácoknak, mint a híres riasztós pálya, vagy a Tram kocsi, amelyet ugye több alkalommal is üzembe kell helyezni. Mindegyik ilyen akadály nagyon okosan lett áthidalva. A 2. pálya vaskapu kinyitását egy detonátoros bombával oldották meg, a Tram kocsiból kettőt helyeztek el a kifeszített kötélpályán, a sokak által utált riasztós pályán pedig választhatunk, hogy megöljük-e a riasztót kezelő embert, vagy bevállaljuk a kockázatot és végiglopakodunk a pályán.

A játék összesen 8 játékost enged beszabadulni egy szerverre (legalábbis ez volt eddig a legnagyobb szám, amivel találkoztam) Ehhez mérve lehet nehezíteni vagy könnyíteni a játékot. Megadhatjuk a mesterséges intelligencia nehézségét, beállíthatjuk, hogy újraéledjenek-e a nem játékos karakterek, engedélyezhetjük, hogy a megszokottnál több ellenség zúduljon a nyakunkra, de ami a legjobban tetszett nekem, hogy a játékosok átállhatnak a németek oldalára is, ami új ízt ad az összecsapásoknak. Így elkerülhető az a probléma, hogy pillanatok alatt végigszaladjunk egy adott pályán, ami eleinte nagyon jellemző volt a modra. Persze a sietősök számára ott van a speedrun játékmód is, ahol egy adott idő alatt kell teljesítenünk a pályát.

A mentés is érdekesen lett megoldva. A nekem legjobban tetsző opció a pályákon elhelyezett zászlók felhúzásával történő mentés, de be lehet állítani gyorsbillentyűre is, mint az egyjátékos módban. Alapértelmezett esetben természetesen végtelenszer újraéledhetünk, de plusz csavart ad a játékba, ha megadjuk, hány élete lehet a játékosoknak egy adott pályán. Szóval ha azt hiszed profi vagy már a Wolfenstein világában, itt az idő bizonyítani és gyakorolni, mert a mod keményen feladja a leckét, hiába vagytok többen. Választhatunk magunknak egyedi kinézetet a többjátékos funkcióból átemelve, illetve a gyorsbeszéd billentyűket is beépítették. Természetesen hibák itt is akadnak, mint minden játékban, de szerencsére ezek nagy részét a srácok már likvidálták. Sajnos néha még előfordulnak kemény laggolások, a szerver ok nélkül ledob, egyes interakciós eszközök/elemek lefagynak, nem reagálnak és hasonlók, de ezek olyan dolgok, amelyek mellett el lehet nézni, tekintve a béta állapotra és hogy egy nem hivatalos fejlesztésről beszélünk, ami ráadásul még ingyenes is. Sajnos a játék korára tekintve a felbontásra, a grafikai beállításokra kissé érzékeny, és különböző konzol parancsokkal lehet csak működésre bírni a beállításokat, de reméljük ezen a későbbiekben változtatnak a srácok.

Sokak gyermekkori álma teljesült ezzel a moddal, amivel az Id hatalmasat robbanthatott volna anno, bár nem mint ha enélkül sem lett volna sikeres a Return to Castle Wolfenstein. A többjátékos mód mellett ez a cooperatív mód még jobban megnövelte eme halhatatlan játéknak az élettartamát és reméljük a jövőben még néhány egyedi pályával is bővülni fog a felhozatal. Hibái ellenére ez egy remek mod, mindenki figyelmébe ajánlom. A srácok Moddb oldala itt érhető el, az egész kliens nem nyom többet 15 megánál.

9.5/10

2007-ben , az újgenerációs konzolok fénykorában készült egy cím, amelyet sokan generációja legjobbjának tartanak. Ez a Bioshock. Egy méltán híres játékról van szó, ami nekem sajnos mindezidáig kimaradt az életemből, de hát jobb későn, mint soha, az új rész megjelenésével úgy éreztem ideje belevetnem magam Rapture világába és megismerkedni mindazzal, amit magában rejt.

1960-ban járunk, amikor repülőgépünk lezuhan. A balesetet sikerül túlélnünk, majd elindulunk a közelben álló világítótorony felé. Egy tengeralattjáró segítségével érkezünk meg Rapture-ba, a víz alatti városba, bizonyos Andrew Ryan által megálmodott és megvalósított ”édenbe”. Sajnos a város korántsem olyan virágzó, mint az régen volt, köszönhető ez Andrew és Frank Fontaine üzletember közötti vitának. A dolgok akkor kezdtek rosszra fordulni, amikor a kutatók rátaláltak az Adam nevű sejtre, amivel az emberek képesek fizikai mutációkat végrehajtani magukon. A polgárok nagy része mutálódott, eszeveszett lényekké vált, akik meg nem, azokat nagy valószínűséggel lemészárolták. Ebbe a káoszba csöppenünk mi bele, titokzatos segítőnk, Atlas oldalán, aki rádiókapcsolat segítségével folyamatosan egyengeti utunkat, hogy minél hamarabb kikerüljünk erről az átkozott helyről. Mint az lenni szokott, nincs játék csavarok és meglepő fordulatok, nincs ez másképp a Bioshock esetében sem.

Tömören szólva a Bioshock egy félig cső FPS. Persze ez azért nem igaz teljesen rá, mivel a már felfedezett helyekre bármikor visszautazhatunk, utunk során azonban nem sűrven fogunk visszajárkálni ezekre a helyekre, főleg az újjáéledő ellenfelek miatt. Amelyekből ha típusukat nézve nincs sok, de a számuk eléggé megnő, ahogyan haladunk előre a történetben. Az ellenfeleket típusok szerint három fő csoportba lehetne kategorizálni. Az első a spicler, akik ugye a génmódosult emberek. Viszont ezen belül is több fajta található. Vannak a fegyveresek, közelharciak és a plafonon mászó, sunyulós fajta. A velük való elbánás nem túlságosan nehéz, egy-két golyótól általában megpurcannak, gond csak akkor lehet, ha többen jönnek ránk és az erősebbik fajtából. Kicsit keményebb diónak számítanak a rendőrző robotok. A biztonsági kamerákat alapból érdemes elkerülni, tönkretenni, vagy meghackelni, mert ha riadót fújnak, egy kisebb hadsereg repülő löveget kapunk a nyakunkba. Természetesen ezeket is a magunk oldalára állíthatjuk csak úgy, mint a mozgásérzékelő turreteket. A hackelés roppant egyszerű, aki ismeri és kedvelte régen a DOS-os Pipe Mania nevű játékot, az nagyon jól el fog szórakozni itt is. Persze ez is nehezedik idővel, de kikerülhető a folyamat egy automata feltörő segítségével. A legveszélyesebb ellenfélpáros A Little Sister és az őt védelmező Big Daddy. Ugyan ha nem támadunk rájuk, akkor ők is békén hagynak, viszont a kislány segítségével hozzájuthatunk némi Adam-hez, amivel feltuningolhatjuk képességeinket, így minden ilyen találkozás választás elé állít minket. A Big Daddy agresszív, viszonylag kemény ellenfél, de a fáradozásunk meghozza gyümölcsét. Utána dönthetünk a Little Sister sorsáról. Vagy kinyerjük belőle az Adam-et, vagy megmentjük.

Fegyverek tekintetében jelentős arzenál lesz birtokunkban. Közelharci fegyverként a csőfogó operál, de később kapunk majd revolvert, Tommy gunt, shotgunt, gránátvetőt, lángszórót, íjpuskát és egy fényképezőgépet. Ez persze önmagában kevésnek bizonyul, de mindegyik fegyverhez többféle, rendszerint 3 különböző lőszertípus párosul. Van, amelyik a páncélos ellenfelek ellen jók, akad elektromos töltetűek, robbanékonyak, de ugyan így a lángszóróval nem csak napalmot, de elektromos illetve fagyasztó hatású anyagokat is alkalmazhatunk. Érdemes minden sarkot átkutatni lőszerutánpótlás után, mert az automatákból rendkívül drágán kaphatóak meg ezek a cikkek. Persze feltöréssel valami kis árengedményt kapunk, de nem leszünk mindig annyira ellátva pénzzel,hogy dugig legyünk golyókkal. Fegyvereink fejlesztésére is lesz lehetőség a kijelölt pultoknál, ahol egy fejlesztést végrehajthatunk egy adott fegyveren. Lehet az sebzésnövelés, tárkapacitás növelése, hatótávolság megnövelés, fogyasztás redukálás, vagy visszarúgás csökkentése. Hasonlóan kell ügyeskednünk az életerő injekciókkal, illetve az EVE fecskendőkkel, amelyek a különleges képességeink használatához kellenek. (Mondhatnám hogy mana, mert ugyan az, csak itt nem annak hívják)

Plazmidokat Adamekből vásárolhatunk. Ugyan többféle plazmidot operálhatunk magunkba, de aktuálisan csak egyfélét alkalmazhatunk, így folyamatosan váltogatni kell köztük, ha taktikázni akarunk. Legjelentősebb közöttük a villámcsapás, tűz, telekinézis, megzavarás, felbőszítés de még akad egy pár ezeken kívül. Azért is érdemes taktikázni és váltogatni ezeket, mert az adott helyzet mindig mást követel. Például a vízben álló ellenfelek ellen és az elektronikus szerkezetek ideiglenes megbénítására a villám tökéletes, a jeges területes, lobbanékony tócsák felgyújtáséhoz lángra lesz szükségünk, telekinézissel visszahajíthatjuk a felénk dobott gránátokat, hatástalaníthatjuk vele az elektromos csapdákat, a többi képesség pedig leginkább ellenfeleink megzavarására használható. Ezeken kívül még géneket is alkalmazhatunk, amelyek olyan segítséget nyújtanak, mint például villám/tűz/fagyás okozta sérülés következtében kevesebbet sérülünk, a riadók X idővel megrövidülnek, a feltörés folyamata könnyebbé válik, az automatákban valamennyivel olcsóbban juthatunk hozzá az ellátmányokhoz, satöbbi satöbbi. Ezek külön csoportokra vannak szétosztva és eszerint rakhatunk be gén tonikokat.

A játékot egy erősen módosított Unreal motor hajtja (ha hihetünk a wikinek, akkor még a 2.5-ös verzió, de van, ahol én hármast is láttam), de ez nem változtat semmin. A játék bitang jól néz ki. A modellek, textúrák, effektek rendkívül látványosak, minden működik, aminek kell. Teljesen átadja a víz alatti város érzését, A probléma csak annyi, hogy rendkívül gépigényes. Vagyis volt akkoriban, ma már azért meglepő lenne, ha még mindig problémát jelentene. Mesterien van felépítve a város, teletűzdelve olyan motívumokkal, amitől az ember tényleg a múltban érzi magát. Egyszerűen magával ragad a hangulat, annyira összeáll az egész. Erre még rátesz egy lapáttal a korabeli zene is, de a szinkronhangok is olyan tipikusan a régimódi érzést keltik. Talán lehet csak nekem tűnt így a rádión keresztül, vagy csak a szinkronszínészek végeztek baromi jó munkát. A mesterséges intelligenciára nem lehet panasz. Próbálnak összedolgozni, elég agresszív a viselkedésük, de ami meglepett, hogy ellenségeken belül is vannak kasztok. Értsd, a gyengébbik nem feltétlenül fog nekirontani egy nála jóval erősebbnek, hanem inkább odébbáll. Ezt a példát rendkívül jól szemlélteti egy Big Daddy harc, ahol maximum csak összefogással képesek legyűrni a 2 méteres kolosszust. Többjátékos mód nem került a játékba, de én nem is látom szükségét, még így utólag sem. A játék végigjátszása össz-vissz nekem 8 órát vett igénybe, de tényleg annyit el lehet kolbászolni, kutakodni, ismerkedni Rapture városával és a háttérben zajló eseményekkel, hogy ez még azért jóval fentebb tornázható. És még nem is említettem, hogy a Little Sisterek sorsáról való döntés függvényében 3 féle befejezést kaphatunk, növelve ezzel az újrajátszhatósági faktort.

Az Irrational Games ismét egy mesterdarabot tett le az asztalra a Bioshockkal. Egy ízig-vérig alaposan kidolgozott játékot kaptunk, amely rengeteg lehetőséget kínál, fent is tartja a játékosok érdeklődését és kellően akciódús. Ez valahogy hiányzik a mai játékokból, így aki egy kis retro élményre vágyik és még nem próbálta ki ezt a remek sorozatot, annak szívből merem ajánlani.

9.9/10

A City Interactive nevű céget gondolom nem sokaknak kell már bemutatni, hiszen elég nagy hypeot kapott már az interneten a Rossz PC Játékok Sorozat berkein belül. Többek között gyenge FPS lövöldözős játékokat köszönhetünk nekik, de egy produktumukkal már én is foglalkoztam az oldalon. 2010-ben viszont valami egész mással hozakodtak elő. A Sniper: Ghost Warrior habár nem tűnt egy innovatív ötletnek, a koncepció nagyon tetszetősnek tűnt a videók, a képek és az információk alapján. Egy ideig még engemet is sikerült megzavarniuk, aztán kijött a játék és… A folytatást már ismerjük.

A történet eléggé sablonos. Bár lehet csak azért tűnt annak, mert nem ebben a játékban találkoztunk elsőnek ehhez hasonló történetklisékkel. Szóval a helyszín ezúttal egy kitalált Latin-Amerikai térség, Isla Tureno. Adott egy gonosz diktátor, aki rettegésben tartja a lakosokat, számukat tizedeli, na meg persze bekerül a képbe egy nukleáris fegyver is. Feladatunk első körben egy magas rangú tiszt likvidálása lenne, a dolgok viszont nem sülnek el túl jól, így nyakig benne maradunk a szarban. A történet további részében is hasonló feladatok várnak ránk, megtöltve árulással, közelharci akcióval meg mindennel, ami nem hiányozhat egy ilyen játékból. Ami miatt 1 óra után a szánkból csorgó nyállal fekszünk el a széken a gép előtt ülve.

Az alapötlet pedig nem is olyan rossz. Adott egy mesterlövész (természetesen mi) akinek különböző feladatokat osztanak ki. Hatolj be a bázisba észrevétlenül, iktasd ki ezt és ezt a célszemélyt, támogasd a másik osztagot és stb. A feladatok elvégzéséhez egy nem túl bő, de épp elég felszereléskeretet kapunk. Adott a mesterlövész puska, egy hangtompítós pisztoly és némi dobókés. Semmi több. Ezekkel nagyon szuperül lehet operálni. Amire már a trailerekben is nagy hangsúlyt fektettek, az a reális mesterlövész élmény, hogy úgy fogalmazzak. Figyelembe kell venni a szélfúvás irányát és a pulzusunkat is, a sikeres találat érdekében. Ez kb annyit tesz a gyakorlatban, hogy futás után egyértelműen remegni fog a kezünkben a fegyver, így kicsit várnunk kell lövés előtt. Ha a lövedék véletlenül arrébb csapódna be, az sem gond, mert időként egy pici piros kis karika azt is jelzi a távcsövünkben, merre várható a golyó becsapódása. Emellett kapunk még egy lebukásmérőt is, ami a képernyő alsó sarkában jelzi, milyen mértékben vagyunk láthatók. És nagyjából ezzel a végére is értem azoknak az újdonságoknak, amelyek megemlítendők a játék esetében.

A hangulattal és a kivitelezéssel van itt a baj. Az egész játék olyan szinten unalmas, hogy a legjobb esetben is csak 40 percet voltam képes játszani vele egy ültőhelyemben. A történetet még le is nyelném, nem az itt a legfőbb probléma, de a tálalás baromi szar. A küldetés bevezetése előtt kapunk 2-3 mondatos tömör információmorzsát, ami annyira semmitmondó, hogy nincs meg az a motiváció a játékosban, ami a játékra kényszerítené. Tisztelet a kivételnek, volt egy-két olyan bevetés a játékban, amely kifejezetten tetszett. Például amikor a vadászrepülők zaja segítségével kellett likvidálni az ellenséges mesterlövészeket. Tudom ez nem újdonsült dolog, (Ha még jól emlékszem akkor a Bad Company 2-ben is volt ilyen, csak ott a mennydörgés zaja volt segítségünkre) de valami kis színt vitt legalább az unalmas játékba. Ezek mellett még az éj leple alatt a táborba besunyulós, lebukást elkerülendő küldetések is frankók voltak, de tényleg csak ennyi pozitív élményt tudok felsorakoztatni a játék mellett. Azt viszont nem értettem, hogy ha ez egy mesterlövészes játék, ami a józan ész logikáját követve a csendes, gyors, észrevehetetlen gyilkolásról szól(na), akkor mi a fészkes fenéért raktak bele a zsánert megszégyenítő lövöldözős jeleneteket? Istenem, komolyan, a játék azon részei annyira de annyira szarok, hogy ha lehetne, lelkiismeret furdalás nélkül ugrottam volna át őket.

A grafikát panasz nem érheti. A Chrome Engine 4 szép vizuális élményt kínál a játékos számára. A környezet jól néz ki, a táj is szép, a karakterek kidolgozottsága is szuper, a rongybaba effekt néha még túl jól is működik, szóval a játék ezen részébe tényleg apait-anyait beleadtak a skacok. De ami a motorháztető alatt van, az siralmas. A mesterséges intelligencia annyira hülye, hogy szerintem én még ilyen idióta ellenfelekkel még nem is találkoztam. Vannak helyzetek, amikor olyan lehetetlen pontokról vesz észre, hogy az felháborító. Mint például amikor hasalva közlekedek a nagy gazban, bokrok között és egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy már szól a riasztó és az egyébként 100-150 méterre elhelyezkedő őrállásból lőnek rám serényen. Arra viszont ügyet sem vetnek, ha a 3 méterre mellettük álló társa fejébe golyót eresztek. Szerintem ezt nem is kell tovább részleteznem. Az már csak hab a tortán, hogy a karakterünk hajlamos beleakadni a tereptárgyakba, a játék nem hajlandó megjegyezni a módosított billentyűkiosztásunkat, na meg a rendkívül gagyi lőfegyverkezelés, ami alapjában megöli a lövöldözős részeket. A régimódi medikit és gyorsmentés-gyorstöltés rendszer elnyerte a tetszésem, kíváncsi vagyok utóbbit hogyan ültették át konzolokra. Gondolom sehogy, jöhet az ellenőrzőpontos megoldás. A zene és még hagyján, mondjuk BAFTA díjat nem fognak nyerni vele. A szinkron is elég kétvonalú. A diszpécser, főszereplőnk és társunk szinkronhangja még elég jól el lett találva, viszont a katonáké… Mint ha valami minimálbéres munkára toboroztak volna embereket. Arról nem is beszélve, hogy ugyan azt a kibaszott 1-2 mondatot szajkózzák állandóan. Nagyon zavaró továbbá még az is, hogy a játék egy tipikus cső FPS, nyílt terepekkel nem operálhatunk, a láthatatlan falak fogalma pedig nem ismeretlen ebben az ”univerzumban”. A játék egyébként hazánkban magyar felirattal jelent meg, amibe szerintem több munkát fektettek az illetékesek, mint a játék készítői egyes programozási ciklusokba. Az egész rémálom ideális esetben 5 óra alatt letudható, maradandó élményt maximum az idegeskedés okozhat.

Utólag belegondolva, nem okozott csalódást a City Interactive. A ”tartalmas” outro után hatalmas boldogság közepette töröltem a játékot azzal a tudattal, hogy túléltem a rémálmot és többé nem leszek a részese. Vagy netán tévedek? Mindenesetre legyetek nagyon óvatosak a játékkal, ha van rá mód, akkor csak a demó verzióval játszatok, amihez szándékosan nem adok most linket.

4.5/10