2007-ben , az újgenerációs konzolok fénykorában készült egy cím, amelyet sokan generációja legjobbjának tartanak. Ez a Bioshock. Egy méltán híres játékról van szó, ami nekem sajnos mindezidáig kimaradt az életemből, de hát jobb későn, mint soha, az új rész megjelenésével úgy éreztem ideje belevetnem magam Rapture világába és megismerkedni mindazzal, amit magában rejt.
1960-ban járunk, amikor repülőgépünk lezuhan. A balesetet sikerül túlélnünk, majd elindulunk a közelben álló világítótorony felé. Egy tengeralattjáró segítségével érkezünk meg Rapture-ba, a víz alatti városba, bizonyos Andrew Ryan által megálmodott és megvalósított ”édenbe”. Sajnos a város korántsem olyan virágzó, mint az régen volt, köszönhető ez Andrew és Frank Fontaine üzletember közötti vitának. A dolgok akkor kezdtek rosszra fordulni, amikor a kutatók rátaláltak az Adam nevű sejtre, amivel az emberek képesek fizikai mutációkat végrehajtani magukon. A polgárok nagy része mutálódott, eszeveszett lényekké vált, akik meg nem, azokat nagy valószínűséggel lemészárolták. Ebbe a káoszba csöppenünk mi bele, titokzatos segítőnk, Atlas oldalán, aki rádiókapcsolat segítségével folyamatosan egyengeti utunkat, hogy minél hamarabb kikerüljünk erről az átkozott helyről. Mint az lenni szokott, nincs játék csavarok és meglepő fordulatok, nincs ez másképp a Bioshock esetében sem.
Tömören szólva a Bioshock egy félig cső FPS. Persze ez azért nem igaz teljesen rá, mivel a már felfedezett helyekre bármikor visszautazhatunk, utunk során azonban nem sűrven fogunk visszajárkálni ezekre a helyekre, főleg az újjáéledő ellenfelek miatt. Amelyekből ha típusukat nézve nincs sok, de a számuk eléggé megnő, ahogyan haladunk előre a történetben. Az ellenfeleket típusok szerint három fő csoportba lehetne kategorizálni. Az első a spicler, akik ugye a génmódosult emberek. Viszont ezen belül is több fajta található. Vannak a fegyveresek, közelharciak és a plafonon mászó, sunyulós fajta. A velük való elbánás nem túlságosan nehéz, egy-két golyótól általában megpurcannak, gond csak akkor lehet, ha többen jönnek ránk és az erősebbik fajtából. Kicsit keményebb diónak számítanak a rendőrző robotok. A biztonsági kamerákat alapból érdemes elkerülni, tönkretenni, vagy meghackelni, mert ha riadót fújnak, egy kisebb hadsereg repülő löveget kapunk a nyakunkba. Természetesen ezeket is a magunk oldalára állíthatjuk csak úgy, mint a mozgásérzékelő turreteket. A hackelés roppant egyszerű, aki ismeri és kedvelte régen a DOS-os Pipe Mania nevű játékot, az nagyon jól el fog szórakozni itt is. Persze ez is nehezedik idővel, de kikerülhető a folyamat egy automata feltörő segítségével. A legveszélyesebb ellenfélpáros A Little Sister és az őt védelmező Big Daddy. Ugyan ha nem támadunk rájuk, akkor ők is békén hagynak, viszont a kislány segítségével hozzájuthatunk némi Adam-hez, amivel feltuningolhatjuk képességeinket, így minden ilyen találkozás választás elé állít minket. A Big Daddy agresszív, viszonylag kemény ellenfél, de a fáradozásunk meghozza gyümölcsét. Utána dönthetünk a Little Sister sorsáról. Vagy kinyerjük belőle az Adam-et, vagy megmentjük.
Fegyverek tekintetében jelentős arzenál lesz birtokunkban. Közelharci fegyverként a csőfogó operál, de később kapunk majd revolvert, Tommy gunt, shotgunt, gránátvetőt, lángszórót, íjpuskát és egy fényképezőgépet. Ez persze önmagában kevésnek bizonyul, de mindegyik fegyverhez többféle, rendszerint 3 különböző lőszertípus párosul. Van, amelyik a páncélos ellenfelek ellen jók, akad elektromos töltetűek, robbanékonyak, de ugyan így a lángszóróval nem csak napalmot, de elektromos illetve fagyasztó hatású anyagokat is alkalmazhatunk. Érdemes minden sarkot átkutatni lőszerutánpótlás után, mert az automatákból rendkívül drágán kaphatóak meg ezek a cikkek. Persze feltöréssel valami kis árengedményt kapunk, de nem leszünk mindig annyira ellátva pénzzel,hogy dugig legyünk golyókkal. Fegyvereink fejlesztésére is lesz lehetőség a kijelölt pultoknál, ahol egy fejlesztést végrehajthatunk egy adott fegyveren. Lehet az sebzésnövelés, tárkapacitás növelése, hatótávolság megnövelés, fogyasztás redukálás, vagy visszarúgás csökkentése. Hasonlóan kell ügyeskednünk az életerő injekciókkal, illetve az EVE fecskendőkkel, amelyek a különleges képességeink használatához kellenek. (Mondhatnám hogy mana, mert ugyan az, csak itt nem annak hívják)
Plazmidokat Adamekből vásárolhatunk. Ugyan többféle plazmidot operálhatunk magunkba, de aktuálisan csak egyfélét alkalmazhatunk, így folyamatosan váltogatni kell köztük, ha taktikázni akarunk. Legjelentősebb közöttük a villámcsapás, tűz, telekinézis, megzavarás, felbőszítés de még akad egy pár ezeken kívül. Azért is érdemes taktikázni és váltogatni ezeket, mert az adott helyzet mindig mást követel. Például a vízben álló ellenfelek ellen és az elektronikus szerkezetek ideiglenes megbénítására a villám tökéletes, a jeges területes, lobbanékony tócsák felgyújtáséhoz lángra lesz szükségünk, telekinézissel visszahajíthatjuk a felénk dobott gránátokat, hatástalaníthatjuk vele az elektromos csapdákat, a többi képesség pedig leginkább ellenfeleink megzavarására használható. Ezeken kívül még géneket is alkalmazhatunk, amelyek olyan segítséget nyújtanak, mint például villám/tűz/fagyás okozta sérülés következtében kevesebbet sérülünk, a riadók X idővel megrövidülnek, a feltörés folyamata könnyebbé válik, az automatákban valamennyivel olcsóbban juthatunk hozzá az ellátmányokhoz, satöbbi satöbbi. Ezek külön csoportokra vannak szétosztva és eszerint rakhatunk be gén tonikokat.
A játékot egy erősen módosított Unreal motor hajtja (ha hihetünk a wikinek, akkor még a 2.5-ös verzió, de van, ahol én hármast is láttam), de ez nem változtat semmin. A játék bitang jól néz ki. A modellek, textúrák, effektek rendkívül látványosak, minden működik, aminek kell. Teljesen átadja a víz alatti város érzését, A probléma csak annyi, hogy rendkívül gépigényes. Vagyis volt akkoriban, ma már azért meglepő lenne, ha még mindig problémát jelentene. Mesterien van felépítve a város, teletűzdelve olyan motívumokkal, amitől az ember tényleg a múltban érzi magát. Egyszerűen magával ragad a hangulat, annyira összeáll az egész. Erre még rátesz egy lapáttal a korabeli zene is, de a szinkronhangok is olyan tipikusan a régimódi érzést keltik. Talán lehet csak nekem tűnt így a rádión keresztül, vagy csak a szinkronszínészek végeztek baromi jó munkát. A mesterséges intelligenciára nem lehet panasz. Próbálnak összedolgozni, elég agresszív a viselkedésük, de ami meglepett, hogy ellenségeken belül is vannak kasztok. Értsd, a gyengébbik nem feltétlenül fog nekirontani egy nála jóval erősebbnek, hanem inkább odébbáll. Ezt a példát rendkívül jól szemlélteti egy Big Daddy harc, ahol maximum csak összefogással képesek legyűrni a 2 méteres kolosszust. Többjátékos mód nem került a játékba, de én nem is látom szükségét, még így utólag sem. A játék végigjátszása össz-vissz nekem 8 órát vett igénybe, de tényleg annyit el lehet kolbászolni, kutakodni, ismerkedni Rapture városával és a háttérben zajló eseményekkel, hogy ez még azért jóval fentebb tornázható. És még nem is említettem, hogy a Little Sisterek sorsáról való döntés függvényében 3 féle befejezést kaphatunk, növelve ezzel az újrajátszhatósági faktort.
Az Irrational Games ismét egy mesterdarabot tett le az asztalra a Bioshockkal. Egy ízig-vérig alaposan kidolgozott játékot kaptunk, amely rengeteg lehetőséget kínál, fent is tartja a játékosok érdeklődését és kellően akciódús. Ez valahogy hiányzik a mai játékokból, így aki egy kis retro élményre vágyik és még nem próbálta ki ezt a remek sorozatot, annak szívből merem ajánlani.
9.9/10
Utolsó kommentek