Tavaly a Bond mozik 50. évfordulójának alkalmából nem csak egy új filmmel lettünk gazdagabbak, de az Activision valamiért úgy érezte, jó húzás lenne ezt megünnepelni egy új játék formájában is. Valahogy így történhetett meg az, hogy a Goldeneye: Reloaded fejlesztéséért is felelős Eurocom kezébe adta a legújabb produktum, a 007: Legends fejlesztésének jogát is. Ennek hallatán már előre félhettünk, mivel a felújított Goldeneye is elég megosztott véleményeket kapott, így volt mire alapozni az érzéseinket. De az időközben nyilvánosságra hozott videók és trailerek alapján elég meggyőzően nézett ki a játék. És sikerült megugraniuk vajon a lécet? Úgy gondolom a nagy többség már jó előre kitalálta a választ.
A fejlesztők nem szaroztak sokat. Nincs összefüggő sztori, nem egy film alapjaira épül az egész játék, de nem is saját történetre. A recept annyiban merül ki, hogy a különböző Bond korszakokból kiemeltek néhány filmet, és ezeket kalapálták össze úgy, hogy minden egyes pálya egy-egy filmre épül, illetve azoknak a híresebb jeleneteire. Ezek pedig a Goldfinger, Őfelsége titkosszolgálatában, Holdkelte, A magányos ügynök, Halj meg máskor. No meg persze DLC formájában később kaptunk egy, a legújabb mozira épülő Skyfall misszió DLC csomagot is. Érdekes lehet az elgondolás, hogyan is oldották meg a Bond ügynökök közti karakterváltást? Pofon egyszerűen. Minden szituációban Daniel Craig játssza a 007-es szerepét, mint ahogy M karakterét is Judi Dench alakítja. Beszélhetünk itt licencről, vagy arról, hogy így kevesebb munkát kellett ölni a szinkronba, karaktermodellezésbe, ezzel még több pénzt megspórolva, a hangulatból viszont ezzel csipetnyit már sikerült is elvenniük. S habár így lehetetlen összekapcsolni a missziókat, azért elég ügyesen megoldották ezt a szituációt. A Skyfall nyitójelenetével kezdünk, amikor Bond elszántan harcol ellenfelével egy száguldó vonat tetején, de egy elvétett lövés miatt majdnem életét veszti, miközben a vízben fuldokolva emlékképek alapján éli át néhány küldetésének legfontosabb pillanatait.
Mint ahogy azt már leszűrhettük a megjelent trailerekből is, Bond pajtás kezd elkorcsosulni és leginkább a Call of Duty játékmenetére hajaz a Legends is. Igaz akadnak kémkedős jelenetek dögivel, amelyek megtörik a monoton futkározást és lövöldözést. Különböző hackelős minijátékok, kódtörés ujjlenyomat alapján, széftörés. Első két, három alkalommal még rendkívül szórakoztatónak tűnnek, de amikor már hatodjára csináljuk ugyan azt az eljárást, kezd egészen ellaposodni. A lopakodós, kémkedős részek is inkább vérontásba fajulnak el. Habár ügyelnünk kell a kamerákra, és a folyamatosan pásztázó őrökre is, mindez mit sem ér pisztollyal a kezünkben. Egyes szakaszokon ugyan megoldható a láthatatlanság és be is kell valljam, jobb is alkalmazni ezt a módszert, mert rengeteg felesleges lövöldözéstől kímélhetjük meg magunkat, a játékos még sincs rákényszerítve erre a stílusra, csak ritkán. Nagyon ritkán.
Bond mit sem érne kütyük nélkül. A klasszikusnak számító lézersugár kibocsátó óra, az altatólövedékkel felszerelt toll itt is megtalálható, de van még egy szuper okos Xperia telefonunk is, amivel bizonyítékokat fényképezhetünk le, hackelhetünk és ujjlenyomatok után kutathatunk, kivéve mikor nem egy egész létesítményt bénítunk meg vele. A játék java részében pedig szuperzsoldos módjára végzünk több száz ellenféllel, miközben a főgonoszok ellen ökölharcba bocsátkozunk. A játék azért próbálkozik, olykor autós üldözéses, helikopteres rajtaütéses, sílécen való meneküléses részekkel töri meg a monoton hangulatot, kisebb-nagyobb sikerrel. A fegyverek arzenálja mondhatni viszonylag nagy, van mi közül válogatni. Mindezek mellett a feladataink és a kihívások megoldásáért tapasztalati pontokkal jutalmaz a rendszer, amelyeket elkölthetünk fegyvereink fejlesztésére, vagy a különböző képességeinket javíthatjuk vele. Ez kimerül annyiban, hogy a különböző típusú puskákhoz vásárolhatunk nagyobb tárat, hangtompítót, lézerirányzékot, magunkat pedig felruházhatjuk olyan képességekkel, mint a gyorsabb tárazás, nagyobb életerő, halktalan séta, stb… Az XP-vel pedig nem kell spórolni, az ügyesebbek akár minden fejlesztésre sikeresen beruházhatnak. Tapasztalati pontjainkat a kijelölt ládikáknál költhetjük el, ahol fel is szerelhetjük a kiegészítőket az aktuális fegyvereinkre. A nagy gond csak annyi, hogy némelyik pályán olyannyira el vannak dugva ezek a pontok, hogy a figyelmetlenebbek könnyen elsétálhatnak mellettük. De ha szorul a hurok, alkalmazhatjuk a szabad kezes harcot is. Egy két pofon az ellenfélnek és már terül is. Életerőnk természetesen regenerálódik, de nehezebb fokozaton rá leszünk kényszerítve az elsősegélycsomagok és a golyóálló mellények keresésére. A pályákon összeszedhetjük az éppen aktuális főgenyához tartozó cuccokat (például akta, mobiltelefon) így megnyithatjuk később a karakterüket.
De időközben kifőtt a fekete leves is. Nos, a játék grafikai megjelenítéséért ugyan az a koros, csúnya IW motor felelős, amely a Goldeneye Reloaded-et is hajtja. Mit mondjak. Nincs mit szépíteni. A grafika nem szép, az engine elavult, a karaktermodellek szögletesek, fizika nuku, rendes sérülésmodellről nem is beszélhetünk, mesterséges intelligencia pedig a béka feneke alatt helyezkedik el. Részletes grafikai beállításra nincs lehetőségünk se a játékon belül, sem egy külsős Launcher keretében, a felbontáson kívül a játék maga kalibrál be mindent a számítógép teljesítményéhez mérten. De legalább fix 60 FPS-el fut a játék. Minden jó elrontója a PC-s portolás. Nem elég, hogy a játék unalmas, monoton, nagyon hamar ellaposodik a hangulata, még a technikai részével is sikerült rátenniük még egy lapát szart a ganédomb tetejére. A célzás nagyon nehézkes. Az egér alig fordul, normálisan becélozni az ellenfelet lehetetlen. Ezen nem segít az sem, ha az érzékenységet állítjuk, csak rontunk a helyzeten. A játék hiába fut szépen, ha sok karaktert kell megjelenítenie egyszerre, nagyon beakad, a hang elkezd szaggatni ami rendkívül irritáló. Olyan mértékben megöli a hangulatot, hogy én is csak azért vittem végig a játékot, nehogy a levegőbe beszéljek. Az ellenfelek semmi intelligenciával nem rendelkeznek. Könnyen megkerülhetők, egy kisebb csoportot akár puszta kézzel el lehet intézni bármiféle komolyabb sérülés nélkül. Azt pedig csak hab a tortán, hogy egyes esetekben egy nagyobb, 20-30 fős csoporton simán átszaladhatunk, egyetlen ellenfél likvidálása nélkül is. De ez igaz a bajtársainkra is, akik inkább hátráltatnak, mint segítenek. Az animációk viszont elég kellemesre sikeredtek. A közelharci mozdulatok elég látványosak és eltérőek, az átvezető animációk is korrektek szerintem. A bossharcokra ugyan ez már nem jellemző. Mindig ugyan azt a pár mozdulatsort kell ismételnünk. Kis bunyó, néhány ütés a bordákba és az arcra, majd kiütni az ellenfél kezéből a segédeszközt (általában vascső) majd újabb bunyó. Első egy-két alkalommal még izgalmas, utána már csak unalmasan fogjuk nyomogatni ugyan azt a 7-8 gombot. A fedezékrendszer is viszonylag jól működik. Könnyedén kihajolhatunk, majd vissza, de azt azért érdemes tudni, hogy valamiért nem mindig hajlandó működni ez a rendszer. Ettől eltekintve nekem ez tetszett. A szinkron talán még menthet valamit a helyzeten. Daniel Craig-en kívül minden karakternek a mozivásznon szereplő színész kölcsönzi a hangját. A pályák ugyan alig-alig emlékeztetnek a filmbéli másukra, hasonlóságot is csak nagyon kis mértékben fedezhetünk fel. A játékidő úgy 6 órára nyúlik, amiben benne van az irányítással való vesződés is.
Mondanom sem kell, többet vártam volna a 007: Legends-től. De ezzel amint látom nem csak én vagyok így. Unalmas, monoton a játékmenet, agyatlan lövöldévé alakultak át a Bond játékok az utóbb években. Az elképzeléssel semmi bajom sincs, talán még működött is volna, ha kicsivel több odafigyelést szentelnek a játéknak. Időközben az Eurocom le is húzta a rolót, nem is csodálkozom rajta, vajon miért. Aki kihagyja ezt a kalandot, az semmiről sem marad le. Aki mégis lenne olyan elvetemült, hogy megvegye, az ne a PC-s változatért nyúljon.
5/10
Utolsó kommentek