Mára már az Assassin’s Creed cím olyan jelentős névvé nőtte ki magát, mint a Call of Duty, vagy a Need for Speed. Szintén egy olyan címet üdvözölhetünk a sorban, amely már jó ideje, évről-évre új epizóddal bővül, népszerűsége pedig töretlen. Tavaly pedig megérkezett a várva várt változás, a harmadik epizód keretén belül, ami ígért fűt-fát. Lássuk, mennyire is bizonyul jónak a játék.
Az alcím nélküli, sorszámmal ellátott epizód ennek megfelelően új főhőst, új korszakot, és természetesen új helyszínt hozott magával. A játékban két személyt fogunk irányítani. A kezdeti bevezető részben egy Brit illetőségű személyt, Haytham Kenway-t fogjuk irányítani, majd a meglehetősen hosszú bevezetés után Haytham fia, Connor Kenway-t (eredeti nevén Ratonhnhaké:ton) kalandjait követhetjük végig, aki félig Brit, félig Indián származású. A történet az amerikai függetlenségi háború idején játszódik, ebből pedig tökéletesen leszűrhető az az információ, hogy a helyszín ezúttal nem más, mint Amerika. Ennél többet viszont vétek lenne elárulni, hiszen az már eléggé spoiler szagú lenne. Egy biztos, a történet itt is gondosan fel lett építve, csavarokkal, furcsa helyzetekkel megtűzdelve, miközben ügyeltek az apróbb részletre is. Persze mindeközben figyelemmel kísérhetjük a jelenben Desmond kalandjait is, aki észrevehetően több szerepet kapott, mint a korábbi epizódokban.
Játékmechanikailag az új Assassin’s Creed nem igazán tér el az elődeitől. Kaptunk két várost, Bostont és New Yorkot, illetve a közöttük elterülő hatalmas vadont. A két város viszonylag nagy, bár én nekem elég kicsinek tűntek. A felépítésük remekül visszaadja az 1700-as évek stílusát. A város bejárása nem csak a már megszokott alagútrendszereken keresztül történhet meg, de itt is, mint a Brotherhood esetében, akár lóval is végigvágtathatunk az utcákon. Connor felszerelése nem sokban tér el elődeihez képest. A dupla rejtett pengéket most is alkalmazhatjuk, kard helyett kapunk egy nagyon menő tomahawkot. Természetesen a kor vívmányainak megfelelően lehetőségünk lesz lőfegyverek használatára is, de a lassú újratöltési idő miatt rá leszünk kényszerülve a közelharcra, a fegyver maximum taktikai szerepet tölthet be. Ehelyett inkább érdemesebb az íjat használni, ami ráadásul még csendesebb is. Kapunk mind emellé egy elég érdekes kis játékszert, ami leginkább egy grappling hook-ra emlékeztethet. Ezzel könnyedén felakaszthatjuk az ellenségeinket egy faágra.
Mindemellett sokat változott Connor mozgáskultúrája is. A karakter mozgása, futása sokkal letisztultabb és összefüggőbb lett. A mászást gyakorlatilag egy gombra redukálták, így bármilyen nehézkes épületet egy pillanat alatt megmászhatunk. Bevallom, ez nekem baromi fura volt, én még ahhoz voltam hozzászokva, amikor az első részben csak 3 gombot kellett lenyomva tartani a futáshoz. Természetesen így sokkal könnyebb az irányítás. Ennek apropóján a vadonban lehetőségünk lesz a fák megmászására is, ami a maga módján szintén nagyon innovatív. A fák magaslatairól könnyebben becserkészhetjük ellenségeinket, de a vadászat is mókásabb. A harcrendszer is jelentős változáson esett át. Kaptunk új mozdulatokat, és az összefűzött gyilkolások is sokkal könnyebben elérhetőek, nem mellesleg az eddigi leglátványosabban lettek átemelve a játékba. A harcrendszer felvette a szintén remekül sikerült Batman játékokból a támadásjelzőt, így a rendszer már azt is jelzi felénk, ha a körülöttünk lévő ellenfelek közül mikor akar ránk támadni az egyikőjük. Hasonló a helyzet sortűz esetében is, ilyenkor csak magunk elé kell rántanunk egy szerencsétlent, aki átveszi az áldozat szerepét. Viszont a kijelölési rendszer is megváltozott, ami nekem kicsit zavaró volt. A játék nem magától fókuszál rá egy közeli célpontra, hanem beközelít és a célkeresztet rajta tartva nekünk kell becélozni az ellenfelet. Persze, lövésnél egy tök jó, nem vitás, de amikor felülről jelölném ki szerencsétlen áldozatomat, hogy egy precíz gombnyomással a nyakába vethessen magas, akkor nagyon frusztráló tud lenni, hogy nem működik a dolog.
A fő sztorin kívül itt is lehetőségünk lesz mellékküldetések elvégzésére. Kézbesíthetünk leveleket, a vadonban rejtélyes legendák után kutathatunk, bevehetünk templomos erődöket, vadászhatunk a szerencsétlen állatokra, vagy új munkásokat toborozhatunk a tanyákba. Az ők segítségükkel készíthetünk különféle tárgyakat, majd ezekkel kereskedhetünk némi készpénz fejében. Konvojokat támadhatunk meg, de ugyanígy a saját szállítmányunkra is ügyelnünk kell. Az így megszerzett pénzből fejleszthetjük akár a hajónkat is, amellyel nagyon izgalmas tengeri csatákat vívhatunk. Ez a játék egyik legkiválóbb része lett, mivel a tengeri csaták rendkívül izgalmasak és összetettek. Persze aki nem akar, annak nem muszáj a dolgok ezen részével foglalkoznia, a választás teljesen szabad. Ezért is sajnáltam, hogy a pénz másra nem is használható. Missziók tekintetében megmaradtak a kihallgatós, követős, lopakodós részek, amelyek itt-ott kissé átalakultak és bele kell rázódnia az embernek. A teljes szinkronizáció érdekében plusz követelményeknek kell megfelelnünk, amit és kissé túlzásnak éreztem egy-két küldetés alkalmával. A gyűjtögető életmódot követőek most is ki lesznek elégülve. A vadonban tollakat, míg a városban repülő papírosokat gyűjtögethetünk, illetve ládikók után kutathatunk, némi zsebpénz, vagy új recept reményében, ez utóbbit pedig összekötötték egy zárfeltörős minijátékkal, ami szerintem PC-n nagyon idegesítő, főleg azért, mert aprólékos egérkezelést igényel.
A továbbfejlesztett AnvilNext motor most is szépen muzsikál. A mozgás animációról már ejtettem szót, ami bámulatos. A karaktermodellek, a tárgyak modellezése szép, Boston és New York, illetve a vadon felépítése nagyon jól lett kivitelezve. A városban is összefuthatunk kutyákkal, macskákkal, más élőlényekkel, illetve gyermekekkel is, ami még élethűbbé varázsolja a nyüzsgő várost. Arról nem is beszélve, hogy nem csak a napszakok, de az évszakok váltakozását is remekül kezeli a motor. A hófödte vadonban a járás nehézkessé válik, a térdig érő hóban maximum csak araszolni tudunk, illetve az emberek és más állatok nyoma is követhető. Az egyetlen rákfenéje a dolognak, hogy a karakterek hajlamosak beleakadni a tereptárgyakba. És ezt nem említettem volna meg, ha két-három alkalommal történt volna meg, de sajnos ez folyamatosan előfordul. A fegyverek szintúgy megragadnak a levegőben, beleakadnak más tárgyakba. Mi a fene történt itt? Ez eddig nem jellemezte a sorozatot. A történet amilyen jól lett felépítve, számomra nem volt nagy durranás. Jó, persze tartogat álleejtős pillanatokat, de Connor jelleme valahogy nem igazán hagy mély nyomot az emberben, még ha érthető is a motivációja. Arról nem is beszélve, hogy a játék felére baromi unalmassá válik a Connor-Achilles közötti veszekedés. Mindenki csak egyet fúj, mint a pereces. Aztán a végére valahogy mégis epikussá válik a dolog. Ettől eltérően Desmond története jobban lett felépítve és én személy szerint a jelenkor cselekményeibe jobban bele tudtam élni magamat. A zene ismét művészi darab lett. Nagyon jó, pörgős dallamokkal rendelkezik a játék, még a játékon kívül hallgatva is fantasztikus a hangulatuk. A szinkronszínészek remekül játsszák a szerepüket. Connor félig Angol, félig Indián nyelven kommunikál, az Amerikaiak némi tájszólással beszélnek, de minden fő karakter jellemére illik a szinkronszínészek játéka. Mondjuk ez sohasem volt a sorozat gyengesége, ahogyan a zene sem. A kiadónak köszönhetően a játék magyar felirattal került a boltokba, méghozzá mindhárom platformon, ami tovább fokozza az élményt.
Minden jó tekintetében az Assassin’s Creed 3 kissé unalmasnak tűnt számomra. A történet egy idő után ellaposodik, majd csak a végére kerekedik ki ismét, és sajnálom, hogy a pénzünkkel a gazdaság fejlesztésén kívül nem sok mindent lehet kezdeni. Pedig én ebben láttam volna még fantáziát. Egy egyszer, esetleg kétszer végigvihető kalandnak nem rossz, de kétség kívül az Ezio trilógia valahogy jobb volt. Talán annak megvolt a maga mámora.
8.5/10
Utolsó kommentek