2007-ben a Hitman sorozatról elhíresült IO Interactive kicsit irányvonalat változtatott és elkészítette a Kane & Lynch nevű lövöldét, amely nekem a kisebb hibáitól eltekintve tetszett. 2010-ben jött a folytatás, ami picit más szájízű lett, ezt már az előzetes videók alapján is le lehetett szűrni. S pont emiatt tartottam is a játéktól.
A történet szerint a jelenleg Sanghaj-ban tartózkodó Lynch egy utolsó nagy buli erejéig meginvitálja régi partnerét, Kane-t annak reményében, hogy nagy vagyonra tehetnek szert. Bele is vágnak a melóba, viszont nem minden úgy sül el, ahogyan tervezték. A legnagyobb hibát pedig azzal követték el, hogy egy véletlen során lelőtték a helyi alvilág nagykutyájának lányát, így most minden rosszarcú és rendőr az ő fejünkre pályázik. Nincs más választás, mint a menekülés. Eközben mellékszálon még fut egy szerelmi történet is Lynch-csel kapcsolatban, ez viszont szerintem elég elhanyagolható.
A játék nem igazán mutat fel újítást az előző rész óta. A legszembetűnőbb változás csak az, hogy a második részben nem Kane, hanem az elmebajos Lynch bőrében lövöldözhetünk. De a recept ugyan az. Megyünk előre, jön egy halom rosszfiú, akiket lelövünk, majd megyünk tovább. Semmi extra. Ehhez rendelkezésre áll kellően bő mennyiségű fegyver és a fedezék rendszer, ami nem úgy működik, ahogy azt feltétlenül elvárnánk tőle, de legalább működik. Itt viszont a kellő mennyiséget rögtön felezzük is le, mert a fegyverek egy része teljesen használhatatlan és pontatlan. A lövöldözéseket megtörhetjük úgy, ha sikerül egy ellenfelünk háta mögé lopakodnunk és elkapni azt. Ilyenkor élő pajzsként vagy túszként is felhasználhatjuk szerencsétlent, majd egy huszárvágással kifesthetjük vele az aszfaltot, vagy éppen a falat, ha úgy tartja kedvünk. És ennyivel nagyjából jellemeztem is a játékot. Azért térjünk ki a helyszínre is. A játék komor hangulatához nagyban közrejátszik a helyszín is. Leginkább szűk, koszos sikátorokban fogunk járkálni, vagy lakóházakban, de ennél nyitottabb területeken is megfordulunk, mint a vasútállomás vagy repülőtér. Egyszóval a hangulat az teljesen átjön.
Had beszéljek inkább a technikai részéről a játéknak, mert igazából a probléma itt lakozik. Első körben a grafikára térnék ki. Nem olvastam olyan tesztet, kritikát, amely panaszkodott volna a grafikára. Én sem igazán szoktam emiatt rosszmájú lenni. De a Kane & Lynch 2 az előző részhez képest egy hatalmas visszalépés. Szerintem ez a játék csúnya. Az átvezető videók a szó szoros értelmében ocsmányak. A karakterek csúnyák, a textúrák alacsony felbontásban jelennek meg és az egésznek olyan műanyag érzete van. Ehhez képest az ingame játékmenet egy fokkal szebben néz ki, de még az is csúnya. Vagy nekem csal a memóriám, vagy a 2007-es első rész egy fokkal ennél jobban nézett ki. Persze, mondhatnánk, hogy így próbálja lefesteni a hangulatot, átadni az érzést, de ez szerintem csak mellébeszélés. Ezt a részt tökéletesen felvállalja a pályatervezés, a helyszínek, a történeti elemek (még ha klisések is néha) és az effektek. Van a játékban egy vibrálós effekt, (amit később valamiért a Max Payne 3 is alkalmazott) ami eleinte tök jónak néz ki, meg hangulatos, de olyan hamar zavaróvá válik, hogy az valami hihetetlen. Szerencsére ez kikapcsolható. A kamerakövetés viszont nagyon tetszett. Ez a „olyan, mint ha lenne velünk egy harmadik ember, aki folyamatosan fut utánad a kamerával” megvalósítás szerintem nagyon jó ötlet volt, nekem rendkívül tetszett. Következzék a mesterséges intelligencia. Te Úr Isten. Én el sem hittem, hogy ez a játék alig több, mint 2 éves. Az MI olyan szinten bugyuta, hogy el sem hittem, amit látok. Céltalanul futkorásznak fedezékből fedezékbe, előre-hátra, a karakterünkhöz oda-vissza. De a társunk intelligenciája sem különb. Ő is képes bármikor a legnagyobb csatamező közepére besétálni. Néha még az is előfordult, hogy egy adott ponton beakadt és a pálya egy másik részére teleportált. Az már csak hab a tortán, hogy a mozgás animáció nagyon darabos. A zenéről nem tudok nyilatkozni. Nem is figyeltem, hogy volt-e a játékban, de ha még lenne is, akkor sem hallottam, annyira jelentéktelenek. Pedig az első részben volt pár olyan jó zene, ami megalapozta a pálya hangulatát. Gondolok itt a diszkós, vagy a felhőkarcolós részre. Főhőseink szinkronhangjai maradtak a megszokottak és most is hozzák az elvárt szintet. A párbeszédek többsége még most sem több, némi anyázásnál. Néha megmosolyogtatóak, de számomra már unalmas. Többjátékos körítésként visszatér a coop mód, visszatér a csapatban dolgozós, egymás ellen irányuló bankrablás, zsaruk vs bűnözők és a beépített zsaru mód is. Sajnos ezeket nem tudtam kipróbálni, partner hiányában, mivel a játék egy szervert/játékost nem talált. Valahogy nem is csodálkozom rajta.
Nekem csalódás volt a Kane & Lynch 2: Dog Days. Mind játékmenetileg, mind a tálalás terén. Csúnya, az AI buta, a játék monoton, a fegyverek egy része használhatatlan, a fedezék rendszer is mint ha visszafejlődött volna és valahogy az egész nem jön át. Ez a „bosszúhadjárat” érzés nem illik a sorozathoz. Remélem idővel észhez térnek, és egy értelmes folytatást kalapálnak össze. Mint az első rész volt. Egy kis bankrablós sztorival megspékelve. Na az aztán ütne.
6/10
Utolsó kommentek