Lassan tényleg beleszokunk az évi rutinba. Az év első felét a viszonylag új címek, régóta várt folytatások töltik ki, majd jön a szeptembertől kezdve az utolsó pár hónap, amikor az olyan jól bejáratott címek, mint az új Call of Duty, az új Need for Speed, az új FIFA meg még az Isten se tudja, hány csillió-billió sportjáték folytatása jön ki. Most már egy ideje a Codemasters is beállt a sorba, a májusi uborkaszezon kezdetét kihasítva magának abból a bizonyos tortából. Hol egy új DiRT epizódot kapunk, hogy egy Formula 1 játékot (jó, azok inkább szeptemberben jelennek meg, ez igaz) vagy éppen egy olyan „újdonságot”, mint az idén érkező Race Driver: GRID folytatását.
De valami itt nem stimmel. Mint ha porszem került volna abba a bizonyos gépezetbe. Mármint, a DiRT széria eddig a kiváló rally szimulátor (júúúú ezt lehet nem így kellett volna mondanom, no de sebaj) űrt hivatott betölteni, a Showdown viszont valami más. Valami új. Kissé elrugaszkodott az eddig megszokott recepttől. Mint ha a húslevesből kifelejtették volna húst. Gondolom emlékeztek rá, hogy a DiRT második része habár megmaradt a rally színvonal mellett, mégis sokkal inkább egy fesztivál hangulata volt az egésznek. A Showdownról személy szerint ugyan ezt tudnám mondani, annyi különbséggel, hogy nem csak úgy tűnik, mint ha egy autós cirkusz lenne az egész, hanem konkrétan az is.
S miért is mondom ezt? Nos, mert az egész játék inkább a látványos manőverekre, mutatványokra és versenyszámokra épít. Vegyük is át szépen sorban ezeket a tényezőket. A versenytípusok skálája viszonylag elég széles ahhoz, hogy lekösse az embert az egyjátékos mód. Ha rövidre akarnám fogni, három fő kategóriába sorolnám ezeket a versenyeket. Első a verseny. Ebből van egy Race-Off, ami a sima körverseny, a Domination és az Eleminator, melyekkel már a második részben is találkozhattunk ráadásul a szabályaik sem módosultak semmit. Ettől egy kicsit már bonyolultabb az 8-Ball nevű verseny, amely szintén semmi másról nem szól, mint elsőként beérni a célba, viszont a pályatervezésnek köszönhetően adódik néhány elég veszélyes szakasz, ahol könnyedén karambolozhatnak a versenyzők. Második a roncsderby. Ennek is több fajtája van. A legtöbbet a Rampage-el fogunk találkozni, amely a sima roncsderbyt testesíti meg. Az ütközések típusától és azok erejétől függően kapunk pontszámokat, egyértelműen az a versenyző győz, akinek az idő lejártakor a legtöbb pontja van. A Knock Out sem tér el sokban az előző módtól, a főbb változtatás itt csak annyi, hogy egy pódiumról kell letaszítanunk az ellenfeleinket, minden más szabály érvényes itt is, ami a Rampage-re vonatkozik. Egy kicsit más a Hard Target mód, mivel itt minket akarnak majd szétzúzni az ellenfeleink, a mi feladatunk pedig a túlélés, lehetőleg minél tovább, de minimum az első helyezet időeredményének megdöntéséig. Visszatér a Head 2 Head és a gymkhana is, előbbi csak annyit változott, hogy nem szimpla versenyt kell futnunk, hanem trükkökét végrehajtanunk az adott szakaszon, lehetőleg gyorsabban, mint az ellenfelünk.
A Showdown Túra nevezetű bajnokság 4 fő részre van felosztva, a Profi szinttől kezdve egészen a Bajnokig. S ehhez képest nem nevezhető túl nagy kihívásnak a játék. Persze a megfelelő tapasztalatokat el kell sajátítani mindegyik versenymódhoz, de pár kör után egészen otthonosan fogunk mozogni a játékban. S habár a Showdown nem kínál annyi játékidőt, mint bármelyik DiRT ezelőtt, ennek ellenére nem is fullad unalomba egy pillanat erejéig sem. S kicsit talán a Codemasteres arcok is elgondolkodhattak ezen szerintem, mivel a karrier mód kipörgetése maximum 7-8 órát vesz igénybe. Szerintem ez egy bölcs húzás volt a fejlesztőktől, mert egy ötödik bajnokság beiktatása már fenyegethetett volna azzal a veszéllyel, hogy már megint ugyan azt kell csinálnunk, mint az előbb, csak még több pénzért. Az autókínálat is felfrissült egy cseppet, mert a licenszelt járműveken kívül tucatnyi fiktív autóba is bele fogunk futni. Némelyikük kifejezetten szép lett, remekül illeszkedik az olyan járművek közzé, mint a Ford Mustang GT, Ford Fiesta, Ford Escort MK 2, Mitsubishi Lancer Evo X vagy a Subaru Impreza WRX STI GR. Megmaradt a Flashback funkció is, amelyet most már nem minden versenymódban alkalmazhatunk, illetve kaptunk egy Crashback opciót is, amellyel újranézhetjük a legutóbbi brutális karambolunkat. A legjobb jeleneteket pedig változatlanul feltölthetjük YouTube-ra. Ami a játékmenetet illeti, bekerült a nitró is, amely folyamatosan újratöltődik, főleg akkor, ha kárt okozunk valamelyik ellenfelünkben. Versenyeken annyira nem hasznos, de amikor egymást kell ronccsá törni, igen nagy löketet adhat.
A grafikus motor még mindig az EGO, még mindig szép, és tovább nem is igazán ecsetelném, mert már egy kezemen tényleg nem tudnám megszámolni, hányszor fejtettem ki a motor előnyeit. Azt viszont ki kell emelnem, hogy a törésmodell remek, és az irányítást végre! - VÉGRE! – olyan szuperül sikerült belőni, hogy már az első versenytől kezdve egy álom az egész. Nem is túl árkádos, nem is túl szimulátoros, nagyon jól passzol a játék megújult stílusához. (Na, 3 rész után csak sikerült ebbe beletanulni, úgy látszik nem hiába jártattam a pofámat eddig) A mesterséges intelligencia viszont csak szódavízzel megy el. Versenynél jól teljesítenek, még könnyű nehézségi szinten is képesek megszorongatni, ha elbaltázunk egy kanyart, a roncsderbyken jól teljesítenek, kemények, agresszívak, az igazi káosz viszont a 8-Ball futamokon kezdődik. Elég csak egyszer átterelni őket a rossz irányba, onnan a büdös életbe nem találnak ki többet, ezzel akár kemény taktikákat is fel lehet építeni, ha netalán rosszul állna a szénánk a második menetben. Ledöbbentem rajta sajnos, hogy ilyen előfordulhat egy Codemasters játékban, de hát nincsen rózsa tövis nélkül, ugyebár. A zene fantasztikus, a lista nagy része inkább rockos beütésű, amelyet egy ilyen típusú játék szerintem meg is követel. Nekem nagyon elnyerte az ízlésemet a válogatás. És végre, - VÉGRE! – már verseny közben is szól a zene. Na, már két imámat hallgatták megy egyetlen „folytatáson” belül. Mi van ezekkel, lebetegedtek, vagy csak új fickót állítottak a vezető fejlesztői pozícióra? Viszont a rendkívül, marhára idegesítő kommentátor fickótól még mindig nem sikerült megszabadulni. Jó, persze, fogja a kezem az első fél órába, de ne dumáljon már végig az arcomba, mert nagyon idegölő bír lenni. Lehet ez most nem annyira jön át így íráson keresztül, de higgyétek el, több helyen is láttam, hogy ezt felhozták negatívumként. És igazuk is van. Persze, mondhatnánk: Hát ott van a hangbeállítások, némítsd le. A nagy faszt, ott sem lehet 50%-nál lentebb venni egy opciót sem, ami baromi idegesítő, mert a motorhang és az effektek még így is hangosabbak, mint a zene koccon.
A probléma, ami igazából nem is olyan nagy probléma, hogy a Sowdown egyáltalán nem DiRT. Ha más nevet adtak volna a játéknak, ebből simán lehetett volna alkotni egy sikeres sorozatot, de ennek körülbelül annyi köze van a korábbi részekhez, mint nekem a matematikai Nobel-díjra. Ettől eltekintve ez a játék egy üdítő színfolt, amelynek minden percét két pofára zabáltam, annyira jó. Kiknek ajánlanám? Akik imádják szarrá törni az ellenfeleket, szeretnek jókat versenyezni, no meg egy kis Underground féle farolgatásra, trükközésre vágynak.
9.5/10
Utolsó kommentek