Mint minden nagy játék, a Medal of Honor: Allied Assault sem kerülhette el a sorsát és hamarosan kapott is egy küldetéslemezt, a Spearhead-ot. Nem egészen 10 hónapot kellett csak várnunk a következő kiegészítésig, ami a Breakthrough alcímet viseli. Hamisíthatatlan, old school Medal of Honor feeling, ezúttal utoljára.
Az új küldetéslemez más irányba terelgeti a játékost, új helyszíneken keresztül élhetjük át a második világháború borzalmait, mindezt John Baker őrmester bőrébe bújva. A nem túl hosszú kampány során megfordulunk Olaszországban, Szicíliában, és Tunéziában is. Olyan valós eseményeken alapuló bevetéseken vehetünk részt, mint az Operation Husky, Operation Vulcan, Monte Cassinoi csata. Egyszóval elég változatos terepeken fogunk küzdeni, ahol nem csak a Németek keserítik majd meg a dolgunkat, de az időjárási tényezők is.
A Breakthrough sem változtatott semmit a jól bevált recepten. Sőt, ahogy én észre vettem, sokkal inkább megpróbáltak visszakanyarodni az eredeti Allied Assault élmény irányába. Itt is lesz olyan rész, ahol álruhát viselve, hamis papírokkal kell majd beszivárognunk az ellenséges területre, lopakodva behatolunk egy erősen német katonák által őrzött területre, vagy egy dzsipre szerelt géppuska állvány mögül írtjuk az ellenséget. A Spearhead újítása itt is elérhető, nem egy alkalommal lesz módunk bepattanni a légvédelmi ágyúk mögé, de itt használhatunk gránátvetőket és tankelhárító ágyúszerkezeteket is. Fegyverek terén a Breakthrough kicsit bőkezűbb volt, mint az előző kiegészítő. Többek között újdonságként üdvözölhetünk olyan modelleket, mint a Beretta, Carcano, DeLisle carbine, Moschetto, Vickers-Berthier vagy a PIAT (Projector, Infantry, Anti Tank) gránátvető.
A megjelenítésért változatlanul az IdTech 3 felel. Így, 2003 vége fele azért már nem számított annyira kiemelkedőnek a motor, de azt kell mondjam, még mindig korrektül festett a játék. A játék első pályáján tomboló homokvihar viszont hatalmasat dob a játékélményen, ez nekem baromira bejött. Azért ha őszinte akarok maradni, azt be kell látnunk, hogy az egy hónappal később debutáló Call of Duty valamivel szebben festett és ugyan azt a grafikus motort használja. A katonák mozgása még mindig elég szaggatott, a mesterséges intelligencia sem nyújt többet, mint a korábbi részeknél, arról nem is beszélve, hogy helyenként még be is akad a script. A játék ugyan azokat a zenéket használja újra és újra elődeihez hasonlóan, szóval lenne mibe belekötnöm, de ezeket már kétszer is kifejtettem. Bár nem, mint ha a zenékkel bajom lenne, csak elfért volna pár új dallam is szerintem. Sajnos nagyon sokszor előfordult játék közben, hogy nagyon beszaggatott a játék, bár ezt inkább a kompatibilitási hibákra fognám. A szinkronnal nem volt bajom, habár egy-két mondat jó pár alkalommal ismétlődik, ettől eltekintve korrekt munka. Viszont van valami a Breakthrough-ban, amit nem éreztem a Spearhead végigjátszása közben. Ez pedig a klasszikus Medal of Honor hangulat. A játék képes volt úgy leszögezni a monitor elé, mint amikor először játszottam az alapjátékkal. A küldetések tényleg jól össze vannak rakva, az akciók igazán pörgősek és képes fenntartani a játékos érdeklődését. A játékidő maximum 4 órára rúg csakúgy, mint az előző kiegészítő esetében. Egy könnyed délutáni lazításnak tökéletes választás.
És ezzel sokak számára véget is ért a Medal of Honor csillagának ragyogása. Sajnos ebben én nem tudok állást foglalni, mert az ezt követő epizódokkal még nem volt szerencsém játszani, de kétségkívül ez a széria marad számomra is az örök favorit. Mint azt már említettem, az alapjáték és a két kiegészítő lemez egy remek csomagban, baráti áron elérhető a gog.com oldalon, így aki szívesen nosztalgiázna egy kicsit, annak bátram merem ajánlani a beruházást ebbe a pakkba.
9.6/10
Utolsó kommentek