Az eddig megismert Prince of Persia trilógiát az Ubisoft 2008-ban félretolta és egy kissé más jellegű koncepcióval rukkolt elő. A csak szimplán Prince of Persia névre keresztelt alkotása játékmenetén kívül szinte minden tekintetben megváltozott. Más volt a főhős, a történet sem kötődött egyik eddigi játékhoz sem és a grafika is átváltott a cell-shading technológiához. Sokaknak ez nem tetszett, de nem kellett sokáig aggódniuk az eredeti trilógiához rajongóknak, hiszen 2010-ben megjelent az újabb epizód, amely a Forgotten Sands névre hallgat. Érdekesnek hangzik, ugye?
A herceg épp Azadba látogat testvérhez, Malik-hoz, aki nem mellesleg az azadi birodalom uralkodója. Hősünk mégsem abban a fogadtatásban részesül, amire számított. A palota jelen pillanatban ostrom alatt áll és az erőviszonyok sem Maliknak kedveznek, így egy olyan meggondolatlan döntést hoz, amelynek a palota falain belül mindenki megissza a levét. Salamon király túlvilági seregét szabadítja el, ami sajnos nem úgy sül el, ahogy azt az uralkodó várja, így mindenkit homokszoborrá dermeszt és szabad átjárást engedélyez a másvilágról érkező homokszörnyeknek is. A testvérpár természetesen karcolások nélkül megússza a malőrt köszönhetően egy pecsét két felének. Az egész folyamat csak akkor lehetséges megfékezni és mindent visszaállítani az eredeti állapotára, ha a pecsét két felét újra egyesítik. Viszont a hatalom nagyúr, így ez is kissé döcögősen fog menni.
A Forgotten Sands nem próbál meg korcsosulni, mint az „előd”, egyszóval itt ismét kötött pályákon belül kell mozognunk, mint ahogy azt már megszokhattuk. A játékmenet ennek megfelelően nem sok újdonságon esett át. A játékidő tetemes része ismét azzal fog eltelni, hogy logikai feladványokat oldunk meg, falon futunk, kapukat nyitunk ki, mindeközben néha-néha harcolunk is egy kicsit. Az ellenfeleket tekintve nagy újdonság nem történt. A szimpla kardos-páncélos homokszörnyeken kívül találkozhatunk újabb szörnyeket megidéző lényekkel, kisebb testű repülő vackokkal, halálmadarakkal (bár ők inkább a levegőben való közlekedésben fognak nekünk segíteni) illetve pár nagyobb testű behemóttal, akikre azért nem árt odafigyelni egy nagyobb csata közepette. Nem elég, hogy némelyiken vastag páncélzat van, előszeretettel képesek nekünk is rohanni aminek nagyon meg fogjuk érezni a hatását, ha nem sikerül kitérnünk előlük.
Némi változás azért történt a játékmenetben is. Az eddig megszokott mentésrendszert helyét átvette az automatikus mentés, ami talán annyiban is jobb, hogy sűrvebben ment, így egy nehezebb szakaszon mondhatni könnyebb dolgunk lesz. Ebből már ki lehet valamelyest silabizálni, hogy akkor hol vannak az életerőt feltöltő kutak? Nos, erre már nem lesz szükség. A víz, mint fontos játékelem ugyan nem került ki a játékból, hanem kissé átalakult. Életerőt a vázákból és az ellenfelekből nyert piros gömbökkel szerezhetünk, a víz belapátolására immáron nem lesz szükségünk. A homokot szintén nem az idő visszapörgetésére használhatjuk, mint régen, itt ezek már tapasztalati pontokként funkcionálnak. Ezek gyűjtésével minden szint után fejleszthetjük a képességeinket, mint például: nagyobb életerőcsík, erősebb támadás a kardal, idő visszatekerő cellák növelése, vízdermesztő tulajdonság meghosszabbítása, stb… És ha már megemlítettem ezt a vízdermesztő tulajdonságot. A játékban segítségünkre lesz egy Razia nevezetű dzsinn, akitől megkapjuk majd ezeket a tulajdonságokat, többek között a víz feletti uralmat is. Ez mit is takar? Egy rövid időre képesek vagyunk manipulálni, megdermeszteni a vizet, jégoszlopokat, falakat teremetve így, ami sokszor lesz majd a továbbjutás kulcsa. De ez még nem minden. Később képesek leszünk a romos épületeket visszaállítani olyanra, amilyenek voltak az eredeti állapotukban, mindezt a dzsinn emlékezetének segítségével.
A játék az Assassin’s Creed széria alatt is dübörgő Anvil grafikus motort használja. Panaszra nem lehet okunk. A játék gyönyörűen fest. A mozgás animációk szintén tökéletesek és erről jut eszembe. A herceg itt mintha kicsit jobban kapkodná a lábát. A peremeken gyorsabban fut, gyorsabban képes mászni és mindent rohamtempóban csinál. Kissé olyan érzésem van, mint ha Sam Fishertől vett volna leckéket. Egyedüli problémám csak a kameraállással volt. Bár csak azt mondhatnám, hogy néha. De sajnos azt kell mondanom, hogy a játékkal eltöltött 7 óra alatt többször is olyan helyzetben találtam magam, amikor a bugyuta kameraállás miatt rontottam el egy mozdulatot, vagy csak szimplán nem láttam a helyes irányhoz szükséges utat. Én úgy gondolom, hogy ezt a konzolport fogyatékosságának köszönhetjük. A másik zavaró tényező az, hogy amíg a régebbi részek esetében mi magunk pörgethettük vissza az időt és tényleg csakis ott állítottuk meg, amikor nekünk jól esett, itt ez ismét elkorcsosult. Az egész rendszer csak azért van benne a játékban, hogy hű maradjon az elődökhöz és ez is csak egy mankó azokhoz az esetekhez, ha netán véletlenül elrontanánk egy lépést/ugrást. Van, amikor indokolatlanul sokat teker vissza a játék és ez nekem nem tetszett. Játék közben kissé úgy éreztem, mint ha picikét visszábbvettek volna a készítők a kihívásokból. A harcok kissé leegyszerűsödtek, közel sincs már az a fajta taktikázás, amit az első 3 részben nekem rendszerint alkalmaznom kellett, különben egy lépést sem tudtam volna megtenni a következő kapu felé. Igaz a nagyobb dögöknél ügyelni kell, de a második ilyen harc után kitanulható a technikájuk és ismét nem okoznak semmiféle meglepetést. Talán csak a főellenség húzósabb picit, de ezt mi, Prince of Persia fanok már megszokhattuk, mert a Dahaka-t sem volt anno könnyebb legyőzni, mint Ratash-t. A hangokkal meg voltam elégedve. Yuri Lowenthal nélkül ugye nem lenne a herceg az, aki és ismét minőségi szinkronmunkát végzett. A többi 2 szereplő hangja is nagyon jó lett, csak úgy, mint a szörnyeké. Akinek meg nem volt elég a sztori mód, az idegelheti magát a Kihívás móddal is, ahol hordák támadásait verhetjük vissza akár Ezio ruhájában is, ha hajlandóak vagyunk fizetni érte.
Forgotten Sands egy keményvonalas, velejéig fajtiszta Prince of Persia játék, ami méltó az elődeihez. Igaz meglátszanak rajta az újkor játékainak elemei, de ezektől eltekintve nagyon szórakoztató játékot kapunk a pénzünkért, amit fanként igen buta lépés lenne kihagyni. Akinek bármely előző rész tetszett, annak garantálom, hogy ebben sem fog csalódni.
8.5/10
Utolsó kommentek