Az Arkane Studios legutóbb 2006-ban robbant be a köztudatba, a Dark Messiah nevű játékával. Egy nagyszerű akciójátékot kaptunk, melyet a PC Gamer az Oblivion és a Half-Life 2 szerelemgyermekeként nevezte el. Nagyszerű kardcsatákat vívhattunk benne, arról nem is szólva, hogy a source motor által nyújtott fizikai képességeket nagyon jól kitudta használni a játék. Ezután sokáig nem lehetett hallani a stúdió felől (Bár volt egy The Cross nevezetű próbálkozásuk, ami végül a kukában landolt) de 2012-ben visszatértek, méghozzá egy nagyszerű, steampunk világba helyezett lopakodós játékkal, a Dishonored-el.
Főszereplőnk, Corvo egy remek képességekkel megáldott gyilkos, szakmájában talán a legjobb, emellett pedig a császárnő személyi testőre. A játék kezdetekor hősünk éppen hazatér, majd Kaldwin-nal szeretne négyszemközt megbeszélni néhány dolgot, mikor hirtelen feltűnik néhány titokzatos orvgyilkos, a császárnőt meggyilkolják és ezután szélsebesen eliszkolnak, de azért magukkal viszik az ifjú trónörököst, Emily-t is. Persze, hogy az egészet a mi nyakunkba varrják, így azonnal el kell menekülnünk a helyszínről. Hamar kiderül, hogy az egész eset jó előre meg volt tervezve, de szerencsére egy maroknyi kívülálló segítségével sikerül megszökni a börtönből, még mielőtt a fejünket vehetnénk az el nem követett bűnért és megindulhat a kegyetlen leszámolás.
Küldetéseink során többféleképpen is eljárhatunk. Hogy miként hajtjuk végre a feladatainkat, csak rajtunk áll. Őrült módjára, emberről-emberre lekaszabolhatjuk a város teljes népességét is, de így nem leszünk jó hatással Dunwall lakóira sem és magára a környezetre sem. A patkányok egyre jobban elterjednek, az eget sötét felhők lepik el. Ellenkező esetben, ha a sunyizást, lapulást részesítjük előnyben, a betegségek háttérbe szorulnak és a napot is egyre gyakrabban láthatjuk majd az égbolton. Mindezek mellett cselekedeteink meghatározzák a játék végkifejletét is, amelyből összesen kettőt érhetünk el. (Jó vagy rossz, ugyebár)
Ejtsünk pár szót a felszerelésünkről, képességeinkről. Fegyverarzenálunk nem mondható túlságosan bőnek, de épp elég ahhoz, hogy a játékos választani tudjon közülük bizonyos esetekben. Legjobb barátunk az összecsukható pengénk lesz, amellyel könnyen ledöfhetjük gyanútlan áldozatainkat vagy vívhatunk vérre menő kardcsatákat. Elengedhetetlen kellék a pisztoly, amely habár hangos, hatótávolsága kicsi és még a szórása is nagy, közelharcban nagyon jó segítség lehet, főleg, ha csapatostul rontanak ránk az őrök. A lopakodás mestereinek nagyobb segítséget nyújthat a számszeríj, amelyhez többfajta íjvessző is jár. Az alap nyílvesszőn kívül vásárolhatunk/szerezhetünk hozzá altatólövedéket is, amely nem öli meg, csupán elkábítja a kiszemelt delikvenst. Szorult helyzetekben a gránát is jól jöhet, személy szerint én ezt annyira használtam, mert egyrészt nagyon hangos és körénk csődíti az egész bagázst, másrészt nem igazán erős, főleg fejlesztések nélkül. Na igen. A fejlesztések. Kalandjaink során a láb alól eltett ellenfeleink zsebét kiüríthetjük és rengeteg olyan értéktárgyat tehetünk el, amelyek nem kevés kézpénzt érnek. Ezt később a helyi fegyverkovácsnál költhetjük el különféle fejlesztésekre: gyorsabb újratöltés, nagyobb lőszerkapacitás, optikai nagyítás, stb…
Corvo nem csak a fegyverek nagymestere, de a siker érdekében többféle mágiát is képes bevetni. Meg tudjuk állítani az időt, megszállhatjuk az ellenfelek és átvehetjük a testük felett az irányítást, duplán ugorhatunk, átláthatunk a falakon, megidézhetünk gyilkos patkányhordákat, teleportálhatunk a közeli platformokra, egy kisebb lökéshullámmal akár eltaszíthatjuk magunktól ellenfeleinket is. Persze mindez nem lesz egyből elérhető. Ezekért a képességekért meg kell ”küzdenünk”. A pályákon különféle értéktárgyak vannak elrejtve, melyek elköltésével tehetünk szert újabb mágiákra, vagy fejleszthetjük a meglévőket. Ezek megtalálásában egy szív lesz a segítségünkre, amely megmutatja a térképen, körülbelül merre is kell mennünk és hogy milyen távolságra van tőlünk a kiszemelt tárgy. Lehetőségünk lesz még gyűjtögetni úgynevezett csont talizmánokat is, melyekből egyszerre 6 darab lehet nálunk és mind-mind javít valamely képességünkön. (Kis idővel regenerálódhatunk, visszatöltődhet az életerőnk, stb…) Hogy éppen mely lehetőségekkel akarunk élni, az csak rajtunk múlik. A módosításra hála a jó égnek bármikor lehetőség van, akár misszió közben is.
A taktikázás nagyon fontos a bevetéseink során. Ha sunyizva haladunk, akkor ellenfeleink nem mindig vesznek észre. Érdemes kihasználni a terep nyújtotta lehetőségeket is. Bebújni a függönyök mögé, íróasztalok alá, kioltani a gyertyák fényét. Nem ajánlatos futkározni sem, mert az ellenfelek erre hamar felfigyelhetnek, ergo növekszik a lebukás esélye. A hullákat lehetőségünk van szállítani is, így mindig gondoskodjuk azok elrejtéséről. (Bár később már maguktól is elhamvadnak, ha elérjük a fejlesztést) Ha mégis kardcsatába bonyolódnánk, gondosan ügyeljünk a hárításra. Habár a folyamatos védekezéssel a bekapott találatok esélye szinte egyenlő a nullával, de ha pont a lesújtás pillanatában állunk védelmi pozícióba, lehetőségünk van kibillenteni az ellenfelet az egyensúlyából. Mindig keressünk alternatív útvonalakat. Sokszor jobb, ha a háztetőkön, csöveken, szellőzőkön ugrálva haladunk előre, mint ha egy kis sikátorban kukáról-kukára haladva bujkálunk. Ha nagyon precízek vagyunk, megfigyelhetjük az őrök járőrözési útvonalát is, a magasból leugorva pedig a megfelelő pillanatban egy mozdulattal kivégezhetjük áldozatainkat.
A megjelenítésért az Unreal engine harmadik generációs változata felel. A megjelenítés kissé furának tűnhet. Az egész játék úgy néz ki, mint ha kissé rajzolt lenne, meg nem is. Az az egy biztos, hogy hangulatilag nagyon illeszkedik a játékhoz, bár én nem nevezném annyira szépnek. Természetesen az elvárásoknak megfelelően viselkedik a motor. A fizika, animációk, minden úgy működik, ahogy annak lennie kell. A szinkronhangokkal én viszont nem nagyon vagyok megelégedve. Úgy látom, ez csak nálam szúrt fület (ha-ha) de szerintem nagyon élettelenek a karakterek hangjai. De ez csak személyes vélemény. A mesterséges intelligencia viszont képes fura dolgokat művelni. Összegségében elég intelligensnek tűnhet, mert a legkisebb neszre is felfigyelnek általában, de akad olyan pillanat is, amikor azt sem veszik észre, ha a mellettük álló társát épp nyakon döföm. Az igazi káosz akkor tör ki, ha tömegesen próbálnak eltenni minket láb alól. Nos, olyankor tudnak elég fura dolgokat művelni, egymás testi épségére nem ügyelve. A játék szavatossága pedig figyelemre méltó. Ha minden részletre odafigyelünk, akár 20 óra játékidőt is kínál a Dishonored, ami mai viszonylatban nem mondható negatívumnak. Külön örömöt okozhat az is, hogy hazánkban magyar felirattal jelent meg a játék, így még jobban belemerülhetünk a történetbe.
Előérzeteink és a szaksajtó állításai bebizonyosodtak, nem kellett tartanunk a Dishonord bukásától. Könnyen meglehet, hogy az idei év legjobb játékáról beszélünk, de ne felejtsük el, hogy még nincs vége az évnek, és még mindig hátravan néhány nagyszerű játék. Az Arkane Studios az én szememben csak még nagyobb elismerésre tett szert. Kétség kívül a Dishonored büszkén foglal helyet a legjobb lopakodós játékok listájában. Akik szeretik a Thief sorozatot, azoknak mindenféleképpen megér egy próbát, de szerintem bárki más nyugodt szívvel tegyen vele egy próbát, mert egy nagyszerű alkotásról van itt most szó.
9.7/10
Utolsó kommentek