Minden játéknak más a stílusa. Van olyan, melyben lopakodni kell, logikai feladványokat kell megoldani, versenyezni és van olyan is, aminek semmi értelme nincs, csak mész előre, és lősz, mint a hülyegyerek. Ha a Serious Sam-et be kellene sorolnom az egyik ilyen kategóriába, biztos, hogy az utolsóba tenném azt. Miért is? Mindjárt kiderül.
A 21. század kezdetén az emberiség egy ősi, fejlett, idegen civilizáció nyomaira bukkan. Az ott talált technológia olyan fejlett, hogy segítségével az emberiség képes kijutni a világűrbe, hogy más bolygókat is meghódíthasson. Sajnos 2104-ben egy idegen faj támadja meg az emberiséget, amely kismillió különböző szörnyeteget küld át egy másik dimenzióból. Hiába küzdöttek oly kitartóan az emberek, ez nem volt elég. Szépen lassan, bolygóról bolygóra húzódtak vissza, egészen az anyabolygóig. Viszont volt valaki, kinek bátorsága sok reményt vitt az emberek szívébe. Ő volt Sam „Serious” Stone. Igazi legenda volt. Sokszor megsérült a harcok folyamán, de sohasem győzték le. Épp ezért a világ vezetői úgy döntöttek, hogy felhasználják az ősi nép egyik hátrahagyott gépezetét, az "Időzárat", mely képes egy embert a múltba visszarepíteni. Nem is kérdéses, kit küldenek vissza.
Megérkezésünk után a NETRICSA (NeuroTRonically Implated Combat Situation Analyser) azonnal tájékoztat küldetésünk céljáról. Mi is ez a NETRICSA? Ez egy olyan központi rendzser, amely tájékoztat minket küldetésünk céljairől, tanácsokkal lát el, kisebb leírást ad a szörnyekről, illetve a fegyverekről. Szóval nagy segítségünkre lesz a játék folyamán. De térjünk is vissza a fő küldetésünkre. Meg kell szereznünk a 4 mágikus elemet, majd elvinni azokat Karnak-ba. Ez viszont nem olyan egyszerű, mert mindegyik más-más helyen van. Ezek után ha ez még nem lett volna elég, még egy ötödik elemet is meg kell szereznünk, és azzal együtt kell eljutnunk Thébába. Az előttünk kinyíló kapu vezet el minket Luxorba, onnan pedig a Gízai Nagy Piramishoz. Ezalatt akcióban nem lesz hiány, azt garantálom. De nézzük is, mivel apríthatjuk fel azokat a csúnya, gonosz teremtményeket.
A játék elején még csak egy katonai kés, illetve egy, a magnumra erősen hasonlító Shofield 45. puska büszke tulajdonosai lehetünk, de elég hamar kezeink közé vehetjük a felhúzós shotgunt, illetve a duplacsövű sörétes puskát. Ezekkel elég nagy pusztítást lehet végezni a közelben. A gyengébb ellenfelekből akár egyszerre hármat is simán le tudunk vele tarolni. Persze a duplacsövű sörétes jelentősebb pusztítást tud végrehajtani, viszont elég nagy hátránya, hogy az újratöltése sebesség lényegesebben több, mint a sima shotguné. Az első erősebb fegyver, melyet kezeink közé kapunk, az a rakétavető lesz. Nagyobb ellenfelek ellen kiváló gyógyszer, illetve a tömeg közé bepukkasztva is szép eredményeket lehet vele elérni. Sajnos ugyanez nem mondható el a gránátvetőről. Igaz ez is jelentősebb rombolást tud végezni, viszont eléggé kezelhetetlen. Sokszor nem oda megy a gránát, ahová szeretnénk, illetve az ellenfelek is könnyen ki tudják játszani. Én nem is használtam ezt a fegyvert. A játék csak akkor válik igazán izgalmassá, mikor a jó öreg Thompsonnal írthatjuk a népet. Erős, tüzelése közepesen gyors, rajban támadó ellenfeleknél a leginkább ajánlott fegyver. Szintén nagy előnye, hogy egyszerre 1000 töltény szedhető fel hozzá. Következő kedvencem a lézerpuska, mely inkább egy modern, hordozható turrethez hasonlít. Tüzelése a Tommygunhoz hasonlóan közepesen gyors, nagy behemót ellenfelek ellen jó társunk lesz. És most jön az én abszolút favoritom, szívem pici csücske, az én egyetlenem, és sokak nagy kedvence, a Minigun. Szerintem ezt nem kell részleteznem. Ha ezt a fegyvert használod, nincs olyan teremtmény, ami ne pusztulna el körülötted 500 méteres körzetben. (Vagy akár még ennél is távolabban.) ÉS jöjjön fegyvertárunk utolsó darabja, az Ágyú. Segítségével hatalmas ágyúgolyókat lőhetünk ki, melyek kis gurulás után felrobbannak. A nagy dögök ellen ez a legjobb fegyver.
Nos akkor lássuk, milyen ronda szarkupacok ellen is kell felvennünk a harcot. Az elején robbant könnyű dolgunk lesz. Feltámadt Siriani katonák mindenféle módosulata ellen kell harcolnunk. Jellemző rájuk, hogy levágott fejüket bal kezükben tartják, és fura, valami dörmögő hangot adnak ki. Egyes fajtája rakétával támad ránk, a másik bombát dobál felénk, a harmadik meg öngyilkosjelölt módjára, ordítva, mint a hülye szalad felénk, és ha elérte a kellő közelséget, felrobban. A Gnaar egy olyan fura lény, melynek nincs feje, szeme és szája a testén található. Nem valami nagy kihívás leölni őket, egy, netán kettő jól irányzott shotgun lövés simán leterítő őket. Egyik legutálatosabb ellenfél a Kleer lény csontváza. Nem elég, hogy több lövés is kell bele, (természetesen csak akkor, ha lőfegyverrel szándékozunk fejbeviccsantani őket) de olyan gyorsan mozognak, hogy elég őket eltalálni. Ha rajba támadnak, mindenféleképpen a rakétavető az ajánlott fegyver. Hasonló undok dög a bika is, mely teljesen úgy viselkedik, mint egy normális bika, és ugyan úgy is néz ki. Bazinagy, baromi erős, és akkorát bír rajtunk öklelni, hogy akár tárképet is rajzolhatnánk a pályáról. Elég sok skulót kell belenyomni ahhoz, hogy megmurdeljen, de egy erősebb fegyver simán végez vele pillanatok alatt. Szintén egy „favorit” következik, amit inkább egy robot csirkéhez tudnék hasonlítani. Ezek a biomechanikus „izék” rakéták sokaságával boldogítják az életünket, és némelyikük elég szívós, mert csak 5 pontos rakétatalálat bevitele után hajlandó eldülni. Vannak különböző fajtájú póklények is, melyek félig skorpió, félig öö… valami szörny keveréke, majdnem olyan, mint ha kentaur lenne, de mégsem az. Ezek gépfegyverrel támadnak ránk, de pár fejes után simán eldűl. Elég lomha állat, ha körbefutkosva lövöldözünk rá, nem fog tudni megsebezni. Kis apróságok közé sorolom az olyan lényeket, mint az elektromos hal, a hárpia, és a kis béka szerű zöld lényeket. Ők igazából nem jelentenek túl nagy kihívást, 1-2 golyótól rögtön megfekszenek. És a végére pedig jöjjenek az igazi behemótok, a góliátok. Kezdjük a legkisebbtől. Aludran Reptiloid: Egy négykezű, szarvas behemót akármi. Nem okoz nagy veszélyt, valami kis zöld trutymókat dobál felénk, de megölése eléggé le tudja izzasztani az embert. Következő a Láva Gólem. Igazából velük többször is össze fogunk futni a játék vége felé, és egyszer egy boss formájában egy hatalmassal meg is kell küzdenünk. Ő is lávagolyókat dobál ránk, annyi a nehéz a likvidálásában, hogy ha meghal, egy kisebb, hozzá hasonló lény formájában önálló életet kezd, és van, amikor egyszerre 10 ilyennel kell megküzdenünk. És a végére hagytam a Fő-Fő Boss-ot, Ugh-Zan 3-at. Ő is golyókat dobál ránk, ha veszélyben érzi magát (ez akkor van, mikor a fél HP-ja lemegy) akkor kezdi el használni fegyvereit. Megölni fegyverrel nem lehet, mivel életereje folyamatosan regenerálódik.
A játék grafikája korához képest nagyon szép. Ez meglátszik az ellenfelek kidolgozottságán, a fegyverek részletességén, és a pályán is. Nem is túl kockás, és odaügyeltek a részletekre is. A hangok is jól sikerültek, csak a 2.-3. óra után már elég idegesítővé válik mindig ugyanazokat a ricsajokat hallani. A játék végére az összes ellenfél hangeffektusát képesek leszünk megtanulni, így már garantáltan nem fogunk meglepődni, ha egy seregnyi Kleer szalad utánunk. Sajnos az AI az nincs annyira a toppon. Az ellenfelek gondolkodás nélkül szaladnak felénk fele, sokszor még az egyes objektumokat sem kerülik ki, így néha előfordul, hogy megakadnak egy-egy tárgyba, vagy a sarkon próbálnak meg átfutni. De miért is kritizálom az AI-t!? Joggal merülhet fel a kérdés, hiszen ennek a játéknak nem is ez a fő nézetpontja.
Töménytelen akció, temérdek mennyiségű lőszer, lőfegyver és lőpor jellemzi a Serious Sam-et. Komolysága nincs a játéknak, de nem is ez a fontos, hanem az a fajta élmény, amelyet még egy játék sem nyújtott nekünk. Aki egyszer kipróbálja, nehezen tud leszakadni róla.
9.3/10
Utolsó kommentek