GameCenter - A játékok központja

2011 szerintem a videójátékok éve volt. Remek címek jelentek meg, köztük helyet foglalt a Bulletstorm is. Habár nem az egyik legjobban várt játék volt számomra, mégis hatalmas érdeklődéssel követtem a játékot, mint kiszivárgott videót rögvest megnéztem róla. Nem is volt kérdés, hogy kipróbálom-e a People Can Fly legújabb üdvöskéjét, mivel valami eszméletlenül brutális a hangulata. A Painkiller után egy igazán elmebeteg játékot kapunk a Lengyel srácoktól.

A történet egy alkoholista zsoldosról, Grayson Hunter-ről szól, aki egy zsoldos csapat vezetője volt mindaddig, amíg rá nem jöttek, hogy munkaadójuk, Sarrano tábornok által megjelölt célpontjai olyan ártatlanok, akik a tábornok lebuktatásán tevékenykednek. Gray és csapat évekig menekül, amiért megpróbált bosszút állni Sarrono-n, de hamarosan ismét összetalálkoznak vele, melynek következtében hőseink egy szerencsétlen döntés után a Stygia bolygón landolnak. Csak 3 társunk éli túl ezt a szerencsétlen kalandot, Ishi pedig súlyos sérüléseket szenved, amiért mesterséges implantátumokkal állítják helyre a roncsolódott szervezetét. Itt kezdődnek el kalandjaink ebben az őrült világban, ahol néha még a saját barátunkban sem bízhatunk meg.

Innentől kezdve a játék átalakul egy masszív, arcade lövöldözős játékká. És az arcade-ot akár szó szerint is értelmezhetjük. A Bulletstormot már a bejelentése óta azzal a reklám szlogennel reklámozták, hogy: Kill with skills. Ez annyit foglal magában, hogy a játék minden egyes megölt ellenfélért jutalompontokkal ajándékoz meg. De ez nem ilyen egyszerű. Attól függően, hogyan végzünk szerencsétlen áldozatunkkal több pontot kapunk. Például a fejlövésért, vagy a rosszarcúak kaktuszba rúgásáért jóval több jutalmat kapunk, mint ha csak simán beleeresztenénk egy tárat. És ez nem merül ki ennyiben, mert rengeteg helyzetért újabb és újabb gyilokmutatványokat érhetünk el, amelyben közrejátszhat a környezet, az éppen használt fegyver vagy az ellenfelek mennyisége. A pontoknak nem csak annyi szerepük van, hogy a haverokkal versengjünk, ki szerez több pontot egy adott szakaszon. A pályán feltöltő kapszulák vannak elhelyezve, amelyre rácsatlakozva vásárolhatunk lőszert és fejlesztéseket a fegyvereinkhez.

 Fegyvereink nagy része a megszokott sémára építkezik. Az automata gépfegyvert, revolvert, sörétes puskát, aknavetőt itt is megtalálhatjuk. Kissé érdekesebb játékszer a fúrófejet kilövő fegyver, amely elég viccesen végez áldozataival, de a mesterlövész puska is kissé furcsán viselkedik a megszokotthoz képest. Miután bemértük áldozatunkat, lehetőségünk adódik a kilőtt lövedék irányítására. Ez nagyszerű lehetőséget kínál újabb gyilokpontok eléréséhez, nem mellesleg nagyon jó móka is. A fegyverek mellett használhatjuk a lábunkat is, hogy a túl közel merészkedő ellenfeleket elrúgjuk magunktól, de az abszolút újdonság az ostor. Eme remek szerkezettel csatlakozhatunk rá a feltöltőkre és léphetünk interakcióba a pályán elhelyezett tárgyakkal, amivel utat csinálhatunk magunknak a könnyebb haladás érdekében. Nem mellesleg magunkhoz húzhatjuk vele az ellenfeleket, ha netán túl messze lennének, vagy kirángathatjuk őket a fedezék mögül és a mini helikopterükből. Nagyon hasznos jószág, nem mellesleg vicces is vele szívatni a gonoszokat.

Mivel a játék az Epic games jóváhagyása alatt készült, így nem kérdés, hogy a produktumot a harmadik generációs Unreal Engine hajtja. A motor még mindig remek látványt nyújt, ez alól a Bulletstorm sem kivétel. Már sokat ecseteltem, miért is szépek azok a játékok, amelyek alatt ez a motor is fut, a Bulletstorm esetében egy érdekes hiba ütheti fel a fejét, ami miatt néhány effekt vagy textúra rettenetesen elcsúnyul és olyan, mint ha egy 8 bites szöszmösz lenne. Nem mellesleg az is elég szemet szúró, amikor a komplett térképet egy nagy feketeség borítja be pár pillanatra. Ez az átvezető videóknál különösképp idegesítő tud lenni. A szinkronnal a színészek kiváló munkát végeztek. A színészek végig beleélték magukat a szerepükbe. A szereplők játék közben folyamatosan ontják a trágár oltásokat egymásnak, főleg Gray, aki mindenhez hozzáfűz valami trágár kijelentést. Ez hatalmasat dob a játék hangulatán, nagyon jókat derültem rajta. A másik oldalról azt is el kell ismernünk, hogy a hangulatos kivégzések első blikkre izgalmasnak tűnnek, és az első 2-3 órában még valamennyire le is kötik a játékos figyelmét, de a játék felétől kezdve kissé már unalomba fullad, főleg, ha mindig ugyan azokat a kínzásokat csináljuk. Ezeket az unalmas, monoton lövöldözéseket hivatottak feldobni a bossharcok, amelyek mindig jókor jönnek. Amikor már azt gondolnánk, hogy ismét egy unalmas csőharcba keverednénk, akkor csak hirtelen elénk ugrik egy hatalmas, ocsmány teremtés, amivel meg kell küzdenünk. Ha ez éppen nem lenne elég, akkor az irányításunk alá vehetünk egy robotszörnyeteget is, amellyel élvezet szétcsapni az ellenfelek között.

Ahhoz képest, hogy mindenfelől csak azt hallom, mennyire nem lett jó a Bulletstorm, az én elvárásaimat teljesítette a játék. A sztori jó, a különféle kivégzési módszerek nagyon frappánsan el lettek találva, Gray személyisége pedig mély nyomot hagy mindenkiben, amely még Duke Nukem-mel sem mérhető össze. (Hogy milyen téren, azt mindenki döntse el maga). 2011 egyik színfoltja a játékkínálat terén a Bulletstorm, amit minden FPS kedvelőnek őszintén merem ajánlani.

8.5/10

Ha lövöldözős FPS-ekről van szó, akkor én általában valamilyen arcade lövölde elé vágom be magam, mint például a jó öreg Call of Duty. Azonban mint a versenyjátékoknál, ebben a műfajban is vannak olyan játékok, amelyik szimulátorként működnek. Eddig kerültem az ilyen típusú címeket, most azonban rávettem magam, hogy kipróbáljak egy ilyen címet, így elővettem az Operation Flashpoint folytatásának szánt, úgy második részét, a Dragon Rising-ot.

A játék a Skira szigeten játszódik, ahol nagy háborúk dúlnak az olaj miatt. A sziget éppen Kína fennhatósága alatt van és érdekes módon nem az Oroszok kívánják lerohamozni a szigetet, hanem az amerikai hadsereg. És ami ennél is meglepőbb, e két nemzeten kívül senki sem kapcsolódik be a harcba. Így tehát magától értetődő, hogy mi az amerikai katonák bőrébe bújva próbáljuk küldetésről-küldetésre visszaverni a Kínai hadsereg csapatait.

Szimulátor révén a rambo fenegyerekek iszonyatosan messziről kerüljék el ezt a játékot, ha netán nem ismernék a nevet. A kampány 11 küldetést foglal magába, melynek során különböző feladatok révén kell visszafoglalnunk a szigetet. Ezalatt két katonát irányíthatunk. Egyikük Hunter, a másik katona pedig Mulholland. A két katona más-más személyiség, mivel Hunter a nappali missziók ásza, addig Mulholland az éjszaka leple alatt, lopakodva semmisíti meg ellenségeit. Ehhez mérvén a két fél más-más típusú fegyvereket használ. Habár csak két fél harcol a szigeten, fegyverekből nem lesz hiány. Használhatunk olyan típusokat, mint az M16A4, Javelin, M16A4, M21 és a Kínai oldalról is sorolhatnék még, csak azok neveit éppen nem vágom fejből. Szóval elég nagy a választék, és ha ez nem lenne elég, a fegyvereket az elesettektől felvehetjük vagy akár a közelben kikészített ellátmányból is csemegézhetünk. A feladatok során vezethetünk különböző négykerekűeket és tankokat is, amelyeken a felszerelt géppuskaállványt használhatjuk is. Mindemellett a csapatunknak parancsokat is osztogathatunk a jobb taktikázás érdekében. A sérülés rendszer meglepően jól ki van dolgozva. Egyetlen lövéstől akár azonnali halált is szenvedhetünk, míg legjobb esetben csak elvérzünk, ha nem kezeljük azonnal a sebünket. Mint katonai szimulátor, ez a rendszer nagyon rendben van és aprólékosan meg lett csinálva. (Ezalatt olyanokra gondolok, hogy ha lábon lőnek, akkor már nem fogunk olyan vidáman sprintelni.)

Nos hát ennyi lett volna a kötelező sablonos rész, most már térjünk rá magára a játékra. A játék alatt nem meglepően az Ego motor dübörög, amely már a Dirt játékok alatt szépen teljesített, itt mégis úgy érzem, hogy ez az engine nem FPS játékokra lett fejlesztve. Nem kifejezetten szép a játék. A fű, a fák lombjai, a modellek nem festenek olyan szépen, mint ahogy én azt elvártam volna ettől a motortól. Habár megértem, hogy a fejlesztésnél nem éppen a grafika volt az elsődleges szempont, nálam ez negatívan hatott. A hangok viszont nem lettek rosszak. A fegyverek hangjai kifejezetten jók lettek, a katonák szinkronjára sincs okunk panaszra, főleg, hogy a Kínaiak tényleg anyanyelvükön makognak. Vagy legalábbis valami hasonló nyelven, amit mi nem értünk. A zenére nem tudok mit mondani, mert a missziók alatt nem szól, a menüzene pedig nekem nem igazán jött át, szóval ezt a részt jobb, ha át is ugrom gyorsan. A mozgás animációk nagyon jók lettek. Habár forradalmi újdonságot itt sem fogunk tapasztalni, a játékon látszik, hogy nem az a pörgős stílus zászlóshajója, mint egy Medal of Honor. (Hogy ne csak mindig a Call of Duty-val példálózzak). Ja, hát persze kivételes esetek vannak, amikor a katona úgy tölti újra a fegyverét, mint ha éppen a görcs húzná a kezét, ő meg közben simogatja a fegyvert. A többjátékos módok között érdemes megemlíteni a 4 főt támogató kooperatív módot, ahol barátainkkal vállvetve küzdhetjük magunkat végig a kampány pályáin. Mindezek mellett a PC-s verzió tartalmaz egy beépített küldetésszerkesztőt is!

A fekete leves viszont csak most jön. Kezdjük mindjárt az osztályválasztásnál. Ugye lehetünk a csapat irányítói, gépfegyveresek és felcserek is. De hol van a mesterlövész? Ez nagyon szíven szúrt, mert az egyik kedvenc osztályomat nem választhattam ki. Ezenfelül a játékmenetben is hatalmas nagy hibák vannak. A legdühítőbb a checkpoint rendszer, amit egy az egyben ki is hagyhattak volna, mert nem működik. Hiába érjük el, ha az utolsó méteren esünk el, vagy bukjuk el egy feladat miatt az egész missziót, akkor szépen kezdhetjük előröl az egészet. És még azt a rohadt eligazítást sem lehet átugrani, mert amíg meg nem hallgatjuk megint az egész párbeszédet, addig egy helyben kell kuksolnunk. Legalább mozogni engedne addig, hogy haladhasson szerencsétlen játékos a cél felé. A csapattársaknak meg hiába adhatunk ki parancsokat, ha néha csesznek végrehajtani azokat, vagy épp nem is azt csinálják, amire kérjük őket. De ez így van velünk is, mert sokszor hiába nyomtam a guggolást, a fegyverváltást, vagy vettem volna elő a medikitet, a játék nem reagált a gombnyomásra. Arról meg már nem is beszélve, hogy sokszor indokolatlanul halálozik el a játékos, vagy úgy hal meg, hogy a közelben nincs is senki. Szerencsére ezek még a legritkábban előforduló esetek.

Igazából szólva én próbáltam pozitívan hozzáállni a Dragon Risinghez, de a legutóbbi bekezdésben felsorolt érvek miatt rettentően dühös vagyok a Codemasters-re. Sajnos szokni kell a rendszert, nagyon is, a hibákat a játék pedig nem tűri, amihez nekem nincs idegrendszerem. Ettől függetlenül lehet, hogy ez egy jó játék, sajnos az én szemszögemből nem az. Felezzük meg, én azt mondom:

5/10

Őszintén bevallom, sohasem voltam a rally játékok nagy rajongója. A már régebben bemutatott International Rally Championship mellett talán a Colin McRae Rally 2 volt az a játék, amellyel huzamosabb időt el tudtam tölteni. Aztán teltek-múltak az évek, mígnem 2007-ben meg nem jelent a Codemasters legújabb rally-s játéka, amely a Dirt nevet kapta. Fel is kaptam a fejem egyből, amikor megláttam, mivel ez valami egészen más, mint amit eddig megismerhettünk.

A Dirt mivolta is a versenyzésben teljesül ki. Karrier módban 66 esemény várja a játékost, amelyeket teljesíthetünk. Emellett megtalálható még egy Bajnokság mód, illetve a rally szerelmesei nyomulhatnak nemzetközi, európai bajnokságokon vagy akár a világbajnokságon is. Ehhez összesen 46 jármű áll rendelkezésünkre. A listában sok fajta kocsi megtalálható. A jó öreg Lancer Evo 9-es, Renault Clio, Toyota Celica, Lancia Delta, de olyan újdonságokat is fellelhetünk, mint a Kamaz vagy a Buggy járművek. Mindegyik típussal más-más versenyeken indulhatunk, így a karrierünk során felhalmozott pénzünket érdemes gyűjtögetni, mert van, ahol megköveteli a játék legalább egy négykerekű megvásárlását. Emellett ugyan azon a kategórián belül vehetünk több kocsit is, azokra pedig különböző festéseket, matricázásokat. A gyűjtők számára érdekes információ az is, hogy érdemes minél nagyobb nehézségi fokozaton végig vinni az egyes versenyeket, mivel ehhez képest kapunk nagyobb pénzösszeget is az elért sikereink után.

Miben is különbözik tehát a Dirt egy szimpla versenyjátéktól? Itt már nem csak a rally világ szépségeibe vethetjük bele magunkat, hanem több versenymód is a rendelkezésünkre áll. Részt vehetünk Crossover futamokon, Buggy és zárt pályás versenyeken vagy Hillclimb futamokon. Egy egészen új arcát mutatja meg nekünk a játék ezekkel a versenyekkel. A fizika is remek. Az autók sérüléseit tökéletesen szimulálja a játék, ezek javítására pedig a versenyek közti pihenők alkalmával lesz lehetőségünk. Azonban nagyon oda kell ügyelni rá, hogy mit is javítunk meg, mert csak egy óra áll rendelkezésünkre a szereléshez.

Elöljáróban magáról a játékról igazán nem is lehet többet mesélni. Nézzük meg kicsit közelebbről is a programot. A játék alatt egy saját fejlesztésű motor fut, ami a Neon nevet viseli. Ez már teljesen más grafikus motor, mint ami a régebbi Colin McRae Rally-k alatt futott. A látvány pedig szemkápráztató. Az autók nagyon részletesen vannak lemodellezve, a sérülésük igazán valósághű, a táj pedig elragadóan szép. A fény és árnyékeffektek, a szemcsék, az autóra ragadó homok és kosz egy igazán realisztikus képet fest összegségében. A fizika is rendkívül valósághű. Kocsink az elszenvedett sérülésekhez hűen viselkedik, például ha kimegy a turbó akkor egyértelműen lassabb lesz a járgány, ha a kerekek sérülnek meg, akkor a kocsi elkezd húzni valamelyik irányba, de ha nagyon „ügyesek” vagyunk, akkor totálkárra is verhetjük a kocsit. Ez utóbbi természetesen csak egy bizonyos nehézségi szinttől kezdve aktiválódik. Hasznos dolog szerintem a visszajátszás funkció (nem tudom, hogy a régebbi epizódokban volt-e ilyen), azt viszont sajnálom, hogy nem áll módunkban a versenyeinket lementeni a számítógépünkre. A zenelista annyira nem rossz, bár ahogy észrevettem, a játékban nem licenszelt számok szerepelnek. (Vagy az is lehet, hogy igen, őszintén szólva én ennek nem néztem utána). Van benne egy-két jó darab, azt sajnáltam csak az egészben, hogy a versenyek alatt nem hallgathatjuk őket. Talán nagyobb lenne akkor most a zenekultúrám. Nagyon nagy pozitívum a hazai forgalmazó részéről, hogy a játék teljes magyar lokalizációval került forgalomban hazánkban. A szinkron is egész tűrhető lett szerintem. A nagy gond csak annyi a Dirt-el, hogy Windows 7 alatt nagyon rakoncátlan egy jószág tud lenni. Elég nagy kompatibilitási problémák merültek fel nálam játszás közben. Az csak az egyik probléma, hogy ha sikerül működésre bírni, már akkor örülhetünk, de emellett a játék csak 30 FPS-el volt hajlandó futni. Habár ez az érték egyáltalán nem zavaró, mert még így is élvezhetően lehet vele játszani, azért kicsit elszomorító, hogy a széria második és harmadik része is képes teljes pompájában futni a készülékemen. Meg kell még említenem az irányítást is. Senki ne várjon egy komoly szimulátor játékot a Dirt-től. Az autók kezelhetősége meglehetősen átnyúlt az arcade stílusba, amely első alkalomkor kissé furcsának tűnhet, de 4-5 verseny után teljesen megszokható. A kormány használatát azért én messziről elkerülném mindenki helyében, talán egy Xbox kontrollerrel még élvezhető a játék.

A Dirt nálam jött, látott és győzött! Hosszú évek óta ez az egyetlen rally-s cím, amit még sokáig fogok emlegetni. És ki tudja. Talán ha jön egy olyan verzió, amely kiküszöböli a kompatibilitási hibákat, még ismét bele is vetem magam. Nem csak a rally szerelmeseinek ajánlom a játékot, de annak is, aki szereti a versenyzős címeket.

9.0/10

A 2011-es év egyik legkomolytalanabb játékának a Saints Row harmadik része ígérkezett, legalább is én úgy gondolom, habár a Bulletstorm sem a komolyságával próbálta meghódítani a játékosokat. A THQ és a Volition valószínűleg úgy dönthetett, hogy amíg meg nem jelenik a Grand Theft Auto ötödik része, ideje előrukkolni valamivel nekik is, amivel csillapíthatják a rajongók éhezését és dagaszthatják a saját pénztárcájukat is. A Saints Row 3 minden egyes kiadott trailere után egyre jobbnak tűnt és egyre elmebetegebbnek. Jót tett ez vajon a játék hírnevének? Már hogy a francba ne tett volna jót.

A játék ezúttal nem Stilwater-be repíti el a szórakozni vágyókat, hanem egy teljesen új helyszínre, Steelport-ba. Egy kisebb bankrablás, majd szökés keretében módunkban áll megtanulni az irányítást, ezután pedig már indulhat is a móka az új városban. Feladatunk pedig szintén a tejhatalom kiépítése lesz, melyben három banda állja utunkat: a Morningstar, a Luchador-ok és a Deckers nevű bandák Az előző epizódokból ismerős karakterek itt is felbukkannak, mint például Shaundi vagy Pierce.

A játék elején a már ismert karakter generálás fogad bennünket, amely ezúttal még szabadabb kezet nyújt a játékosnak. Karakterünk testét, arcvonásait és tulajdonságait soha nem látott részletességgel adhatjuk meg, ami számomra rendkívül meggyőző volt. Ugyebár a második rész esetében ezt ki is hangsúlyoztam, hogy ott hagyott némi kívánnivalót maga után a rendszer. Itt viszont mindent megkapunk, amire vágyunk. Ezután jöhet is a sandbox őrület. Küldetések terén viszonylag ugyan olyan típusú feladatokkal fogunk találkozni. Kurvák furikázása, strici védelmezése, károkozás saját magunkban vagy a városban, de vannak teljesen újak is. Személyes kedvencem a Murder time Fun time nevezetű televíziós adás, amelyben halomszámra kell gyilkolni az ellenséget úgy, hogy közben különböző bónuszokat kapkodhatunk fel és ezt még a két műsorvezető rendkívül vicces megjegyzésekkel kommentálja is. Valami zseniális a hangulata.

Az ismerős játékelemek, mint a tuningolás, plasztikázás, ruhavásárlás itt is ismét megtalálhatóak, mindegyik lehetőség picivel bővebb kínálatot nyújt, mint az előző részben. Ezeket az ingatlanokat egyébként módunkban áll felvásárolni, melynek eredményében nő a város óránkénti bevétele, ami természetesen a mi zsebünkben landol. A pénzre pedig szükségünk lesz. Nem csak a lőszer és az autók miatt, de a különféle adottságok megvételéhez is. Karakterünket egészen 50 szintig fejleszthetjük. Ugyebár ezt tisztelettel érhetjük el, amit küldetések megoldásával és az ellenséges bandatagok megleckéztetésével is kaphatunk, nem beszélve a különböző autós mutatványokról, mint a két kerekezés, stb… Ezek szintekhez vannak kötve, minden egyes szint elérése után különbözőek nyílnak meg. Fejleszthetjük a sprint időtartamát, életerőnk nagyságát, a regenerálódás időtartamát, fegyvereinkre is vásárolhatunk különböző módosítókat, végtelen lőszert és még ezen kívül rengeteg lehetőség áll rendelkezésünkre.

Az autólista széles skálájú itt is. Motoroktól kezdve a sportkocsikig, terepjárókig megtalálható minden. Nagyobb változtatás inkább a repülők háza táján történt, ahol a helikopterek mellett különböző vadászgépek is vezethetőek, melyek rendkívül erős fegyverekkel vannak felszerelve, mint például a gépfegyver, rakétavető és az örök kedvenc és életünk megkeserítője, a Vtol. Pozitív észrevétel, hogy a játék nem a jól bejáratott, egyszerű harcrendszert használja, hanem már itt is inkább egy groteszk, komolytalan irányvonalat vett fel. A mozdulatok többsége leginkább pankrátor mozdulatokra épül, amely igazán szórakoztatóvá teszi az egyszerű járókelők értelmetlen püfölését. Ez engem nagyon szíven ragadott és őszintén szólva talán ezt imádom a leginkább a játékban. Emellett számos utalásokkal és paródiákkal találkozhatunk, amelyek szintén növelik a humorfaktorát a játéknak.

A grafika sokat javult az előző rész óta. Ez persze nem kell, hogy meglepően hasson ránk, mivel körülbelül 3 év telt el a második rész megjelenése óta. És habár a kinézetére nem aggaszthatjuk rá a gyönyörű kifejezést, ettől eltekintve énszerintem igazán jól néz ki a játék. A karakterek, a járművek és az effektek mind-mind remekül festenek, az összkép igazán szép. A szinkronhangok terén sok változás nem történt. A régi karakterek hangját megtartották és a főszereplőnk hangja sem különbözik sokkal, mint az elődben volt. Kicsit talán azt sajnálom, hogy ezzel ellentétben a karakterek arca és teste teljes mértékben megváltozott, de erre nem lehet haragudni, mivel teljesen elfogadható irányba történt ez az átalakulás. A zenelista ismét igazán változatos lett. A rocktól kezdve a klasszikus zenéig mindent megtalálunk, legyen az Rap, dubstep, vagy a 70-es, 80-as évek nagy slágerei. A készítők tanultak a hibáikból, szerencsére ez a bugok számán is meglátszik. Most már nem ütközünk bele olyan hatalmas bakikba, mint a 2. résznél. Jó, néhol előfordulnak szinkronizációs problémák, a mesterséges intelligencia olykor befagy és a járművekbe való beolvadást is előszeretettel preferálja a játék, de ezek a problémák már jóval ritkábban ütik fel a fejüket, mint az a korábbi részre jellemző volt. Szerencsére a járművek kezelhetőségével is kezdtek valamit, így már sokkal jobban kezelhetőek a benzinfalók, mint az elődben. A The Third is szintén tartalmazza a kooperatív módot, emellett pedig található még egy horda mód, amelyre szintén egy rakás komolytalanság a jellemző. Nagyon jó hangulat teremtő, érdemes kipróbálni azt is.

Nem kellett csalódnom a Saints Row The Thrid-ben, bár nem, mint ha negatív élményekre számítottam volna tőle. Csak ajánlani tudom, bár inkább ezzel kezdjen minden PC-s játékos, ha Saints Row-ozni akar. Kevesebb ugyan a hiba és a második rész történéseit is csak nyomokban tartalmazza, így nem zavarja össze a játékost.

9.3/10