A 2002-es évben megjelent Splinter Cell nagy újdonság volt a lopakodós játékok körében. Jött, látott és végül hódított. Egy évvel később Sam Fisher újra munkába áll, hogy megmentse a világot. Éjjellátót be, kalandra fel!
A játék Grúziában játszódik, 2006-ban, ahol a Kelet-timori követség elleni támadással kezdődik. Az akció vezetője egy indonéz terrorista, Suhadi Sadono. Ránk vár a nemes feladat, hogy kicsit utána szaglásszunk a dolgoknak és hogy titkos információkat derítsük ki Sadono terveiről.
Miben is változott meg a játék azóta? Nos, jóformán semmiben, de viszont mégis vannak olyan apró újítások, amit muszáj megemlítenünk. Leg szemet szúróbb a grafika, de ezt lejjebb részletezném. Sam mozgása kifinomultabb lett, illetve néhány mutatványán is csiszoltak kicsit a készítők. Terpeszközben képesek vagyunk oldalt váltani, így egy nagyobb platformra könnyen fel is tudunk ugrani. A hullákat óvatosabban teszi le a karakter, illetve képes hullacipelés közben is ajtót nyitni, ami azért jelentős újítás és bevallom, nekem nagyon hiányzott. De kaptunk egy teljesen új SWAT mozdulatot is, mely segítségével egy rész között észrevehetetlenül suhanhatunk át. Ez nagyon hasznos funkció, viszont használatára csak 2-3 alkalommal leszünk rákényszerítve. Sam bácsikánk még a fütyölés képességét is elsajátította, amivel most már kényelmesebben csalhatjuk csapdába a mit sem sejtő rosszfiúkat. Bár az ellenfelek leütésének értelmét még mindig nem látom, mert mire a két könyökkel való pofán verést bevisszük, vagy belénk engednek egy tárat, vagy beriadóznak, így az ellenfeleknek ezt a fajta likvidálását én mellőztem a játék végigjátszása során. Szerencsére a felszerelésünkön semmit nem változtattak. Kaptunk egy hasznos kis távcsövet, illetve a pisztolyunkra egy lézercélzót, mellyel halálpontosan tudunk célozni, már ha épp jó helyre lőjük ki a golyót. A jó öreg SC-20K maradt a régi a kiegészítőivel együtt, csak a kilőhető gázgránátot kell megemlítenem, mellyel egyszerre több ellenféllel is végezhetünk pillanatok alatt.
A grafikai motor jelentős fejlesztésen esett át és ez meg is látszik rajta. A karakterek szépen ki lettek dolgozva, főként Fisher. A ruhája döbbenetesen részletes, de még a borostáját is megcsodálhatjuk. Az átvezető videók gyönyörűek és élethűek lettek. Csak ugyan ilyen szépeket tudok elmondani a pályákról is. Szépen felépítettek, minden a helyén van, és a környezet reagálása a játékos felé is döbbenetes. Például a növényzet szépen elhajlik, ha átgázolunk rajta, illetve a nádasokban is érdemes óvatosabban közlekedni, mert az ott rejtőzködő vadlibák vad hápogására az összes közelben lévő őr figyelmes lesz. Nagyon szépen ki is használták ezt a lehetőséget, mert a növényzet közé néhol robbanócsapdák vannak elhelyezve, melyek egy huzallal vannak kibiztosítva, így ha ezeken gyanútlanul átsétálunk, biztos a halál. Egyébként az is megemlítendő, hogy az első részhez viszonyítva jóval többször fogunk kinn a szabadban kóborolni, mint a zárt területeken, így alkalmunk nyílik megcsodálni a motor lehetőségeit. Megfordulunk például Párizsban, Jeruzsálemben, Los Angelesben és egy mozgó vonaton is, így elég sok oldalról megcsodálhatjuk az engine képességét. A zene is hangulatos lett bár külön nem emelném ki, mert sokszor nagyon egyhangú tud lenni. Viszont a szinkronhangok tökéletesek. Fisher hangját ismét Michael Ironside adja, ami kitűnő választás volt így utólag is. Viszont sajnálom, hogy Lambert új szinkronhangját lecserélték, így aki játszott az első résszel, annak biztosan zavarni fogja a fülét. Egyébként ha már itt tartunk, hazánkban magyar szinkronnal is kiadták a játékot, ami nem lett egy mestermunka, de azért egy dicséretet megérdemel. De nem az őrök és a túszok hangja, mert azon érződik, hogy bűnrosszak és semmi érzés nincs benne. Az AI nem igazán változott az elődhöz képest. Az ellenfelek ugyan úgy reagálnak a körülöttük történő mozgásokra és most már néha előkapják a zseblámpájukat, hogy körülnézzenek, ami azért dicsérendő újítás. De most is helyenként elég bambák tudnak lenni. Például még mindig nem értem, hogy ha elfogok egy őrt és a másik 2 méterre megy el tőlem, miért nem hallja meg, mikor vallatom?
Viszont egy dolog felett majdnem elsiklottam és amiről még nem is beszéltem, az a többjátékos mód. Igen, egyik legnagyobb újítása a programnak. Számomra meglepő volt, mert mint ha fogták volna az alapjátékot, a kukába vágták volna és elkezdték volna teljesen újraírni. Mit értek ezalatt? Az ügynökök mozgása gyorsabb, összefüggőbb, más a felszerelésük is és az irányítás kiosztása is eltér az eddig megszokottól. A versus játékmódban a kémek a zsoldosok ellen vannak. Míg a kémeknek az információszerzés a feladatuk, a zsoldosoknak ezek levadászása. Mindegyiküknek megvan a saját képessége. A kémek képesek elvakítani a megfigyelő berendezéseket, kütyüiket használni és a sötétben észrevétlenül mozogni, míg a másik fél FPS nézetből vág neki a mókának, így alapból kisebb a látószöge, viszont ők a legkisebb kis zörejt is képesek észrevenni, illetve használhatnak aknákat, szenzorokat és a kamerák is a segítségükre vannak, bár éjjellátót nem használhatnak, csak egy zseblámpát.
Nem is tudnék igazán mást mondani a Pandora Tomorrowról. Igazából nincs is mit mondani róla, olyan kicsiny újításokat tartalmaz, maximum az első rész kiegészítő lemezeként tudnám emlegetni, de nem tehetem, mert maga a játékmenet és a történet mindenért kárpótol, úgy hogy nincs okom panaszra. Mindenesetre nagyszerű folytatása az elődnek, mindenféleképpen kötelező beszerezni a kollekcióba.
9.2/10
Utolsó kommentek