GameCenter - A játékok központja

„A nevem Sam Fisher. Katona vagyok. Nem vagyok filozófus, de ha tudni akarod, miben hiszek, elmondom. Úgy hiszem, hogy a szabadságunkat fenyegető legnagyobb veszélyek valójában kicsiben kezdődnek. Véletlenszerű eseményekként, amit a legtöbb ember észre sem vesz. De aztán növekedni kezdenek, sokszorozódnak, és láncreakciókat indítanak, amik az egész világot fenyegetik. Néhányat ezt sorsnak hívják. Én viszont káosz-elméletnek...

Szóval Sam Fisher újra visszatér, hogy megmentse a világot. Minden egy személy likvidálásával és egy számítógépes program megszerzésével kezdődött. A küldetés végrehajtása után azonban kiderült, hogy itt bizony semmi sem az, aminek látszik: a szoftver egy vírus, mellyel tőzsdéket lehet összeomlasztani. Így hát újabb missziókat kapunk, hogy kicsit kutassunk utána a dolognak.

Jogoson fogalmazódhat meg bennünk a kérdés, hogy így harmadjára mi mindent lehet még kihozni a témából? Vajon találnak-e még ki valamilyen újításokat? Hála az égnek csalódnunk kellett, hiszen a Chaos Theory meglepő újításokat hoz a játékmenetbe. Elsőként a felszerelésünk környékén történt változás. A pisztolyunkra fel lett szerelve egy zavaró szerkezet, mellyel rövid ideig megzavarhatjuk az elektromos eszközöket (pl: kamera, lámpa, lézer) Mégis a legjobb barátunk a késünk lesz, mellyel egy pillanat alatt végezhetünk a rosszfiúkkal, csak egy szúrás kell a hasba, vagy a hátba. Ez kiválóan alkalmazható fedezék mögül, hátból támadva vagy éppen szemből. Kicsit átalakult az EEV is. Ez most már 3 eszköz az egyben. Ebben található a távcső, a hangrögzítő funkció és távolról is hackelhetünk vele gépeket. Az éjjellátó szemüvegünk is bővült egy modullal ami az elektromos berendezéseket hivatásos kiszűrni, így könnyebben kiszúrhatjuk az adott helyiségben a kamerákat, számítógépeket, villanykörtéket. Sam mozgása is magabiztosabb lett. Picit mint ha gyorsabban futna és a bukfenc is szebben megy neki, nem is beszélve a falhoz lapulásról, ami közben most már szabadon mozgathatjuk a kamerát, nincs az a fix macerás nézet. Külön megemlítendő, hogy végre valahára eldönthetjük, hogy jobb vagy bal kézzel használjuk a fegyvereiket, így sokkal kényelmesebben lehet fedezék mögül lövöldözni. Az ajtók kinyitása előtt is számos új cselekvésre vagyunk képesek. Ha egy ajtó zárva van, feltörhetjük a hagyományos módon zárfésűvel (érdekes módon a zárgyújtó már nem található meg a játékban), vagy egy egyszerű mozdulattal eltörhetjük a zárat, bár ez a módszer jóval zajosabb és az ellenfelek könnyebben meghallhatják. Ezeken kívül még szépen, óvatosan is benyithatunk egy szobába, de be is rúghatjuk az ajtót, mely igazából csak akkor javasolt, ha valaki épp előtte áll. Ellenfeleink meglepésére pár új módszert is alkalmazhatunk. Ezek közül egyik a mélybehúzás, mely során a kis párkányról kapaszkodva könnyen a mélybe ránthatjuk a gyanútlan ellenfeleinket, illetve ha egy csőre felcsimpaszkodunk, az alattunk levő delikvenst egy egyszerű mozdulattal azonnal megfojthatjuk. Korábban ha egy számítógépről adatokat akartunk lekérni, egyszerű dolgunk volt, mert Sam mindent elintézett, de ez már nem így van. Az e-mailekhez és a kamerákhoz simán hozzáférhetünk, de ha velősebb infókat szeretnénk megtudni, vagy éppen a biztonsági rendszerbe szeretnénk belepiszkálni, akkor fel kell törnünk a számítógépet (meghackelni). Ez rendkívül egyszerű. Az alul található 4 szám közül mindig arra kell rákattintani, amelyik épp világít. Ezek igen okos húzások voltak a fejlesztőktől, mert így jelentősen megtarkították a játékmenetet.

A grafika is nagy mértékben változott. Az egész szinte szebb lett, ez főleg a karaktereken látszik meg, de ott is már amelyiken, mert a legtöbbjüknek valami fura szemöldökgörcsös betegségre utaló tünetei vannak, amikor éppen hátulról kést szorítunk a torkukhoz. Mondanom sem kell, ocsmány látvány. De az engine a játék többi részében nagyon szépen teljesít. Sajnos az AI nem lett okosabb a Pandora Tomorrow óta, bár most már elég gyakran használják a zseblámpájukat és a jelzőfényt, ha valamerről mozgást hallanak. Amúgy ugyan olyan ostobák, mint az előző epizódokban és ezen a nehézségi fokozat semmit sem változtat. Viszont a hangok megint nagyon jól sikerültek. A szinkronszínészek maradtak a régiek, külön öröm, hogy Lambert is megkapta a régi hangját. A zsoldosok szinkronja is jó lett, érződik benne a külföldi akcentus és őrködés közben is kommunikálnak egymással. A zene pedig csak még többet dob a hangulaton. A minőségi muzsikákért Amin Tobin felelt. (Érdemes belehallgatni az albumába ha netán valaki nem játszaná a játékot.) Nagyon szépen meg lett oldva, hogy ugyan az a dallam más ritmusban szóljon felfedezés közben, ha épp gyanakodik az ellenség vagy ha ránk támadnak. Szintén dicsérendő, hogy helyenként a játék meglepő fordulatokat tartalmaz, melyeket kis odafigyeléssel el lehet kerülni, de nagy rá az esély, hogy a többség belesétál ezekbe. Nem akarom lelőni a poént, de például a Bankos pályán és az utolsó küldetés során is megtörténhetnek ezek a fordulatok.

Ugye milyen nagy meglepetés volt a Pandora Tomorrowban debütáló Versus mód? Nos ez a Chaos Theoryban sem maradt ki, de mégsem ezt akarom kitárgyalni, hanem a kooperatív módot, ahol két játékos egymást segítve végzi el a küldetést. Sajnos nem az egyjátékos kampányt kell végigjátszanunk, hanem külön pályákat kapunk, amelyek elég nagy méretűek és garantáltan biztosítják az egyjátékos mód adta élvezeteket.

Érdekes egy cég ez az Ubisoft. Amikor már azt hinnénk, hogy egy játékból kihozták a maximumot, akkor elég csúnyán pofára esünk, hogy a Francia srácok ismét megmutatták, hogyan lehet egy nagyon jó játékból mégjobbat csinálni. Na a Chaos Theory pont tökéletes példa erre.

9.5

A 2002-es évben megjelent Splinter Cell nagy újdonság volt a lopakodós játékok körében. Jött, látott és végül hódított. Egy évvel később Sam Fisher újra munkába áll, hogy megmentse a világot. Éjjellátót be, kalandra fel!

A játék Grúziában játszódik, 2006-ban, ahol a Kelet-timori követség elleni támadással kezdődik. Az akció vezetője egy indonéz terrorista, Suhadi Sadono. Ránk vár a nemes feladat, hogy kicsit utána szaglásszunk a dolgoknak és hogy titkos információkat derítsük ki Sadono terveiről.

Miben is változott meg a játék azóta? Nos, jóformán semmiben, de viszont mégis vannak olyan apró újítások, amit muszáj megemlítenünk. Leg szemet szúróbb a grafika, de ezt lejjebb részletezném. Sam mozgása kifinomultabb lett, illetve néhány mutatványán is csiszoltak kicsit a készítők. Terpeszközben képesek vagyunk oldalt váltani, így egy nagyobb platformra könnyen fel is tudunk ugrani. A hullákat óvatosabban teszi le a karakter, illetve képes hullacipelés közben is ajtót nyitni, ami azért jelentős újítás és bevallom, nekem nagyon hiányzott. De kaptunk egy teljesen új SWAT mozdulatot is, mely segítségével egy rész között észrevehetetlenül suhanhatunk át. Ez nagyon hasznos funkció, viszont használatára csak 2-3 alkalommal leszünk rákényszerítve. Sam bácsikánk még a fütyölés képességét is elsajátította, amivel most már kényelmesebben csalhatjuk csapdába a mit sem sejtő rosszfiúkat. Bár az ellenfelek leütésének értelmét még mindig nem látom, mert mire a két könyökkel való pofán verést bevisszük, vagy belénk engednek egy tárat, vagy beriadóznak, így az ellenfeleknek ezt a fajta likvidálását én mellőztem a játék végigjátszása során. Szerencsére a felszerelésünkön semmit nem változtattak. Kaptunk egy hasznos kis távcsövet, illetve a pisztolyunkra egy lézercélzót, mellyel halálpontosan tudunk célozni, már ha épp jó helyre lőjük ki a golyót. A jó öreg SC-20K maradt a régi a kiegészítőivel együtt, csak a kilőhető gázgránátot kell megemlítenem, mellyel egyszerre több ellenféllel is végezhetünk pillanatok alatt.

A grafikai motor jelentős fejlesztésen esett át és ez meg is látszik rajta. A karakterek szépen ki lettek dolgozva, főként Fisher. A ruhája döbbenetesen részletes, de még a borostáját is megcsodálhatjuk.  Az átvezető videók gyönyörűek és élethűek lettek. Csak ugyan ilyen szépeket tudok elmondani a pályákról is. Szépen felépítettek, minden a helyén van, és a környezet reagálása a játékos felé is döbbenetes. Például a növényzet szépen elhajlik, ha átgázolunk rajta, illetve a nádasokban is érdemes óvatosabban közlekedni, mert az ott rejtőzködő vadlibák vad hápogására az összes közelben lévő őr figyelmes lesz. Nagyon szépen ki is használták ezt a lehetőséget, mert a növényzet közé néhol robbanócsapdák vannak elhelyezve, melyek egy huzallal vannak kibiztosítva, így ha ezeken gyanútlanul átsétálunk, biztos a halál. Egyébként az is megemlítendő, hogy az első részhez viszonyítva jóval többször fogunk kinn a szabadban kóborolni, mint a zárt területeken, így alkalmunk nyílik megcsodálni a motor lehetőségeit. Megfordulunk például Párizsban, Jeruzsálemben, Los Angelesben és egy mozgó vonaton is, így elég sok oldalról megcsodálhatjuk az engine képességét. A zene is hangulatos lett bár külön nem emelném ki, mert sokszor nagyon egyhangú tud lenni. Viszont a szinkronhangok tökéletesek. Fisher hangját ismét Michael Ironside adja, ami kitűnő választás volt így utólag is. Viszont sajnálom, hogy Lambert új szinkronhangját lecserélték, így aki játszott az első résszel, annak biztosan zavarni fogja a fülét. Egyébként ha már itt tartunk, hazánkban magyar szinkronnal is kiadták a játékot, ami nem lett egy mestermunka, de azért egy dicséretet megérdemel. De nem az őrök és a túszok hangja, mert azon érződik, hogy bűnrosszak és semmi érzés nincs benne. Az AI nem igazán változott az elődhöz képest. Az ellenfelek ugyan úgy reagálnak a körülöttük történő mozgásokra és most már néha előkapják a zseblámpájukat, hogy körülnézzenek, ami azért dicsérendő újítás. De most is helyenként elég bambák tudnak lenni. Például még mindig nem értem, hogy ha elfogok egy őrt és a másik 2 méterre megy el tőlem, miért nem hallja meg, mikor vallatom?

Viszont egy dolog felett majdnem elsiklottam és amiről még nem is beszéltem, az a többjátékos mód. Igen, egyik legnagyobb újítása a programnak. Számomra meglepő volt, mert mint ha fogták volna az alapjátékot, a kukába vágták volna és elkezdték volna teljesen újraírni. Mit értek ezalatt? Az ügynökök mozgása gyorsabb, összefüggőbb, más a felszerelésük is és az irányítás kiosztása is eltér az eddig megszokottól. A versus játékmódban a kémek a zsoldosok ellen vannak. Míg a kémeknek az információszerzés a feladatuk, a zsoldosoknak ezek levadászása. Mindegyiküknek megvan a saját képessége. A kémek képesek elvakítani a megfigyelő berendezéseket, kütyüiket használni és a sötétben észrevétlenül mozogni, míg a másik fél FPS nézetből vág neki a mókának, így alapból kisebb a látószöge, viszont ők a legkisebb kis zörejt is képesek észrevenni, illetve használhatnak aknákat, szenzorokat és a kamerák is a segítségükre vannak, bár éjjellátót nem használhatnak, csak egy zseblámpát.

Nem is tudnék igazán mást mondani a Pandora Tomorrowról. Igazából nincs is mit mondani róla, olyan kicsiny újításokat tartalmaz, maximum az első rész kiegészítő lemezeként tudnám emlegetni, de nem tehetem, mert maga a játékmenet és a történet mindenért kárpótol, úgy hogy nincs okom panaszra. Mindenesetre nagyszerű folytatása az elődnek, mindenféleképpen kötelező beszerezni a kollekcióba.

9.2/10

Belegondoltál már, milyen lenne, ha az ellenséges falakon belül mozogva próbálnád végrehajtani hazád megmentése céljából küldetéseidet? Kikerülve a fényeket, hogy észre ne vegyenek. Elérsz egy szűk, sötét folyosóhoz. Egy őr épp most sétált el melletted. Vajon észrevett? Meghallotta a szuszogásomat? Mit tegyek? Egyszerűen lopakodjak el mellette? Vagy öljem meg? Nos, légy üdvözölve az NSA-nél.

A történet 2004-ben játszódik. Főhősünk, Sam Fisher, az NSA (Nemzetbiztonsági Hivatal) egyik különleges ügynöke, akit a Third Echelon (Harmadik Harcvonal) aktivált újra. A helyzet elég komolyra fordult. Amikor Grúziában két CIA ügynököt elfogtak, Fishernek kell visszahoznia az ügynököket, és felfedni a terroristaakciónak vélt esetet. Az NSA szerint az akció a grúz elnök, Kombayn Nikoladze körül szerveződik, aki egy információs krízist indít el Amerikában. Sam feladata az, hogy megoldja a krízishelyzetet és megtalálja Nikoladze-t. Persze ezalatt sok küldetést kell még megoldanunk. Összesen kilenc küldetést kell végrehajtanunk. Aki azt gondolná, hogy ez elég csekély, azt meg kell nyugtatnom, hogy a pályák kellően hosszúak és összetettek ahhoz, hogy csak úgy simán átfuthassunk rajtuk.

Nos, a fő feladatunk a játékban általában gépek meghackelése, túszejtés, egy delikvens személy elfogása, beszélgetések lehallgatása és információszerzés lesz. Ezek végrehajtása több módon is megoldható. Meglehet a klasszikus futok és lövök módszerrel is csinálni, de az ilyen gondolkodású ember nem fogja 2 percnél tovább húzni. A játék alapvetően a lopakodásra épít. Sam tudása egészen sokoldalú. Felcsimpaszkodhatunk csövekre, peremeken mászhatunk, leereszkedhetünk kötélen, terpeszben megállhatunk 2 vékony fal között, a falról elrugaszkodva nagyobb peremekre ugorhatunk és a falhoz simulva pedig szinte észrevehetetlenül közlekedhetünk. Mindezek mellet a legnagyobb szerepet mégis a sötétség játssza. Ez a meghatározó motívuma a játéknak. Ebből következtethető, hogy az izzók nagy része szétlőhető, saját hasznunkra fordítva így a vak sötétséget.

Felszerelésünk elég csekély, de olyan profi eszközöket kapunk, amelyekkel tökéletes taktikát dolgozhatunk ki. A zárt ajtók feltörésére a tolvajkulcs és a zárgyújtó lesz segítségünkre, viszont utóbbi korlátozott darabszámban kapható. 2 fő fegyverünk egy hangtompított pisztoly és egy gépfegyver lesz. A gépfegyver elég sokoldalú, több kiegészítőt szerelhetünk rá. Lőhetünk vele gumilövedéket, sokkolót, taktikai kamerát és utóbbinak egy mérges gázzal felszerelt változatát is, melyet mi magunk bocsáthatunk ki a megfelelő pillanatban. Elengedhetetlen kellék az elsősegélycsomag és néha gránátot is kapunk, ebből találkozhatunk a klasszikus repeszgránáttal és a taktikai gáz illetve vakítógránáttal. A robbanószerek egyik különleges darabja a faliakna. Jellegzetes csipogásáról felismerhető, ezek mellett csak nagyon óvatosan szabad elhaladni, illetve leszerelhetőek, ha a megfelelő pillanatban nyúlunk hozzájuk. Természetesen ellenfeleinket nem csak fegyverekkel végezhetjük ki, hanem le is üthetjük őket könyökkel, bár ez nem ajánlatos, mivel egy jól felfegyverzett katona 2-3 ütéstől esik csak össze. Ennyi idő alatt ólomkatonát csinálnak belőlünk. Aki szereti a kockázatokat, az csak simán ellopakodik mellettük, de a legkézenfekvőbb mégis a hátulról elkapás módszer lesz, amit néha muszáj lesz alkalmaznunk, még ha nem is szeretnénk. (pl: retinaolvasóval védett ajtók kinyitásánál, számítógépkód megadásához, stb…) Legjobb barátunk a hő és éjjellátó üzemmóddal felszerelt szemüvegünk lesz. Előbbi még arra is képes, hogy a számzárakkal felszerelt ajtókon kimutatja az ujjlenyomatokat, így gyilkolászás és vallatgatás nélkül is bejuthatunk egy adott helyre.

A grafika nagyon szép. A látványvilágért az Unreal Engine 2-es változatának tartozunk hálával. Szépek a karakterek kidolgozottsága, a fény és árnyék elemek iszonyatosan szépen jelennek meg és nagyon okosan alkalmazták őket a készítők. A zene is plusz pontot érdemel, viszont a játék vége felé viszont hallhatjuk majd a már felcsendült dallamokat, emiatt szomorú voltam kicsit. A szinkronhangok nagyon el lettek találva. Fisher hangja nagyon jó választás volt és illik is a stílusához. Persze a többi szereplő, az ellenségek hangja is tökéletes és a hangeffekteket sem szabad lebecsülni. Profi munka. Na ez az, amit a mesterséges intelligenciára már nem mondanék. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sík hülye. Ez nem így van. Az ellenségek kikövetkeztetnek, összedolgoznak, riasztják egymást. De nagyon könnyen csőbe lehet őket húzni. Sokszor nem reagálnak a pisztolylövésre még akkor sem, ha 2 méteren belül vannak. És azért nem nagyon hiszem el, hogy egy lövésnyomot csak úgy ni teljesen nyugodtan napestig el tudnak nézni. Én biztos, hogy egyből beszarnék és őrülten kezdenék rohangálni, keresve a nyom forrását. Néha azt nem veszik észre, hogy előttük fél centire fekszik a halott társuk, de nem egyszer előfordult, hogy a vak sötétbe egy adott ponton áthaladva máris tudták, hogy ott vagyok. Mint ha egy csík lett volna ott meghúzva, hogy na ha ott te átmész, akkor mi trappista sajttá fogunk téged lőni. Nem igazán említettem meg még eddig egy cikkemben sem, de a pályák felépítése zseniális. Mindig van több út is a célunk eléréséhez. Platformok, melyekre fölkapaszkodhatunk, drótok, melyeken átcsúszhatunk, csatornák, melyeken felmászhatunk. Igazán ötletes. Egyébként a helyszínek is nagyon változatosan. Megfordulunk majd egy rendőrkapitányságon, a Kínai nagykövetségen, a CIA központjában, egy olajfúrótornyon és az Orosz Elnöki palotában is. A fegyverek pontosságával kicsit meggyült a bajom. Míg a kispisztollyal szinte lehetetlen volt 3 lövéssel lelőni egy izzót, addig az SC-20-al (a gépfegyver) szinte első lövésre eltaláltam az izzót. Hogy a való életben hogy működhet nem igazán tapasztaltam még meg, de szerintem ennek pont ellentétesen kellene lennie.

A Splinter Cell remek játék azoknak, akik otthon vannak a lopakodós műfajban. Nagyon sokoldalú a játék, bár kétség kívül lett volna még mit javítani rajta. Sok kellemes órát nyújt annak, aki elkötelezi magát a végigjátszására. Egy misét megér.

9.0/10