2003-ban az Ubisoft új dimenzióba vitte el a Prince of Persiát. A Sands of Time tényleg nagyon jóra sikeredett, nem sokkal megjelenése utána a fejlesztők nekillátak a második rész elkészítésének. Már az első képekből lehetett látni: Ez nem ugyan az a POP lesz, amit mi megismertünk!
7 év telt már el az első rész történései óta. Történetünk rögtön egy kis intróval kezdődik. A herceg hazatér Babilonba, ahol egy fura lény vadászik rá, hogy megölje. Dastan tanácsot kér egy öreg misztikustól, aki elmagyarázza hősünknek, hogy tettei életre hívták a végzet halhatatlan inkarnációját, a Dahaka-t. A herceg gyorsan rájön, hogy csupán egyetlen lehetséges út van az életben maradáshoz: elutazni az Idő Szigetére, módot találni a múltba való visszautazásra, és megállítani a Homok képződését. A Homok nélkül a Herceg utolsó kalandja nem történik meg, és Dahaka is el fog tűnni. Hősünk utazása egy erőd belsejébe vezet, amely az emberiség legnagyobb félelmeinek ad otthont.
Az új rész láthatóan sokat változott elődjéhez képest. Mondhatni az egész játék darkosabb (sötétebb) lett. A hercegen már látszik, hogy jócskán megöregedett, arca borostás, teste csupa kosz. A sziget a jelenben teljesen lepusztult, komor, elhagyatott folyosói furcsa érzést vált ki a játékosban. De vegyük sorjára, mik is a legnagyobb változások. Kezdem is a játékmenettel. Maradt a jó öreg ugrándozós, ügyességi játék, de itt is találunk egy pár kis finomítást. A kötél segítségével jóval távolabb tudunk futni a falakon, és a függönyök segítségével sérülésmentesen leereszkedhetünk a nagyobb helyekről. Ezeken kívül megmaradtak a jó öreg csapdák is: pengék, forgó rönkök, fűrészlapok, padlócsapdák, és minden, amit megismerhettünk az első részben. Az irányítás cseppet sem változott. Minden maradt a régiben. Bár a fegyverek terén egy nagy újítás felütötte a fejét. Az állandóan váltogatott kardunk mellett most már lehetőségünk van felszedni az ellenfelektől a fegyvereket, és kétkezes technikákat is tudunk alkalmazni. Ezeknek a fegyvereknek a száma elég nagy. Használhatunk különféle kardokat, tőröket, bárdokat és stb… A harcrendszer hatalmas újításokon esett át. Most már több támadást is alkalmazhatunk ellenfeleink ellen. Pl: lefejezhetjük őket, elrúghatjuk őket, de ezeken kívül még egy rakatnyi combo áll a rendelkezésünkre, amelyeket egy külön menüpont alatt össze is szedtek nekünk. Ez nagy öröm volt számomra, hiszen így már élvezetes a harc, és látványos is, ami a Sands of Time-ban kifejezetten unalmas és idegesítő volt. Ellenfeleink is jóval változatosabbak. Most már különböző harcmodorú ellenfelekkel is találkozhatunk. Akármikor szembekerülhetünk egy bakkecskeként ugráló női bérgyilkossal, kutyára hasonlító szörnyekkel, sima mezei ellenfelekkel, vagy egy bazi nagy kolosszussal. Mivel harcmodoruk eltérő, így minden egyes ellenféltípusra más taktikát kell bevetnünk. Némelyiket kicsit nehezebb legyőzni, de nincs legyőzhetetlen ellenfél. A néha unalmas logikai feladványokat a Dahaka elől való menekülés dobja fel, mivel ilyenkor nincs idő a gondolkodásra, eszeveszettül kell rohanni és átkelni a különböző akadályokon. Szerencsére a dög nem tud átmenni a vízen, így ezeknek a szakaszoknak a végén mindig egy időutazó helyiséghez érkezünk. Igen. A különböző feladatokat úgy kell végrehajtanunk, hogy utaznunk kell a jelenbe és a múltba. Szerencsére a Dahaka csak a jelenben kergethet meg minket, így a múltban biztonságban érezhetjük magunkat. (Kivéve egy alkalmat, de nem akarom lelőni a poént) Életerőnket szintén kutaknál tudjuk feltölteni, és menteni is itt tudunk, szóval jól összeboronálták a 2 opciót, ami szerintem okos ötlet volt. Megmaradt a klasszikus idővisszapörgetés, az időlassítás, de kaptunk néhány új funkciót is. Példaként megemlíteném az időfelgyorsítást, de az időlassítás is jelentősen megváltozott, mivel itt a herceg ugyan olyan gyorsan mozog, mint ahogy szokott, nem lassul le ő is, mint a SOT-ban. Ez néhol elengedhetetlen kellék lesz a továbbjutáshoz, de harc közben is jól fog jönni. Homokot ismét az ellenfelek legyilkolásával szerezhetünk, viszont teljes feltöltőhelyet nem fogunk találni, mint az elődben, hanem vázák széttörésével juthatunk még némi extra homokhoz. Életerőnket szintén növelhetjük Life Upgrade helyek felkutatásával, ami most nagyban befolyásolja a játékot, hiszen ezen múlik, milyen befejezést fogunk kapni. Ha mind a 9-et sikerül megtalálnunk, a játék végén a Dahaka ellen kell harcolnunk, viszont ha egy is kimaradt, akkor Kaileena-val kell megküzdenünk. Ez ösztönzi a játékost a többszöri újrajátszásra, ami ha általánosságba számítunk, (folyamatos haladás, elakadás nélkül) 30 óra játékidő! Szép! Grat Ubisoft!
Negatívumok. Mivel én PlayStation 2-n vittem végig a játékot, igazából nem sok hibával találkoztam. A klasszikus gagyi kameraállást az új családtag is megörökölte, ami miatt nem egyszer el is rontottam néhány feladatot. Alkalom adtaként meg a faltól nem engedi a játék, hogy a nekem tetsző pozícióból nézhessem a pályát, így rá voltam kényszerülve a szörnyen borzalmas FPS nézetre. Irányítási problémaként még megemlítendő az is, hogy a drágalátos herceg nem mindig akar szót fogadni, így hiába nyomom a gombot, nem engedelmeskedik. Példaként egy Dahaka elől való menekülést hoznék fel, ahol egy kötélbe kellene kapaszkodnom, onnan pedig a falon elfutni egy rúdhoz, hogy tovább tudjak jutni. Persze volt, amikor a herceg nem akart a kötéltől elszakadni, néha pedig a rudat nem volt hajlandó megfogni. Már az ötvenedik próbálkozásnál azt hittem, én csinálok rosszul valamit, de nem. Ez a játék csak akkor csinálja azt, amit utasítok neki, ha éppen kedve szottyan rá. Így utólag belegondolva igazán szerencsésnek érzem magamat. A játék befejezése után olvasgattam pár fórumon, ahol több ember is panaszkodott, hogy szörnyen bugos a játék. (PC verzióról van szó) Nem számít, hogy tört vagy eredeti. Szó esett nem nyíló ajtókról, hirtelen eltűnt platformokról, idő előtti Sand Wraith-é való átalakulásról, meg nem mozduló Dahaka-ról, megölhetetlen ellenfelekről, és egyéb másról. Persze az esetek többségében a problémák megoldódtak a mentett állás betöltésével, vagy a játék újrarakásával, de azért ez több, mint pofátlanság szerintem. A játék néha még azzal sincs tisztában, hogy mikor melyik zenét kellene lejátszania. Nem egyszer történt meg, hogy egy teljesen nyugis, ügyességi résznél a játék belök egy kemény akciózenét. Csak nézek: What the fuck?
Általánosan egy pár szót had említsek meg még a programról. A vizuális megjelenítésért ismét a Jade engine felel, ami még szebb lett, mint volt. Leginkább ez a karaktereken látszik meg. A hangok részben maradtak ugyan azok, amiket már az első játékban is megismerhetünk. A kapuk nyitódása, a gombok lenyomása, az idő visszapörgetése és hasonlókra kell itt gondolni. A zene szerintem nagyon passzol a játék hangulatához. Én nem nagyon vagyok Rock vagy Metál rajongó, de ezek a muzsikák igen fülbemászóak. Az irányítás elsőre kissé furcsának tűnhet, de fél óra játék után meg lehet szokni. Kifejezetten tetszett az is, hogy a játék néha egy kis Boss fighttal próbálja meg feldobni a hangulatot. A sziget megtervezése nagyon profi lett, néha még én is egy kis végigjátszási segédletre szorultam, mert nem nagyon voltam tisztába vele, merre is kellene menni. Az öregedő Herceg mellé persze új szinkronhang is dukál. Kicsit furcsa lehet megszokni, de szerintem kiválóan passzol a karakterhez. A többi szereplő hangja is kiváló, egy rossz szavunk nem lehet rá.
Warrior Within. Elsőnek nem nagyon tetszett, a közepefelé imádtam, a végén megint seggbe rúgott. Kiváló játék. Nem csak hozza azt a formát, amit az előd nyújtott, de még pluszokkal fel is dobja azt. Aki szereti az új POP részeket, vagy csak a stílus megszállotja, mindenféleképpen próbálja ki. Persze csak az első rész végigjátszása után! De várjunk csak! Van itt még valami: „You cannot change your fate... No man can.”
8.5/10
Utolsó kommentek