GameCenter - A játékok központja

Melyik stratégiai játékokat kedvelő ember ne ismerné az Ensembles Studio által fejlesztett Age of Empires sorozatot. A régi idők egyik nagy játékai közé tartozik, ez vitathatatlan. Biztosan sokan töltött hosszú órákat töltöttek el előtte. 2002-ben a fejlesztők megpróbálták kicsit más irányba terelni az Age of sorozatot, így született meg az Age of Mythology, ami abszolút siker lett.

Amint a neve is mutatja, a játék a mitológiai korban játszódik. A hadjárat 32 küldetésből áll, ami szépen kapcsolódik egymáshoz. Ezalatt három mitológia korszakot ismerhetünk meg, mégpedig a Görög, Egyiptomi és Viking mitológiát. A történet Görögországban kezdődik, ahol Arkantoszt és csapatát irányítva részesei lehetünk Trója elfoglalásának, megfordulunk az alvilágban és lesz egy kis nézeteltérésünk Gargarensisel is. Egyiptomban Seth isten által meggyilkolt Ozirisz négy testrészét kell fellelnünk és egyesítenünk, végül pedig Északon, a vikingek földjén kell Loki terveit meghiúsítanunk.

A játék hasonló az Age of Empireshez, így a stratégiai játékok veteránjainak nem okozhat gondot a kezelőfelület megszokása és a játék irányítása. A parasztok segítségével kitermelhetjük a térképen fellelhető nyersanyagokat (fa, arany és hús) és épületeket építtethetünk velük. Mindegyik épületben különféle hadi egységeket képezhetünk ki és fejleszthetjük azokat. A templomban misztikus lényeket csinálhatunk, míg a hadi épületekben a gyalogságot (pl lándzsás harcosok, íjászok, lovasság, stb) és a harcigépeket fejleszthetünk. Fontos megjegyezni, hogy ha a korban fejlődni szeretnénk, akkor mindig választhatunk két kultusz között. Nem árt jó alaposan meggondolni, melyiket is választjuk, hiszen mindegyik más erőt, misztikus lényeket és fejlesztéseket ad, ami a jövőbeli harc folyamán döntő fontosságú is lehet. Összesen 3 kort fejlődhetünk. Az istenektől a már fent említett erőket is megkapjuk, ami olyan kis kicsi segítségként szolgál. Pl: a falusiak gyorsabban termelik ki az aranyat, gyorsabban gyűjtik a húst, egy osztag életerejét regenerálhatjuk 5 másodpercig és hasonló dolgok. Ha az ellenfél megadja magát, vagy minden egyes épületét a földel egyenlővé teszünk, akkor megnyertük a meccset.

Szimpla játéknál 24 térkép közül és a 3 nép 3 főistenei közül választhatunk. A görögnél ott van Zeusz, Poszeidón és Hádész. Az egyiptomiaknál Ré, Izisz és Szét, míg a vikingeknél Thor, Loki és Odin közül választhatunk. Minden nép mitológiája különbözik egymástól, így érdemes a kampány megkezdése előtt kicsit gyakorolgatni és megismerni a különböző népeket. Ezek mellett olyan dolgokat is beállíthatunk, mint a térkép mérete, harcmodor és a gépi játékosok száma, így egyszerre akár 12-en is megküzdhetünk egymás ellen.

A grafika elég tűrhető felülről, de igazi rondasága a videókon látszik meg. Persze értékelem, hogy ezt a játék grafikus motorjával készítették és hogy nem épp erre koncentráltak, de ez 2002-ben már elég csúnyának mondható szerintem. A zene az, amire egy rossz szavunk sem lehet. Passzol a játék hangulatához, a csaták alatt kellően pörgős és fülbemászó. Egyszerűen öröm hallgatni. Az AI is mondhatni okos. Ha építtetünk a parasztokkal egy raktárhelyiséget, nem kell munkába küldenünk őket, egyből nekiállnak kidolgozni a közelben lévő nyersanyagot. Ez sok felesleges kattintást megspórol nekünk. Persze azért néha akadnak gondok. Természetesen minden egység automatikusan támad, ha a közelében ellenséges erőt vél felfedezni, de néha nem mindig hajtják végre a kiadott parancsot, ami hosszútávon eléggé frusztráló. A szinkron és az egyéb hangok szerintem jól sikerültek, bár a játék közben picit zavaró az egységek által kiadott hangok (ha kijelöljük őket vagy parancsot adunk nekik), de tűrhetőek. Természetesen a játékidőre nem lehet panaszunk. A kampány által nyújtott 32 küldetéssel garantáltan több, mint 20-30 óra simán eltelik és ezek után még így is elvan az ember a Szimpla térképekkel is. Mindezek mellé még egy plusz pályatervezőt is kapunk, ahol saját ítünk szerint megalkothatjuk álmaink térképét. Folyókat, épületeket, erdőket, falakat húzhatunk fel, átvezető videókat csinálhatunk, és mindezt nagyon egyszerűen. Kb 1 óra alatt simán bele lehet tanulni.

Kétségkívül az Age of Mythology egy remek játék lett. Bár én alapból messziről kerülöm a stratégiai címeket, de ez mégis nagyon megfogott. Ha másmiért nem is, de a mitológiával való kapcsoltata miatt érdemes legalább egyszer végigvinni.

9.5/10

Mindenkinek Boldog Újévet Kívánok!

Manapság minden csak a nagy kaliberű játékok körül forog. Mindenki arra megy, hogy minél szebb legyen a grafika, megpróbálnak újdonságokat belecsempészni művükbe a fejlesztő és ennek eredménye legtöbbször egy elég silány, kétszer végigjátszható gyenge darab. Pedig nem csak az ilyen játékok között találunk kincset érő műalkotást, hanem nem árt kicsit kutakodni a minijátékok terén is, amelyek bár nem értek el olyan nagy sikert, mégis nagyszerűek. Egyik ilyen alanyom ma a World of Goo lesz.

A World of Goo a ragacsokról szól. A ragacsok felfedező kedvűek és új hazát keresnek. A történet előre haladtával több helyen is próbálkoznak: dombokon, farmokon, gépekben majd végül az informatika világában is.

A játék igen változatos, de lényegében egy építkezési projektre hasonlít. A ragacsokkal különböző hidakat, tornyokat, csöveket kell építenünk, hogy elérjük a célt. A cél az, hogy megadott számú ragacsot egy csőbe juttassunk. A cső lehet egy sziget másik oldalán, tüskék között, de el is zárhatja valami is, amit ki kell kerülni, vagy el kell onnan tüntetni. A játék a történet előrehaladtával nehezedik, így fokozatosan majd egyre nehezebb pályákat kell teljesítenünk.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy nyílnak meg a különféle ragacsok is. Persze mindegyiknek más tulajdonsága van:

• Graphit: Szürke színű ragacsok. Különleges tulajdonságuk nincs, és csak két másik ragacshoz lehet kapcsolni. Csak egyszer használható fel.
• Concrete: Fekete ragacsok, hasonlóak a szürkékhez.
• Natural: Természetes ragacsok, újra lehet őket hasznosítani. Ha már egyszer beépítettük valahova, kivehetjük őket újra.
• Sunny: Napsárga ragacs. Mindenhez odatapad, de a tüskék kilyukasztják. Hozzá kapcsolódó társait magával húzza.
• Skully: Halálfej alakú ragacs. Nem pukkasztja ki a tüske.
• Foam: Cseppecskék. Csak egy társukhoz lehet őket hozzákapcsolni.
• Air: Könnyű cseppek, nincs súlyuk.
• Bomber: Bomba ragacs. Ha tűz éri, akkor nagyot robban. Hozzá tud tapadni bármihez.
• Match: Gyufák. Ha egyet tűz ér, akkor az elég, és ha társa kapcsolódik hozzá, arra is átterjed a tűz.
• Bit: Az utolsó előtti szinten előforduló, zöld, gömb alakú ragacs. Nem mozgatni, hanem kilőni kell.
• Byte: Szintén az utolsó előtti szinten fordul elő. Tulajdonságaiban hasonlít a Graphitra vagy a Concrete-re, de négyzet alakú és zöld.
• Bitvir: Piros vírusok. Utolsó előtti szinten találkozunk majd vele. Ki kell őket lőni, és hozzákapcsolódnak egy társukhoz, ha annak közelébe érnek.

Fontos megjegyezni, hogy a ragacsokra nagy hatással van a gravitáció és a környezeti elemek is. Ha például egy tornyot építünk és az egyik oldalon nagy az ellensúly, a ragacsok összeborulnak. Hasonló a helyzet, ha hidat kell építenünk, vagy a szél akadályozza meg küldetésünket. A grafikát a kis egyszerű 2D motornak köszönhetjük, ami nem is olyan csúnyácska. A zenét nagyon jól eltalálták. Hangulatosak, dallamosak. Az embernek megjön a kedve tőle a játszáshoz.

Egy ilyen játékot, mint a World of Goo nem is igazán lehet jellemezni. Aki szereti a logikai feladványokat, annak biztosan nagy kedvence lesz a játék. Kikapcsolódásnak nagyon jó, megéri kipróbálni.

9/10

2003-ban az Ubisoft új dimenzióba vitte el a Prince of Persiát. A Sands of Time tényleg nagyon jóra sikeredett, nem sokkal megjelenése utána a fejlesztők nekillátak a második rész elkészítésének. Már az első képekből lehetett látni: Ez nem ugyan az a POP lesz, amit mi megismertünk!

7 év telt már el az első rész történései óta. Történetünk rögtön egy kis intróval kezdődik. A herceg hazatér Babilonba, ahol egy fura lény vadászik rá, hogy megölje. Dastan tanácsot kér egy öreg misztikustól, aki elmagyarázza hősünknek, hogy tettei életre hívták a végzet halhatatlan inkarnációját, a Dahaka-t. A herceg gyorsan rájön, hogy csupán egyetlen lehetséges út van az életben maradáshoz: elutazni az Idő Szigetére, módot találni a múltba való visszautazásra, és megállítani a Homok képződését. A Homok nélkül a Herceg utolsó kalandja nem történik meg, és Dahaka is el fog tűnni. Hősünk utazása egy erőd belsejébe vezet, amely az emberiség legnagyobb félelmeinek ad otthont.

Az új rész láthatóan sokat változott elődjéhez képest. Mondhatni az egész játék darkosabb (sötétebb) lett. A hercegen már látszik, hogy jócskán megöregedett, arca borostás, teste csupa kosz. A sziget a jelenben teljesen lepusztult, komor, elhagyatott folyosói furcsa érzést vált ki a játékosban. De vegyük sorjára, mik is a legnagyobb változások. Kezdem is a játékmenettel. Maradt a jó öreg ugrándozós, ügyességi játék, de itt is találunk egy pár kis finomítást. A kötél segítségével jóval távolabb tudunk futni a falakon, és a függönyök segítségével sérülésmentesen leereszkedhetünk a nagyobb helyekről. Ezeken kívül megmaradtak a jó öreg csapdák is: pengék, forgó rönkök, fűrészlapok, padlócsapdák, és minden, amit megismerhettünk az első részben. Az irányítás cseppet sem változott. Minden maradt a régiben. Bár a fegyverek terén egy nagy újítás felütötte a fejét. Az állandóan váltogatott kardunk mellett most már lehetőségünk van felszedni az ellenfelektől a fegyvereket, és kétkezes technikákat is tudunk alkalmazni. Ezeknek a fegyvereknek a száma elég nagy. Használhatunk különféle kardokat, tőröket, bárdokat és stb… A harcrendszer hatalmas újításokon esett át. Most már több támadást is alkalmazhatunk ellenfeleink ellen. Pl: lefejezhetjük őket, elrúghatjuk őket, de ezeken kívül még egy rakatnyi combo áll a rendelkezésünkre, amelyeket egy külön menüpont alatt össze is szedtek nekünk. Ez nagy öröm volt számomra, hiszen így már élvezetes a harc, és látványos is, ami a Sands of Time-ban kifejezetten unalmas és idegesítő volt. Ellenfeleink is jóval változatosabbak. Most már különböző harcmodorú ellenfelekkel is találkozhatunk. Akármikor szembekerülhetünk egy bakkecskeként ugráló női bérgyilkossal, kutyára hasonlító szörnyekkel, sima mezei ellenfelekkel, vagy egy bazi nagy kolosszussal. Mivel harcmodoruk eltérő, így minden egyes ellenféltípusra más taktikát kell bevetnünk. Némelyiket kicsit nehezebb legyőzni, de nincs legyőzhetetlen ellenfél. A néha unalmas logikai feladványokat a Dahaka elől való menekülés dobja fel, mivel ilyenkor nincs idő a gondolkodásra, eszeveszettül kell rohanni és átkelni a különböző akadályokon. Szerencsére a dög nem tud átmenni a vízen, így ezeknek a szakaszoknak a végén mindig egy időutazó helyiséghez érkezünk. Igen. A különböző feladatokat úgy kell végrehajtanunk, hogy utaznunk kell a jelenbe és a múltba. Szerencsére a Dahaka csak a jelenben kergethet meg minket, így a múltban biztonságban érezhetjük magunkat. (Kivéve egy alkalmat, de nem akarom lelőni a poént) Életerőnket szintén kutaknál tudjuk feltölteni, és menteni is itt tudunk, szóval jól összeboronálták a 2 opciót, ami szerintem okos ötlet volt. Megmaradt a klasszikus idővisszapörgetés, az időlassítás, de kaptunk néhány új funkciót is. Példaként megemlíteném az időfelgyorsítást, de az időlassítás is jelentősen megváltozott, mivel itt a herceg ugyan olyan gyorsan mozog, mint ahogy szokott, nem lassul le ő is, mint a SOT-ban. Ez néhol elengedhetetlen kellék lesz a továbbjutáshoz, de harc közben is jól fog jönni. Homokot ismét az ellenfelek legyilkolásával szerezhetünk, viszont teljes  feltöltőhelyet nem fogunk találni, mint az elődben, hanem vázák széttörésével juthatunk még némi extra homokhoz. Életerőnket szintén növelhetjük Life Upgrade helyek felkutatásával, ami most nagyban befolyásolja a játékot, hiszen ezen múlik, milyen befejezést fogunk kapni. Ha mind a 9-et sikerül megtalálnunk, a játék végén a Dahaka ellen kell harcolnunk, viszont ha egy is kimaradt, akkor Kaileena-val kell megküzdenünk. Ez ösztönzi a játékost a többszöri újrajátszásra, ami ha általánosságba számítunk, (folyamatos haladás, elakadás nélkül) 30 óra játékidő! Szép! Grat Ubisoft!

Negatívumok. Mivel én PlayStation 2-n vittem végig a játékot, igazából nem sok hibával találkoztam. A klasszikus gagyi kameraállást az új családtag is megörökölte, ami miatt nem egyszer el is rontottam néhány feladatot. Alkalom adtaként meg a faltól nem engedi a játék, hogy a nekem tetsző pozícióból nézhessem a pályát, így rá voltam kényszerülve a szörnyen borzalmas FPS nézetre. Irányítási problémaként még megemlítendő az is, hogy a drágalátos herceg nem mindig akar szót fogadni, így hiába nyomom a gombot, nem engedelmeskedik. Példaként egy Dahaka elől való menekülést hoznék fel, ahol egy kötélbe kellene kapaszkodnom, onnan pedig a falon elfutni egy rúdhoz, hogy tovább tudjak jutni. Persze volt, amikor a herceg nem akart a kötéltől elszakadni, néha pedig a rudat nem volt hajlandó megfogni. Már az ötvenedik próbálkozásnál azt hittem, én csinálok rosszul valamit, de nem. Ez a játék csak akkor csinálja azt, amit utasítok neki, ha éppen kedve szottyan rá. Így utólag belegondolva igazán szerencsésnek érzem magamat. A játék befejezése után olvasgattam pár fórumon, ahol több ember is panaszkodott, hogy szörnyen bugos a játék. (PC verzióról van szó) Nem számít, hogy tört vagy eredeti. Szó esett nem nyíló ajtókról, hirtelen eltűnt platformokról, idő előtti Sand Wraith-é való átalakulásról, meg nem mozduló Dahaka-ról, megölhetetlen ellenfelekről, és egyéb másról. Persze az esetek többségében a problémák megoldódtak a mentett állás betöltésével, vagy a játék újrarakásával, de azért ez több, mint pofátlanság szerintem. A játék néha még azzal sincs tisztában, hogy mikor melyik zenét kellene lejátszania. Nem egyszer történt meg, hogy egy teljesen nyugis, ügyességi résznél a játék belök egy kemény akciózenét. Csak nézek: What the fuck?

Általánosan egy pár szót had említsek meg még a programról. A vizuális megjelenítésért ismét a Jade engine felel, ami még szebb lett, mint volt. Leginkább ez a karaktereken látszik meg. A hangok részben maradtak ugyan azok, amiket már az első játékban is megismerhetünk. A kapuk nyitódása, a gombok lenyomása, az idő visszapörgetése és hasonlókra kell itt gondolni. A zene szerintem nagyon passzol a játék hangulatához. Én nem nagyon vagyok Rock vagy Metál rajongó, de ezek a muzsikák igen fülbemászóak. Az irányítás elsőre kissé furcsának tűnhet, de fél óra játék után meg lehet szokni. Kifejezetten tetszett az is, hogy a játék néha egy kis Boss fighttal próbálja meg feldobni a hangulatot. A sziget megtervezése nagyon profi lett, néha még én is egy kis végigjátszási segédletre szorultam, mert nem nagyon voltam tisztába vele, merre is kellene menni. Az öregedő Herceg mellé persze új szinkronhang is dukál. Kicsit furcsa lehet megszokni, de szerintem kiválóan passzol a karakterhez. A többi szereplő hangja is kiváló, egy rossz szavunk nem lehet rá.

Warrior Within. Elsőnek nem nagyon tetszett, a közepefelé imádtam, a végén megint seggbe rúgott. Kiváló játék. Nem csak hozza azt a formát, amit az előd nyújtott, de még pluszokkal fel is dobja azt. Aki szereti az új POP részeket, vagy csak a stílus megszállotja, mindenféleképpen próbálja ki. Persze csak az első rész végigjátszása után! De várjunk csak! Van itt még valami: „You cannot change your fate... No man can.”

8.5/10

Spárta szelleme visszatért. A nagyszerűen sikeredett első rész után elkészült a folytatás. Kratos még erősebb, még dühösebb, és még brutálisabb, mint volt. Az Istenek szolgáját már csak egyetlen egy cél hajtja: Zeusz megölése.

Árész legyőzésével Kratos, az egykori halandó harcos lett a háború új Istene. Látszólag mindene megvan. De ő mégsem elégedett. Fájdalmát már csat a csaták enyhíthetik, és Spárta növekvő dicsősége. Az Olympus Istene is elfordultak tőle. Társaságát nem igazán kedvelik. Mint egykor Cronost, Zeuszt is elfogta a félelem, hogy fia szembefordul vele. Ezért Zeusz arra kényszeríti Kratost, hogy örökké szolgálja őt. Kratos persze megtagadja, ezért Zeusz egy könnyed mozdulattal átdöfi a tehetetlen Kratos testén az Olympus pengéjét. A bosszú innen veszi kezdetét.

A játékmenet maradt a régi hack and slash stílusnál. Mivel főhősünk az Olympus pengéjének elsajátításával kénytelen volt feláldozni minden erejét, sajnos ismét a nulláról kell kezdenünk mindent. Így újra gyűjtögetnünk kell majd a gorgonszemeket, a főnixtollakat, illetve a piros gömböket, melyeket szintén fejlesztésekre költhetünk majd el. Az első God of War fegyver téren nem nyújtott bő választékot. A 2. rész erről a hibáról gondoskodott. Most már 4 fegyver közül választhatunk. Elsőnek még csak Athéné pengéivel küzdhetünk. Később megszerezzük a Barbár kalapácsot (Az első részben már jól megismert Barbár királytól) ennek az iszonyatosan nagy kalapács segítségével lelkeket idézhetünk, illetve erőteljes csapásokat mérhetünk ellenfeleinkre, mely egy-két nagyobb kolosszusnál meg is hozza majd a hatását. Végül a Végzet lándzsáját is sikerül megszereznünk, melynek segítségével már a játék elején eleminálhatunk egy kisebb Boss-t, megszerzése mégis csak a játék közepe táján lesz lehetséges. E lándzsa segítségével úgy harcolhatunk, mint Ninja a bottal. Na jó, azért nem éppen úgy, de nagyon tetszetős kis fegyver. Gyengébb ellenségek tömeges raja ellen kitűnő fegyver. Akár lila energiasugarat is lőhetünk vele, de egy robbanó kristályt is elhelyezhetünk a tömeg közepébe. A sikeres végigjátszás után, ha az előbb teljesített szinten kezdjük újra a játékot, választási lehetőség nyílik meg előttünk: Vagy a nulláról kezdjük megint elölről a játékot, vagy használhatjuk az előzőleg megszerzett fegyvereket, illetve erőket. Itt már elérhető lesz az Olympus pengéje is, mely a játék legerősebb fegyvere. Az elődben már megismert Rage of the Gods utodja a Rage of the Titans. Használata hasonló az első részben megismertével, annyi különbséggel, hogy itt Kratos egy égő lávaemberré átalakulva darálja a gonosz teremtményeket. Legjobb újítás benne, hogy ezt az erőt akár helyenként előforduló arany színű ládákkal is feltölthetjük, de néhány boss megölése után is töltődik fel egy falatnyi. (Persze az ellenfelek fokozatos gyilkolása közben is nő.) És egy nagyobb újítás. Már az első rész cikkírása közben panaszoltam, hogy mért nem lehet kikapcsolni ezt az erőt, ésa maradékot később felhasználni. Úgy látszik, imáim meghallgattak, és a fejlesztők beépítették ezt a funkciót a játékba. Így most már nem csak húzós helyzetekben kell használnunk a Titánok erejét, hanem akkor, amikor akarjuk. És ha már a fegyvereket ilyen szépen elsoroltam, jöjjön a 4 új erő. Az első pályán használható még a régi Poseidon dühe varázslat, de a fentebb említett ok miatt ezt is elveszítjük. A 4 új erő a következő:

• Typhon’s Bane: Egy nyíl, melyel távoli ellenségekre lőhetünk. Használata hasonló az első részben megismert Zeus furyéhoz.
• Atlas Quake: Kratos a földet verve nagy erejű földrengést hoz létre. Tovább fejlesztve hatalmas szikladarabok is esnek az ellenségekre.
• Head of Euryale: Már a God of War 1-ben is használható fegyver volt, ott Medusa’s Gaze néven. Ugyan azt tudja, mint az első részben. Áldozatainkat kővé dermeszthetjük használatával.
• Cronos’ Rage: Kisebb villámot bocsáthatunk ki vele, mely megrázza a közelében lévő ellenfeleket. Az erőt fejlesztve ezek a villámcsapások jóval erősebbek lesznek, és nagyobb hatótávúvá is válnak.

Kratos kalandjai során több segédeszközt is begyűjt. A Kerberosszal (3 fejű kutya) való küzdelem után Kratos megszerzi az aranygyapjút, melyet a halott Jason (Laszón királyfi) karjáról szed le, akivel csúfosan elbánt az előbb említett teremtmény. Az aranygyapjúval több támadást is vissza tudunk verni, illetve bizonyos helyeken is csak az eszköz segítségével juthatunk tovább. (Nem is említve, hogy a játék végén ez menti meg Kratost Zeusz halálos csapásától.) Egy szintén hasznos tárgy büszke tulajdonosai is lehetünk. Nem sokkal az aranygyapjú megszerzése után összefutunk Ikarusszal is, és egy kis csetepaté után elvesszük tőle a szárnyait. Így már nem jelenthet gondot, ha egy-két platform távolagg van egymástól. Sajnos a hosszú repülésnek hátránya is van, mivel a tollak fokozatosan hullnak kifelé, így nem használhatjuk a végtelenségig a szárnyat egy-egy repülés alkalmával.

Kalandjaink során több helyen is megfordulunk. Bebarangoljuk az elfeledettek mocsarát, szembeszállunk az idő uraival, a párkákkal, meglátogatjuk Atlaszt, az égboltot tartó titánt, Rodoszban legyőzzük a kolosszust, és még sok egyéb helyen járhatunk majd. A pályák nem monotonok, sohasem válnak egyhangúvá. Mindig más-más környezetben kell harcolnunk. Persze amit újra dicsérnem kell,a játék fő hangulatadó eleme, a zene. Isteni, gyönyörű, nagyon jó! Szavakkal nem lehet leírni. Aki teheti, szerezze be a játék soundtrackjét. Az elődhöz képest a Boss harcok száma is igen szépen megugrott. Elég sok ilyen élményben lesz részünk. Mikor már elkezdenénk kicsit unnia  császkálást, akkor jön egy újabb boss. A kivégzéses jelentek is maradtak a régiek. A képernyőn megjelenő gombokat kell nyomogatnunk, illetve a bal analógot kell tekergetnünk ide-oda, mikor hogy kívánja a játék. A grafika az előző részhez képest sokat javult. Nagyon szép. Egyik legszebb játék PlayStation 2 platformon. Az átvezető videóknál azért már kicsit gondban voltak a fejlesztők. Sokszor már ők sem tudták eldönteni, mikor melyik fajtát is használják. 3 fajta videót különböztethetünk meg: Vannak a teljesen élethűek, gyönyörű szép átvezető videók, vannak a ronda, pixeles átvezető videók, és az én személyes kedvenceim, melyek olyanok, mint  a szimpla játékmenet. Szerintem elég lett volna 1 mellett levoksolni és azt dönteni. Ezt utáltam még nagyon az első részben is Miért kellet 3 fajta átvezető videót csinálni? Biztos volt rá valami okuk. Nem tudom. A szinkronhangok is tökéletesek. Terrence Carson (Kratos hangja) ismét hozta a formáját ahogy azt megszokhattuk tőle. Persze emellett minden karakternek nagyszerű szinkronhangja van, és illenek is hozzájuk.

A God of War 2 hozta a formáját. Sokkal többet nyújt, mint az előd. Pörgősebb akciók, még több brutalitás, még több fordulat. Aki teheti, tisztelje meg a trilógiát a befejező rész végigjátszásával.

10/10