GameCenter - A játékok központja

A Motor City Online bukása után az EA érezte, hogy itt bizony nincs mit tenni, vissza kell térni a gyökerekhez, és látván az első Hot Pursuit sikereit, úgy érezték, itt az ideje készíteni egy folytatást. És hát melyik vérbeli Hot Pursuit rajongó ne várta volna ezt a napot, hogy végre elkészüljön a játék.

A ránk váró kihívásokat 2 játékmódban kell teljesítenünk. Egyik a Bajnokság, ahol csakis mi, versenyzők küzdünk meg egymás ellen, a játék nevét is adó Hot Pursuit módban viszont már a rend tisztes őrei is beszállnak a mókába, hogy kisebb-nagyobb szerencsével, de megállítsanak minket ebben az őrült versenyben. 4 különböző versenytípust játszhatunk. Körverseny, sprint verseny, vagyis A-ból B-pontba eljutás,  kieséses körverseny, időfutam, ahol egy előre megszabott időn belül kell teljesítenünk a távot, illetve Hot Pursuit módban fánkzabálóként mi is kergethetjük a bűnözőket. A versenyek medálokért folynak, melyeket az első 3 helyezet kap meg. Ezekért NFS pontokat kapunk, melyekből kocsikat és pályákat oldhatunk fel, utóbbiból viszont lesz is mire költeni, hiszen minden pályának 4 féle verziója van (fordított, tükrözött, fordítottan tükrözött és persze az alap)

A helyszínek nagyon változatosak és szépek. Száguldozhatunk borvidékeken, a hegyekben, erdőkben, őszi tájakton. Egy pályán több útvonal is van, melyek versenyenként el vannak torlaszolva, így a különböző versenyeken más-más útszakaszokon koptathatjuk a gumikat ugyan azon a terepen belül. Az autók felhozatala hasonló, mint az előző részekben, bár itt már hagyományos, a közutakon is megtalálható autók is helyet kaptak. Ebbe a kategóriába sorolható például a Jaguar XKR, Ford TS50, BMW M5, Opel Speedster, de akár olyan luxusjárgányok volánja mögé is bepattanhatunk, mint a Mclaren F1, Ferrari F50, Portsche 911 Turbo, Aston Martin V12 Vanquish, Corvette Z06 és még sorolhatnám.

A játék grafikai szempontból nézve megfelel az elvárásoknak. Az autók szépen le vannak modellezve, illetve pici törésmodellt is kaptak. A pályák mondhatni a helyükön vannak, bár van 1-2 pont, ahol elég csúnyácskán vannak az elemek megrajzolva, attól eltekintve még nagyon szép festői tájat tár elénk. Igazi élvezet ilyen helyszíneken autókázni. Sajnos ugyan ilyen szép szavak már nem mondhatóak el a mesterséges intelligenciáról, a fizikáról és az irányíthatóságról sem. Az MI valami borzasztó. Verseny közben rendszeresen nekemütközik hátulról, pofátlan módon kipörget és a játék vége felé iszonyatosan rákapcsolnak. Jó, nem azt mondom, hogy ne legyen irdatlan nehéz, mert akkor nem lenne benne kihívás, de így, hogy még én pördülök ki (néha repülök) mikor nekemjön, ő pedig ugyan úgy megy tovább 200 km/h-val, na az azért már a pofátlanságnak a teteje. Ez elmondható a civil járművekről is, akik előszeretettel ránk húzzák a kormányt az esetek 30%-ban, maguk testi épségét kicsit sem féltve. Bárki mondhatná teljesen jogosan, hogy minek egy arcade játékba fizika. Persze ez teljesen jogos, de az azért már nem, hogy alig megyek neki a korlátnak, és máris 2x360 fokot pördülök meg repülök a levegőben, ami bizony gyorsabb autóknál már elég gyakori lesz. Az irányítással nincs olyan nagy gond, de némelyik járműnek olyan nehézkes az irányítása, hogy egy kanyart alig tudok bevenni, míg pl a Ferrati F50-el fék nélkül be lehet venni még a leg hajmeresztőbb kanyart is. Aki teheti, az próbálja ki a játékot kormánnyal, mert garantálom, hogy az élvezeti faktor nagyon megnő, hiszen sokkal pontosabban lehet így irányítani az autókat, mint a kurzornyilakkal. A hangokkal viszont semmi probléma. A motorhangok remekül muzsikálnak és a zenék is hangulatosak, bár nagyon kevés van belőlük, amit azért sajnáltam. A zsernyákok kommunikálnak folyamatosan egymással, így az esetleges erősítésekről, barikádokról előre információt kaphatunk.

Így a cikk végére pedig csak annyit mondanék, hogy bár picit haragszom a játékra, azért kétségkívül remek darabja ez a sorozatnak. Egy három napos kihívásnak mindenféleképpen megfelel és nagyon jó időtöltést biztosít. Ha pedig már beleuntunk, vagy végigvittük, még mindig érdemes pontokat gyűjtögetni a megmaradt autók és pályák feloldására.

8.7/10

Sziasztok. A blog első szülinapja alkalmából a mai cikkem egy kicsit másabb lesz, mint a többi. Ma egy nagyon híres konzolról fogok egy cikket írni, nevezetesen a PlayStation 2-ről. Én már 2 éve vagyok büszke tulajdonosa a szerkezetnek, és mit mondjak: Nem bántam meg, hogy beruháztam rá. Nehéz munka árán tudtam csak megvenni, és a gyümölcs mondhatni édes. Az általam készített képeken lehet kicsit csodálkozni fogtok, de nekem akkor a Starter Pack volt a legjobb választás, a színéről én nem tehetek. De igazából nem is zavar.  Nos jöjjön egy kis ismertető a konzolról, és egy kis történelem. A következő bekezdés forrása legfőbbképpen a Wikipédiáról származik.

A PlayStation 2 a Sony második játékkonzola, a PlayStation utódja és a PlayStation 3 elődje. Fejlesztését 1999 márciusában jelentették be, majd egy évvel később Japánban dobták piacra. A Sony 2000-ben dobta piacra az új PlayStationt (PS), megelőzve ezzel a konkurens Nintendo Gamecube-ot, és több mint 1 évvel a Microsoft Xbox-szal való konzolpiacra lépése előtt. A Sonynak jelentős kezdeti előnyt jelentett az, hogy számos first-party fejlesztővel rendelkezik (ezek az anyacég tulajdonában lévő játékfejlesztő csapatok), s így biztosítva volt a játékkínálat, ráadásul ez egyfajta garancia volt a jó minőségre, például a sikeres Gran Turismot is ilyen cég fejlesztette. A nagyon hamar népszerűvé vált PS2 igen sok fejlesztőt állított a Sony mögé (annak ellenére, hogy kezdetben sok panasz érkezett a fejlesztőktől a gép nehéz programozhatóságára), mivel a hatalmas felvevőpiac miatt még egy gyengébb játék is rendre jó eladásokat produkált, így mára olyan mennyiségű third-party PS2 játék van a piacon, amely gyakorlatilag megközelíthetetlen mindkét konkurens konzol számára. A másik nagy előnye a Microsoft konzoljával szemben, hogy sokkal több exkluzív nagy nevet tud felmutatni, melyek soha nem jelennek meg semmilyen más platformra, szemben az Xboxal, melyre nagyon sok multiplatform játék érkezik.

Hardver:

A 300MHz-es központi processzor az Emotion Engine (EE) névre hallgat, a Sony a Toshibával közösen fejlesztette ki, s egy MIPS R5900-as magra épül. Maga a chip egyfajta kombinációja a CPU-nak és egy DSP processzornak, melynek a fő felhasználási köre 3D-s világok szimulálása. Az EE legtöbb része egyébként teljes mértékben 128 bites, ezzel a világ első ilyen, tömegtermékekbe szánt processzorává vált. A rendkívül összetett processzor ezeken kívül tartalmaz egy FPU-t, valamint két vektor-egységet, a VU0-t és a VU1-t. A CPU-nak van egy saját cache memóriája van (16k) de külön cache-el rendelkezik a két vektor-egység is, a 0-s kétszer 8k-val, az 1-es pedig kétszer 16k-val. Nincsen benne nagyobb másodszintű gyorsítótár, szemben például a PC-s processzorokban, emiatt hosszabb ideig nem tud több adatot tárolni, viszont gyorsan fel tudja dolgozni, továbbküldeni és a helyére mást cachelni. Az EE lapkájára ezen felül integrálva van egy képfeldolgozó egység is, mely tulajdonképpen egy MPEG-2 dekóder néhány más képességgel felvértezve. Összességében nézve a PlayStation 2 központi processzora erős, összesített teljesítményben körülbelül kétszer erősebb, mint az Xbox központjában dohogó Pentium III 733MHz, és néhány alkalmazásban, mintegy 15x gyorsabb egy 400-as Celeron processzornál. A maximális teljesítmény eléréséhez azonban megfelelő programozásra is szükség van, ugyanis nehéz az EE programozni, így egyrészt az egyes játékoknak jóval hosszabb fejlesztési időkre volt szükségük, mint ahogy azt előre tervezték, másrészt a fejlesztők egyszerűen nem használják ki a processzor teljes teljesítményét, mivel így időben meg tudják jelentetni a játékukat. A legjobb eredményt a Sony belső fejlesztőcsapatai és programozó érik el, nem véletlen hogy a Gran Turismo 4-nek olyan grafikája van, mely napjainkban is jó szintet képvisel. Érdekesség, hogy az EE nem csak a programkódot és szimulációkat végez, hanem ez végzi a poligonok transzformálást és megvilágítását is (tehát a T&L feladatokat). Ezeket a feladatokat a programozók szinte bármelyik részegységre rábízhatják, nyugodtan variálhatnak az FPU és a vektor egység között. Sajnos a 3D-s hang előállítását is a központi processzora bízták a Sony tervezői, ez annyiból nem szerencsés, hogy ha egy játék készítői Dolby Digitalban szeretnék megszólaltatni portékájukat, akkor annak számolását valamelyik vektor egységre kell rábízni, s ez így más "fontosabb" dolgoktól veszi el a számítási kapacitást. Ezért állt elő az a jelenség, hogy a PlayStation 2 játékai általában (néhány kivételtől eltekintve) "csak" Pro Logic II-es hangzással szólnak. Az EE egy 3,2 GB/s-es buszon kapcsolódik a kétcsatornás, 32 MB-os RAMBUS központi memóriához A konzol másik legfontosabb processzora a GPU, mely a Graphics Synthesizer névre hallgat. A 150MHz-es GPU szintén öszettett hardver, 4 MB beágyazott memóriát tartalmaz, 47 GB/s sebességgel tud elérni egy 2560 bites buszt. Hogy a sávszélesség ne maradjon kiaknázatlan a GS 16 pixel pipeline-al renderel, kisebb hiányosság azonban, hogy ezek közül csak minden második képes textúra. A 4 MB-ból a renderelés 2 MB-ot használ fel, a többit a texturák használják, ami nem túl előnyös, mivel a chip nem támogat textúratömörítési eljárásokat. Ettől még a központi memóriát használhatnák, ám ez sem valósítható meg maradéktalanul, mivel az EE-vel egy igen keskeny, mindössze 1,2 GB/s – es busz köti össze. Ez azt eredményezi, hogy menet közben nem lehet túl sok textúrát használni, s ez meglátszik néhány PS2-es játékon. Az IO processzora egy 33MHz-es MIPS R3000A, ami az első PlayStation konzol esetében központi processzorként szolgált, ezáltal a PS2 képes futtatni az előző PS játékait is.

Verziók:

A Sony folyamatosan hajtott végre kisebb nagyobb módosításokat a konzolon. Természetesen ezek a változtatások a játékok teljesítményére semmilyen befolyással nincsenek, pusztán néhány funckionalitásbeli, kényelmi illetve gyártástechnológiai dologról van szó. A Sony ezeket a verziókat "V"-el jelöli, V0-tól egészen V16-ig (itt tartunk ma). A V0-t kizárólag Japánban forgalmazta a cég, még nem rendelkezett beépített DVD-VIDEO lejátszó szoftverrel, és volt rajta egy PCMCIA foglalat. Ezután a V3-tól a V6-ig kisebb-nagyobb belső hardveres változások mentek végbe: először a több nyáklapból álló belső szerkezetet a Sony egyesítette egy lapra, mindeközben folyamatosan csendesíteni is igyekeztek a gépet, így a hűtésben is történtek változások. A V9-es modellnél végül a cég kivette a szinte senki által nem használt FireWire portot a gépből, és beletették az Infraportot, mely a DVD távirányító jeleit veszi. 2004. szeptemberében érkezett meg a 3. nagy hardver átalakítás, ez volt a V12-es (vagy modellszámozás szerint: SCPH-70000), vagyis a vékonyított, kicsinyített PS2, mely igen rövid idő alatt közönségsiker lett. Eltűnt a gépből a 3,5”-ös HDD beépítő hely, és bekerült az ethernet port. A merevlemez eltűnése a Final Fantasy XI játékosokon kívül szinte senkit nem érintett különösebben negatív módon, viszont jelentős sikere volt az új kisebb és halkabb konzolnak. Azóta ebből is készült egy újabb verzió, mely hardveres változást tartalmaz: ez a V13, melyben már egy lapkában egyesítették az EE–t és a GS-t, míg a V12-ben ezek még külön lapkán helyezkednek el.

Ennyit a tudományos részéről. Most jöjjenek a saját tapasztalataim. Nekem is Slim változat jutott a gépből. Igazából azért is döntöttem e mellett, mivel a nagynak nem jutott volna hely, és amúgy em használtam volna HDD-t. A Starter Pack egészen különbözik a többi kiadástól. A konzol minden egyes tartozékaival együtt rózsaszín köntösbe bújt. Az egyik kisebb változás a fekete színű testvéréhez képest, hogy a lemez befogadó műanyag felülete nem göröngyös, hanem ugyan olyan sima, mint a gép többi része. Bár ez nem szembetűnő jelenség szerintem, és nem is egy zavaró tényező. A gép és tartozékai minőségi műanyagból készültek. Értem ez alatt, hogy ha netalántán véletlenül leejtjük a kontrollert, akkor az nem fog megrepedni, bár az erőssége a tapintásán is érződik. A csomagban helyet kapott a konzolon kívül egy 8 mb-os memóriakártya, adapter, AV kábel, és egy plusz kontroller. Igazából engem az utóbbi motivált e csomag megvételére, hiszen haverokkal felejthetetlen coop-ba nyomulni egyes játékokkal, meg igazából egy plusz kontroller sosem árt meg. És hogy miért is éri meg beszerezni egy PlayStation 2 konzolgépet? Elég ha csak olyan exklúzív neveket sorolok, mint pl: Devil May Cry (1 és 2), Gran Turismo, ami egy nagyszerű verseny szimulátor játék, a méltán híres Metal Gear Solid sorozat, a GTA sorozat minden tagja ezen a konzolon tette tiszteletét elsőre ( a 4. rész természetesen nem, ezt csak a félreértések miatt is jegyzem meg), Jak and Daxter is egy szintén sikeres név a konzolon, de a Tekken is egy olyan nagyszerű játék, amely csak PlayStationon teszi tiszteletét (ma már Xbox 360-ra is megjelent a legújabb része). Ha már verekedős játékok, a Mortal Kombat miatt is szerintem sokan beruháztak a gépre, bár igaz, hogy az Xbox-ra is megjelent, és nem ezek a játékok voltak a sorozat leghíresebb darabjai. Sokak kedvence az ICO és a Shadow of the Colossus is csak PS2-n jelent meg, na de valamit direkt kihagytam így az utójára. A méltán híres, legsikeresebb játék, a God of War is PlayStation exklúzív játék, ami a valaha készült legjobb játék lett a konzolon. Ha valami miatt, már csak emiatt is megéri megvenni a konzolt! Ezt én mondom, és erre mérget vehettek. Ha nem hiszitek el, csak csekkoljatok le pár híres teszter oldalt, mint a Gamespot, vagy az IGN, aki a világ legjobb PS2 játékának választotta a trilógia első részét.

Nos, azt hiszem, a ma már 10 éves konzol szép időt élt. Igaz, ma már nem jelennek meg rajta játékok, kivéve a borzalmasan unalmas FIFA és NFS sorozatot, bár újabban már az sem fejleszt PS2-re (BlackBox eva…) Rengeteg slágertermék jelent meg a konzolon a fentebb felsoroltakon kívül persze, és én mondhatom, a Sonyban nem csalódtunk. Ma már csak egy kis nosztalgiázás kedvéért vesszük elő, de aki még most akar rá beruházni, az nyugodtan tegye meg, hiszen ma már baráti áron kapható a konzol. Én szeretem, és nem fogok megválni tőle, míg működik. Remélem tetszett ez a kis kitérőm. Ígérem, nem ez volt az utolsó.

A Rainbow Six Vegas teljesen megújította a R6 szériát 2006-ban. Mikor már azt hittük, hogy a sorozat meghalt és mindenki temette, akkor bumm, jött a Vegas és tarolt. A folytatásra sem kellet sokat várni. 2008-ban megjelent a második rész. De vajon jogosan nevezhetjük második résznek és nem csak küldetéslemeznek? De miért is kérdezem ezt? A cikk végén kiderül.

Ugyebár az első rész végén Logan Kellert és csapatát csúnyán magukra hagyták, had főjenek a levükben. Aki arra várt, hogy a 2. rész innen fog folytatódni, az sajnos nagyot csalódott. Michael és Jung megmaradt, viszont Logan elment nyaralni. Helyette megkapjuk Bishopot, az új vezetőt, hogy még több terroristát kiirtsunk.

Nos a képekből és a videókból elnézve első látásra csak annyit lehet látni, hogy a HUD szerkezete kicsit átalakult és az egész cucc új pályákon játszódik. Sajnos ez így is van, de azért történt itt néhány kis változás. Profilunk elkészítése után szabadon megformálhatjuk Bishop karakterét. Megformálhatjuk akár nőnek, vagy férfinak is. Uniformisát is átalakíthatjuk, illetve maszkokat is húzhatunk a fejére. Persze ezek nagy része csak akkor válik elérhetővé, ha mindent feloldottunk, ugyanis a játék bevezette a manapság annyira elterjedt XP pontszerző rendszert. Itt ez az A.C.E.S névre fog hallgatni. Az alap tapasztalati pontokon belül 3 ágon fejlődhet karakterünk: Assault, CQB, Marksmanship. A fejlődés kicsit lassan halad, mivel egy terrorista lelövéséért csak 1 pontot kapunk, és az sem mindegy, hogyan végzünk szerencsétlennel. Ha távolról adjuk le a lövést, vagy fejlövést csinálunk, akkor Marksmanship pontot kapunk. Ha közelről végzünk szerencsétlennel, vagy hátba támadjuk, akkor CQB, ha pedig fedezékből öljük meg az ellent vagy gránát segítségével, akkor Assault pontot kapunk. Ezek különböző fegyvereket, ruhákat, felszereléseket adnak. Játékmenetbeli újdonságként talán a legszembetűnőbb az, hogy most már futni is tudunk. Ez igen hasznos dolog, mivel nem egyszer lesz majd rá szükségünk. Társainkkal most már gránátokat is hajigálhatunk, ha mi kifogynánk a munícióból. Sajnos itt van a nagy probléma, mivel szegénykék valószínűleg még sohasem láttak gránátot, így a használata gondot okoz nekik. Nem egyszer nem oda hajítják a robbanószert, ahova mi épp mondjuk nekik, de ha mégis, akkor elég sokszor lepattan valamiről, ami a mi halálunkat okozza. Szóval ez inkább hátráltatás, mint hogy előnyt faragjunk belőle.

Szóval minden maradt ugyan olyan, mint az első részben. A játékmenet, az AI, sőt még a zene is sajnos. Persze néha felcsendül pár új dallam is, de a játék legtöbbször csak a régi muzsikákból táplálkozik. Néhány új fegyver is helyet kapott a játékban, illetve pár dolgot csiszolgattak még a fejlesztők. Említettem, hogy az előző részben kevés gránátot vihettünk magunkkal, ami elég unfair volt. Nos, itt minden fajtából 10 darabot pakolhatunk fel magunknak (kivéve realistic fokozaton, ott csak 2-t) Ez szép és jó, viszont most már tényleg semmi haszna nincs, főleg ha az ember a legkönnyebb fokozaton viszi a játékot. A fejlesztők úgy látszik rájöttek, hogy a Vegas nagyon megszorongatta a tökünket, szóval a folytatásban az ellenfelek jóval gyengébbek lettek. Persze a taktikus játékmenet megmaradt, de már nem olyan nehéz végigvinni a játékot. A hőszemüveget is kijavították. Most már rendesen lehet vele tájékozódni és a színeket is élénkebbre vették, aminek én nagyon örülök. A látványért ismét az Unreal Engine 3-as verziója felel, bár látványosabb fejlődést nem igazán vetem észre, ami egy picit érvágás lehet azoknak, akiknek nagyon fontos a látványvilág. Persze nem csúnya, de semmivel nem szebb, mint a 2006-ban debütált Vegasé volt. Természetesen megmaradtak a Terrorist Hunt és a Kooperatív módok is, szóval nem lesz unalomban hiány. Ismét csalódnunk kell viszont, mivel a coop módban résztvevők számát 2 főre csökkentették, ami miatt nehezebb lesz megszerezni 1-2 Archivementet, de hát még mindig jobb, mint ha magunkba állnánk neki.

Sajnos a Vegas 2 nem sok újdonságot hoz az elődhöz képest, de aki szerette a Vegas által nyújtott pörgős játékmenetet, az nem fog csalódni. Leginkább csak az idegesítőbb hibákat javították ki, ezt megfűszerezték egy kis fejlődéses rendszerrel meg pár új pályával és tessék, lehet vinni a Vegas 2-t. Természetesen nem rossz, de ha már a legelején odafigyeltek volna, akkor a Vegas első része is maximális pontokat érhetett volna el több helyen is.

9.5

A 2004-ben megjelent Half-Life 2 osztatlan sikert ért el. Ez nem is csoda, hiszen a játékmenete nagyszerű volt, akcióban sohasem szenvedtünk hiányt, és a grafika már csak hab volt a tortán. Nem is csoda, hogy a szaklapok nagy része 95%-on felül értékelte a játékot. Viszont amit a játék végén az arcunkba toltak, attól nem voltunk elragadtatva. Másfél évvel a játék megjelenése után megjött a folytatás, amelyet igazából a 3. epizódnak kellene tekintenünk, de mégsem az, csak egy kis történetbeli kiegészítés. Nos, mit kapunk ettől a kiegészítő csomagtól?

A történet pontosan ott veszi fel a szálat, ahol azt a Half-Life 2 abbahagyta. A reaktor megsemmisítése után a citadellán kívül találjuk magunkat, ahol éppen Dog próbálja minket megszabadítani a ránk zúdult kőhalomtól. Még annyi időnk sem marad, hogy leporoljuk magunkat, máris felvázolják nekünk az elkövetkezendő 3 óra eseményeit. Be kell jutnunk az életveszélyes állapotba került Citadellába, hogy az éppen felrobbanni készülő magot kicsit lehűtsük, így időt nyerve a polgároknak a 17-es városból való menekülésre. Persze itt sem megy minden zökkenőmentesen, hiszen a vonat, amellyel szabadulni szándékozunk a Citadellából, kisiklik. Így egy újabb kihívás elé állítja a program a játékost, mégpedig a felszínre jutást az aluljárók fogságából.

Nos, hogy így felvázoltam a történetet, nézzük, milyen újításokat is kapunk ebben a kis epizódban. Nagyvonalakban ne számítsunk semmi újra. Nem kapunk egy árva új fegyvert sem, és új szereplőkkel sem fogunk összefutni. Összesen 3 új ellenféllel fogunk találkozni, de ezek közül is csak 2 ellen fogunk harcolni. Az egyik a Stalkerek, akikkel már a 2. részben is találkozhattunk, itt viszont kemény 3 darabot kell likvidálnunk belőlük. Igazi nagy ellenállást nem fognak produkálni, hiszen egy ügyességi játék keretében kell majd végeznünk velük. A másik új ellenfél az ötletesen Zombine névre hallgató zombi. Ez egy combine katonából átmutálódott élőhalott, aki annyiban különbözik a mezei társaiktól, hogy jóval gyorsabban közlekedik, és félúton egy gránátot is előkap, igazi kamikazeként megpróbálva likvidálni minket. Ha  ügyesek vagyunk, ezt a helyzetet a gravitygunnal simán megoldhatjuk. A 3. ellenség a Hunter. Velük csak egy kis videó erejéig fogunk találkozni, hál istennek közelebbről nem kell megvizsgálnunk őket.

A játékmenetben sincs semmi újdonság. Adott a klasszikus Half-Life szerű logikai feladványok, harc a Combine és a zombisereg ellen, megspékelve azzal, hogy hű társunk, Alyx a játék háromnegyed részében velünk fog tartani és segít nekünk. Ez igazán hangulatos, részemről én ezt pozitívumnak tartom, hogy nem mindig csak egyfős hadseregként kell közlekednünk. Az AI semmit sem változott. Ugyan olyan mértékben próbálnak meg kommandózni ellenünk, kisebb-nagyobb sikerekkel. A legnagyobb változás viszont a 17-es városon történt. Amint kijutunk az aluljárókból, láthatjuk a Striderek által teljesen leamortizált várost. Tényleg olyan hangulatot ad a játéknak, mint ha a pokol a Földre költözött volna. Kicsi extraként a fejlesztők teletűzdelték a játékot fejlesztői kommentárokkal is, amikből olyan kérdésekre is választ kaphatunk, amelyek még csak eszünkbe sem jutnak. Mesélnek az egyes pályaelemek kiépítésén, fontos információkkal látnak el minket, és stb… Akit kicsit jobban is érdekli a játék, annak határozottan ajánlom, hogy éljen ezzel a lehetőséggel.

Az Episode One nem hoz semmi nagy újítást az életünkbe. Csak 3 órát vesz el az életünkből, és ismét felhoz egy csomó olyan kérdést, amire szeretnénk válaszokat kapni. Talán az Episode Two-ban megkapjuk ezeket a feleleteket, vagy várnunk kell az Episode Tree megjelenéséig? Az majd kiderül. Mindenesetre, aki nagy HL fan, annak mindenképpen ajánlom a sorozat ezen darabját is.

9.6/10