GameCenter - A játékok központja

A 2004-ben megjelent Half-Life 2 osztatlan sikert ért el. Ez nem is csoda, hiszen a játékmenete nagyszerű volt, akcióban sohasem szenvedtünk hiányt, és a grafika már csak hab volt a tortán. Nem is csoda, hogy a szaklapok nagy része 95%-on felül értékelte a játékot. Viszont amit a játék végén az arcunkba toltak, attól nem voltunk elragadtatva. Másfél évvel a játék megjelenése után megjött a folytatás, amelyet igazából a 3. epizódnak kellene tekintenünk, de mégsem az, csak egy kis történetbeli kiegészítés. Nos, mit kapunk ettől a kiegészítő csomagtól?

A történet pontosan ott veszi fel a szálat, ahol azt a Half-Life 2 abbahagyta. A reaktor megsemmisítése után a citadellán kívül találjuk magunkat, ahol éppen Dog próbálja minket megszabadítani a ránk zúdult kőhalomtól. Még annyi időnk sem marad, hogy leporoljuk magunkat, máris felvázolják nekünk az elkövetkezendő 3 óra eseményeit. Be kell jutnunk az életveszélyes állapotba került Citadellába, hogy az éppen felrobbanni készülő magot kicsit lehűtsük, így időt nyerve a polgároknak a 17-es városból való menekülésre. Persze itt sem megy minden zökkenőmentesen, hiszen a vonat, amellyel szabadulni szándékozunk a Citadellából, kisiklik. Így egy újabb kihívás elé állítja a program a játékost, mégpedig a felszínre jutást az aluljárók fogságából.

Nos, hogy így felvázoltam a történetet, nézzük, milyen újításokat is kapunk ebben a kis epizódban. Nagyvonalakban ne számítsunk semmi újra. Nem kapunk egy árva új fegyvert sem, és új szereplőkkel sem fogunk összefutni. Összesen 3 új ellenféllel fogunk találkozni, de ezek közül is csak 2 ellen fogunk harcolni. Az egyik a Stalkerek, akikkel már a 2. részben is találkozhattunk, itt viszont kemény 3 darabot kell likvidálnunk belőlük. Igazi nagy ellenállást nem fognak produkálni, hiszen egy ügyességi játék keretében kell majd végeznünk velük. A másik új ellenfél az ötletesen Zombine névre hallgató zombi. Ez egy combine katonából átmutálódott élőhalott, aki annyiban különbözik a mezei társaiktól, hogy jóval gyorsabban közlekedik, és félúton egy gránátot is előkap, igazi kamikazeként megpróbálva likvidálni minket. Ha  ügyesek vagyunk, ezt a helyzetet a gravitygunnal simán megoldhatjuk. A 3. ellenség a Hunter. Velük csak egy kis videó erejéig fogunk találkozni, hál istennek közelebbről nem kell megvizsgálnunk őket.

A játékmenetben sincs semmi újdonság. Adott a klasszikus Half-Life szerű logikai feladványok, harc a Combine és a zombisereg ellen, megspékelve azzal, hogy hű társunk, Alyx a játék háromnegyed részében velünk fog tartani és segít nekünk. Ez igazán hangulatos, részemről én ezt pozitívumnak tartom, hogy nem mindig csak egyfős hadseregként kell közlekednünk. Az AI semmit sem változott. Ugyan olyan mértékben próbálnak meg kommandózni ellenünk, kisebb-nagyobb sikerekkel. A legnagyobb változás viszont a 17-es városon történt. Amint kijutunk az aluljárókból, láthatjuk a Striderek által teljesen leamortizált várost. Tényleg olyan hangulatot ad a játéknak, mint ha a pokol a Földre költözött volna. Kicsi extraként a fejlesztők teletűzdelték a játékot fejlesztői kommentárokkal is, amikből olyan kérdésekre is választ kaphatunk, amelyek még csak eszünkbe sem jutnak. Mesélnek az egyes pályaelemek kiépítésén, fontos információkkal látnak el minket, és stb… Akit kicsit jobban is érdekli a játék, annak határozottan ajánlom, hogy éljen ezzel a lehetőséggel.

Az Episode One nem hoz semmi nagy újítást az életünkbe. Csak 3 órát vesz el az életünkből, és ismét felhoz egy csomó olyan kérdést, amire szeretnénk válaszokat kapni. Talán az Episode Two-ban megkapjuk ezeket a feleleteket, vagy várnunk kell az Episode Tree megjelenéséig? Az majd kiderül. Mindenesetre, aki nagy HL fan, annak mindenképpen ajánlom a sorozat ezen darabját is.

9.6/10

Az 1998-as év egyik nagy csodája, a Half-Life milliónyi játékost szívott be egy új univerzumba. Csodás játék is volt, a folytatásról évekig nem lehetett hallani, újfent a 2003-as E3-on láthattuk. El voltunk ájulva tőle, és nem is hiába, hiszen egy remek játékról fogok most beszélni. "Ébredjen hát, Mr. Freeman! Ébredjen, s lássa, mivé lett a világ!"

Amilyen furcsa befejezést kapott az első rész, olyan furán kezdődik a 2. rész. Egy vonaton ébredünk, amely épp City 17 felé tart. Még nem tudjuk, hogy mi, hol, merre, de a cselekmények hamarosan be fognak indulni. Utunk során eljutunk a keleti Black Mesa intézményig, majd rövid látogatást teszünk Ravenholmba, a holtak városába, átautókázunk a tengerparti úton, amely Nova Prospektbe vezet, majd pedig a Combine Citadellában kötünk ki. Nem kis kalandban lesz részünk.

Beszélgessünk kicsit az univerzumról. Amit a Half-Life-ban elintéztünk, azt most szintén visszakapjuk a pofánkba. Sok ismerős lénnyel összefutunk majd. Legtöbbször a Combine-al fog meggyűlni a bajunk, mivel ők mindenütt ott vannak. Ez nem is csoda, hiszen a 17-es város szinte az ők irányításuk alatt van. Később felbukkannak a fejrágók és a zombik is, melyek egy kicsit sem változtak. Pont olyanok, mint amilyennek megismertük őket. Bár ezeknek van pár módosulatai: A fejrágókkal a klasszikuson kívül még 2 különböző fajtájával fogunk összefutni. Van a gyors fejrágó, melynek véknyabb és hosszabb lábai vannak, így sokkal gyorsabban is tudnak mozogni, mint sima testvérei. A mérgező fejrágó ugyan így néz ki, csak ő olyan idegmérget ad be, amely életerőszintünket 1-re csökkenti le. Ilyenkor ajánlatos nem elmozdulni és megvárni, míg a HEV ruha beadagolja az ellenmérget. Zombikból is ugyan ez a 2 fajta a van: A gyors zombi nagyon gyorsan fut és akrobatikus ügyességgel ugrándozik házról-házra. Kiáltásukat több száz méterről meg lehet hallani, így könnyű felkészülni jövetelükre. A mérgező zombi pedig egy tucat mérgező fejrágót cipel magával, mely megközelítve a játékost rá is dobja őket. Az Antlionok egy bogár szerű lények, melyekkel a tengerparti résznél fogunk először összefutni. Érdemes róluk tudni, hogy nem igazán ajánlott a homokra lépni, mert arra nagyon ingerlékenyek. Több helyen pedig, főleg Combine állomásokon egy olyan felszerelés található, mely rezgéseket kelt. Ezeket ne kapcsoljuk ki, mert ez tartja őket távol. A történet előrehaladtával meg kell majd küzdenünk  az Antlionok királynőjével, melyből egy vortigaunt pheropodot szed ki a tetemből. Ezzel a (magyarosan) ferogubóval a saját oldalunkra tudjuk állítani a lényeket. Szükség is lesz rá, hiszen Nova Prospektbe való bejutás nem menne könnyedén, ha egyszemélyes hadseregként indulnánk neki.

Lássuk a másik nagy rész, a gépi ellenfelek. Kezdjük a legártalmatlanabbakkal. Az ugróaknákat nagyon könnyű kikerülni, és még az ellenség ellen is fordíthatjuk. Mindössze annyit kell csak tennünk velük, hogy a gravitor fegyverrel felszedjük őket és ellőjük a picsába. Viszont ha nem figyelünk oda és közel elhaladunk egy mellett, jelentős sebzést kapunk. A lézeres faliaknákat csak meg kell kerülni, vagy kilőni, vagy legkönnyebb esetben átugrani. Nem jelentenek nagy veszélyt. Viszont a turretek már igen. Célpontot észlelve automatikusan bekapcsolnak, és egy szempillantás alatt meg is ölnek. Nehéz őket megközelíteni, de egy radiátor csodákra képes! Hatástalanítani úgy tudjuk, ha felborítjuk őket. Az embernyesők a legidegesítőbb kis biszbaszok. Én repülő gillette pengének hívom őket, mivel ezek a repülő vackok folyamatosan forgó, éles pengékkel közelítve akarnak megölni minket. Egy jól irányzott shotgun lövéstől darabokra hullnak. A Bunker Turret mozgást érzékelve bújik ki a padlóból, és hasonlóan testvéréhez, pillanatok alatt darabokra szed. Gránáttal meglepve elegánsan el tudjuk intézni. A guruló akna már nem olyan veszélyes. Kicsit idegesítőek, de a gravitor puskával elküldhetőek a fenébe. Ez a labda áramcsapással támad. Nos, jöjjenek a nagykutyák, melyekkel tényleg meg fog gyűlni a bajunk. A Strider leginkább a Világok Harcából lehet ismerős nekünk. Egy hatalmas lépegető, erős gépfegyverrel megáldva. Nem nehéz likvidálni, csak ha csoportosan közelítenek. (Vagy ha folyamatosan rombolja a körülöttünk lévő környezetet) A Combine csapatszállító egyáltalán nem veszélyes. Csak akkor támad, miközben a katonák elhagyják fedélzetét. 3 rakátéval simán leszedhető, bár akkor is inkább a szállítófülkére érdemes célozni. A Combine Gunship már veszélyesebb. Hasonló fegyvere van, mint a Strikernek, csak erősebb, és könnyebben mozog a levegőben. Nem érdemes kikezdeni vele! Végül pedig a vadászhelikopter maradt. Szintúgy gépfegyverrel támad, néha robbanó labdákat dob ki.

Nos, ez egy kicsit hosszúra sikeredett. A játék sajnos nem igazán önt el minket fegyverek áradatával, úgy hogy csak egy pár kapott helyet a programban. Kezdjük az elejéről. Első fegyverünk csak egy szimpla feszítővas lesz. Utána találunk egy 9mm-es pisztolyt, mellyel azért már könnyebb ellenállni. A komolyabb gépfegyverek már csak ezután jönnek. A gépfegyvernek (smg) komoly tűzereje van, és ha rendelkezünk a hozzá megfelelő töltettel, akkor gránátot is kilőhetünk belőle. Komoly fegyver, csak pontatlan. Nem úgy, mint jóval erősebb társa, az impulzusfegyver. A játék vége felé a combine erők csak ezzel mozdulnak ránk. Nagy erősségű impulzus lövedékeket bocsát ki magából, és elég pontos is. Másodlagos lövésével energiagömböt lőhetünk ki, mely rögtön részecskéire bontja az ellenfeleket. A sörétes puskát szerintem nem kell elemeznem. Érdemes megemlíteni, hogy a másodlagos tüzeléssel egyszerre 2 patront lő el. Az .357-es magnum mondhatni a legerősebb fegyver a játékban. Pontos, erős és halálos. Sajnos újratölteni hosszas időbe telik, de garantáltan meghal az, akire rálövünk vele. Persze használhatunk gránátokat is és a rakétavető si helyet kapott a játékban, amelyen egy vörös lézer kapott helyet. Ennek a segítségével irányíthatjuk a lövedéket, így könnyebb kijátszani az ellenséges erőket, hogy likvidálják a rakétát. Az első részben is megtalálható fegyver utódja a számszeríj. Ez a fegyver is egy íjpuska, annyi különbséggel, hogy ebből inkább izzó vasrudakat fogunk kifele lőni. A ferogubó egy bogár csali, melyhez az Antlionok királynőjének megölése után férünk hozzá. Ezzel a saját irányításunk alá vehetjük az Antlionokat. Odahívhatjuk magunkhoz, de eldobva elküldhetjük őket egy adott pontra, vagy célponthoz. És végül amit még nem említettem meg, a Gravitorpuska (Másnéven: nullpont-energiamező-manipulátor) Ennek segítségével kisebb tárgyakat vonzhatunk magunkhoz és lőhetünk el, mint pl: fémlemezek, dobozok, hordók a módosult változatával embereket is magunkhoz szívhatunk vele.

Térjünk át magára a játékra. A grafika valami csodálatos. A térbeli megjelenésért a Source Engine felel, melynek erejét már rögtön a menüben megcsodálhatjuk. Ez meg is látszik a tájakon, a tereptárgyakon, es legfőbbképpen a karaktereken. Az arcjátékuk, gesztusai, mozdulatai mind olyanok, mint ha élnének. Egyszerűen gyönyörű. A tájak azt az érzést adják vissza, mint ha személyesen lennénk ott. Főleg a tengerparti részek. A víz valami iszonyatosan gyönyörű! Ezt tetézték még meg a fizikával. Minden tárgy tényleg úgy viselkedik, ahogy annak kell. A fémlap lassan repül a levegőben, míg a tégla erősen csapódik a falhoz, és a lécek meg a dobozok darabokra hullanak! A körfűrészlap beleáll a fába, az emberek összecsuklanak, ha meghalnak. Ez adja a játék legfőbb hangulatát. És ezt a készítők ki is használják. Több fejtörőt is meg kell oldanunk a továbbjutáshoz úgy, hogy a fizikát kell segítségül használnunk. Ez a játék egyik fő előnye. Említettem, hogy a motor erőssége meglátszik a menün is. Igen, ami nekem nagyon tetszik az a mozgó menü. Mármint a menü háttere a játék egyes szakaszait mutatja, attól függően, hol is haladunk a történetben. Ha éppen Ravenholmban hagytuk abba a játékot, a következő betöltés előtt a menüháttér Ravenholm lesz, ahol hallani a zombik ordítását, látjuk a varjak repülését, és a várost. A tengerparti résznél halljuk, ahogy a szél fúj, víz folyik, és madarak csiripelését hallgatjuk. No de hagyjuk békén szegény Source Enginet, térjünk át a zenékre. Nagyon precízen lettek megkomponálva. Ha akciódús részhez érünk a zene beindul. Pl: Ha egy Combine csapatszállító érkezik felénk. Ahol sötétebb a hangulat, ott félelmetesebb zene megy. Igazi köretet ad a játékhoz. Az AI is remek. Próbál összedolgozni, csapatmunkába harcolni, gyógyítják egymást, kommunikálnak egymással. A tájak sem egyhangúak. Mikor már épp megszoknánk a sötét, félelmetes hangulatot, a játék átvált világos, szabadtérbe. Sohasem fogjuk unni magunkat, hogy jajj, már megint ez. Ezt tetézi, hogy járműveket is vezethetünk a játékban. Első alkalommal egy Airboatot kapunk, ami magyarul egy kétéltű járgány. Vízen és földön is közlekedhetünk vele. Bár nem kötelező menni vele, azért midenképpen ajánlott a továbbjutáshoz. Nem sokkal ezután egy Buggy volánja mögé ülhetünk. Ez a kis autó nagyon gyors (főleg ha a turbót is használjuk) és a hátulján egy lőszeresláda is található, melyből végtelennyi smg lőszert vehetünk ki.

Nem is tudom, mint mondhatnék még el a játékról. Biztos van valami, amit elfelejtettem megírni, de annyira áradozom a játékról, hogy sok mindent el is felejtek emiatt leírni. Méltó utódja a nagytestvérének, és mindenféleképpen ajánlom mindenkinek. Aki HL fan, az biztos végigvitte már, de aki eddig nem játszott még ilyen típusú játékkal, az is vigye végig, már csak a hangulata miatt is. Engem meggyőzött.

10/10

2007-ben a Valve kiadta az Orange Box-ot, ami 5 nagysikerű játékot tartalmazott: Half-Life 2 és epizódjai, Team Fortress 2 és egy kisebb játék, a Portal. A Portal eredetileg csak egy teszt akart lenni, így szinte mondhatni, hogy a csomag úgynevezett ajándéka. A játék nem várt sikereket ért el, bár ez nem is csoda. De mitől lett ilyen híres? Mégis miért ilyen jó? E cikkben most ezt fogom kideríteni.

A játékban az Aperture Science Laboratories épületében fogunk tevékenykedni, ami egy úgynevezett előre megépített kiképzőpálya a játékban használt fegyverünknek, a Portal gunnak. Mi egy Chell nevű tesztalany bőrébe bújva irányíthatjuk végig a játékot. Minden egyes lépésünket egy központi számítógép kíséri figyelemmel, és ő segít nekünk minden egyes tesztkamrában, hogy mire is kell odafigyelnünk, vagy netán mit kell tennünk. Ez a számítógép a Genetic Lifeform and Disk Operating System (GLaDOS).

Összesen 19 különböző tesztkamrán kell átjutnunk. Szerencsére időkorlát nincs, így nyugodtan marad időnk a gondolkodásra (már ahol, mert helyzettől is függ) Elsőnek csak gagyi feladatokat kapunk. Hurcoljunk át egy dobozt egyik portálon át a másikba, tegyünk rá a piros gombra, és az így megnyílt ajtón sétáljunk át. Később már komolyabb logikai feladványokat is kapunk. Vannak térmezők, melyeken áthaladva az eddig megnyitott portálkapuk eltűnnek, illetve a társkockák is teljesen megsemmisülnek. Nagyobb helyekre is csak úgy juthatunk át/fel, ha nagy sebességgel repülünk be/ki egy portálba/ból. Néhol energiagömböket kell bejuttatnunk a megfelelő foglalatokba, és így újabb kapukat tudunk megnyitni, vagy lifteket tudunk működésre bírni.  Nem annyira agygyilkos feladványokról van itt most szó, a legtöbbjük icipici gondolkodás után minden gond nélkül megoldható. Utunk során életünket lézeres gépágyúk is megkeserítik, viszont egy jól irányzott fejbekólintással, vagy ha csak simán eldőltjük őket, már is lefegyverezhetőek. Nagyon vigyázzunk velük, mert egy szempillantás alatt véget vethetnek az életünknek.

Beszéljünk a játék lényegéről, a Portal puskáról. E szerkezet segítségével képesek vagyunk 2 portál megnyitására. Az elv nagyon egyszerű: Egyiken be, másikon ki. A játék elején még a gép nyitja meg számunkra a portálokat, és hamarosan hozzájuthatunk egy kezdetleges verzióhoz is, mely még csak egyetlen portál megnyitására képes. Ha tovább haladunk, megszerezhetjük a továbbfejlesztett verziót, amely már képes megnyitni a másik portált is. Így lesz teljes a fegyverünk. Bár a portál elvnek azért vannak hátrányai is. Kapukat csak is fal felületen tudunk megnyitni, így az olyan tesztkamrákban, ahol a fal/plafon/padló olyan speciális burkolatból készült, amire nincs hatással a Portal energia. Mint fentebb említettem, az energiamezőkön áthaladva megsemmisülnek a megnyitott Portálok, illetve ezek a mezők megakadályozzák, hogy Portált nyissunk rajtuk, vagy a mögöttük lévő falon.

Ha teljesítettük a játékot, még mindig vár ránk egy csomó kihívás. Kipróbálhatjuk magunkat a már megismert tesztkamrák módosított változatain is, ahol némi kis nehezítéssel kell végigverekedni magunkat a tesztkamrákon, vagy időre kell teljesítenünk őket. Személyes kedvencem az Archivementek megszerzése. Csakis többszöri végigjátszással teljesíthetőek. (Azért tudták a készítők, milyen motiváció kell a játékosoknak)

A játékot, mint a lemezen helyet foglaló négy társát is, a Source motor hajtja. A látványvilág megszokott, nem fogunk beájulni tőle, bár azért nem kell félni, nem olyan csúnya. Sajnos a feketelistára ismét a játékidő kerül fel. Ha szép lassan, fokozatosan haladunk, 2 óra alatt befejezhető a játék. Nem is beszélve azokról, akik extrém gyorsan szeretnék végigvinni a játékot. A zene is elfogadható, bár oly annyira nem kapott nagy szerepet a játékban. A hangeffektek tökéletesek, mindegyik karakterhez pontosan illenek.

A Portal nem várt sikert hozott. A Valve jött, próbálkozott, és tarolt. Nem is csoda, hiszen több, mint 40 díjat söpört be, és meg kell említenünk, hogy ez csak amolyan kísérlet volt a fejlesztők részéről. Ne csoda. Aki próbálta, az tudja igazolni, miért is ilyen nagysikerű a játék. Aki nem, az pedig próbálja ki, és izzítsa be a szürkeállományát.

9.8/10