Az Oldalról

Üdv. Ezen az oldalon játékokról írok teszteket. Próbálok a legjobb formában írni, tesztjeim leginkább tájékoztató jellegűek.
Jelenlegi szerkesztőink:

szogyenyi (Admin, Főszerkesztő)

Ajánlott felbontás: 1024x768
Ajánlott böngésző: Mozilla Firefox

Oldalajánló

Rövid hírek az oldallal kapcsolatban

Új lap - 1

2012.07.21 - Az Eddigi Tesztjeim menüsor frissítésre került
2011.11.26
- Az Eddigi Tesztjeim menüsort frissítettem.
2011.08.13
- Az Eddigi Tesztjeim menüsort frissítettem.

Utolsó kommentek

  • szogyenyi: @4lena: Ha már pont egy autóverseny típusú játékhoz kapcsolódó teszthez írtál, akkor én figyelmedb... (2012.10.22. 16:05) Need for Speed: Shift (Xbox 360)
  • 4lena: Az igen aktív kölyöknek keresek valami jó Xbox játékot (www.supergamer.hu/xbox-360-xbox-360-jateko... (2012.10.22. 15:03) Need for Speed: Shift (Xbox 360)
  • MrMultiFrodo: Elküldtem neked a teendőket! :) (2012.08.01. 13:24) Bulletstorm
  • szogyenyi: @MrMultiFrodo: Lényegtelen, én sem értem nagyon ezt a rendszert :D Mindenesetre érdekelne a dolog,... (2012.08.01. 09:03) Bulletstorm
  • MrMultiFrodo: Lehet, hogy én vagyok a hülye , de azt hol lehet negnézni? :D (2012.07.31. 21:34) Bulletstorm
  • szogyenyi: @MrMultiFrodo: Ment egy privát üzenet. (2012.07.30. 12:31) Bulletstorm
  • MrMultiFrodo: Én segíthetek ha akarod :) (2012.07.29. 20:25) Bulletstorm
  • szogyenyi: @MrMultiFrodo: Gondoltam már rá, bele is fogtam anno, csak nem nagyon tudtam haladni vele, így fel... (2012.07.16. 08:55) Bulletstorm
  • MrMultiFrodo: Remek cikk, remek játék (lehet)!De valamire szeretném felhívni a figyelmed!Ez a blog kinézete.Szer... (2012.07.15. 23:02) Bulletstorm
  • szogyenyi: Én sajnos nem értek hozzá, de ez talán segítségedre lesz: ps2.ign.com/articles/368/368038p1.html ... (2012.06.18. 00:22) PS2 Online by: YagaMilan
  • sssen: Ps2 Slim konzolom van (2012.06.15. 12:27) PS2 Online by: YagaMilan
  • sssen: Tiszteletem! Le tudná pontosan írni,hogy hogyan lehet betlitani a konzolt ,hogy online tudjak játs... (2012.06.15. 12:26) PS2 Online by: YagaMilan
  • szogyenyi: @pal601: Fentebb található linket érdemes megnézni. De hogy ne kelljen keresgélned: www.classic-p... (2012.06.12. 20:13) International Rally Championship
  • pal601: rengeteg helyen "megtaláltam" már de a letöltés még sehol nem jött össze... Tud valaki egy használ... (2012.06.11. 14:01) International Rally Championship
  • Chornya Cholmi: Én is most tolom,tegnap raktam fel. :) A demojával játszottam kb 1000 éve,de akkor még nem volt ne... (2012.05.22. 17:59) XIII
  • Utolsó 20

Wolfenstein

2011.09.02. 15:30 :: szogyenyi

Amióta az Id Software berkein belül megszületett a Wolfenstein 3D, körülbelül azóta lett a videójátékok egyik fő témája a gonosz és csúnya nácik visszaverése. Lehet szó 2. világháborús témáról, vagy éppen egy sci-fi történetről, azért mindenkiben megvan az a kis öröm, hogy egyszemélyes hadseregként verheti vissza a gonosz germánokat és tehet keresztbe a tervüknek. A fentebb említett üdvöske folytatására 9 évet kellett várnunk és bár lehet, hogy ez kissé sok idő volt, a várakozás megérte. A siker nem maradt el sem az egyjátékos, sem a többjátékos módnál, a játékot ezután követte egy ingyenes multis rész is, nevezetesen az Enemy Territory. Aztán se szó, se beszéd, teltek az évek, de újabb Wolfensteinről szó sem volt. A folytatásra ezúttal már csak 8 évet kellett várni, 2009 augusztusában már a kezünkbe vehettük az új epizódot, ami csak úgy szimplán, cukor nélkül, a Wolfenstein nevet kapta.

Történeti szempontból nem igazán lehet hova sorolni a játékot. Nem közvetlen folytatása a Wolfenstein 3D-nek, de semmi jel nem utal arra, hogy a játék szorosan a Return to Castle Wolfenstein eseményei után játszódnának. Végül is ez mindegy, mert amíg a név Wolfenstein, addig abban biztosak lehetünk, hogy valamikor a 2. világháború időszakában fogunk mozogni. Pontosan 1943-ban járunk, amikor a Szövetségesek lelassították a Harmadik Birodalom terjeszkedését. Itt jön a képbe Wilhelm Strasse, akinek már egyszer keresztbetettünk az Ubersoldat programjának megvalósítása közben, csak éppenséggel őt magát nem tudtuk nyakon csípni. (RTWC-ben furhattunk össze vele az X-Laborban, de akkor ugyebár sikerült elmenekülnie) Most újra bepróbálkozik, ezúttal az úgynevezett Fekete Nap erőt szeretné az irányítása alá vonni, megbélyegezve ezzel a háború kimenetelét. Kim más is eredhetne a nyomába, mint az az ember, aki már egyszer a körmére csapott ennek a buta náci bandának. William „B.J." Blazkowicz ismét akcióba lendül.

Az események egy kis germán városban, Isenstadt-ban játszódnak, ahol egy maroknyi ellenálló úgy dönt, nem fogják hagyni magukat és igenis keményen visszacsapnak a Német haderőknek. Ide csöppenünk be mi is, ahol két frakció misszióit elvállalva kerülünk egyre közelebb a németek titkos, világuralom tervéhez, és csapunk le rájuk hol észrevétlenül, hol szó szerint berobbanva az egyenruhás, kalapos „haverjainkhoz”. A város rendkívül valóságosan ábrázolja az éppen dúló eseményeket. Az utcákon katonák portyáznak és vernek állomást egy-egy sarokban, máshol az ellenállók küzdenek ellenül, szóval a harc folyamatos ebben a nagy városban, aminek mi is részesei leszünk, akármerre is vezet az utunk. Kezdetben még csak szimpla bakák állnak az utunkba és buta akcentussal ordítozva lövöldöznek ránk: ,,Híjö iz de ömeriken szpáj, kil him!”

Aztán ahogy merülünk szépen lassan, fokozatosan bele a történetbe és derítünk fel titkos náci laborokat, kutatóintézményeket, úgy fognak fokozatosan megjelenni a keményebb ellenfelek. Van itt minden kérem szépen, mi szem-száj ingere! Hogy nosztalgikus kedvünkben legyünk, összefuthatunk szépszál 2 méteres Ubersoldatokkal, lángszórósokkal, no és persze a dögös, szupergyors náci nénikhez is lesz szerencsénk. Legnagyobb örömömre az élőhalottak ezúttal kimaradtak a mókából, de nem kell aggódnunk, mert akadnak helyettük más teremtmények is, aki az életünkre fognak törni. A Veil Assassin-ok (Fátyol Bérgyilkos) láthatatlanok, nagyon fürgék és két, a csuklójukra erősített pengével támadnak. A Despoiled egy zombihoz hasonló teremtmény, aki korábban ember volt, de később a fátyol energiájából jött létre. A bérgyilkoshoz hasonlóan ezek a dögök is szaporák és szintén az ökölharcot részesítik előnyben. Ennek létezik még egy piros árnyalatban tündöklő fajtája is, ami erősebb a zöldnél. Az egyik számomra legidegesítőbb ellenfél, akivel elég gyakran összehoz a sors egy mágusszerű, gondolom ,,megbuherált” német tábornok, aki szintén gyorsan fut, gömböket dobál felénk és képes ellátni a közelben lévő szövetségeseit egy pajzs burokkal. Természetesen ezeken kívül még lesz némi boss fight is, ami kicsi kihívást kíván hozni a játékba, de sajnos nem igényel túl nagy szürkeállományt a teljesítésük. Ezen kicsit meglepődtem, mert én nem egy alkalommal nagyméretű, kemény, zúzós harcokra számítottam, aztán a 2. tár cseréje után döbbentem jöttem rá, hogy istenem, vége. Sikerült megölnöm. Inkább egy pici csalódást éreztem ezekben az ütközetekben, mint dicsőséget és örömöt. No azért nem kell ennyire leírni a játékot, az utolsó néhány tízezer lőszer kilövésénél bizony igazán meg fognak izzasztani bennünket, bár 2-3 játékújratöltésnél ez sem fog tovább tartani.

És hogy mit találunk az ellátmányos dobozkában? Mindent, mi kielégítheti beteges szadizmusunkat. Itt kell megemlítenem a játék fő eszközét, ami körül forog ez az egész univerzum, a Fekete Nap-ot.  Ez egy párhuzamos dimenzió, amibe a medálunk segítségével léphetünk be. Ehhez fogunk a játék első felében köveket keresgélni, amivel különböző speciális képességeket tudhatunk magunkénak és ezzel szivathatjuk orrba szájba szerencsétlen németeket. Az első kővel beléphetünk az úgynevezett Fátyolba. Ilyenkor minden olyan zöld árnyalatos lesz, sebességünk kissé megnő és a sötétben is könnyebben mozoghatunk majd. A második a fegyvereink sebzését növeli meg drasztikusan. Néhány boss harcnál használni kell majd objektumok megsemmisítéséhez, de a pajzsokon is gond nélkül átlőhetünk vele. A harmadik az előbb említett pajzs. Ezt azt hiszem nem kell túlzottan részleteznem. Egy energiaburok húzódik körénk, ami megvéd a lövedékektől. A negyedik és egyben utolsó képességünk az időlassítás, ami nagyobb ütközetekben a legjobb barátunk lehet. Azért ne érezzük magunkat máris legyőzhetetlennek, mivel a fátyolba csak limitált ideig lehet tartózkodni, míg a medál le nem merül. Visszatölteni a kék trutymós hordókból lehet, illetve ha megállunk a feltöltő helyeknél, amelyekbe szinte mindenhol belebotolhatunk a játék folyamán. Természetesen a cucc magától is visszatöltődik, igaz elég nyögvenyelősen.

Mordályokban sem lesz hiány, a klasszikus RTWC-ből megismert fegyverek némelyike itt is visszaköszön majd. A kihagyhatatlan német lakosságtizedelő MP40, lángszóró, a rakétavető itt a Panzerschreck személyében tér vissza, meg persze az örök kedvenc, a Tesla ágyú is tiszteletét teszi. Ezek mellett újdonságnak számít az MP43, Kar98, Practicle Cannon és a Leichenfaust 44. Ezek közül csak az utóbbi kettőt jellemezném, mivel eddig ezek az ismeretlen idegenek. A Practicle Cannon egy erőteljes fénynyalábot bocsát ki, ami még a húst is lemarja a csontról, bár inkább teljes mértékben eltünteti áldozatát. A Leichenfaust 44 hasonló működési elven alapszik, bár ez csak egyetlen energiagömböt bocsát ki, amivel még a legnagyobb dögöket is könnyen a másvilágra küldhetjük. Mindez szép és jó, csak kicsit kevés. De nincs probléma, mert cserébe különböző kiegészítőket vehetünk hozzájuk, például hangtompítót, nagyobb tárat, visszarúgást csillapító alkatrészeket, stb. Ezeket pénzért vehetjük meg, pénzhez pedig küldetések teljesítésével és aranyak felkutatásával juthatunk. Legyünk nagyon óvatosak, kétszer is gondoljuk meg, mire szeretnénk költeni, melyik fegyvereket részesítjük előnyben, mivel a rendelkezésünkre álló pénzből nem lehet minden kiegészítőt megvásárolni. (Érdemes 2 fegyvert és a medálokat fejleszteni, ha már személyes tapasztalataimat osztom meg veletek.)

A Return to Castle Wolfenstein és a Wolfenstein között mindössze egy generáció a különbség. Igen, joggal gondolkozhatunk el azon, hogy a 2009-ben az ötödik életévét betöltő IdTech 4 grafikus motor neme túlzottan elavult már. A válaszom kétséges. Egyrészt azért, mert összegségében a játék szépen fest. Szépek az effektek, főleg ez a zöld árnyalat és füst, viszont néhány modell kissé csúnya, ha jobban megfigyeljük. Azért ennek megvan az az előnye is, hogy cserébe nem igényel atomerőművet. A mesterséges intelligencia is elég kétséges. Az csak egy dolog, hogy mindenki fedezéket keres és amögül tüzel, rendje módjára pont úgy, ahogy azt kell, de ettől, nem dobom el az agyam, mert ezt már 4 évvel azelőtt a F.E.A.R. is megmutatta. Sőt, ott ez jobban működött. Itt viszont elég kétséges a rendszer. Egyszer csapatként dolgoznak, máskor pedig az ellenállók és a nácik ott futnak el egymás mellett, fittyet sem hányva egymásra. Meg persze amikor öngyilkos hajlamuk a felszínre kíván törni, és nyílegyenesen futnak bele a leadott lövéseimbe. Szóval kedves Raven Software, lett volna ezen még mit csiszolni. A szinkronhangokban is van belekötnivaló. A pocsék akcentus csak egy kis hajszál a sűrű erdőben. Nem mondom, hogy roppant idegesítő, de első hallásra fura, 2 óra tömény akció után meg már meg sem halljuk az életükért ordítozó németeket. Ja és voltaképp az is furcsa, hogy a legtöbb karakter hangja szinte tök ugyan olyan. De nem akarok ujjal mutogatni. Viszont a zene szerintem elég hangulatosra sikeredett, bár mélyebben ebbe sem tudnék belebonyolódni. Igazából először féltem, hogy a Wolfenstein elfogja-e követni ugyan azt a hibát, amit a Far Cry 2. Az ellenfelek gyilkolása a medál által nyújtott képességekkel nagyon mókás és izgalmas, és annyira sűrven sem fogunk belebotlani ellenségekbe. Ha mégis, akkor is szinte mindig ott vannak az ellenállók, akik a segítségünkre sietnek. Kivéve, amikor kint az utcán folyik a harc, azok meg szépen bent cseverésznek és észre sem veszik mi történik odakinn. Kérdem én: miért nem mennek ki és harcolnak? És a németek miért nem mennek be és fogják el, esetleg ölik meg őket? Szintén logikátlannak találom, hogy a frakciók menedékháza mellett pár méterre portyázó őrök képtelenek lennének lerohanni a házat és elfoglalni. Legalább lenne körülötte felállítva valamiféle védelem, hogy a játékos elhiggye, hogy nem adják meg olyan könnyen magukat. Igaz ez nem olyan hűde nagy probléma, az én fantáziámat sokszor megmozgatták ezek a kérdések játék közben. A játék potom 9-10 óra alatt simán végigvihető, amit ki lehet még tolni a kincsek felkutatásával és mellékküldetések vállalásával. Viszont legyünk nagyon felkészülve, jól fontoljuk meg melyik missziót vállaljuk el, mert egyszer már csak azon kapjuk magunkat, hogy itt a vége, és onnan már nincs visszaút.

Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy 5 év múlva ugyan olyan szeretettel venném-e elő a játékot, mint a Return to Castle Wolfenstein-t, akkor igennel válaszolnék. Egy pozitív csalódás volt számomra a játék. Meglepően izgalmas és hangulatos. Ha egyszer beszippant, nehezen tudsz kimászni előle. Főleg, ha a korábbi részekkel is sokat nyomultál. Ha meg nem ismered, akkor nyomás vissza 2001-be és pótold be, amit kihagytál. Vagy vedd elő a Wolfenstein-t és szórakozz. Hidd el, nem bánod meg.

 

8.5/10

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://jatekblog.blog.hu/api/trackback/id/tr113093361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása