GameCenter - A játékok központja

Mielőtt belekezdenék az írásba, kicsit tekintsünk vissza az egykor oly dicső hírnévvel rendelkező Need for Speed sorozat 3. tagjára, amely a Hot Pursuit nevet viselte. Akkoriban elég nagy újdonságnak számított, hogy egy versenyjátékban a rendőrök elől menekülve kell versenyeznünk, de emellett mi magunk is beállhattunk a rend őrei mellé egy kis fogócskára. Bár a High Stakes megtartotta ugyan ezt az irányvonalat, a teljes értékű folytatásra egészen 2002-ig kellett várnunk. A Hot Pursuit 2 kapott hideget és meleget egyaránt. A kritikusok el voltak ájulva a konzolos verziótól, ezzel szemben a PC tulajok egy úgynevezett „herélt” portolást kaptak cserébe, aminek eredményeképp nem egy pályaelem és ficsőr maradt ki a játékból. Szó, mi szó, azért az se a legnagyobb szégyenfoltja volt a sorozatnak.

És végre, 2010-ben a keserű szájízű Need for Speed rajongók talán még találnak egy kevés kis reménysugarat az égen. A hanyatló sorozat az utóbbi években nem döntött rekordokat, ez a pontszámokon is látszott. Mit tesz hát az okos ember: ragaszkodik az elvhez: Ami egyszer már bevált, azon ne változtass. Jelen esetben kétszer, vagy akár háromszor is, így a kiadó végre 2 okos döntést is képes volt hozni. Az első, és legfontosabb, hogy a projektet egy másik fejlesztőcsapatnak, a Burnout játékok fejlesztőinek kezébe adta. A második meg persze a kasszasikerhez vezető útra való visszatérés, a Hot Pursuit irányvonal visszahozása.

Mint az egy Hot Pursuit nevet viselő Need for Speed-hoz illik, 2 karriermódot találhatunk meg a játékban. Az egyikben versenyzőként kell az utakat rónunk, míg a másikban a rend őreként lecsapni a gyorshajtókra, bármilyen eszközzel. Kezdjük először a versenyző karrierrel. Versenyzőként ugye bár nem meglepő, hogy fő célunk minél jobb helyezést elérni a különböző versenyekben. A játék a 3. 2. és első helyezésért ad jutalmat. Minden verseny után tapasztalati pontokat kapunk. Ezeket a pontokat kaphatjuk a rendőrök lezúzásáért, első pozíció megszerzéséért, tökéletes nitrózásért és mérföldkövek eléréséért. (erről majd később bővebben is szót ejtek) A tapasztalati pontokért jutalmakban részesülünk. Minél nagyobb vérdíj van a fejünkön, annál jobb járművek válnak elérhetővé a számunkra. Ezek mellett a rendőrök ellen alkalmazható eszközeink is fejlesztésre kerülnek egy bizonyos szint után. Összesen 20 vezetői szint érhető el a versenyző profilunkban.

A versenyek többsége csak egy egyszerű A-tól B pontig történő sprint futam. Ennyivel viszont még nem tudtunk el mindent, hiszen ezeknek is több fajtáját találjuk meg a játékban. A szimpla versenyt azt hiszem nem kell bővebben ecsetelnem. Egy egyszerű sprint futam, ami a szimpla összecsapástól (1-1 résztvevő) egészen a nagyobb versenyekig terjed. (3-6-8 résztvevő) A preview és a Time Trial versenyek célja, hogy az adott szakaszt egy megadott időn belül kell teljesítenünk. A kettő mindössze annyiban különbözik egymástól, hogy a Preview módban kizárólag egy előre megadott autóval mehetünk. A Gauntlet ugyan ilyen időhajsza futam, annyival megfűszerezve, hogy az időeredményünkbe már a zsaruk is beleszólnak. A játék legizgalmasabb futamai kétség kívül a Hot Pursuit kihívások. Ez is szimpla verseny, viszont itt már intenzívebb ellenállást tanusítanak a fakabátok is, amit egy agresszív támadó jellemmel ki is fejeznek. Persze mi sem hagyjuk magunkat! Egy-két spéci kütyü alkalmazásával hamar keresztbe tehetünk a fánkzabálóknak és versenytársainknak is. Összesen 4 féle kiegészítő áll a versenyzők rendelkezésére. Abroncslyukasztó, turbó, EMP impulzus, illetve egy eszközzavaró, ami egy kevés ideig deaktiválja a többiek elektronikáját (ez az autók teljesítményére nincs kihatással, csak a power up-okra, ha szabd így hívnom őket)

Rendőrként valamivel kevesebb versenymód áll lehetőségünkre. 2 time trial versenymód itt is elérhető. A Rapid Response és a Preview. Utóbbi ugyan az, mint a versenyző módban, az előző is csak annyiban különbözik (a szabad autóválasztástól eltekintően), hogy itt nem megengedett sem a civil járművek elgáncsolása, sem a falnak ütközés, ellenben súlyos másodperceket ró a játék a stopperünkre. Interceptor eseményen 1 az 1 elleni macska-egér játszmát kell vívnunk. A nehézség ebben annyi, hogy ez is időre megy, illetve nincs előre meghatározott útvonal, a feltételeket az (jobb esetben) előttünk haladó gyanúsított diktálja. A Hot Pursuit mód ugyan arról szól, csak itt most helycserés támadás lép életbe. Zsaruként szintén használhatunk abroncslyukasztót és EMP töltetet, kérhetünk úttorlaszt és helikopteres segítséget, aki szintén abroncslyukasztóval ajándékozza meg a nagyképű száguldozókat. Karrierünk során itt is tapasztalati pontokat kapunk (eltérően a versenyprofiltól), ami 20 szintet takar. Fejlődésünkkor új járművek és módosított eszközök ütik virtuális markunkat.

A játékmenet iszonyúan jó. Játszás közben tényleg visszajön a régi, Hot Pursuit hangulat. Fanyalgók persze mindig akadnak, így a játék az ők negatív kritikájukat sem kerülheti el. Talán az egyik ilyen ok az irányítást érheti. Az autók egy nagyon erős, arcade jellegű csúszós, driftelős kezelhetőséget kaptak. Némelyikükkel normálisan alig-alig lehet előzni vagy éppenséggel bevenni egy nagyobb kanyart. Aki már játszott valamilyen Burnout-tal, annak nem lesz szokatlan az irányítás. Mindenki másnak igen. Én úgy éreztem, hogy PC-n mint ha kicsit nehezebb lenne a kezelhetőség. Valahogy kontrollerrel jobban megy. Az AI erőssége pedig kifejezetten a tűrhető kategóriában van. Mit értek ezalatt? Nos, nem kell nagy művészet ahhoz, hogy bármelyik versenyen elsők legyünk. De ehhez sok odafigyelés és tapasztalat kell. Nem mindegy, melyik autóval megyünk, vagy mikor nitrózunk. A siker titka a jó taktika. A Hot Pursuit valahogy eltalálta azt a szintet, hogy a játék nem is nagyon nehéz, de ugyanakkor nem engedi meg nekünk, hogy az első 100 méter után végig mi uraljuk a mezőnyt. Zseniális, főleg egy ilyen idióta, Most Wanted féle catch-up rendszer után. Ugyebár a teszt eleje fele tettem egy említést a mérföldkövekről. Nos ezek olyan feladatok, amikért jutalom vérdíjat kapunk, de a játék nem tünteti fel őket külön. Kaphatunk vérdíjat X kilométer levezetése után, 50 rendőr szétzúzásáért és tengernyi ilyen lehetőség van, így érdemes mindenféle taktikát alkalmazni, hogy megkapjuk ezeket a jutalmakat. Ha ráuntunk a versenyzésre, akár rendőrként, akár versenyzőként, szabadon mászkálhatunk a hatalmas és változatos Seacrest megyében. Autókból pedig nincs hiány. Több mint 66 féle jármű ülésébe pattanhatunk be, melynek többsége egy rendőrös kiadásban is képviselteti magát. A japán csodákat itt hanyagolhatjuk, az igazi egzotikumok és sportautók élveznek előnyt a játékban. McLaren MP4, Pagani Zonda, Bugatti Veyron, Porche 911 GT3 RS, Koenigsegg CCX, és még sorolhatnám. Egy élmény őket vezetni.

Már szinte mindent elmondtam, pár dolog azért még hátra van. Kezdjük a grafikával. Mikor megláttam a játékot a 2010-es E3-on, az állam szinte leesett. Ilyen szép versenyjátékot még szerintem nem is láttam azelőtt. Az autók kidolgozottsága tökéletes, Seacrest megye gyönyörűen ki van dolgozva! A sivatagos, erdős, dombos és hófödte hegycsúcsok olyan látványt nyújtanak, mint ha csak mi magunk ülnénk az álomautónk volánja mögött. A kocsik egy kevéske törésmodellt is kaptak. És elég, ha csak a Criterion nagy múltú Burnoutjára gondolunk. Az eredmény magért beszél. A járművek szép horpadnak, kopik a festésük és a lökhárítók félig meddig még le is válnak a kasztniról. A dinamikus napszakváltás nagyon szép. Hatalmas élményfaktort ad a játéknak, ahogy verseny közben egyre sötétedik befelé, vagy zuhogó esőben vezetni, miközben hatalmas villámcsapások világítják be a távoli utat. Ezt kötelező Full HD minőségben látni. Lehengerlő! Ezen az élményen talán csak a zene fokoz. A zenelista kicsit tarka, mert rocktól kezdve elektronikus zenén át találunk sok műfajú zenét. Mindegyike élvezhető darab, ami kicsit dob a játék élményfatorán. A Hot Pursuit másik, és talán az egyik legnagyobb újdonsága az Autolog rendszer. (amit azóta mindegyik NFS játék átvett) Miről is van itt szó pontosan? Nos, az Autologot nevezhetjük a Hot Pursuit játékosok Facebookjának is. Lényegében egy közösségi rendszerről van szó, ahol a játékosok megtekinthetik barátaik legjobb rekordjaik, álomképeit verdáinkról. Egy gombnyomással megdönthetjük a köridejüket, üzenő falukra kommentálhatunk és még ehhez hasonló funkciókat rejt magában az Autolog.

A Need for Speed: Hot Pursuitról csak annyit tudok mondani, hogy lehengerlő. Nem csak engem, de a kritikusok többségét is meggyőzte. Ha nem volt még meg egy Hot Pursuit se, ne habozz ezzel kezdeni. Ha megvolt, AKKOR MEG MIRE VÁRSZ?! Ezek után azt mondom, hogy talán kezd magához térni a Need for Speed széria. Csak ez a színvonal ne romoljon tovább.

9.9/10

Hajdanán, amikor a 2. világháború témáját feldolgozó játékok voltak a felkapottak, létezett egy 2015 Inc. nevű cég, akik létrehoztak egy hatalmas legendát a videó játékok történelmébe,. Ez volt a Medal of Honor: Allied Assault. A megjelenés után néhány srác úgy döntött, hogy alapít egy saját stúdiót és ott próbál szerencsét. Így jött létre az Infinity Ward, kiket az Activision egyből szárnyai alá vett. A cél nem volt más, mint meglovagolni a Medal of Honor sikerét és túlszárnyalni azt. Ennek tudatában jött létre a Call of Duty, napjaink egyik legmeghatározóbb frencsájzának első része.

A Call of Duty, hasonlóan a Medal of Honorhoz 2. világháborús eseményekre épít. A kampány során három különböző nemzetiségű katona bőrébe bújhatunk bele. Az amerikaiaknál Joey Martin közlegényt, az Angoloknál Jack Evans őrmestert, míg az Orosz kampányban Alexei Ivanovich Voronin tizedest irányíthatjuk. Nyomon követhetjük a Normandia partraszállást, a Reichstag visszafoglalását és nagyszerű tankcsatákban is részt vehetünk.

A játékmenet szinte teljesen ugyan az, mint az egy évvel idősebb konkurensé. Ahogy haladunk előre, feladatokat kell megoldanunk. Ezek magukban foglalnak néhány építmény megtisztítását, légvédelmi ágyúk megsemmisítését, hadifoglyok kiszabadítását, vagy az ellenség visszaszorítását. Mindezt olyan köntösben tárja elénk a játék, hogy nehéz ráunni és úgy érezzük, még többet akarunk belőle. A kampány egy nagyon nagy erőssége a játéknak, amin mai szemmel már nem csodálkozunk annyira. Ezen kívül sok elemet áthoztak a másik játékból. A medikit rendszer és a gyorsmentés funkció itt is helyet kapott. (ami ugye azért fura, mert ezeket a 2. résztől kezdődően kivették) A játék közben nem csak gyalogosan irthatjuk a csúnya, gonosz nácikat, hanem beülhetünk egy tank pilótafülkéjébe és használhatunk tankelhárító, illetve légvédelmi ágyúkat is, ami itt még nagy újdonság. Még egy lépéselőny a Call of Dutynak, hogy a fegyverekkel immáron célozni is lehet. Rendkívül hatásos opció, mivel így sokkal pontosabbak a találataink, nem mellesleg emiatt lehet egy kis szimuláció érzetünk is. Ha vállból célzunk, akkor bizony hátrányból indulunk, mivel a célkereszt nem tartja masszívan magát, hanem kitágul, így nagyobb a golyók szórási mértéke is. A fegyverarzenálba a klasszikus fegyverek kaptak helyet: Thompson, Sten, MP 40, Kar98,  Luger pisztoly, és a többi séma fegyver, amit azt hiszem nem kell részleteznem. A kidolgozottságuk rendkívül aprólékos, valamivel szebben néznek ki, mint a tavalyi riválisban.

A játék ugyan azt a grafikus motort használja, amit a Medal of Honor. Nem meglepő, hiszen az IdTech 3 nagyon szépen muzsikál és nagyszerű látványt biztosít. Az effektek és a textúrák kidolgozottsága is szép, negatív visszhang semmiképp sem érheti. A szinkronhangok is nagyon találok. Passzolnak a karakterekhez. A zene az nálam nem ragadt meg annyira, mint anno az Allied Assault esetében. Itt legyen annyi elég, hogy a „dicső amerika” szinfónia felcsendül párszor, semmi extra. A mesterséges intelligencia viszont itt sincs a toppon. Emlékszem, a Medal of Honor cikknél ki voltam akadva az MI-re. Itt azért valamivel jobb a helyzet. Az egyetlen nagy baj csak annyi, hogy a gépi ellenfeleknek taktikaérzékük nuku, a bajtársaink pedig mindig láb alatt vannak, főleg tüzelés közben. Azért az dicséretes, hogy a ravasz nácik kihajolnak a fedezék mögül és úgy próbálnak borsot törni az orrunk alá, de ha elkezdünk előttük bakkecske módjára jobbra-balra ugrándozni, azzal már nem tudnak mit kezdeni. Szóval ennyivel le is lehet írni az ellenségek intelligenciahányadosát.

COD vs MOHAA. Nehéz dönteni. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Az előbbi technikai megoldásai jobbak és a kampányra sem panaszkodhatunk, az utóbbi viszont jóval emlékezetesebb volt, habár hemzsegett a hibáktól. Ahogy akkoriban a Medal of Honrot ajánlottam, úgy ajánlom most a Call fo Duty-t is. Ha lenne még olyan emberfia, aki nem játszott volna vele, azonnal pótolja!

9.6/10

A 2009-es év nagy mérföldköve volt a szimulátor játékoknak. A Forza Motorsport 3 már javában készült és a hanyatlani látszó Need for Speed széria is elhagyta az arcade irányvonalat, noha csak egy rész erejéig, miközben a Gran Turismo 5 még mindig nem akart megjelenni. A Forza 2 ugyebár már a maga idejében is nagyon jó volt, így magasak voltak vele szemben az elvárások, aminek bizony eleget is tett.

Ami elsőre nekem egy kicsit furcsának tűnt, hogy a játék nem vonultat fel semmilyen történetet. Nem vagy csapatban, nem kell ultrakirály szuperkupa győztesnek lenni, semmi cél nincs. Bár lehet, hogy csak a Shift babonázott meg, de erre én szerintem sincs semmi szükség. A Forza Motorsport 3 6 évadnyi versenyt kínál fel, amelyen belül különböző versenyeken vehetünk részt. Évadonként minden 2. vasárnap részt kell vennünk egy világbajnokságon, az ezek között levő űrt pedig szabadon kitölthetjük a program által felajánlott versenytípusokból. Minél több szezont teljesítettünk, annál hosszabb az idény és természetesen ezeken már erősebb autókkal kell részt vennünk. Ha netán végeztünk volna mind a 6 szezonnal, akkor sem kell csüggednünk, mivel az eseménynaptárunk telis-tele van tűzdelve versenyekkel, melyek csak arra várnak, hogy teljesítsük őket.

A versenyek után nem csak a kitüntetett pénzjutalom üti a markunkat, hanem tapasztalati pontokat is kapunk. Külön kap a sofőr és külön a kocsi. Minden egyes jármű 5 szintet fejlődhet és ezek után kapunk az egyes gyártóktól valamennyi engedményt egy megadott alkatrész után. A sofőrszint pedig egészen az 50-es határig fejleszthetjük. A játékban összesen 53 gyártó 408 autómodelljét vezethetjük. A skála az egyszerű, hétköznapi autóktól kezdve (Renault, Opel, Ford) egészen a luxus sportkocsikig terjed (Bugatti, Aston Martin, Audi R8). Ezek szerint az autók kategóriákba vannak sorolva: F-E-D-C-B-A, S, R3-R2-R1. Bár egy adott autót tuning elemekkel felfejleszthetünk úgy is, hogy a besorolása egy magasabb kategóriába tartozzon, ha netán egy versenytípus ezt követeli meg. A tuningolás nagyon aprólékosan lett megtervezve. A teljesítmény tuningot mi magunk szerelhetjük be (de bízhatjuk a játékra is, ha nem akarunk vacakolni vele), aki pedig szeret kísérletezgetni, az a részletes beállításokba is belepiszkálhat. Autóinkat átfesthetjük és matricarétegeket is vihetünk fel rájuk. A Forza Motorsport 3 közösségi rendszere nagyon sokoldalú. Autóinkat elárverezhetjük, elajándékozhatjuk, de ugyan úgy mi is licitálhatunk autókra. Vásárolhatunk másak által készített tuning beállításokat, matricákat, nézegethetjük más felhasználók képeit és videót, de ha úgy támad kedvünk, a ranglistán rekordokat is döntögethetünk.

A játék egyik nagy erőssége a grafika. Már a 2. rész is nagyon szép volt, a 3. ehhez képest hatalmas ugrás. Az autók kidolgozottsága tökéletes, a pályák is tökéletesek, a fény és árnyékjáték pedig kiváló. Ezt egyszerűen nem lehet leírni: ezt látni kell. És mindezek mellett a játék stabil 60 FPS-el képes futni. Ez egyszerűen nagyszerű. Bár az olyan környezeti elemek, mint például a fák és a rajongók nincsenek is tű éles textúrákkal ellátva, az összképen ez nem ront. A belső nézet is nagyon jóra sikerült, viszont helyenként kissé üres érzésem támadt, mint ha a műszerfal jó pár autónál le lenne csupaszítva. Bár azt teljes egészében nem csodálhatjuk meg, mivel csak egy kis szögben mozgathatjuk a fejünket, csakis balra és jobbra. A zenék nagyon jól el lettek találva. A második részhez képest itt inkább az elektronikus zenék dominálnak és ezzel semmi baj sincsen. A hangok is nagyon jók. Az egyes autóosztályok közötti különbség nem csak érezhető, de jól hallható is. A mesterséges intelligencia pedig teszi a dolgát. Még normál fokozaton is gyerekjáték őket elverni és nehogy azt higgyük, hogy ők nem hibáznak, mert jó párszor ők is elszámolják magukat. Erről jut eszembe, hogy az ideális ívet és sebességet mutató irányvonal is képes néha csalóka adatokat közölni a játékossal, bár ez annyira nem súlyos, hogy a játék rovására kellene rónunk. Bár ha netán mégis elrontanánk a kanyar bevételét a játék hibájából, akkor sincs minden veszve. Egy gomb megnyomásával pár másodpercet visszateker a játék az adott versenyből, így nem kell visszahoznunk a nagy nehezen elért fölényünket, vagy netán újrakezdenünk az egész futamot. Ezt a megoldást eddig még sehol nem láttam, de rendkívül hasznos és okos ötlet. Negatívumokat viszont nem igazán tudok felvonultatni ellene. A Forza 3 egyetlen hibája, hogy nagyon hamar elkezdi ismételni önmagát, ami miatt egy idő után kezd unalmassá válni. Nagyon rövid időközönként jönnek az ismerős pályák újból és újból, emiatt hamar elveszítheti a játékos az érdeklődését a program iránt. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a játék hazánkban Magyar nyelven is forgalomba került. A fordítás dicséretes, viszont pár félrefordítás helyenként fellelhető benne.

A Forza Motorsport 3 a szimulátorok gyöngye. Tökéletes vezetési élményt és tapasztalatot nyújt a játékosoknak, amit ez idáig még nemigen közelített meg egy játék sem én szerintem. Ha unod már az évenkénti zsarulerázós és illegális futamos kiruccanásokat, ez a játék tökéletes lazítás lesz számodra.

9.7/10

Clive Barker neve a horror műfaj kedvelőinek talán ismerős lehet. Több könyvet is írt ebben a témában, később filmeket is rendezett. (Ebből a Hellraiser kiemelendő) Az író pályájának másik kulcsfontosságú része az volt (ugye a mi szemszögünkből nézve) amikor az Electronic Arts felkérte, hogy szellemi munkájával ugyan segítse már az Undying fejlesztését. A hónapokig húzódó játék ezután erőre kapott és végre 2001 elején napvilágot is látott az alkotás.

1923-ban járunk, a világháború után. Főhősünket, Patrick Galloway-t egykori katonatársa és barátja, Jeremiah Covenant hívja meg birtokára. Levelében tudatja vele, hogy sürgősen szüksége lenne a segítségére. Megérkezésünkkor szembesülünk a ténnyel, hogy Jeremiah családján gonosz átok ül. Az öt testvér közül már csak ő maradt életben, viszont elhunyt családtagjai folyamatosan kísértik a birtokot. Mivel Patrick úgy érzi, segítenie kell barátján, ezért kalandjaink során a testvérek különböző próbatételein kell átverekednünk magunkat majd végül megküzdenünk velük.

Horror játék lévén az Undying tartalmaz is nagyszámban horrorisztikus elemeket. A hatalmas birtok kongó ürességével és profi besötétítettségével már önmagában a frászt hozza a játékosra, főleg amikor már messziről lehet hallani a howlerek nyüszítését. Természetesen a birtokon nem vagyunk egyedül, helyenként összefuthatunk cselédlányokkal és komornyikokkal, akik információkkal látnak el, vagy a továbbjutáshoz szükséges kulccsal. Mezei FPS révén  elég sok szöveg is található a játékban, amihez nem árt egy jobb angoltudás. Az itt-ott elejtett naplókból és jegyzetekből nagyon sok olyan információt nyerhetünk ki a történésekkel kapcsolatban, amelyekre amúgy nem derülne fény. Egyszóval érdemes kissé körültekintőnek lenni, ha információra szomjazunk.

Térjünk át a játék elemeire. Ugyebár ahány ház, annyi szokás. Khhmm vagyis jelen helyzetben ahány testvér, annyiféle undormány tör az életünkre. A klasszikusnak számító csontvázak és szellemek mellett felbukkannak különféle repülő szörnyek, kutyákra emlékeztető karmolászó egyedek és repülő fenevadak is, akik mind csak arra vágynak, hogy minket halottnak tudhassanak. A különböző ellenfelekkel más-más helyszíneken futhatunk össze. Persze időnk nagy részét a birtokon és a kastélyban fogjuk eltölteni, de azért esetenként el kell utaznunk más-más helyekre egy nyom, vagy egy tárgy megtalálása érdekében. Járunk majd kriptákban, egy kolostor romjaiban és a történetben nagy szerepet játtszó dolmen szigeten. Fontos megemlíteni, hogy a történet tartalmaz egy időben előre-hátra ugráló síkot is, amikor a múltban tevékenykedhetünk. A mocsok eltakarításában különféle fegyverek lesznek a segítségünkre. A jó öreg világháborús revolverünk mellett használhatunk dupla csövű vadászpuskát, Gel’ziabar kövét, (mellyel ellökhetjük magunktól a teremtményeket) molotov-koktélt, néhány misztikus fegyvert, de a leghatásosabb (természetesen közelharcra) mindegyik közül a Kelta kasza. Fegyvereink mellett elérhető néhány misztikus képesség is, amely segít minket a harcban.

• Dispel Magic: Ezzel a varázslattal más varázslatokat semlegesíthetünk.
• Ectoplasm: Rövid hatótávú plazmanyalábokat bocsáthatunk ki, amely közelharcban rendkívül hatékony.
• Haste: A gyors mozgást teszi lehetővé, így  képesek vagyunk elérni a távolabb levő platformokat is.
• Invoke: Általunk legyőzött lényeket idézhetünk meg, akik egy darabig a mi oldalunkon fognak harcolni. (Csontvázak esetében örök kárhozatra ítéli őket, így azok nem támadnak fel, miután megöltük őket)
• Lightning: Villámcsapás. Az ektoplazmához hasonló képesség, csak ezzel villámokat szórhatunk.
• Shield: Átlátszó páncélt képez magunk elé.
• Skull Storm: Koponyákat exhumálhatunk a talajból, melyek azonnal felrobbannak, mihelyst hozzácsapódnak valamihez.
• Scrye: A játék egyik kulcsfontosságú képessége. Segítségével olyan dolgokat is láthatunk, amelyeket amúgy „szabad szemmel” nem vennénk észre. A festmények átrajzolódnak és múltbéli eseményeket is a szemünk elé tár eme sejtelmes varázslat. Érdemes odafigyelni, főleg amikor egy sejtelmes hang súg a fülünkbe (Pl: Look around – Nézz körül, Fear – Rettegj)
• Flight: Mint a neve is mutatja, egy csekély pillanatra képessé teszi nekünk a repülés adottságát. Ez a képesség csak a múltban használható.

Képességeiket mágikus kövekkel turbózhatjuk, melyek hatására sokkal erősebbé tehetjük őket. A varázslatokhoz manára van szükség, amely egyébként magától újratermelődik. A mana szintünket is növelhetjük, ha találunk egy mana növelő bájitalt.

És végre elérkeztünk a kedvenc részemhez. Nyúljunk is bele könyökig a programba. Szóval a látványvilágért az Unreal Engine első generációja felel. Ennek ellenére én nem vagyok megelégedve azzal, amit láttam. Igaz, hogy évekig készült a program, de ez valami undormány, amit itt láttam. Na jó, ez nem teljes mértékben igaz, csak részben. Mivel nem voltam megelégedve? A modellezéssel. Csúnyák a karakterek. Ez vonzza maga után azt, hogy az animációk is borzalmasak. Az emberi karakterekre egyszerűen csak az ocsmány jelzőt tudnám illetni. Ennek ellenére a szörnyekbe mint ha több munkát fektettek volna. Azért be kell, hogy valljam, ez még nem menti meg a játékot, de azért ezek mint ha egy csipetnyivel szebben néznének ki. Ezzel együtt a fegyverek is ocsmányak, gondolom ezt nem kell hozzátennem. Viszont a tűz és esőeffekttel különösebb gond nincs. Az a megoldás rendkívül tetszett, amit manapság a Call of Duty vett fel, hogy ha megsérülünk, akkor a képernyőn kis ideig vérfoltok láthatóak. Szintén elnyerte a tetszésemet, hogy ha belelépünk egy vértócsába, akkor lábnyomokat hagyhatunk magunk után. Ez mind szép és jó, de nem ilyenekbe kellett volna fektetniük az energiájukat, könyörgöm! A kastély berendezése kissé egyhangú. Sok helyen futhatunk bele ugyan abba a bútorba, ágyba, kallandóba, ami kissé monotonná teheti a játékot egy idő után, főleg még azért, mert az ajtók többsége ahova ugye nem kellene, hogy menjünk, zárva van. Kicsit idegesítő, amikor 4 ajtóból 3 el van torlaszolva. No de fényezzük már egy kicsit a játékot, ne csak a sok rosszat hallassam róla. Mindenek előtt a szinkron, ami nagyon ütősre sikeredett. A hangoktól tényleg beparázik az ember, főleg, ha éjszaka egymagában, egy üres szobában, fülessel a fején játszik. A zene is jó, viszont nem tudom, miért vágtak fel vele annyira a készítők, amikor csak akkor csengnek fel a melódiák, ha azt a cselekmény megköveteli. A játékélmény pedig tényleg Pazar. A horror élmény a játék 80%-ban tökéletesen átjön, egyedül a végét éreztem kissé összecsapottnak. Ezt nem lehet leírva elmesélni, ezt át kell élnie mindenkinek.  Az egyetlen gond ezzel csak annyi, hogy egy idő után már kezd inkább kissé unalmassá válni, mint ijesztővé. Főleg, ha már minden teremtménnyel sikerült randit összehoznunk.

Az Undying egy remek játék lett. Egyetlen hibája a felsoroltakon kívül, hogy a kutya nem játszik vele. Nem csak most, a megjelenéskor sem. Érdekesség, hogy a GameSpot munkatársaitól megkapta a "Legjobb játék, amit senki sem játszik" díjat. Aki szereti a horror játékokat, két Resident Evil között tegyen egy próbát az Undyinggal is, ki tudja, lehet, hogy nem bánja majd meg.

8.8/10