Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a 2004-es év egyik legnagyobb dobása az autós játékok terén a Burnout 3: Takedown volt. Nagyszerű hangulatával, grafikájával mindenkit lenyűgözött, és azt hittük, hogy ennél már nem lehet jobb. Pedig lehet. Még mennyire ám. Rá egy bő évvel már meg is jelent a folytatás, Burnout: Revenge néven. Elsőre talán úgy tűnik, hogy ez tök ugyan olyan, mint a Takedown, és ez csak egy kiegészítő, pedig nem az. Ez az új Burnout.
A játék elején a klipben kb vagy 10 percig csak arról győzködnek minket, miben is lett jobb az új Burnout, miben változott az elődjéhez képest. A menübe belépve megint csak elcsodálkoztam, csakúgy, mint amikor legelsőnek játszottam a Burnout 3-al. A menü hátterében ismét mozgó gameplay jelenteket láthatunk. Vagyis hát annyira nem is olyan gameplay mozikat, mint a Burnout 3-ban, de engem ez is nagyon megfogott. De haladjunk tovább, és válaszuk a World Tour menüpontot. Ez lenne a karrier rész. Mit mondjak, jelentősen megváltozott az elődhöz képes. 10 osztály közül választhatunk, melyek különböző, egyre nehezebb versenyeket tartalmaznak. Természetesen elsőnek csak az első osztály van megnyitva és csillagok szerzésével oldhatjuk fel a következőket. A képernyő bal felső sarkában kapunk is tájékoztatást róla, hány csillagot kell még megszereznünk a következő osztály eléréséig. A osztályok fölötti információs csíkban kapunk tájékoztatást, hányból/hány eseményt teljesítetünk, illetve mennyi csillagot szerezhetünk még meg. Az osztályokon belül városrészekre osztva találhatjuk meg a versenyeket, és itt választhatjuk ki, melyiket is szeretnénk vinni. Ezután kiválaszthatjuk autónkat, majd indulhat is a verseny.
A versenytípusok nagy része csak át lett emelve a Burnout 3-ból, de azért találkozunk itt pár újítással is. Teljesen át lett variálva a Crash mód, az Eleminator és találkozhatunk egy új játéktípussal, a Traffic Attack-al. Na lássuk csak, mivel is kell szembenéznünk:
- Race: Sima verseny. A lényeg változatlan. Dobogós helyezést kell elérnünk..
- Traffic Attack: Nagy újítása a játéknak, és nagyon szórakoztató is. Feladatunk, hogy a megadott nagyságú kárt tegyük a forgalomban. Persze ez időre megy, így nem árt mindig belegázolni az előttünk lévő autókba.
- Burning Lap: Ugyan az a versenytípus, mellyel már az előző részben is találkozhattunk. Egy megadott időn belül kell végigmennünk a pályán.
- Road Rage: Szintén visszatérő versenytípus. Megadott számú ellenfelet kell likvidálnunk a győzelem érdekében.
- Eleminator: Szintén egy ismerős játékmód, egy nagyobb újítással ellátva. Míg az elődben körönként esett ki az utolsó helyezet, itt most fél percenként esnek ki a mezőny hátsó tagjai.
- Preview: Ugyan az, mint a Burning lap, csak itt mindig egy speciális autóval megyünk.
- Grand Prix: Több versenyből álló versenysorozat. A cél változatlan: A legtöbb ponttal rendelkező versenyző nyeri a versenyt.
- Crashbaker Events: A következő versenyek speciális verziói: Race, Road Rage, Eleminator, Grand Prix, Eleminator. A lényeg egy valamiben változott csak meg. Ha kiütnek, vagy szétroncsolódunk, az R2 megnyomásával autónkat felrobbanthatjuk, így kevesebb esélyt adva az ellenfeleknek a nyerésre.
- Crash: Ugyancsak találkozhattunk vele a Takedownban, de most teljesen át lett szabva az egész. Nézzük csak az elején. Itt most már az összes eddigi megszerzett járművűnket használhatjuk, aminek igencsak nagy szerep van, hiszen mindegyiknek más-más tulajdonságai vannak. Van, amelyik gyorsabb, viszont nehezebb. Van amelyik lassabb, de könnyebb. Ez nagyon nagy befolyásoló tényező! A power-upokat a fejlesztők egy az egybe kivették. Kicsit megváltoztatták a Crashbaker használatát is. Alul található egy kis állapotjelző csík, (mely nagyban hasonlít a Burnout mérőre) és ha ez eléri a 100%-ot az R2 folyamatos nyomogatásával felrobbanthatjuk az autónkat. Ez annyiban jó, hogy egy Crash alatt többször is használhatjuk a Crashbakert. A Burnout 3 cikkemben panaszkodtam, hogy milyen kevés időt hagytak a fejlesztők a pontok eléréséhez. Most sokkal több időnk van. Sőt! A játék addig nem is kezdi el a visszaszámlálást, amíg aktív a karambol. Majd ha kis ideig nem ütköznek az autók, elkezd 5 másodpercről visszafelé számlálni. Amit még meg kell említenem, az a sebesség. Most már nem 0-ról kell felgyorsulnunk, hanem kapunk egy kis mérőcsíkot oldalt, és itt az X gomb megnyomásával kell a mérőt 2 helyen megállítanunk. Ajánlatos mindig a zöld jelzésen megállítani, hiszen ekkor teljes sebességgel startolhatunk el. Ha a mérő eléri a piros jelzést, akkor felrobbanunk. (Érdekes dolog, hogy ekkor a nézők kiröhögnek minek, így tudatva velünk, milyen bénák is vagyunk) Ha a közepén állítjuk meg a mérőt, akkor normál vagy lassú sebességgel indulunk el. Nagyjából ezek a Crash legújabb változásai.
Az autók szempontjából jelentős változás nem történt. Hasonló járműveket használhatunk, mint azt már az elődökben megszokhattunk. Viszont a kategorizálás itt eltűnt. Helyette gyorsasági sorrendben vannak az autók elhelyezve. És nagy újítás, hogy akármelyiket választhatjuk akármelyik versenyhez. Nincs megszabva, mivel kell menned (Kivéve ugyebár a Prewiev és a Burning Lap versenyeket). Színüket szintén saját szájízünk szerint állítgathatjuk, és ugyan úgy megvizsgálhatjuk őket minden szögből.
A játékmenet nem sokat változott az elődhöz képest. Ugyancsak a győzelem a cél, szintén csak úgy szerezhetünk nitrót, ha veszélyesen vezetünk, és stb. Talán a szintlépés az, amit részletesebben is ecsetelnem kell. Agresszivitásunktól függően kapunk egy minősítést, mely egytől 4 csillag kiosztásával értékel a játék versenyzés közben. Ezeket növelhetjük Takedownokkal, tökéletes nitrózással, veszélyes vezetéssel, járművek kilökésével, driteléssel, stb. Érdemes mindig csinálni valamit, mert ha unalmasan versenyzünk, értékelésünk folyamatosan csökken. A verseny végén ha sikerült megszereznünk ez első helyet, a játék egy csillaggal megtoldja a minősítésünket. Ha ezüstérmet szerzünk, a minősítés változatlan marad, ha pedig bronzérmet szerzünk, akkor egy csillagot levon tőlünk a játék. Ezen a képernyőn láthatjuk még, hogy éppen miket is oldottunk fel, illetve hány csillagot kell még megszereznünk a következő osztály elérésig. A másik nagy újítás, hogy az utcai autókat most már úgy lökhetjük el magunktól, mintha azok csak papírból lennének. Ez szerintem nagyon ötletes dolog a fejlesztőktől. Bár a forgalom mondhatni fegyverként is használható, mert ha épp úgy lökünk ki egy forgalmi autót, hogy az eltalál egy versenyzőt, akkor nagy előnyre tehetünk szert, vagy akár így Takedownolhatunk is. Viszont a nehezebb autókat, mint pl: busz, kamion már nem tudjuk csak úgy arrébb lökdösni, szóval nem árt 200 mph-nál odafigyelni, mibe is száguldozunk bele. Ez szintén érvényes az összes szembe jövő autónál is. A Takedown rendszer is ki lett bővítve. Most már a játék nem jelzi nekünk színekkel az ellenfelek állapotát. Minden versenyző felett csak szimpla kék színnel meg van jelölve, hányadik helyezet. Viszont ha minket likvidálnak, a kamera ráfókuszál arra a versenyzőre, aki ezt végrehajtotta ellenünk, és onnantól kezdve ő lesz a riválisunk, míg meg nem bosszuljuk tettét. Honnan is ismerjük meg? Az állapotjelző a riválisokat piros színnel jelzi, és ha sikerül egy riválist kicsinálnunk, akkor jelentős mennyiségű nitróhoz jutunk. Mint a harmadik részben, itt is szintén szerezhetünk díjakat. Rengeteg áll rendelkezésünkre, így a tökéletes végigjátszáshoz eleget kell majd szenvednünk. Még egy nagy szembetűnő változás történt, mely a versenyek közben nagyon hasznosak lesznek. Ezek a rövidített szakaszok megjelenése. Általában kéken villogó kapukkal vannak jelezve, és nagyon hasznos, ha el szeretnénk kerülni riválisainkat, vagy a forgalmat. Viszont annyira nem nevezném én ezeket rövidítéseknek, hiszen akár használjuk őket, akár nem, mindig ott lesznek mellettünk versenytársaink.
A grafika láthatóan szebb lett elődjénél. Ez meg is látszik az autók kidolgozottságán és a törésmodellen is. Az előző rész elemzésénél a zenét nagyon leírtam. Na ez itt most változik. A muzsikák nagyon változatosak, hangulatosak, most már nincs az az egyhangú, Amerikai stílusú zene. Az Impact Time használatát szintén nagyon lefikáztam, mert annyira használhatatlan volt, hogy inkább nem is használtam. Na a készítők tanultak a hibájukból, és most már a kamera tényleg úgy áll, ahogy állnia kell neki. Tökéletesen használható. Viszont az a gigantikus hiba, hogy a gép rendszeresen belevezet egy oszlopba, miután végignéztük szegény ellenfelünk frontális karambolozását, még most is fenn maradt. És mit is mondjak: Hát nagyon idegesítő tud lenni, tekintve arra, hogy a Revenge pályáin sokkal több az akadály, mint az a Takedown esetében volt.
Mit is tudnék zárásképpen írni. Szerintem a Burnout történelmében még mindig a Revenge a király. Beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Mindenben felülmúlja elődjét, és én garantálom, hogy senki sem fogja megunni a játékot, míg végig nem viszi. Ez egy felejthetetlen élmény volt. Köszönöm, Criterion Games.
9.5/10
Utolsó kommentek