Napjaink egyik legismertebb játékai között van már az Assassin’s Creed. A sorozat eddig szinte minden évben jelentkezett egy új epizóddal. A tavaly megjelent, Revelations címet viselő rész az eddig felgöngyölített Ezio és Altaïr vonalat hivatott lezárni, kérdéseinkre választ adni.
Az események közvetlen a Brotherhood történések után zajlanak. Desmond lelke az animus szigeten ragadt, ami egy kóma állapotnak felel meg. Csak úgy juthat ki innen, ha összeszedjük azokat az emlékeket az ősei történetéből, amelyek befejezetlenek maradtak. Így jutunk el Konstantinápolyba, ahol a már kissé idős Ezio 5 elrejtett kulcsot keres, amellyel hozzáférhet Altair titkos könyvtárához. Minden megszerzett kulcs után Ezio egy látomáson keresztül éli át Altair életének legfontosabb mozzanatait. Ilyenkor lehetőségünk lesz Altair-t is irányítani, de a legtöbbet természetesen Ezio-val fogunk kalandozni. Sajnos az ígértek ellenére a Desmond vonal nem kapott túl sok figyelmet a sztori szemszögéből figyelve.
A Revelations nem sokat változott a Brotherhood óta. Konstantinápoly természetesen elegendő helyet kínál a felderítéshez és mire minden feladatot elvégzünk, az sem egy-két percbe fog kerülni. Egyszóval nincs panaszra okunk. Visszatérő elemeket fogunk találni ahogy azt már említettem. Például a tömegben elrejtőzés, harcosok felbérlése, asszaszin rend kialakítása, új tagok toborzása és minden, ami az eddigi részekben megtalálható volt, itt újra visszaköszön. Kivéve a ló. Az kimaradt. Gyorsutazásra itt is lehetőségünk lesz. Akár hajóval is megközelíthetjük a várost, de a földalatti csatornákat is használhatjuk átjáróként. Újdonságként elsősorban Ezio új játékszerét, a hookblade-t kell megemlíteni. Ez a kampó megkönnyíti a dolgunkat a mászáskor és az épületek között húzódó összekötő köteleken is könnyedén átcsusszanhatunk vele. Mindezek mellett az új mozdulatok végre hajtásánál is segítségünkre lesz. És ha már új mozdulatok. Ahogy Ezio felett is eljárt az idő, úgy tanult meg újabbnál újabb mozdulatokat. A harcok még intenzívebbek, mint voltak és olyan mozdulatsorokat hajthatunk végre, amelyekhez hasonlót eddig még nem tudtunk megcsinálni. Eszköztárunkat a bombák széles tárházával egészíthetjük ki. Alapanyagok az eldugott ládákban és holttestek átkutatása közben találhatunk, amelyekből az ahhoz kijelölt helyen saját bombát gyárthatunk. Ez lehet robbanószer, a figyelem elterelésére vagy ellenkező esetben felkeltésére irányuló füstbomba, ártalmatlan robbanóbomba. Csak rajtunk áll, mit készítünk. Őszintén megmondom, én ennek nem sok értelmét láttam, habár taktikázni nagyon jól lehet vele, a kraftolással én inkább nem bajlódtam. A Borgia tornyok felgyújtása, mint játékelem itt is előkerül, igaz némi újítással. Területeket (a játékban ezen területek elnevezése: Den) hasonló módon szerezhetünk, mint a Brotherhood-ban. Először meg kell ölni a terület kapitányát, majd felgyújtani a központi tornyot. A terület ezután asszaszin fennhatóság alá kerül, melynek bázisát fejleszthetjük a pénzünkből. Azonban ez nem elég, mert a területeinket a templomosok folyamatosan támadják, amelyet meg kell védenünk. Erre a feladatra kinevezhetünk (területenként) egy mester orvgyilkost, vagy mi magunk is levezényelhetjük a csatát. És itt jön a képbe a szerintem teljesen felesleges, tower defense szerű játékmód. Az elelnfelek folyamatos hullámban érkeznek, amelyeket különféle fegyverekkel felszerelt asszaszinokkal és blokádokkal állíthatunk meg. Ezekhez morálpontokra lesz szükségünk, amiket az ellenségek legyilkolásával kapunk. Habár ötletes, szerintem tök felesleges, unalmas és idegesítő. Én inkább hagytam, had foglalják csak el a területet, visszaszerezni úgy is sokkal egyszerűbb. És nem is időigényes.
A grafika nem igazán változott az előző részek óta. Szépnek szép, ez igaz, habár lehet nem ártana neki egy kis ráncfelvarrás. De nincs vele semmi probléma. A karakterek tényleg részletesen ki vannak dolgozva és még a tűzeffekt is nagyon jól fest, amit már az E3 alkalmával megmutatott demó küldetés során is láthattuk. Az animációk dicséretesek, ami leginkább a harcmozdulatokat érinti. A szinkronhangok is rendben vannak. A hagyományokhoz ragaszkodva a törökök is angol/török átfedéssel beszélnek, ami kicsit dob a beszélgetéseken. A zene is remek lett, habár az előző részeknél sem lehetett panaszra okunk etéren. Sokat hozzátesz a hangulathoz. A 16. századi Konstantinápoly remek odaadással lett megcsinálva. Nehéz nem beleélni magukat a környezetbe, amelyet nagymértékben befolyásol, hogy itt is beleütközhetünk híres építményekbe, csakúgy, mint az előző két részben is. A fent említetteken kívül nekem igazán nagy bajom nincs a játékkal. Bugokba sem ütköztem a vele eltöltött 13 óra (csak az egyjátékos kampány) során, viszont valahogy kevésbé tartotta fenn annyira az érdeklődésem, mint az előző részek. Félreértés ne essék, kellően izgalmas a Revelations, csak valahogy nem találtam elég vonzóerőt ebben a Konstantinápolyi világban. Mindenesetre nagyon jó újra irányítani a jó öreg Altairt, a rejtélyek pedig kellően izgalmassá válnak, ahogy közeledünk Ezio célja eléréséhez.
Ezzel az epizóddal tehát lezárult Altair és Ezio története, de Desmondra még vár egy utolsó(?) megmérettetés, amelyet már a 3. rész keretein belül élhetünk át. Egy szintén izgalmas és színvonalas játékot kaptunk a pénzünkért, amiben senki nem fog csalódni. A sorozat rajongóinak gondolom ajánlanom nem kell, aki meg nempróbálta, háááát az ne is ezzel kezdje el, már csak a történet miatt is.
9.0/10
Utolsó kommentek