Kissé érdekes az a helyzet, ami azokról a játékokról szól, amelyeknek központi szereplője a DC képregények egyik legismertebb figurája, Batman. Habár már szinte minden platformon felütötte a fejét, kezdve a NES-től a PS2-ig, igazán maradandó alkotás nem nagyon maradt meg számomra a denevéremberhez kapcsolódva. Ez így volt egészen 2009-ig, amikor is megjelent egy újabb Batman játék, Arkham Asylum néven. Már az előzetes képek is videók is nagyon meggyőzőek voltak, megjelenés után pedig hatalmasat robbant. Nem csoda, hogy az én érdeklődésem is felkeltette, így úgy döntöttem, meg szeretnék ismerkedni kicsit közelebbről is a végtermékkel.
A játék meglehetősen furcsán kezdődő képsorokkal nyit. Batman épp úton van Az Arkham Elmegyógyintézet felé, az anyósülésen pedig nem más, mint legnagyobb riválisa, Joker ül, természetesen gondosan lekötözve. Bőregerünk nem csak sejti, de rövid időn belül már a saját bőrén is megtapasztalja, hogy ez csak egy része volt az őrült bűnöző átfogó tervének, miszerint a saját irányítása alá veszi az intézményt és a fegyencek irányításával a feje tetejére állítsa Gotham városát, ebben pedig egy új vegyület lesz a segítségére, amely a Titán névre hallgat. Így hát az éjszaka hosszabbra nyúlik a tervezettnél és megindul a gonosz(ok) elleni ádáz küzdelem.
Igen, jól olvasható a többes szám. Joker mellett még jó pár olyan ikonikus figurával sodor minket össze a sors szele, akiket már jól ismerhetünk régebbi Batman képregényekből, animációs sorozatokból vagy netán filmekből. Többek között itt rontja még a szelet Harley Quinn, Madárijesztő, Méreg (a filmben Méregcsókként szerepel), passzív szereplőként pedig feltűnik még Rébusz is, bár ő nem görbíti a történet fonalait. A pozitív oldalon megtalálható az intézmény igazgatója, Quincy Sharp, Gordon felügyelő és lánya, Orákulum (Barbara), aki folyamatosan kapcsolatban van velünk, és ha úgy adódik a helyzet, hasznos információkkal lát el bennünket.
Arkham szigete olyan, mint egy hatalmas játszótér, csak itt kicsit több van a gonosz, „homokvárromboló gyerkőcökből.” Az intézet több különálló épületből áll, amelynek nagy részét a Joker utáni hajsza közben lehetőségünk lesz kiismerni. Első látásra tehát egy mondhatni elég tág, sandbox alapú játékkal van dolgunk. A harcrendszer kissé emlékeztethet bennünket a hack n’ slash játékmenetre. Nincs túlbonyolítva, néhány különleges mozdulatért be kell tanulnunk gombkombinációkat, viszont eszeveszetten pörgősek a bunyók és nem mellesleg veszettül jól néznek ki a mozdulatok is. Igazán egyszerű elsajátítani, csak néhány ellenfél esetében kell eltérő taktikát alkalmazni, nehogy a kombónk megtörjön. Ilyen harcok között belefuthatunk néhány nagyobb ellenségbe is, ahol már nem elég a csihi-puhi! Meg kell találni az ellenfél gyenge pontját, majd azt a lehető legjobb módon ki kell használnunk ahhoz, hogy mi keveredjünk ki győztesként a csetepatéból. Ezek nem nehezek, az ember a második ilyen harc után könnyedén beletanul így később már következtetni tud, hogy itt mégis mi a fenét kellene csinálnia. Az amúgy sem unalmas játékmenetet olykor a Madárijesztő keltette rémálmok törik meg, ahol 2D-s platformjáték szerűen kell ügyeskednünk ahhoz, nehogy az üldözőből legyen az üldözött és az áldozat.
Nem viselhetné a játék a Batman nevet, ha nem kaptak volna benne helyet és szerepet a különböző kütyük, amelyek hősünk dolgát hivatottak megkönnyíteni. Habár a repertoár nem túlságosan bő, a kellékek rendkívül hasznosak és kreatívak. A deneráng nagyon hasznos az ellenségek ideiglenes leterítésére és megzavarására, illetve köteleket is elvághatunk vele. A robbanó zselével a meggyengült falakon juthatunk át, illetve ellenségeinknek csapdát is állíthatunk vele, teljesen összezavarva ezzel őket. A denevérkarommal a távolban levő ellenfeleinket és a tárgyakat húzhatjuk magunkhoz. Nem utolsó sorban rendelkezésünkre áll jeltörő, amivel az energiamezőket távolíthatjuk el az ajtók elől. Mindezt megspékelték a fejlesztők egy fejlődés rendszerrel, amelynek minden szintje után egy új fejlesztés válik elérhetővé akár a ketyeréinkhez, harci stílusunkhoz vagy a páncélzatunkhoz. Ennek következtében a robbanó zselé automatikusan felrobban, ha az ellenfél a közelébe kerül, a denerángból akár hármat is eldobhatunk egyszerre, a denevérkaromból több karmot lőhetünk ki, így a gyenge falakat, melyek elérhetetlen helyeken vannak, könnyedén kiránthatjuk egy határozott mozdulattal. És sorolhatnék többet is, de ezt a felfedezést meghagyom nektek.
Játék közben az egyik leggyakrabban leütött billentyű biztos az X lesz. A detektív mód nagy segítségünkre lesz, mivel ennek használatával olyan dolgokat is láthatunk, amelyeket szabad szemmel nehéz lenne észrevenni, vagy egyáltalán nem is láthatnánk. Ebben a módban kiszűrhetjük az emberi DNS-t is, sokszor ezzel a módszer követhetjük üldözött bűnözőinket, vagy a segítségre szoruló túszokat. Ekkor szintén szemünk elé tárulnak a Rébusz által eldugott rejtélyes kérdések megoldásai, illetve a kirobbantható falak. Ezek a gyűjtögetős feladatok a játékidőt nagymértékben meghosszabbítják, habár ezek gyűjtését érdemes a sztori kivesézése után elkezdeni. Mint már említettem, megoldhatunk különböző rejtélyes kérdéseket, gyűjthetünk rébusz trófeákat, hangszalagokat és relikviákat, melyek mélyebb betekintést nyújtanak az intézet és azok lakóinak eddigi életébe.
Látvány terén panaszra nem lehet okunk. A srácok olyat műveltek a harmadik generációs Unreal motorral, hogy azt nagyon sokan megirigyelhetnék. A grafika gyönyörű. A színösszetétel és a sötétség remekül festi az elmegyógyintézet sötét, komor mivoltát. A karakterek rendkívül részletesek, Bruce ruháján a harcok közbeni sérülések is meglátszanak ami nagyon nagy feelinget ad a harcokhoz, az effektek és az animációk pedig teljesen élethűek. Batman mozdulatai annyira valósághűek, mint ha egy interaktív mozifilmet néznénk. Ezáltal a közelharc folyamatosnak tűnik, ami egy nagyon jó pont a játék számlájára. A szinkron pedig valami zseniális. Batman hangját Kevin Conroy adja, ami nagyon passzol a bőregérhez. De az ász póker számomra Mark Hamill-nél van, aki olyan kitűnően élte bele magát Joker szerepébe, hogy az valami elképesztő. Talán nélküle nem lenne olyan teljes egész a játék, mint amilyen. A zenék is nagyon jók. A sziget nyomasztó hangulatához teljes mértékben hozzáillenek. Ha pedig már nem csak Jokerrel, de Rébusz rejtvényeivel is végeztünk, akkor még mindig vár ránk egy kihívás mód, ahol az egyjátékos kampány egyes szakaszain kell elpüfölnünk az ellenségeket, mindezt pontokra. Összesen 16 pálya van, de ez igazából csak 8 különböző pálya, mert a másik többi csak egy extrém nehéz fokozata a korábbi szakaszoknak. A többjátékos mód teljes egészében kimaradt a játékból, amit szerintem senki sem fog hiányolni. Bár egy kisebb COOP módot Robinnal könnyedén el tudtam volna képzelni.
Az Arkham Asylum a legjobban sikeredett Batman játék azok közül, amelyek eddig a piacon találhatóak voltak. A Rocksteady megmutatta, hogy igen is ebből az univerzumból egy nagyon jó játékot össze lehet állítani! A siker pedig garantált. Aki DC, Batman rajongó, annak kötelező vétel, de aki csak az akciójátékokat szereti megspékelve némi nyomozással, az is imádni fogja, ezt garantálom! Engem teljesen rabul ejtett!
10/10
Utolsó kommentek