Azt hiszem, ha kiejtem a számon a Prince of Persia szót (vagy nevet), mindenkinek eszébe jut a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb platformjátéka. Azóta már eltelt jó pár év, és a herceg már minden platformon hódít. 2003-ban az Ubisoft úgy gondolta, ideje gatyába rázni a sorozatot, és újra 3D formába öntötte a kicsikét. (Ami nem újdonság, hiszen 1999-ben a Red Orb Entertainment már megtette ezt a lépést, de az az epizód hatalmasat bukott) Viszont az Ubi valamit jól csinálhatott, mert a Sands of Time nagyon jóra sikeredett.
A történet meglehetősen egyszerű. Adva van a herceg, és annak fia, alias a főhős, aki a Dastan névre hallgat. A hős hadvezér éppen egy kastélyt ostromol, ezalatt Dastan belopakodik a kastélyba, és egy kis gyakorlás és hírnévszerzés révén hátulról lepi meg az ellenséget, majd megszerzi az idő tőrét. Sajnos hősünk egy végzetes hibát követ el, amikor hallgat a gonosz varázslóra, és szabadon engedi az idő homokját, megpecsételve ezzel a palota összes lakójának sorsát. A homok mindenki testébe beköltözik, és gonosz homokszörnnyé változtatja őket. Csak hárman élik túl a szerencsétlenséget: a herceg, a gonosz varázsló, és Farah, a kastély hercegnője. A történet innentől veszi kezdetét.
A játékmenet mondhatni egyszerű. A kastély különböző részeit bejárva kell haladnunk. Elsőnek jön egy hosszabb ügyességi, mázkálós rész, majd egy kis feszültségoldónak egy kis harc. Ilyenkor egy sárga fénynél adódik lehetőségünk menteni. E jelenség előtt láthatunk egy rövid víziót, ami felkészít bennünket az előttünk álló kihívásokra, és tippeket is ad azok megoldására. Az ügyességi feladatok nem nehezek, ez köszönhető a herceg ügyességének is. Hősünk ha kell a falon fut, egyik rúdról a másik rúdra leng át, a vékony léceken kitűnően egyensúlyozik, és pókembert megszégyenítő módon ugrál falról-falra. Ezen mozdulatok elsajátítása elsőre kicsit fura lehet, de higgyük el, hamar beleszokik az ember. A harcok során is szükségünk lesz tapasztalatunkra, hiszen nem elég csak odamenni, és úgy lepüfölni a gonosz szörnyeket, mert akkor elég hamar csúnya halált fogunk szenvedni. Ellenségeinket a falról lepattanva hátulról is megtámadhatjuk, de át is ugorhatjuk őket. Talán azért is nehezek ezek a részek, mivel az ellenfelek temérdekszám jönnek ránk.
No de most már tényleg had beszéljek a legfontosabbról, a fegyverekről. Elsődleges fegyverünk egy kard lesz. Ez a történet előrehaladtával folyamatosan változni fog, mivel lehetőségünk van újabb, erősebb fegyverek megszerzésére. Bár sokat nem érünk vele, mert ezzel együtt az ellenfelek is erősebbek lesznek. A másik fegyverünk természetesen maga az idő tőre lesz. Ez a kis bökő nagyon hasznos útitársunk lesz, hiszen segítségével nem csak lelassíthatjuk az időt, hanem vissza is pörgethetjük, ha netalán egy falról rosszul rugaszkodtunk el. Persze ezt sem lehet a végtelenségig használni. A képernyő bal oldalán a sárga körök mutatják, hányszor használhatjuk még a funkciót. Ezt újratölteni 2 féleképpen lehetséges: a földön fekvő ellenfelet leszúrjuk vele, vagyis véglegesen megöljük. Persze ezt a műveletet muszáj végrehajtani, mert egy idő után felkelnek és újból nekünk esnek. Ha sikerül, akkor egy arasznyi kör feltöltődik. Második módszer a pálya különböző részein elhelyezett fényelemek. Ebbe beleszúrva tőrünket teljesen feltöltődik az, illetve egy újabb kis kör fejlődését is segíthetjük vele. No de nem csak eme 2 funkciót használhatjuk. Ellenfelünket megsértve kővé dermednek, így meggyilkolásuk könnyebbé válik. Ha a tőr teljesen feltöltődött, (körök és félholdak is) akkor lehetőségünk van egy olyan támadást aktiválni, amikor a herceg villámgyorsan mozog, és egy csapással leteríti ellenfeleit. Nekünk csak a helyes irányt és a támadógombot kell megadnunk.
A grafika nagyon szép. A Jade engine kitűnően muzsikál. Képes nagy tájakat kezelni minimális töltésidő mellett. Szinte észre sem vesszük, csak haladunk és haladunk. Nos, ami nekem nagyon tetszett, az a történet menete volt. Az egész játék során maga a herceg a narrátor. Ő meséli az egész történetet. Kifejezetten tetszett, amikor ha meghalunk, akkor még meg is jegyzi, hogy „Nem, ez biztosan nem így történt!”, vagy amikor mentünk vagy betöltünk, akkor azt mondja, hogy „Jó, akkor innen folytatom a történetet”. Szerintem ez nagyon szép ötlet volt a fejlesztőktől. A kameranézetet mindenféleképpen meg kell említenem. Ugye a kamera a helyzettől adódóan áll, sohasem egy szemszögből látjuk a karaktert, mint mondjuk egy TPS játékban. Persze bármikor szabadon forgathatjuk a kamerát, és egy gombbal aktiválhatjuk az FPS nézetet, vagy a tájkép nézetet, a jobb tájékozódás érdekében. Erre szükség is lesz néhányszor. Viszont kifejezetten idegesítő, mikor ha a fal mellett állok, és szeretném a karakter háta mögül megszemlélni a terepet, a játék nem engedi a fal miatt. Persze ez néha automatikusan is így van, és ha ez éppen harc közben történik meg, hát mit mondjak: nem éppen egy kellemes élmény. Az életerő utánpótlás is frappáns módon oldották meg. Vizet kortyolgatva teljesen meggyógyíthatjuk magunkat. Ez azért jó, mert elég sok a játékban a vízesős rész, vagy éppen az olyan helyek, ahol medencék vannak, de ezek mellett még kutak is találhatóak, szóval okunk panaszra nem lehet. Sajnos az ellenségek nem változatosak. Van vagy 3-4 fajta homokszörny, akik ellen harcolhatunk, ezek mellett van 2 különböző madár, egy bogárfaj, és a legvégén a varázsló. Ezt összeszámlálva háát valljuk be, nem valami sok. Bár most ha belegondolunk, hova is kellene több, hiszen ezek végülis emberek voltak. No de ez csak szőrszálhasogatás. A zene elég változatos. Az ókori Arab kultúra zenéje kicsit felturbózva a modernkori hangszerekkel remekül cseng. Tényleg olyan érzés, mint ha Perzsiában lennénk. Egy rossz szavunk nem lehet rá. Viszont még egy negatívumként meg kell említenem újra az ellenfeleket. Szerintem ez nem fair, hogy egyszerre 5 böhöm mutánst is rámküld a játék. Sajnos elég egy rossz mozdulat, és a fél életerőt kiverik belőlünk. Inkább adagolná folyamatosan, kevés ellenfelet, de ne egyszerre 15-öt, mert ez így nem jó. Sajnos nekem is csak úgy sikerült ezeknek a részeknek a teljesítése, hogy egy saját taktikát dolgoztam ki. Nem, nem, ez így nem jó emberek. (Tipp: A nagyobb ellenfelek a falról elrugaszkodva hátulról könnyebb megtámadni. Elölről sohasem támadjunk, csak a kicsiket!!!) A menüben elérhetünk még egy olyan extra funkciót is, amely feloldja a klasszikus Prince of Persiát, így ismét alkalmunk adódik végigvinni ezt a remek játékot. Bár ebbe is belekötnék, hiszen a karaktert csak a D paddel lehet irányítani, az analóggal nem. Ezért egy kis idő múlva ez kikezdheti az ujjunkat. Bár szerintem ez a kis játék is megért volna egy 3D-s, felújított változatot, persze ugyan így oldalnézetesen haladva. Úgy gondolom, ez sokaknak tetszett volna.
Azt hiszem minden elmondtam a játékról. Aki akcióra vágyik, az nem fogja nagyon élvezni, viszont aki szereti a logikai feladványokat, annak kitűnő fejtörő lesz a játék. Néhol még én is egy kis segítségre szorultam. Fantasztikus feldolgozása a klasszikusnak, bár ha Ubisoft, a minőség garantált. Sajnos nem adhatok neki maximum pontszámot, és ezt legfőképpen az ellenségek miatt teszem!
9.2/10
Utolsó kommentek