Az Orange Boxban helyet kapó Portal egy egyszerű kísérlet akart csak lenni. A Valve kíváncsi volt rá, vajon hogyan fogadná a játékos társadalom egy teljesen új, eddig ilyen stílusban nem látott akció/puzzle játékot. Természetesen aki mer, az nyer. A Portal számtalan díjat zsebelt be és mindenki nagyon jó véleménnyel volt róla, a baj csak annyi volt vele, hogy a kevés tartalom mellett viszonylag elég csekély volt a játékidő is. A sikert látván bele is fogtak egy teljes értékű, második rész fejlesztésébe, mely egy teljes újrakezdés után 2011 áprilisában a boltok polcaira kerülhetett.
Több évszázaddal járunk az első rész cselekménye óta, ezidő alatt egy szobában pihenünk, majd álmunkból Wheatley, Chell személyes felügyelő robotja felébreszt minket és próbál élve kijuttatni minket. A cselekmény folyamán újra lesz alkalmunk összefutni GLaDOS-al, bejárhatjuk a romos, növények által benőtt Aperture tesztkamrákat, de hosszú kalandozásaink során betekintést nyerhetünk az intézmény színfalai mögé, megismerhetjük a ’70-es évek beli kutatóintézetet és annak igazgatóját, Cave Johnsont. Természetesen ezalatt a sztori rengeteg csavart fog alkalmazni, ami egyébként is jellemző a Valve játékaira, és ez azért is jó, mert mindig megvan az a vonzerő, ami visszaránt a játék elé.
Az alapokat az első rész már lefektette, ezekre épül a folytatás is. Az energiagömbön kívül minden elem, amely szerepet kapott az előző játékban itt is felbukkan, de további eszközökkel ismerkedhetünk meg a játék folyamán. A légies bizalom nyomólemez névre hallgató eszköz a megadott irányba képes katapultálni minket és a tárgyakat. A fényhíd segítségével eljuthatunk a nehezen megközelíthető helyekre, de tökéletes védelmet biztosít a lövegek ellen is. A fénycső a fényhíd egy továbbgondolt változata, ami cső formájában képes mozgatni a megadott irányba a tesztalanyt és bármilyen bele kerülő tárgyat. Esetenként egy nyomógomb nyomva tartásával az irányt meg lehet változtatni. Különböző gélek is segítségünkre lesznek a tesztek megoldása során. Ezekből 3 különböző fajtával fogunk találkozni. A fehér színű gélre képesek vagyunk portálkapukat nyitni, így az olyan helyekre is nyithatunk portálokat, amely felületekre amúgy nem lehetne. A kék gélnek taszító hatása van, melynek segítségével könnyedén felugorhatunk a magasabb pontokra is. A sárga trutyi pedig jelentősen megnöveli a sebességünket, eme elem használatával könnyedén átjuthatunk nagyobb szakadékok felett is. A szegélymentes biztonsági kocka teljesen ugyan az, mint az előző részben is megismert súlykockák, csak ezek gomb alakúak, ehhez megfelelően egy ovális formába kell behelyezni őket. Ezzel az elemmel csak a kooperatív módban fogunk találkozni. Az előző részben megismert energiagömböket itt a helytelenítő hősugár váltja fel. A sugarat a hozzá megfelelő nyílásba kell vezetni, ezzel tehetjük működőképessé az egyes elemeket (Pl: lift, ajtók). Az előbb említett fénynyaláb ennek a kockának a segítségével könnyen átirányítható bármely irányba, illetve súlyozott tárolókockának is alkalmazható.
A játékot természetesen a Source grafikus motor hajtja, ami természetesen már öreg, azért még elég jól néz ki. Most a részletekre nem térnék ki, aki már játszott valamilyen source motoros játékkal, az úgy nagyjából tudhatja, milyen látványvilágra kell számítson. A főmenüt böngészve a legszembetűnőbb menüpont a Kooperatív játékmód lehet. A játékosok 2 robotot személyesítenek meg, Atlas-t és P-Body-t. A pályák is ehhez elvártan vannak felépítve. Egyszerre kell karokat meghúznunk, elemeket kell mozgatnunk ahhoz, hogy a másik tovább tudjon haladni és ehhez hasonló fejtörők várják még a vállalkozó szellemű csapatjátékosokat. Nagyon hasznos elemekkel van felvértezve a többjátékos üzemmód is. Társunknak bármikor jelezhetünk, merre is kellene portált elhelyeznie, vagy hogy melyik tárgyat használja. Emellett helyet kapott egy visszaszámlálást indító parancs is, amely főként az időre menő feladatok teljesítésekor lesz nagyon hasznos, vagy ha egyszerre kell használnunk egy kart. Szintén okos ötlet volt az is, hogy egy gomb lenyomásával láthatjuk, mit is lát éppen társunk, ezzel is megkönnyítve a feladat teljesítését. A hab a tortán pedig a különböző interakciók alkalmazása. Társunknak pacsit adhatunk, integethetünk neki, táncolhatunk zuhanás közben, kő, papír, ollózhatunk és még sok egyéb mozdulatsor áll rendelkezésünkre. A coop kampány amúgy elég sok tesztkamrából áll, a játékmód teljesítése körülbelül 4 órát vesz igénybe, míg az egyjátékos kampányé 7-8 órát, úgyhogy mondhatni elég szép mennyiségű játékidőt kaptunk. A coop már csak azért is kiemelkedő, mert a Mac, Windows és PlayStation 3 tulajok platformtól függetlenül játszhatnak egymással, az Xbox 360 tulajoknak pedig be kell érniük a többi Xboxot használó játékos társaságával. A hangokról csak annyit, hogy a legtöbb elem hangja ugyan az maradt, amit már megszokhattunk az előző részben is. GLaDOS szinkronhangja maradt a régi, de Wheatley és Cave Johnson hangjai is zseniálisak lettek.
A Portal 2 jobb, szebb és tartalmasabb, mint elődje. Humor túladagolásra ismét kell számítani ami nagyon jót tesz a játéknak, és a játék végén elhangzó új muzsika is biztos, hogy annyira a szívünkben fog maradni, mint ahogy anno az a Still Alive esetében is történt. Aki szereti a fejtörőket, annak szívből ajánlom a játékot, a képek senkit se rémisszenek meg. Azt hiszem, a játék megérdemli a maximális pontszámot, mivel semmiféle hibával nem találkoztam és a tesztkamrák nehézsége is elfogadható volt. Még több ilyet a népnek, Valve.
10/10
Utolsó kommentek