A Bethesda legöregebb üdvöskéje, az Elder Scrolls széria sem mai darab már. A sorozat 1994-ben indult útjára, ami hatalmas sikert aratott az RPG műfaj körében, azt pedig követte egy második rész és néhány mellékág. Az igazi folytatást 2002-ben a Morrowind szerepében üdvözölhettük, amit úgy hiszem, minden RPG fan nagyon várt. Megérte.
A cselekmény Tamrielen játszódik, azon belül is a nevű provincia Vvanderfell nevű szigetén. Egy rabszolgahajón érkezünk meg Seyda Neen-be, ahol kiszállásunkkor egyből az adóhivatal felé vezet az út. Ekkor jöhet a karaktergenerálás, (Ugyebár faj, nem és képességek megadása) ami nekem személy szerint elég meglepő volt, hiszen a képességekre nagyon részletesen ki lehet térni, hogy mire specializálódjunk. Mindenki meg fogja találni a maga által leginkább kedvelt harcstílust. Ezután kezünkbe nyomnak egy csomagot és pár tekercset, hogy keressük fel Caius Cosades nevű férfit, aki Balmorában él és adjuk át neki a csomagot és további feladatokért is hozzá forduljunk.
A játék természetesen már az első perctől szabad kezet ad a játékosnak. Oda mehetünk, és azt csinálhatunk, amit akarunk. A fő küldetésvonal maximum 30 órát rabol el az életünkből, de ezek mellett elvállalhatunk feladatokat idegenektől, vagy csatlakozhatunk különféle céhekhez is akik feladatokkal látnak el. Kezdésképpen érdemes ezekhez a céhekhez fordulni, hiszen tőlük kapjuk meg a kezdő pénzmennyiséget a jobb cuccok megvételéhez, amikre bizony szükségünk is lesz a játék folyamán.
Mivel nekem eddig ez az első komolyabb szerepjátékom, amit valaha játszottam, úgy érzem, kicsit részletesebben is le kellene írnom, mi hogyan is zajlik a játékban. Mivel ez egy nyitott világ, azt csinálsz, amit akarsz. Viszont eleinte nem nagyon érdemes nagyon elkószálni, mert a városon kívül tanyázó élőlények nagyon hamar meg fognak minket találni, és egy tapasztalatlan harcosnak vagy varázslónak könnyen beletörhet a bicskája egy ránk vadászó patkányhadsereggel is. Viszont érdemes mindenfele elkalandozgatni, mivel a kripták és barlangjáratok nagyon hasznos és értékes cuccokat rejthetnek magukban. Általában itt kisebb fogadtatás is vár minket, de ezen ne lepődjünk meg. Ha a „sok kicsi sokra megy” elv hívei vagyunk, akkor érdemes a lakóházakban kisebb dolgokat lopkodni kezdésként, majd azokat eladni a helyi kereskedőknek. Viszont nem árt vigyázni, nehogy rajtakapjanak a bűntettünkön, mert akkor szívhatjuk a fogunkat, de nagyon. És a helyi lopott cuccokat sem érdemes a szomszéd kereskedőnek eladni, mert elég gyakori, hogy az egyes tárgyakat kisajátítja magáénak, és ha őr is van az üzletben, akkor megint ott vagyunk, ahol az előbb. Vagy fizeted a bírságot és búcsút inthetsz a lopott cuccaidnak, vagy felmutatod a végzésed, vagy börtönbe mész és ledolgozod a kárt, ami természetesen egyes tulajdonságaid romlásával jár, de ha szarsz a világra, akkor le is csaphatod az őrt, de ennek csakis rossz következményei lehetnek. Egyszóval Vvanderfell szigete hatalmas, nem kis idő bejárni minden zeg zugát, de megéri, mert nagyon sok értékes és erős cuccot lehet ott találni. Harcosoknak leginkább a dwemer építményekbe érdemes ellátogatni, mert sok értékes kart, íj, tőr, bárd és páncél található, a varázslók és mágusok pedig inkább a barlangokat és a kriptákat látogassák. És mindkét kasztnak ajánlott megtanulnia a tolvajkulcs használatát, mert a ládákban sokszor nagyon értékes tekercseket találhatunk.
A grafika elég szépen néz ki. A karaktermodellek és a pálya kidolgozottsága szép, a tűz és varázslateffektek is mutatósak, a fények is rendben vannak és a hab a tortán a dinamikus időjárásváltozás. A program számolja az eddig eltöltött napokat,az órákat, eszerint kel fel a nap, esik az eső vagy éppen marja ki a szemünket a homokvihar. Sajnos a motornak azért vannak gyengepontjai. Ez leginkább a töltési mennyiségen mutatkozik meg, mivel a játék nem tudja egyszerre betölteni az egész szigetvilágot, így játék közben nagyon sokszor fogjuk magunkat szembetalálni a kültér töltése felirattal. Ez persze a mai gépeknél már nem jelent gondot, nem is a töltés hosszúságával, hanem a mennyiségével vannak problémák. A karakterek tényleg a helyzetnek megfelelően beszélnek hozzánk, bár ez sokszor a karakterekkel való viszonyunk is befolyásolja. A legtöbben a játék vége felé már megkedvelnek, de senki se lepődjön meg, ha első benyomásra nem éppen úgy néznek ránk, ahogy az nekünk tetszik. És akármilyen jó játék is az Elder Scrolls 3, természetesen megvannak a hibái. A legidegesítőbb, hogy a karakterünk képes a legkisebb kövön is megakadni ami iszonyatosan irritáló. Igaz néha kitesz kicsit arréb a játék, de ha súlyos a helyzet, akkor tölthetjük be az előző mentést. Ez a jelenség főleg a játék elején lesz idegesítő, ha hegyet akarunk mászni, de az akrobatikai képességünk még elég alacsony. Ehhez szinte láncszerűen kapcsolódik az a jelenség, amikor a karakterek leszólítanak és mereven elénk állnak. Az istenért sem mozdulnának meg, és ha ez főleg egy szűk folyosón történik meg, akkor ugyebár nemigen lehet elmenni mellettük. Formai hibákból ennyit tudnék említeni, ami a játékmentet illeti, ott is van egy kis bökkenő. Nem nagyon érdemes belekötni az őrökbe, mert ha egyet is leszúrsz, teljesen mindegy, hogy egy utolsó kis egérlyukba vagy, akkor már az egész sziget tudni fogja és rád fognak az őrök vadászni. Én személy szerint ez hülyeségnek tartom, mert ha tesztem fel Balmorában megölök az őrtoronyban egy őrt, és arról egész Balmora tud, akkor azt mondom, hogy oké, faluban hamar terjednek a pletykák, de hogy erről már a kilométerekre arrébb fekvő Vivec város is egyből tudomást szerezzen, bolondságnak tartom. Mivel szerepjátékról van szó, magával értetendő, hogy sok szöveg van benne. De ezek nincsenek felmondva, szóval egy karakter megszólalása több karakterre is jut és a beszélgetéseket is csak olvasni lehet. Mondjuk ez nem zavaró, csak gondoltam megemlítem. Amúgy semmi gond nincs a szinkronhangokkal, sőt, helyenként még viccesek is. Az időjárás, az állatok és eszközök hangjai is passzolnak, a folyamatosan szóló zene is kellemes, és hogy ne legyen monoton, a történéstől függően változik. Pl: ha egy másik városrészre vagy földrészre érkezünk, vagy ha ránk támad valaki/valami.
A 2002-es év legjobb RPG-je biztos a Morrowind. Bár nem tudom, hogy volt-e ebben az évben vetélytársa, de volt is, esélye sincs vele. Ez a játék egy klasszikus. Aki nem szereti az ilyen varázsolgatós játékokat, de úgy általában szeret hentelni és szereti, ha a saját kezében van az irányítás, annak mindenféleképpen ajánlom a játékot. Én is így voltam vele és nem bántam meg, hogy leültem elé. Alap, hogy must have cím.
9.3/10
Utolsó kommentek