Nem vagyok egy nagy sportember. Sohasem szerettem se a teniszt, se a kézilabdát, se a vízilabdát, a focit pedig még a mai napig is gyűlölöm, mindenféle formában. Az egyetlen úgynevezett sport, ami miatt képes vagyok leülni a televízió elé, az a Forma 1. De az sem tud lekötni igazán. Nézem, nézem egy darabig, de hamar lelankad a figyelmem és inkább megyek a dolgomra, mint hogy végigszenvedjek még egy órát.
A pankrációról pedig mindig is megvolt a véleményem. Mint az emberek többsége, én is a következő véleményen voltam: Ez egy hülyeség. A ringen kívül verekednek, feleslegesen pofáznak és summa-summarum: Az egész meg van játszva. Ez egészen körülbelül 2 hónappal ezelőttig tartott, amikor végül is nagy nehezen unalmamban rávettem magam, hogy megnézzem a hétfő esti RAW-ot. Elsőnek csak poénból néztem, és valahogy mindig úgy éreztem, hogy a következő adást is meg kellene nézni, vajon milyen állatságokat találnak már ki megint. És ez így ment szépen hétről-hétre, ami ahhoz vezetett, hogy teljesen beleszerettem ebbe az egész „sportba” és azóta minden egyes adást megnézek. Innen jött a szikra, hogy vajon milyen lehet a játékadaptációja? Mivel nem nagyon ismerem a sorozatot, ezért a választásom a legelső számozott játékra esett, jelenlegi alanyomra.
Nos, aki nem tudja, mi az a pankráció, vagy mi is az értelme egyáltalán, annak ajánlom figyelmébe a külön ezt a témát boncolgató oldalakat és fórumokat. Én ezt a témát egy percig sem fogom boncolgatni, szóval lássuk magát a játékot. A programban a 2005-ös évben is szereplő pankrátorok többsége megtalálható, köztük a dívák is. Hogy kivel leszünk, kit verünk laposra és milyen körülmények között, az csak a beteg fantáziánkon múlik. De kezdjük azzal, hogy a játékban van 3 beépített játékmód is. Lenyomhatunk akár egy teljes szezont kedvenc fazonunkkal, ami már csak azért is különleges, mert akármelyiküket is válasszuk, más történetvezetést kapunk. (Hogy ez tényleg így van-e azt nem tudom 100%-osan, csak gondolom, én 3 emberkével vittem csak végig a játékot) Sokkal többre ne számítsunk, mint ami a TV adásban megy, de szó mi szó, nagyon frankón összeállították a fejlesztők. Láthatjuk a pankrátorokat beszélgetni a színfalak mögött, beszélgethetünk az igazgatóval és a meccsek közben is olyan váratlan pillanatok történhetnek, ami sokat dob a hangulaton. A cél természetesen eljutni a Wrestlemaniáig, de az odáig vezető út viszont hosszú. Sok meccset le kell nyomunk és ha jól szerepelünk, PPV eseményeken is részt vehetünk.
A menedzser mód ennél sokkal izgalmasabb. Itt mindent megtehetünk, amit csak akarunk. Lényegében ez arról szól, hogy a játékos belebújhat a RAW vagy a Smackdown igazgató bőrébe és ő irányít mindent. Te írhatod ki a meccseket, ki kivel mérkőzzön meg, milyen típusú eseményen, a szabályokat is te szabod meg, szinte akármit csinálhatsz. Ha azt akarod, heteken keresztül feszítheted a húrt 2 pankrátor között, amiket a meccsek közötti promóciós időkbe iktathatunk be. De ide tehetünk reklámot is, ami lehet szimpla tv reklám, főmeccs promó, vagy akár a következő PPV eseményt is hypeolhatjuk. Hogy milyen meccseket írunk ki, vagy a promóciós időkbe éppen mit szervezünk be, az nagy benyomással lesz ránk is. Ha 2 kedvelt szupersztárt eresztünk össze, vagy olyan főmeccset írunk ki, ahol 2 ízig-vérig egymást gyűlölő pankrátort uszítunk össze, a közönség tombolni fog és ez nagyobb bevételi forrást jelent a számunkra. Pénzre pedig szükségünk lesz, mert a reklámozást, a pankrátorokat és az edzésüket valamiből finanszírozni is kell. A meccseket természetesen le is játszhatjuk, egy gombnyomásra átugorhatjuk, de meg is nézhetjük, már hogy ha van hozzá türelmünk. Szabadidőnkben pedig elolvashatjuk a WWE univerzum legfrissebb híreit, és e-mailjeinket, amelyekből kiderül, épp ki nyert, milyen rendezvényen és stb…
PPV módban pedig egy nagyobb eseményt játszhatunk le. Ez annyiban jó, hogy nem kell karrier módban szenvednünk a sok bunyóval, egyből lejátszhatunk egy olyan eseményt, amilyet akarunk, na és persze akivel akarunk. 2 verés között játszhatunk sima meccset is. Ez már kissé szabadabb kezet ad a játékosnak. Lényegében ez egy úgynevezett gyorsmeccs, ahol kiválaszthatjuk a meccs típusát, az egymással megmérkőző ellenfeleket, a szabályokat mi írhatjuk ki, no és persze azt is, hogy éppenséggel milyen eseményen kerüljön sor a bunyóra. Lehet ez akár egy sima RAW vagy Smackdown adás, Royal Rumble, Hell in the Cell meccs, vagy a Wrestlemania főmeccse is. Ezen kívül még kreálhatunk magunknak saját játékmódot és karaktert is, amivel akár órákat is el lehet szöszölni. Ez a játék egy igen erős része. Beállíthatjuk a karakterünk magasságát, kövérségét, izomzatát, szeme színét, szinte mindent, amit el tudunk képzelni. És a választék sem kicsi, úgy tessék készülni.
A játékmenet teljesen hasonlít az igazihoz. A karakterek megkapták az egyedi harc stílusukat és elvégezhetjük a híres befejező mozdulataikat, mint például Rey Mysterio 619-ét, Randy Orton R-KO-ját vagy John Cena magatartás módosítóját. Meccs közben a karakter neve alatt helyezkedik el az állóképességet mutató csík, amit érdemes állandóan magas értéken tartani, mert ha nagyon lecsökken, akkor kifáradunk és nem leszünk képesek egy-egy mozdulatsor véghezviteléhez. Ha viszont nagyon osszuk az ellenfelet, akkor egy kis idő után az önbizalmunk megnő, melynek eredményeképp nagyobb sebzéseket tudunk bevinni és ilyenkor hajthatjuk végre a befejező mozdulatsort is. Természetesen verekedhetünk a ringen kívül is és sok-sok érdemes csemege is előkerül a ring alól, mint például asztal, szék, lapát, kalapács és egyéb tárgyak amiket bármikor használhatunk ellenfelünk kárára. A bevonuló mozdulatsorok is félelmetesen hasonlítanak az igazihoz, ezekhez társulnak hozzá a bevonuló zenék és a hatalmas képernyőn leadott téma is. Pont, mint ha csak a tévében néznénk. Hát nem nagyszerű?
Ahhoz képest, hogy ekkor már az életciklusa végéhez közeledett a PS2, a grafika egyáltalán nem rossz. A karakterek kidolgozottsága szép és a fényeffektek is, viszont a nézők karaktermodellje eszméletlen ronda. Tiszta kockás, nagyon nagyon alacsony felbontású, összemaszatolt akármik. Nekem ez nagyon bökte a szememet. Ennyire nem lehettek lusták a készítők. Bár jogos, ennyi extra mellett nehogy már én legyek felháborodva, de könyörgöm, legalább az első sorokban tartózkodók modellje legyen hasonló a pankrátorokéhoz. Máris szebb lenne az összkép. A mozgások rendben vannak, de az animációk kissé kockásak, ami azért itt nagyon meglátszik, mert hát a legnagyobb figyelem itt a mozdulatokra kerül. Nem vészes, de lett volna rajta még éppenséggel mit csiszolni. Viszont hiába izgalmas egy küzdelem, ha az ellenfél mozdulatainak 95%-át nem tudjuk hárítani. Ami egy 2 perces folyamatos gyepálásnál nagyon idegtépő tud lenni. Hiába írja ki, mit kell megnyomni a revanshoz, sajnos nem mindig válik be. És sajnos a kommentátorok sem bőszavúak. Az eredetiség kedvéért a meccseket Booker T, Jerry Lawler és Michael Cole közvetíti, de mindig csak ugyan azt a pár mondatot hallani tőlük egyszerűen 3 meccs után már unalmas. Ha ezek felett képesek vagyunk szemet hunyni, akkor szinte biztos, hogy élvezni fogjuk a játékot. (Legnagyobb bánatomra Cole pofáját sajnos nem lehet beverni, pedig szívesen nekihajítanám valamelyik pankrátort :D) Ha ezek felett képesek vagyunk szemet hunyni, akkor élvezni fogjuk a játék minden egyes percét. Percét? Óráját! Több száz óráját is akár. Mert aki igazi rajongó, az biztos, hogy egyhamar nem fogja tudni letenni a játékot. Most ezzel, most azzal végigvinni a játékot. Észre sem vesszük, mennyi az idő és lám, máris több órát nyüstöltük szegény korongot.
Bármennyire is megvetik az emberek a pankrációt, ez a program nem egy rétegjáték. Nem muszáj rajongani a sportért, aki kedveli a bunyós játékokat és az erőszakot, annak garantálom, hogy tetszeni fog a játék. Kicsit elvont és lehet, hogy hihetetlen, de nagyon szórakoztató. Én, mint pankráció rajongó, meg vagyok elégedve ezzel az alkotással. Nem teljes mértékben, de jobban leköt, mint egy Tekken vagy Street Fighter.
8.7/10
Utolsó kommentek