Az Infinity Ward a Modern Warfare-vel nemcsak nagyszerű sikereket ért el, de egy új sorozatot is indított a Call of Duty néven belül. Az egész remekül össze volt állítva. Messze kiemelkedett a sorozat többi epizódja mellett a kiváló egyjátékos kampánnyal és a továbbgondolt többjátékos móddal. Azután 2 év múlva megérkezett a folytatás, mely még jobb volt, mint elődjei, pedig a jól bevált recepten szinte semmit sem változtattak. A sztori ismét lehengerlő volt, a játék magasan vezette az eladási listákat és a multi is hozta a formáját bááár meglehetősen sok volt a visszhang a dedikált szerverek elhanyagolása miatt. Idén viszont mindenki kételkedett a nagy névben, mert nem elég, hogy már a harmadik rókabőrt húzták le a névről, de megjelent egy nagy vetélytárs, a Battlefield 3 is. Az immáron ,,félkarú-féllábú” IW-nek sikerült vajon a névhez méltó folytatást kreálnia? Ennek jártam utána az elmúlt napokban.
A történet szorosan a Modern Warfare 2 befejezése után kezdődik. Ugyebár a reflektorfényben ismét Price és osztaga lesz, miközben Makarov után szaladgálnak, de nem lenne méltó a nevéhez a Modern Warfare 3 ha nem irányíthatnánk ismét több karaktert. Minden út Rómába vezet. Tartja a mondás. Minden karakterünknek központi szerepe a Makarov utáni nyomozás lesz, a különbség csupán annyi köztük, hogy a világ más-más pontjain fordulunk meg velük. A Delta Force osztagban Derek "Frost" Westbrook törzsőrmestert irányíthatjuk, a Brit SAS osztag csapatában Marcus "Michael" Burns őrmester szerepét töltjük be, Price kapitánnyal való kalandozásaink során pedig egy Yuri nevű katona bőrébe bújhatunk bele, de egy-egy misszió erejéig magát Price-t is irányíthatjuk és az Orosz elnök személyi testőre is lehetünk. A sztori vezetés káprázatos. Az események bár hamar bekövetkeznek, viszont az adrenalin szintünket egy perc erejéig sem hagyja csökkenni. Nagyon izgalmas és élvezetes egyjátékos kampányt nyújt a Modern Warfare 3, ami én szerintem még a második epizód történetét is überli. Az első és második epizód szálai lassacskán egymásba fonódnak, a főbb történéseknek mi is közeli szemtanúi lehetünk és megértjük, anno mi miért is történt, miközben temérdek szomorú és szívszorító esemény szemtanúivá válunk. Ezzel mindösszesen annyi a baj, hogy a maga 4 órányi játékidejével sajnos eléggé alacsonyra tették a mércét a srácok.
Miben volt képes újdonságot nyújtani az MW3? Mondhatni a régi recept maradt. Haladunk előre és mindenre lövünk, ami mozog. Megmaradtak olyan elemek, amikkel a korábbi epizódokban már találkozhattunk, például az AC-160-ból való lövöldözés és a földi csapatok segítése, de ezt megspékelték a Black Opsból már látott jelenettel, miszerint ilyenkor rendszeresen váltogatunk a fedélzeti gépfegyver irányítója és a földön harcoló katona között. Ez szerintem egy nagyon hatásvadász jelenet és roppant izgalmas egy időben átélni az adott történések eseményeit mind a két helyszínen. A predator itt valamiért kikerült, helyette egy Ipad-hez hasonló szerkentyű segítségével irányíthatjuk a segítséget nyújtó helikopter lövegét és egy harci robot távirányítója mögé bújhatunk még be. Az egyik legbadassebb jelenet véleményem szerint mégis az, amikor a Modern Warfare 2-ben már sokat látott (és szerintem sokak által utált) Juggernault katonák öltözékét magunkra ölthetjük. Egyszerűen zseniális az érzés, amikor szinte legyőzhetetlennek érezve magunkat törünk át a tömegen. Fegyverek terén is jelentősebb arculatváltás történt. A legtöbb mordállyal én szerintem nem igazán találkozhattunk az előző epizódokban, így lesz mire csorgatni a nyálunkat, mert temérdek új mordály fog a kezünk ügyébe akadni, amelyik mind roppant könnyen használható és hatásos is.
Ennyiben azt hiszem le is tudtam magát az egyjátékos módot, vesézzük ki mindazt, ami a motorháztető alatt található. A grafikus motor az egyik tényező, ami miatt nagyon sokat köpködik a játékot. Alapjában hááááát tényleg elfogadhatóan néz ki a játék, de akkor is tény, hogy egy 6 éves engine-ről beszélünk. A fix 60 FPS ugyan megvan és ami még nagyobb pozitívum, hogy sokkal stabilabban fut, mint a tavalyi Black Ops. Egy piros pont az Infinity Ward-nak. De ez nem menti meg azt a tényt, hogy maga a motor elavult. A vízen és a fodrozódásán már látszanak az őszhajszálak és a textúrák is igen csúnyácskák közelről. Persze a játéknak még mindig megvannak a maga kis Cod betegségei, például a folyamatosan özönlő ellenségek melyek csak egy bizonyos ponton való áthaladás után szűnnek meg jönni és a mesterséges intelligencia bambáskodásai. A szinkron viszont elképesztően profi lett. A karakterek hangjai megmaradtak és olyan színészi játékot tettek le az asztalra, hogy le a kalappal előttük! A zenére is csak ugyan ezt tudnám mondani. Tökéletesen visszaadja az érzést, hogy itt most jelenleg egy hatalmas háború közepedtébe csöppentünk bele, ahol minden egyes lépés számít. Bér néhol olyan érzésem volt, hogy egyes dallamok mint ha a Modern Warfare 2 alapjára épültek volna. Visszatért a Spec Ops mód, ami az egyjátékos kampány helyszíneire építkezik. Nagyon le tudja kötni az embert, de még jobb, ha valaki mellénk szegődik. Azért azt megjegyezném, hogy nem olyan egyszerűek, van benne kihívás, így a vállalkozó szellemű játékosok igen is el lesznek vele. Az Infinity Ward válasza a Treyarch Zombi módjára ezúttal a Survival mód lett. Ez annyit takar, amit a neve is elárul. A hullámban érkező ellenfeleket kell kiirtanunk, melyek mindig egyre erősebbek és többen jönnek. Persze ezt is csak csapatostul érdemes játszani, bár nem látom értelmét, hogy a maximum játékosok száma miért csak kettő, amikor ezt vígan tolhatná 4 ember is. A multi ezúttal sem változott sokat, bár érdemes megemlíteni, hogy a killstreakekért kapott jutalmakon kissé változtattak, illetve most már nem csak mi, hanem a fegyvereink is léphetnek szintet, amelyek különböző módosításokat vonnak maguk után, például a szórás csökkentése, visszarúgás csökkentése, stb. Ezek mellett kapunk 16 darab teljesen új térképet és a megszokott játékmódok listája is bővült 2 darabbal. A Kill Confirmed első blikkre egy tipikus Team Deathmatchnek néz ki, viszont itt csak akkor kap a csapat pontot, ha a megölt ellenfél dögcéduláját fel is veszi. Természetesen mi is felvehetjük a csapattársaink által elhagyott dögcédulákat, megakadályozva ezzel, hogy az ellenfél pontot kapjon. A Team Defender pedig a szimpla CTF-re hajaz, bár itt a zászló magunknál tartásáért csapatunk dupla pontot kap minden gyilkolás után.
Egyszerűen nálam jött, látott és tarolt az új Call of Duty. Az egyjátékos mód teljesen magával ragadott, a feledhetetlen szórakozásért pedig a szintén kiváló Spec Ops, Survival mód és a legyőzhetetlen multi gondoskodik. Hogy ki nyert a nagy háborúban? Ezt nem tudnám megmondani, mivel a rivális Battlefield 3-mal még nem volt alkalmam játszani, de az biztos, hogy a Call of Duty sem hagyja magát csak úgy ni.
9.5/10
Utolsó kommentek