Alig egy évvel a nagysikerű Medal of Honor PC-s verziójának, az Allied Assault-nak a megjelenése után már meg is érkezett az első kiegészítő lemez, amelyik a Spearhead alcímet viseli. Az alapjáték kiegészítése talán nem is volt kérdéses, hiszen az Allied Assault hatalmas sikernek örvendett, ami szerintem máig a legjobb hangulatú játék a második világháborús témában, még hibái ellenére is. A Spearhead-re így nagy súly nehezedett, hogy tartani tudja a lépést elődjével.
A nyúlfarknyi játékidő a második világháború utolsó éveire fekteti a hangsúlyt. Kezdésként Franciaországban tevékenykedünk, ahol a német ellentámadás visszaverésében segédkezünk. Ejtőernyős osztag révén a magasból szállunk alá a bevetés helyszínének, ami nagyon hangulatosra sikeredett. Látván a lezuhanó gépeket, körülöttünk ereszkedő bajtársainkat, miközben lentről folyamatosan ropognak a fegyverek. Később a havas Belgium-ban kell megvédenünk a megmaradt frontvonalakat, visszaverni a Német csapatokat, majd legvégül ismét szereplői lehetünk Reich végső pusztulásának Berlinben.
A játékmenet maradt a régi. Megkapjuk a feladatokat, haladunk előre, végzünk az utunkba kerülő ellenségekkel és teljesítjük a missziókat. Minden más játékelemet már láthattunk az alapjátékban is. Illetve nem, mert némi újdonság azért került a pakliba. Az egyik legfontosabb és egyben számomra legszimpatikusabb is, hogy immáron használhatjuk a légvédelmi lövegeket is. Pár alkalommal igazán hasznunkra válik, amikor egy ellenséges tank közeledik felénk, vagy ha egy repülőt kell likvidálnunk, de egyébként is, nagyon hangulatos játékelem. Kocsis üldözős jelenetből most csak egy darab kapott helyet, ami szerintem éppen elég is, örülök, hogy ezt a vonalat nem erőltették. Visszatér a tankvezetés is egy küldetés erejéig, ami szintén változatosságot nyújt számunkra, mivel használhatjuk a rászerelt gépfegyvert is, könnyebben hatástalanítva ezzel a gyalogos egységeket. Fegyverek terén csak az orosz PPSh-41 okozhat meglepetést, az összes többi karabéllyal már hadakoztunk az alapjátékban is.
Grafikailag a Spearhead semmiben sem marad el az elődjétől. Ugyan az a módosított Quake 3 motor dübörög alatta, egy fikarcnyival sem szebb, illetve csúnyább az alapjátéknál, tekintettel arra, hogy a kiegészítő leginkább az alapjáték textúráival dolgozik. Szép, jól pörög, de azt már el is felejtettem így 11 év távlatából, hogy ennyire OpenGL érzékeny a motor. Ennek ellenére 1024x768-as, illetve az alatti felbontáson zökkenőmentesen fut a játék még Windows 7-en is. A zenék szintén semmit sem változtak, ahogy a szinkronhangokra sem lehet panaszunk, de ezzel együtt a mesterséges intelligencia sem csiszolódott egy fikarcnyit sem, ami viszont nagyon nagy baj. A bajtársaink inkább hátráltatnak, mintsem a segítségünkre lennének, de az ellenfelek sem sokkal okosabbak. Habár a halálpontos lövészekből itt sem szenvedünk hiányt, egy könnyebb ugrás, ugrás, guggolás kombinációval szinte életveszteség nélkül likvidálhatunk egy 3 fős csoportot. Hard fokozaton azért ez már nem működik, így izgalmasabb is a játék. Hiányzik, hogy a zoomolási lehetőség még mindig nem került be, helyette a fix célkereszttel halálpontosak lehetünk még az MP40-el is. A gránát most sem felejtett el breakdancelni, a kutyusok pedig nagy örömömre most nem boldogítottak.
Hangulatilag a Spearhead képes azt az élményt nyújtani, amit az alapjáték. Csodás érzés volt nosztalgiázni egy kicsit, de ez a móka 3, maximum 4 óránál nem tartogat több szórakozást. S ha a boltok polcain már nem futhatunk össze vele, Good Old Games kínálatában még most is egész baráti áron megszerezhető a csomag, ami mindenféle technikai galibák nélkül fut még a legújabb operációs rendszereken is.
9.3/10
Utolsó kommentek