A Crytek 2004-ben robbant be a köztudatba a Far Cry nevezetű játékukkal. A játék grafikájáért felelős CryEngine hatalmas elvárásokat támasztott fel és nem utolsó sorban a játék szép is volt. Olyannyira, hogy a legtöbb vetélytársnak akkoriban (Half-Life 2, Doom 3) igen nagy konkurenciát állított. A gépezet viszont egy percre sem állt le a németeknél, a 2007-ben debütáló Crysis még magasabbra emelte a lécet, legalább is ami a hardvereket említi. Hogy a felemásan sikeredett, techdemónak is csúfolt Far Cry után képesek voltak-e talpra állni a srácok, az most kiderül.
2020-ban járunk, amikor is egy trópusi szigetre hatalmas meteor csapódik. Amerikai tudósok rögtön elindulnak, hogy feltérképezzék a különös jelenséget, ez viszont az észak-koreaiaknak nem nyeri el túlságosan a tetszésüket, ezért összekapkodják a tudósokat. A hadsereg egy különleges alakulatot küld a tudósok megmentésére, amelyben mi is szerepet kapunk.
Különleges alakulatnak különleges felszerelés. Az osztag minden egyes tagja egy különleges nanoruhát visel, amely lényegesen megkönnyíti a képzett katonák dolgát. A ruha különleges testi adottságokkal képes felvértezni viselőjét. 4 mód közül válogathatunk. A páncél mód a golyók által okozott sebzés egy jelentős részét képes elnyelni, ezzel megvédve viselőjét. A sebesség móddal komolyabb sebességet nyerhetünk, így vészhelyzetben nagyobb az esélyünk a menekülésre. Az erő móddal képesek vagyunk betörni az ajtókat, magasabbra ugrani, nehezebb tárgyakat felemelni vagy távolabbra hajítani őket. Végül, de nem utolsó sorban álcázhatjuk is magunkat. A nanoruha kis mértékben képes minket átlátszóvá tenni minket, így könnyebben becserkészhetjük ellenfeleinket. A ruha energiája természetesen fokozatosan regenerálódik, így egy adott képességet csak limitált ideig, de korlátlanul képesek vagyunk használni.
Ezeket a képességeket a terepnek hála tökéletesen lehet alkalmazni és kombinálni. Úgy látszik, a készítők még mindig nem tudtak eltérni az alapoktól, így ismét egy trópusi szigeten találjuk magunkat. A Far Cry-ban adott szabadság hála a jó égnek itt is meglesz, így egy adott pontot többféleképpen is megközelíthetünk, ami taktikázás szempontjából nagyon hasznos, főleg, ha egy jól őrzött bázisba kell behatolnunk. A ruha mellett a fegyverarzenál is segítségünkre lesz. Ennek az a hatalmas előnye, hogy fegyvereinkre különböző kiegészítőket szerelhetünk. Például lézercélzót, lámpát, reflexirányzékot, rohamtávcsövet, gránátvetőt, hangtompítót. A szigeten való közlekedést járművek könnyítik meg, melyekkel még lőhetünk is a rájuk felszerelt géppuskával. Emellett lehetőségünk lesz bepattanni egy repülőgép pilótafülkéjébe és egy tankba is, még ha csak egy-egy rövid pálya erejéig is. A cél adott. Hogy hogyan közelítjük meg a célpontot, azt már csak rajtunk múlik. Sajnos a feladatok skálája nem valami széles. Általában egy zavarót kell kikapcsolnunk, vagy megsemmisítenünk egy hajót, esetleg tankot. Mást nem igazán fognak ránk bízni.
Itt jön el az áradozások ideje. A CryEngine 2 bámulatosan szép. Sőt. Egyenesen gyönyörű. Szavakkal nem lehet leírni, amit a játékos elé tár. Gyönyörűek a textúrák, a fény-árnyék játékok meseszépek és még olyan apróságokra is odaügyeltek, mint a tengeri élővilág jelenléte, vagy hogy a fák pont ott törjenek el, ahol épp egy lövéssorozat érte. DirectX 10-ben még szebb a látvány. Ami viszont fájó pont ellenben, hogy a látványnak megvan az ára. Mégpedig egy igen komoly hardverkövetelmény, amelynek 2007-ben elég kevés ember tudott eleget tenni. Mára ez ugyan már nem okoz nehézséget, de még így is komolyan a zsebébe kell nyúlnia annak, aki teljes pompájában szeretné élvezni a játékot. Beszéljünk kicsit arról, ami a motorháztető alatt található. A hangok önmagukban remekek, a szinkron azért hagy némi kívánnivalót maga után. A zenék nem rosszak, helyenként igen jó, ritmusos dallamok csendülnek fel, egyébként részemről nem említésre méltó, nem igazán ragadt meg bennem egy zene sem a játékból. Bár az is igaz, hogy csak elég ritkán hallhatóak. A mesterséges intelligencia is kissé foghíjas. A koreai barátaink szépen taktikáznak, rohangálnak fel-alá, mint a mérgezett egér, ha közéjük lövünk egy távcsöves puskával, viszont a cloke (láthatatlanság) mode-al nem tudnak mit kezdeni, még sokszor akkor sem, ha tőlük 4-5 méterre aktiválom a tulajdonságot. Ezzel szemben a kis vágott szeműek képesek 200 méterről úgy kiszúrni, hogy a legnagyobb dzsindzsásban kerestül-kasul vágok át mindenen a táboruk felé. Ez azért egy kissé furcsa, nem igaz? De enm is ez a legnagyobb baj. Hanem amit már a Far Cry-ban is szívemből gyűlöltem. Azok a mocskos űrlények. Míg fel nem bukkannak, addig nekem a játék igazán élvezhető. Ki nem szeretné halomra szívatni szegény kis sárgákat a nanoruhákkal? De ez a szörnyes mizéria számomra borzalmas élményt nyújtott. Nem elég, hogy sokszor egy tárat kell ereszteni a rohadékokba, de az a része a játéknak, amikor a barlangjukba kell behatolni, egyenesen borzalmas. A karakter forog össze-vissza, az egész rendszer teljesen átláthatatlan. És akkor így navigálj és találj ki az útvesztőből. Melyik idióta találta ezt ki? Annyira elvette a kedvemet a játéktól, hogy szívem szerint ezen a ponton abba is hagytam volna a játékot. Természetesen ez csak az én szerény véleményem, ettől függetlenül lehet, hogy másnak ez bejön. Nálam nem nyert hangszórót.
Egy remek játék a Crysis, de ha úgy nézünk rá, mint teljes értékű játék, valahogy megvan bennünk az az érzés, amiért úgy fogjuk gondolni, hogy valami hiányzik belőle. Ettől függetlenül remek hangulata van, de nálam fele arányban a játék elhasalt: Invaders MUST DIE!
8.5/10
Utolsó kommentek